Új sz.gépet kaptam a cégnél és mielőtt elkezdenénk átmásolni a régiről a cuccot rá, gondoltam itt az ideje egy nagytakarításnak…. Kitört a nagy delete….
Mintha költöznék 🙂 És találok érdekes dolgokat.. Fájlokat, amiről már azt sem tudom, hogy mi okból készültek…. Elmentett, azóta sem hallgatott zeneszámokat… képeket…. írásokat….
Ebből teszek most ide egyet….
Kb. 2004-ben voltunk Anikóval és a férjével Ausztriában, Murauban…erről szól az alábbi szösszenet. Hazatérésünk után írtam, aztán el is felejtettem…. Most megtaláltam és jól szórakoztam rajta. Lehet, hogy csak azért mert filmszerűen felidézte azt a pár napot….és jó volt. Istenem, mennyi minden történt azóta..
*************
Előszó
A szövegben előforduló helyesírási hibák 100%-a ( J ) direkt került ebben a formában leírásra és csupán a történet dramaturgiáját vannak hivatva elősegíteni, tehát olvasás közben senki ne kapkodjon a “magyar helyesírás szabályai” című, soxor megújuló műért… !!! Kösz.
Általában: Bebizonyosodott amit eddig is sejtettünk. Ausztria igazi katalógus ország, a Mur völgye pedig pont olyan mint a fényképeken. (eltekintve azon aprócska ténytől, hogy azokon midig süt a nap mi pedig ebből édeskeveset láttunk…) Egyébként minden volt amit a katalógus ígért: fű, fa, tehén, virág, hegy, felhő, nagyfelhő, kicsifelhő, pamacsfelhő, rondafelhő, ESŐfelhő…
“-Nebassza…. meginesik!”
Jaaaa! Nemminden!! Átverés!!! Pld. Nem volt olyan piroskalapos gomba amilyet mutogattak kedvcsinálónak és ez azér gáz mer mivanha mondjuk valaki direkt emiatt utazik kilóméterezreket, mer lát egy ilyen fotót vmi katalógusban. Mertpersze ilyenkor biztosan azt mondják, hogy jah kérem, rossz helyen teccett keresni…!!!
Na és egy csomó más dolog sem volt: pld. kispárna, ……. kispárna…… meeg késköszörülő izébigyó, valamint cipőpucoló kefe… deee itt már résenvoltunk jól… úgyhogy mint öreg és tapasztalt utazók ilyet VITTÜNK J kivéve a kispárnát ami elég masszívan bírt hiányozni…. Azért most ezekről nem mellékelek képet, igyexem az olvasók fantáziájára bízni. Ami a késköszörű esetében igencsak felelőtlenség. ( A fantáziátlanabbaknak elárulom, a szóban forgó úgy néz ki mint egy toll és Lala nevű utitársunk bírta magával hozni. A tényszerűség kedvéért : a cipőpucoló kefe Anikó érdeme, a kisárnát pedig ÉN voltam képes itthon hagyni.J ) Rosszmájunk minden morzsáját összeszedve kb. ennyi volt ami nem volt.
Hopi! Hopi! ÁLLÍTÓLAG van egy kisvonatuk, egy kis gőzös, ami ugyan ÁLLÍTÓLAG egy nap kétszer húzott el a hoteltől kb 50 m-re. Na hát ottlétünk 5 napja alatt eccerse sikerült vele találkoznunk. Hívhatnám szellemvasútnak is mer a füttyét azért néha hallottuk. Na persze ez szólhatott hangszóróról is… Eccer láttam majdnem egy hegy tetejéről ( honnan máshonnan?) Szóval ez a vonatka határeset. Részemről majdnem ráfér a hiányosságok listájára.
Van róla kép a katalógusban, néha füttyönget… állítólag a recepciós ismert egy embert akinek az öregapja már látta ! Ne legyünk rosszmájuak, higgyük el!!
