elmultnapok.zip

 Neem vitt ám el a nyúl… csak sűrű napjaim voltak….
Így utólag már biztosan kihagyok ezt-azt, de azért megpróbálom idekarcolni a történések nagyját….
Szóval…húsvét előtti szombaton indultunk Pápára. Úgy volt, hogy Anna a délelőtt 10 órási busszal jön hozzám…11-re itt van és indulunk is tovább…
Na, a 10 órából 13 óra lett. Így aztán olyan ¾ 3 magasságában indultunk…. Húú, baromi meleg volt, még a bugyogónkból is tudtunk volna vizet csavarni, pedig ment a légkondi a kocsiban ámdeviszont jól szembe sütött a nap. Farkasgyepűn megálltunk picit ejtőzni, szippantottunk a levegőből…közben már Ildi idegeskedett, hogy hol vagyunk…kihül a kaja…. stb…. 
Aztán eccercsak odaértünk végre….
Vasárnap elmentünk drágabarátném szülőfalujába a szülői házba, ami most lakatlanul áll.
Pár km-re van csak Pápától és minden héten kimegy valaki, meg ott a kert is amit gondoznak…szóval nincs elhagyatva csak nem lakik benne senki… Olyan hétvégi háznak használják…. Itt napoztunk vasárnap a füves udvaron meg a hintaágyban… Elvittem ugyan az angol cuccom de teljesen feleslegesen. Valahogy én soha nem tudtam kint tanulni a szabadban.
Délután átjött Anna gyerekkori barátja meg a családja (a nagymamánál vendégeskedtek) és meglocsoltak minket  eredeti, igazi  Krasznaja Moszkvával! Hoppá, mi?!
Még Moszkvából származik régről… Húúú….hogy az milyen…ööö..illatú…… Jéézusom!
Mondjuk nem sajnálták! Folyt végig a hajamon….. Ráadásul ketten is azzal locsoltak…
Aztán kora este…mikor már jöttünk volna hazafele, megálltunk még egy rokonnál aki szemben lakik a kocsmával és ott meg meglátott Anna egy harmadik rokont, aki nem kissé volt illuminált állapotban… Oda is jött, kapott csokitojást de sopánkodott, hogy nincs kölnije… Erre Anna mondta neki, hogy jó lesz a víz is……
Khm… Na itt láttam jónak beszállni a kocsiba! J
Szóval ez a vidám fickó odakurjantott a kocsma előtt ácsingózó haveroknak, akik hoztak egy szódásszifont és bizony Annácska úgy meg lett locsolva, hogy ihhajj….
Futott persze visítva de a rokonlocsoló meg utána és nyomta a szódát ezerrel….
Nem is lett volna ezzel gond….. merthogy ezt akarta a lelkem, hogy meg legyen locsolva és ne száradjon el… Ámde Ő nem így gondolta…. Azt hitte, majd az IllumináltRokonLocsló egy kicsit megvizezi, oszt jónapot…. IRL viszon másképp gondolta (ebből is láccik, hogy soha nem tudhatunk egy IRL elméjével gondolkodni), meghát volt közönsége is, szóval buli vót…..  Anna meg direkt kérte a vizet…!
Végül ott állt Annám, csurom vizesen és borzalmas haragra gerjedt! Elkezdte csépelni
IRL-t, meg mondott neki eléggé csúnyákat is…. A kocsmacsapat meg nézte a műsort.
IRL erre megsértődött, visszaadta a csokinyulat…..
Aztán kiszóltam a kocsiból, hogy talán menjünk!
Ahogy elindultunk végre, Anna mondta mint Lajos a misét….. Kb. 1 percig voltam hajlandó hallgatni… Mondtam neki, hogy nincs igaza, mert ő indítványozta, hogy vízzel locsolják…
IRL-nek eszébe sem jutott volna….
Erre, hogy ő nem ennyire gondolta…..
Hja, kérem, ha öreganyámnak töke lett vóna….
Sikerült a napot megkoronáznia. És tényleg úgy van, hogy ha nincs baja, csinál magának…. Valahogy mindig oda lyukad ki, hogy rossz legyen neki… Tudat alatt persze de esküszöm megfigyelhető…. Még otthon is próbálták hergelni egymást Ildivel de kérve-kértem őket, hogy hagyják abba, nem kell sem a mérgüket sem a rosszkedvüket szinten tartani…. A dolog meg már úgyis megtörtént…..változtatni nem lehet rajta és nem mellesleg, az igazság odaát volt.
Hétfőn reggel még jöttek locsolók…. Anna másik nővérének a családjából…..
De ők már valami illatosabbat hoztak. Mikor túlestünk rajtuk, elmentünk a Gyirmótra. Győr mellet van a Marcalnak egy holtága…és itt van egy ilyen kempingpark szerűség… Hmmm…hátaz naaagyon jó volt…..
Ott töltöttük a délutánt. Vittünk plédet, leterítettük a parton és elvoltunk mint Marci Hevesen…. Ott húzódik a Szent-György  vonal, ahova kijárnak a népek ücsörögni, merthogy az nagyon jó…. Szóval boldogan feküdtünk ott egész délután a parton  és éreztük ahogyan ezerrel áramlik belénk az energia….. Hmmm….
Ámde!
Mikor már majdnemhogy eljöttünk, akkor mondta a tulaj, hogy neeem…a vonal az nem ott van, ahol mi voltunk, hanem emitt…. És akkor megmutatta pontosan basszus….. Hát meg kell valljam, nekem aztán nem bizsergett sehol….Lehet, hogy többet kellett volna ott időzni.
Nade!
Ittam Aphrodité forrásából (merthogy az is ott van)…. ééés menten Tündérkirálylánnyá változtam… J Úgyhogy most megint az vagyok! J
Menten fontam is pitypangból koszorút, ahogy minden valamire való Tündérkirálylányhoz az illik. Mindegyikönk felrakta a fejére és jól lefotóztuk egymást, utána pedig megkoszorúztuk vele a vizet… Ja! Előtte még mindenki kívánhatott valamit és rá is kellett köpni egyet… khm…ez így utólag nem volt túl elegáns és tündérkirálylányos de akkor jó ötletnek tünt….. J
Lehet, hogy egy kicsit túlspiráztam?
Miután hazaértünk még átmentünk Anna másik nővéréhez….merthogy milyenazmá, ha húsvétkor nem rokonlátogat az ember…. (Így jár az, akinek sok a rokona…! Nyakra, főre…)
No, ott aztán mindenki szépen elsorolta milye fáj, hol recseg, hol ropog…..
Valami szédület. A 3 testvér szinte egymásra licitált, hogy kinek fáj jobban, ki betegebb….
Komolyan mondom, néha sajnáltam, hogy nincs nálam egy kamera… Szerintem ők is elképedtek volna, ha visszanézik azt a kb. 1 órát….
Kedden délután jöttünk vissza…. Útközben kb ¾ órát álltunk egy dugóban….
Húdejóvót az!
Ésmég ottfelejtettem az edzőcipőmet de Ildi ránk telefonált…. Na Anna kiugrott a kocsiból, mondván visszaszalad érte, mert már a Nagytemplomnál jártunk és macerás lett volna megfordulni ott a főtér közepén…. Szóval én parkolót kerestem, Anna szaladt visszafele, Ildi meg hozta az edzőcipőt…. Meg volt ez szervezve….  J
Ennyi volt kedden. Próbáltam még angolozni de……
Egy idő után beájultam az ágyba és elaludtam.
Szerda reggel angol írásbeli teszt…. Hát olyan lett mint amennyit tanultam rá…. Brrr….
Életem eddigi legrosszabb tesztje! Nem mondom, hogy nem bosszant…
Aztán meló…. Rámömlött néhány keresetlen imél….délután a vezér is megtalált egy keresztkérdéssel….. és éppenhogy hazaestem, átöltöztem, némi rúzs…..oszt irány városkánk nagyáruházának parkolója…. (Naaa neeem azé’! J )
Innen indultak a buszok Pestre a MÜPA-ba, ahol a városi filharmonikusok adtak koncertet…
Whoááá…. Jóvót!
Ebből  is ilyen csapatos haccárét csináltam…. Anna elhozta a másik barátnőjét én  a Lillácskát, Judit meg a zurát…..
Lillácska egy tündérbogár! Úgy látom szereti a komolyzenét, aminek örülök. No nem fogja senki Wagner lemezzel kergetni az asztal körül, de azért jó ha nyitott….