Ahogy így vérszemet kaptam a hiányosságok keresésével, rájöttem, hogy mégegy dolog van amit nem hagy6ok ki. Kedvenceink: a végeláthatatlan magánhangzó nélküli német szavak, településnevek….
Hát ezen igazi, echte(?) és leleményes magyarként Anikóval gyorsan túltettük magunkat és Lala nem kevés derültségére magyarosítottuk pld.a településneveket. Így lett pld. Turracher Höhe -ből Hóhenhőhe, valamint a nagy ász: Sölkpab helyett SÖRPASSZ !! (Ez viszi a pálmát, mi?? J )
No nézzük a másik oldalt: Köszönnek! Mindenhol, mindenkinek, mindenhogy. Úton és útfélen. Mint régen falun. Nincsenek kerítések, kutyák, macskák, szemét. Elvágólag nő a fű vagy legalábbis mindig nyírják. Minden zöld, zöldebb és mégzöldebb. Mindenhol ott zuborog a Mur vagy legalábbis egy “nyamvadtka” hegyi patak. Az utak kegyetlenül jó minőségüek. A legnagyobb hegy legtetején levő házhoz is visz fel jó minőségü aszfaltozott út.
A ritka kevés erdei “földútjuk” is jobb mint nálunk a városi főút.
Tök edzett minden őslakos. Sétálás közben majd kiköptük a tüdőnket 10 lépésenként (Duracell Anikót kivéve!), erre hol jobbról húzott el mellettünk egy 70 éves bácsika biciglivel, hol balról lépte át az 50-es sebességhatárt egy 90 éves apóka. (Félreértés elkerülése végett, nem a boltba, vagy mittomén a kocsmába igyekeztek és nem is a gázcseretelepre… hanem látszott, hogy úgy esti sportnak csinálnak ilyen bohókás dolgot!
Egyéni, országos és világcsúcsot döntött, ezáltal a BIG TRAVELLER díjban részesült:
Lala: toleranciában, vezetésben
Anikó: túraútvonal keresésben és mitfárerkedésben
Eliana: mosogatásban, hegymászásban
Skoda Oktávia: mint legjobb és egyáltalán nem sértődős magashegyi túrázó.
Utazásunk legjobb párbeszéde esőben lefele autózva egy bazi hegyről a szerpentinen:
A: – Lala, lassíts!
L: – ….
A: – Hallod Lala lassííííts!
L: -…….
A: – Lassabbaaan Laalaaa !!!
E: – Mennyivel mész Lala ?
L: – 30-cal…
A: – Lasííííts !!!
L: -……………
A: -……………
E: -……………
A: – Látod? Jön a mentő!
L: A: E: – … J J J !!!!!!!!!!!!!!
Július 4 Hétfő
Hát elindultunk. ½ 11 magasságában . Irány Steinmark. Amit vittünk: meleg ruha, meleg ruha, kaja, kaja, meleg ruha és ne felejtsük ki a késfenő izébigyót, nameg a cipőpucoló kefét se…
Némi magyarázat a meleg ruhára: TUDTUK, hogy nyaralni megyünk és nem éppen Kamcsatkára, dee az időjósok az interneten nem ígértek túl sok jót! Hát bepakoltunk és titkon azért mindenki reménykedett, hogy lóf*t lesz itt hideg.
Jelzem, ez a teoriánk remekül be is igazolódott egész hétfőre. Ugyanis megérkezésünkkor napoztak a teraszon és rólunk is szakadt a víz… a héten utoljára. (Legalábbis a napsütés miatt J ) mindenesetre az első gondolataink egyike az volt, hogy mi a francnak hoztunk ennyi pulcsit éééés mi a bánatot veszünk fel, ha ennyire meleg lesz???
Anikó remekül navigált, Lala remekül vezetett, én pedig remekül elvoltam hátul. Csak a határon paráztam pöttyet a Noe korabeli személyimmel, dee annyira ártatlanul néztünk ki a kocsiból, hogy ……
Grazban csak egyszer kevertünk el, de aztán megfordultunk és sínen voltunk. Mitfárerünk legnagyobb elbizonytalanodása a cél előtt kb. 100 m-re volt, mikoris az utolsó kereszteződésben pont szemben velünk 3 táblán kb. 30 lehetséges cél tárult elénk. Ennek láttán pöttyet meginogva ezt bírta mondani: – Hááát itt joobbra ! Vaaagy balra !!?!
Na majdnem leváltottuk a mitfárerkedésből, de aztán elnéztük ezt a lazaságot, annál is inkább mert végülis 1 mp múlva már mondta is a jó írányt !
Szóval megérkeztünk úgy 5 óra tájban. Kipakoltunk meg mittomén… aztán később elmentünk felfedezni a települést.
Rácsodálkoztunk jópár dologra, pld a fehér beton járdára és először láttuk közelről a Mur-t, megnéztük a vendéglőket mert Anikó heti tervében a “Wínersnicer” evés is szerepelt.
A hozzánk legközelebb eső étterem étlapján elborzadva láttuk a véreshurkát mint fogást, így innentől kezdve csak nemes egyszerűséggel “Hurkázó”-nak hívtuk a szerencsétlent, mely ezzel a balga húzásával a következő 50 évre elvágta magát Anikó előtt
Az információs iroda zárva volt DE! kis műanyag fakkokban ki voltak rakva különböző katalógusok, amiből hoztunk el 1párat. Valamint kaptunk a recepción is egy katalógust Murtál legszebb kirándulóhelyeiről. MAGYARUL !
Kiderítettük, hogy a sífelvonó szerdán és vasárnap jár. Csak még azt nem tudtuk pontosan hogy hol van ill. tudtuk, hogy St. Georgen ob Murau, meg azt is tudtuk, hogy mi St. Lorenzen ob Murau-ban vagyunk, és a Spár pld ami a főút másik oldalán van az St. G.-ben van…. Szóval volt még bennünk bizonytalanság. De ennek ellenére azért nem éreztük elveszettnek magunkat.
Aztán eltettük magunkat másnapra. Az alvással nem volt problémánk.
Bár NEKEM HIÁNYZOTT A KISPÁRNÁM!!!
Július 5. Kedd
Esik, esik, esik,….. de azért elvoltunk. Pld. kint ültem 1 jó darabig az erkélyen egy krigli teával és néztem a szemközti hegyet. Már ami látszódott belőle, mert a felhők eltakarták egy jó részét. Hát relaxálásnak sem rossz az osztrák alpok esőben –persze az erkélyről vagy esetleg vmi menedékházból. Anikó elment Lalával az Információs irodába és a meglevő 200 térképhez és katalógushoz hoztak még 200-at.
Ezután csapatunk 2/3-ad része aludt, Anikó pedig remekül elvolt a lepedőnyi térképeivel és óránként újabb megmászandó útvonalat nézett ki pulutykafalva lakói számára . Csak akkor volt pöttyet bajban mikor elaludtunk, mert hiába futkosott 1ik szobából a másikba egyik pulutykának sem tudta elmesélni hovais fogunk mi majd jól fölmászni….
Júlis 6. Szerda
MEGMÁSZTUK A HEGYET !!! 856m -ről felvonóval 1745 m-re majd innen mászás 2002 m-re.
Röviden és tömören: Asztapicsa! A nap folyamán többször is eszembe jutott Sylvester Stallone mondása a nemtommilyen című filmben: – Tudtam! Tudtam ! Csak nem sejtettem!!
De legalább a nap sütött. (Ami persze 2002 m-en semmit nem számított.) Szóval elindultunk a felvonóhoz, amiről még tegnap kiderült, hogy itt van a hoteltől kb. 20 m-re és az erkélyablakunk pont oda néz. Tudtuk is hogy ez egy felvonó csak azt nem tudtuk, hogy ez aza bizonyos ami felvisz a Kreischberg-re. Pedig kb. ½ méteres betűkkel van rá kiírva.