A hangverseny tényleg nagyon jól sikerült. Tristan és Izolda részletek…. Teljesen hallgatható, szerintem. Aztán volt egy kortárs mű…. Hát énnemtom… Annyira kíváncsi lennék rá, hogy  mi fog ezekből megmaradni 200-300 év múlva… (És nem csak a zenére hanem más kortárs művészeti ágakra is…. ) Ott körülöttem mindenki feszengett, meg sandított a mellette ülőre…
Ez egy olyan mű volt, hogy eleinte, miközben játszottak, a hegedűsök ütögették kézzel a hegedűjüket, aztán doboltak a lábukkal, aztán némely más hangszeren játszó is dobolt, aztán a fuvolaszólót játszó is eccercsak elkezdett fél lábával dobolni ottan álltában.…
Tulajdonképpen talán nem is lett volna olyan rossz, ha sikerül a mesternek időben abbahagyni…. Úgy kb. a felénél. Igen! Akkor még mondhattuk volna, hogy “Na, ez érdekes volt!” de sajnos a szerzőt túl sokáig csókolgatta a múzsa, vagy egyes kottapéldányokból duplán másolt….. vaagy nemtom…. Minden esetre úgy éreztem, hogy amikor vége lett, a megkönnyebbülés hulláma söpört végig a termen…. Arról nem beszélve, hogy egyszer a közepe táján még a gyomrom is kordult egy hatalmasat, amitől aztán olyan röhögés jött ránk Annával, hogy folyt a könnyünk…. Végülis a műbe simán beépült…
Szerencsére az erkély legutolsó sorában ültünk és nem zavartunk senkit az élvezetben….
Aztán Liszt: Koronázási miséje volt még a szünet után… Jónagy vegyeskarral…
Már nem rémültem meg annyira. Egy időben bennem volt a reflex, hogy ha kórus, akkor futás…
Juditom meg megintcsak megér egy misét. (No nem ilyen Liszt félét J ) Hááát….. Ez a nő a mesében nincs, esküszöm… J
Nekem végig azt mondta, hogy a lányát vagy a fiát hozza…. Erre felhív szerdán, hogy “Tudtál mégegy jegyet szerezni!”
Nomost… Juditom észjárását néha nagyon nehéz követni, így most is rá kellett kérdeznem, hogy “Miiii vaaan? Két jegyed van. Nem elég? Vagy mi?!”
Na elregélte, hogy valamelyik pasiját akarta hozni de az (természetesen) az utolsó előtti pillanatban lemondta és így felhívta a Zurát a munkahelyén, hogy jönne-e mert tudnék mégegy jegyet szerezni…  Azmeg persze most teker ezerrel… naná, hogy jönni akart….
(1-2 éve még 6 ló nem vontatta volna el) Nade nem is azért jött a gőz a fülemen mert őt hozta, hanem mert átvágott és nem mondta meg, hogy milyen terve volt, mert tudta, hogy nekem nem tetszene….
Egyáltalán nem áll szándékomban megismerni a futó pasijait… Mondtam neki, hogy majd azt mutassa be, amelyik már legalább 3 hónapja megvan… Na de úgy folyamatosan 3 hónapig… Nem úgy ahogy neki vannak. Jelentkeznek februárban…összeborulnak, aztán a következő míting meg csak áprilisban.… És menjen velük nyugodtan koncertre, színházba, bárhová…de menjenek kettesben…. Szerintem.
Ja! És akkor az még külön show volt, hogy a hangverseny alatt fogták egymás kezét….
Nemtom! Én vagyok hülye vagy a tükör görbe?!! Ki vág át kit?!
A zura leginkább önmagát  ámítja…. Judit meg élvezi, hogy szórakozik vele és hülyét csinál belőle….. Nem tudom, hogy az elmúlt tizenakárhány sz*r év feljogosítja-e erre… De hát nem is az én dolgom eldönteni. Szerencsére!
Különben úgy vagyok vele mostanában mint a francia művészfilmekkel…. Csak nééézem…nééézem, hogy mi a frász fog ebből kisülni…..
Koncert után még hazavittem Lillácskát aztán otthon már majdnem a zuhany alatt eleludtam… Éjfél volt mire lerogytam.
Másnap meló és T1 kollégám névnapi köszöntése volt… Arra a kérdésre, hogy min szeretne meglepődni, azt bírta mondani, hogy olyan lábas kell neki mint amilyet G. kapott….
No, célba vettük vele a Gazdaságosbótot lábasért meg még kapott egy ilyen kínálótálat is… Utána elzarándokoltunk kedvenc sütödésünkhöz sütiért, aztán vissza és jól megünnepeltük, Ő meg jól meglepődött…. J
A következő két délutánt  és a szombatot arra szántam, hogy tanuljak a hétfő reggeli angol szóbelimre… Ebből az lett, hogy csütörtökön nagyon korán elaludtam, mert baromi fáradt voltam… Pénteken tanultam végre valamennyit, ami arra volt elég, hogy rájöjjek, hogy mennyi mindent nem tudok…. Elhűlve vettem tudomásul azt a tényt, hogy a sweet-nek nem a szvetter a közép foka…. J (No jó! Vicceltem! De pl. tanulás közben ilyen marhaságok jutottak eszembe…)
Szombat reggel 7kor felcsörgött Judit, hogy feljönne….
Hökk….hökk…
Jött, adtam neki reggelit, oszt továbbállt…. Éjszaka randija volt, szombaton meg a kollegákkal ment kirándulni… Otthon azt mondta, hogy már péntektől kirándulnak….
És ha már ilyen hajnalban felkeltem, nekiálltam tanulni…. Ésss….húúúde tiltakozott minden porcikám….de azért álltam a sarat rendesen. Azért sem lazsálhattam, mert vasárnapra beterveztem Dózit… J
Már évek óta ki akartam menni lóversenyre és most itt volt a remek alkalom…. Úgyhogy vasárnap irány a Kincsem Park. Annával mentünk. Úgy 3 óra körül értünk oda… Irdatlan tömeg volt de a csodával határos módon le tudtunk ülni a tribünön… Komolyan mondom régebben egy ilyen tömegtől simán sikítófrászt kaptam volna, mostmeg abszolút nyugodt voltam…. Sőt!Egy darabig álltunk, majd lett egy hely, aztán az előző sorban mégegy, aztán mellettem is lett egy…úgyhogy végül sikerült egymás mellé kevernünk… Az emberek szabályosan vadásztak az üres helyekre…
Ráadásul akkora mákunk volt, hogy pont a céllal egyvonalban ültünk.
Ja! És találkoztam az egyik gimis osztálytársammal, aki két sorral lejjebb ült és nagyon megörültünk egymásnak…..képes volt felmászni hozzám, egy puszira… Hát ezen teljesen meghatódtam.
Hát komolyan mondom valami fantasztikus fílingje van a lóversenynek. Mellettem egy öreg lovis fickó állt egy darabig, aki pont úgy üvöltött meg drukkolt mint a filmeken….
És a lovak….hát azok valami gyönyörűek….. Nem fogadtam ugyan mert még ki kell tanulmányozni a mikéntjét, meg a tömeg is baromi nagy volt, de majd kimegyünk egyszer ésss húúúdejólesz….
Dózi csak a 9. futamban indult és ahogy nyert…..hát az nem semmi volt. Az egész futam nem tartott 1 percig, szóval nem lehetett nagyon élvezkedni rajta….. De utána aztán learatta a győzelmi babérokat… Eljátszották tiszteteletére a himnuszt és föl-alá parádézott a tribün előtt.. A fotósok majdnem szétszedték és egy csomószor bemondta a hangosbemondó, hogy hagyják el a pályát mert kezdődne a 10. futam…. Nagy valószínűséggel utoljára futott Magyarországon, úgyhogy nagyon jó, hogy kimentünk megnézni….
Hazafele lekéstem a 8órási buszt és így volt még fél óránk a Népligetben…. Már a szomjanhalás szélén álltam és gondoltam kitanulmányozom az üdítőautomatát hogyé’  ’s hogy’ adja az üdcsit, mire odajött hozzám egy srác és kérdezte, hogy segíthet-e…
émmeg úgy rámordultam szegényre, hogy „Kösz! Nem!”, hogy azóta tuti pszichológus kezeli szegényt…. Még Anna is észrevette, hogy ez olyan „huzzávazze” kösznem vót, pedig jóval távolabb állt tőlem.
Basszus! Pedig nem akartam bunkó lenni! Le kéne már tennem abbéli meggyőződésemről, hogy Pesten mindenki briganti….
Gyöhet így a királyfi, vazze, ha émmeg elküldöm a hathuszassal Devecserbe….
Francba!
Ma reggel aztán megvót a vizsga… Hááát…. Megvót és maradjunk ennyiben!