Miután megvártuk a felvonó kék ládáját, – merhogy feketével nem akartunk menni J – elindultunk a csúcs meghódítására. Irány észak, vagyis a felfele, merha kevés az ember életében a kihívás, hát keres magának – ha igazán tökös.! (Ha nem akkor otthon csipszet eszik a tv előtt és nézi amint balga népek megfagyott bajusszal másznak a Csomolungmára. Én vagyok én, te vagy te, melyikönk a hülye? Én vagy te? )
Végre közelről láttam alattunk a teheneket, akiket eddig csak az ablakból tudtam kifigyelni és csak gombostűfejnyi nagyságúak voltak. Arra tippeltünk, hogy tapadókorongokkal vannak odarögzítve a hegyhez. Hát nem! Elvannak mint maci a málnásban…
Azt, hogy ez a hegy nem egy kis kupacka már lent is tudtam de HALFPIPE-nél már azt is sejtettem, hogy minden megmászott emelkedő mögött van egy másik ami az egyiktől nem látszik…. És ez így megy kifulladásig….
Anikó vágtatott elől… utána némi késéssel hősiesen mászott a Lala….. majd utánuk nem kevés késéssel de annál nagyobb hősiességgel battyogtam ÉN. Nemtagadom útközben olyan gondolataim voltak, mikoris anikóból csak egy szürke foltot láttam, hogy tuti, hogy az ősei között volt valami zerge is….. vagy hogy “Mondd Uram, hol az égben lehet kikapcsolni?” Eccer mondtam is a Lalának, hogy este vegyen ki belőle legalább 1 elemet. No persze ezek a szösszenetek mind csak az oxigénhiány miatt voltak. Eccercsak –asszem már éppen a fatimai szűzhöz imádkoztam- láttam ám, hogy nincs tovább teteje a hegynek…. Hopi! Hopi!
Viszont volt hó, pirosvirág, környező havas hegyek és kurrrva hideg… Sapkát! Sapkáááát…. Sapkát aszt nem vittünk.. pedig kellett volna…. Úgyhogy némi fotózkodás után levágtattunk a hegyről.
Délutánra Duracell Anikó Muraui városnézést tervezett….. J émmeg hányást…J J
Az úgy vót… hogy az izmaimat ért sokkterápia… az oxigénhiány … és a kb. 1400 m szintkülönbség felfele majd lefele megtette a magáét… Már a felvonóval lefele jövet éreztem, hogy a gyomrom meg még fönt akar maradni…
Mellesleg a lanovkából láttuk, hogy a legmeredekebb lejtőn menetel faszán-lazán egy kb 55-60 éves masszív pasi egyszál rövid gatyában, egy kulaccsal és egy bottal…. No! Ez van! Megy haza a mikulás! Mitkő ezen csodálkozni? Kicsit aggódtunk, hogy mit fog csinálni ha összetalálkozik a pár perccel előbb látott vaddisznóval… de aztán megnyugodtunk, hogy majd fut egy kicsit… fölfele…. Amúgy tököspasisan! Stájermódra! Ahogy mi nem !
Szóval leértünk, eldőltem mint a krumpliszsák. Ebédeltünk, MOSOGATTAM, átöltöztünk… Éreztem hogy nekem nembiztos hogy útra kéne kelni, merhogy iszonyúan fájt a fejem és hányingerem volt. Mondtam, hogy én nem megyek, erre közölték, hogy akkor ők se… Hát ez egyfelöl jó volt mer éppen az ájulás kerülgetett –bár nemtom milyen az mer még sose ájultam el- (kopkop) de szerintem tökközel voltam hozzá …. másfelől meg töxar volt hogy felöltözve virrasztanak mellettem (miközben még élek ) és miattam nem mennek városnézni. Anikó kitalálta, hogy vegyek be valami gyógyszert, így feloldottam 1 aszpirint….. na pár perc múlva asztán egy jót hánytam tőle. Az jutott eszembe közben, hogy ez milyen elegáns dolog lenne Murau főterén…. J
Erreföl aludtunk 1et és mikor fölkeltem tökjól voltam… Este elmentünk sétálni. A Mur tisztára megbolondult a tegnapi esőtől, tiszta kosz volt és jól megduzzadt…
Rácsodálkoztunk 1 “konyhakertre” ami kb. 3×3 m-es volt 4 fej káposztával, néhány izébigyóval és két ágyás között LETÉRKÖVEZETT utacskával. Hopi, hopi !!
Asztán majnem hajnali 2 –ig trécseltünk.
Szóval erősen borítottam a napirendet!
Július 7. Csütörtök
A mai program a Gmünsteri vízesés és utána levezetőnek laza 3csillagos, hegyi túra a Zweifler-tavakhoz ( nevét most néztem ki a katalógusból. Megközelítése : Sőderen keresztül a Sörpasszi parkolóig.
A zidő borús….. miis lehetne más….?!
A vízesés fantasztikusan szép volt. Na persze nem volt eccerű az odatalálás… Majdnem beleléptem egy tehénlepénybe és ahogy el akartam ugrani az Anikó mentett meg a másik lepénytől ami mögöttem volt ééééésss sokkal nagyobb éésss sokkal frissseeebbbb mint az előző. Áááááááá !
Ide most jönne egy kép a tehénlepényekről, de sajnos nem csináltam. (És ha belegondolok, igazából talán ez az egyetlen dolog amit nem fényképeztem le az 5 napban.. JA meg a kokas J )
Irány a tóóó egyelőre kocsival … szerpentinek …. Ááááá… (ezek mi voltunk Anikóval J )…. Végül felértünk egy vadászházhoz, aholis érdeklődtünk, hogy hogyan merre induljunk.. ittunk 1 teát, aszonták mindjárt esik… és esett is mire kiértünk… a hegyeket meg beborították a felhők…
Anikó nagyon boldogtalan lett… L Lalában nem vagyok biztos … K Én viszont kevésbé voltam mérges … J
Kitaláltuk, hogy megnézzük Muraut, úgyhogy lementünk a hegyről már szakadó esőben.
Murau szép. Annál is inkább mivel elállt az eső mire leértünk. Viszont jó osztrák szokás szerint minden ami egy kicsit is érdekes, fölcincálnak a település legmagasabb pontjára. Így aztán megint nem úsztuk meg a hegymászást. Fölmentünk a templomhoz a hegytetőre. Fönt szedtünk vadepret, ami tök olyan mint az igazi csak 7-8 mm -nél nem nagyobb 1 szem. Viszont jó volt. Murauban bolyongva (morogva, merhogy minél tovább mentünk annál inkább tudtuk, hogy fényévekre vagyunk Európától és a mi életünkben már tuti, hogy nem érjük utol… éspersze itt nemigazán az anyagiakra gondolok.. ), betértünk egy cukrászdába éééés jól belaktunk ribizlishabos sütiből…….
Az időből ítélve, holnap a recepción befizetünk a Noé expedícióra és hajókirándulásra megyünk az Alpok körül.
Július 8. Péntek
Ééééés képzeljétek gyerekek….a Moosham kastély eeegy naaagy hegyen volt…de bátor utazóinkat ez nem tántorította el, főleg merthogy ide kocsival is fel lehetett menni. Igaz, hogy sírtunk, rítunk a hegy lábánál Lalának, hogy másszunk, másszunk, mááássszuuunk….de hiába volt minden rimánkodás… Lala kimondta a tutit…. Kocsival megyünk !!! Hát nagy duzzogva beleegyeztünk. L . Szóval fölautóztunk. 12 után pár perccel értünk fel, így aztán 1 óráig várni kellett a következő idegenvezetésre. Addig bevettük magunkat a fődszinti kocsmába.. ééés ittunk 1 teát. Illetve bandánk alkoholista tagjai ketten ittak 2cl cirbolyalikőrt. (csak az íze miattJ ) Merhogy a cirbolyasnapsz is benne volt az egyik napi programban. Valahol Hohaherhőhén ittuk volna…. ha nem veri el az eső azt a programot is. Hát ez a kastély olyan izé. Most is depis hely hát még annakidején milyen lehetett. Anno itt voltak a boszorkányperek. Pipec kinzókamrája van mindenféle bizbasszal. Hát szerintem a gyanúsítottakon kívül ott mindenki pszichiátriai eset volt, azt viszont hülyére kínozták. Viszont volt benne egy olllyyan budi, hogy ketté állt tőle a fülünk. Egy hagyományos falusi budit kell elképzelni amit azzal az oldalával ahol az ajtaja van föltapasztottak a várfalra, kívülről (az emeletre), belülről is csináltak 1 kis fülkét ajtóval ahol be lehetett menni. Ha a delikvens ráült a deszkára alatta volt a NAGY BÜDÖS NIHIL és a fütyülő északi szél. Hát biztos nem ücsörögtek rajta órákig. Mélázni pld. nemigen volt tanácsos rajta, mer aztán azon kellett gondolkodni a várúrnak, hogy szorulása van vagy csak befagyott a segge? A várfal alatt meg igazán nem volt tanácsos battyogni. J J
Na ezekután irány vinersniccert enni. Murauban bementünk (neeemahurkázóba!!!!!) abba az étterembe amit már kinéztünk egyik sétánk alatt. Hát vendégek nemigen voltak benne de a sárkány otthon volt. Kértünk étlapot, erre morgott valamit, asztán egy idő után jött hogy mit kérünk. Persze nem tudtunk rendelni mert a lalának át kellett tenni magyarba a kajákat
-mielőtt hurkát kérünk-… na ekkor megint morgott valamit. Hát a tökünk eccerre lett tele Anikóval és úgy döntöttünk, hogy mi itt nem eszünk és mennyünkelinneeen!!!. Elvégre királylányok vagyunk vagy miarosseb??? Lala kevésbé osztotta felindulásunkat, merhogy az milyen izé, hogy csak úgy elmegyünk…. De hát a 2/3os többség a parlamentben se piskóta, hát még a sárkány barlangjában.. Elmentünk.!
A 7 fejű meg azóta is mered az ajtóra ! Willkommen !!!
Elmentünk sniccert enni a hotellel szemközti hegy oldalában levő menedékházba, ami lentről leginkább Hókuszpók várára hasonlított. Gondoltuk fölmegyünk kocsival, -merhogy volt út ! Ekkor még nem tudtuk, hogy most kiválasztottuk az alpok legborzongatóbb lejtőjét … Borzasztóan meredek volt, földút, ami csúszott az előző napi esőzésektől és pont olyan széles volt mint a kocsi. Az egyik oldalán a meredély, tolatni nem lehet a kanyarok miatt és az út meredeksége miatt.
Oktávia kb. félúton elkezdte szidni az anyánkat, elforgott a kereke. Böcsülettel bevallva, iszonyúan be voltunk szarva….
Aztán a nincs más hátra mint előre elvét követve fölmentünk. Fölérve kb. 1 percig néma csöndben ültünk, mert nem tudtunk megszólalni, majd elkezdtünk azon parázni, hogy hogy az égbe fogunk lemenni. Bementünk a kajáldába hogy összeszedjük magunkat, meg azt hittük, hogy tele hassal bátrabbak leszünk….. (Mellesleg fönt inkább dzsippel voltak a népek, meg gyalog…) Rendeltünk.… aztán megállapítottuk, hogy nem fogunk tudni enni az idegességtől. Aztán mielőtt Anikó elájult volna Lala közölte, hogy leviszi most a kocsit, mert így nem tud a sniccerre koncentrálni……..
És elindult….
THE HERO ….
ÉS MENT…… ÉS MENT….. LÉPTEIBE BELREMEGETT A HEGY….. HOMLOKÁRA TOLTA KALAPJÁT, KÖPÖTT EGYET JOBBRA ….. EGYET BALRA…. EGYET A TENYERÉBE…. ÖSSZERÁNCOLTA A SZEMÖLDÖKÉT, OSZT AMÚGY TÖKÖS PASISAN LEVITTE OKTÁVIÁT A HEGYRŐL…. AZTÁN PÁR PERC MÚLVA HOMLOKÁN GYÖNGYÖZŐ VERÍTKCSEPPEKKEL, SZÁJA SZEGLETÉBEN HAMISKÁS MOSOLLYAL RÚGTA BE AZ IVÓ AJTAJÁT. MARY-ANN ARCÁRA VISSZATÉRT A SZÍN ÉS RAJONGVA NÉZTE AHOGY IMÁDOTTJA MAGÁBA DÖNT EGY FÉL ÜVEG WHISKEY-T.
Szóval az volt, hogy miután leautózott, gyalog visszamászott a kib*ott emelkedőn és kapott egy cirbolyasnapszot, amibe mi is belenyaltunk egy pöttyet… A pincér meg csak lesett, hogy hova megyünk, miután rendeltünk. Lala eltünt, én kimentem a terszra nézni, hogy leér-e, Anikó meg bent fehéredett az izgalomtól.
Szerencsére mire kihozta a kaját rendeztük sorainkat…. És enni is tudtunk.! Sőt az ablakból láttuk, ahogy a mellettünk levő dombon őzek legelésznek…. Szóval még élveztük is az idillt…. Lefele L. elárulta, hogy mikor mentünk föl ő látta, hogy ki volt írva, hogy az utat mindenki csak saját felelősségére használhatja….. deménem monta ????
Július 9. Szombat
Napsütés J Csomagolás L Na és hogy ne maradjunk tó nélkül: Ingering tó!
Azért másztunk is vagy 3 km-t, deee aztán L. visszament a kocsiért ééésss egészen a kapuig autóztunk.. hopi..hopi..
Míg vártuk, azon vigyorogtunk, hogy itt állunk az alpokban az erdőben mindenféle papírok meg pénz meg némettudás nélkül….. és mekkora poén lenne ha a L. itthagyna minket. (Aztán ír6na 1 könyvet “Hogyan veszítsük el elegánsan hitvesünket?” címmel.)
A tó piszok giccses volt. Ezért már jobb helyeken büntetést fizetnek. Van egy nyamvatag tó, körben magas hegyekkel, a partján vadvirágok meg lepkék meg padok…. A vízben jól láthatóan úsztak a pisztrángok…. Ezt látván gurul csak be igazán az ember. Anyátok!! Az agyongraffitizett 9 liku híd sokkal eredetibb. Főleg, hogy alatta műanyag flakonok akadnak fent a tiszai sáson. Ez igen! Ez az életből vett. Nemám ez a képeskönyves űbergagyi…. Fölháborító !! Jó hogy már hazajövünk mer belezajdulnék ebbe a sok pittypalattyos dimbesdombba.
Az úton már nem vót semmi. Kivéve, hogy hol esett, hol szakadt, hol fújt…. és ezt csinálta felváltva…. Átérve a 6áron azt hittem, hogy majd tök jó lesz… meg édeshazámfogadjszívedbe megminden… de a nagy büdös igasság az, hogy drága kis mütyürkénk sokkal kopárabb, porosabb, szemetesebb és lehangolóbb lett mint 5 nappal ezelőtt volt. Na nembaj! Majd akklímatizálódunk.!
Eddig is szerettelek olvasni, de ez a régi most nagyon tetszett! 🙂
Ez jó volt! 🙂
Szép hétvégét kívánok! 🙂
tudtam én, hogy ifi korodban is már vicces lyányka voltál :-))))
Juj, most nagyon hegymászhatnékom lett… 🙂 Azonnal! A budiról meg eszembe jutott, hogy a nagyvázsonyi várban is ugyanilyen volt – csak már leszakad vagy leszedték, nem tudom. A falon a magasban van egy hosszú sárgásbarnás sáv… khm, nem részletezem. Nah, és mit találtál még? Szívesen olvasnám…
Nagyon teccett!!! (tényleg írnod kéne)