hogy mik vannak…?!

 Hoppáré lesz ám nemsokára…. Készüljön mindenki….J

“Április 22. és június 22. között a Mars és a Vénusz szokatlan társastáncba kezd. Az első együttállásra április 22-én kerül sor.
Április 22. után a Mars elöl halad, míg a Vénusz hűen követi az égen. Majd a Vénusz egyre gyorsabban megy, és június 22-én utoléri a Marsot. Ekkor lesz a második együttállás. Ezután a Vénusz továbbsiet, és elhagyja, lehagyja a Marsot. A következő randijuk jövő nyáron lesz.”
**
M(ars) és V(énusz) egy jót buliztak….zene, tánc,…mámorító pezsgőbuborékvarázsos éjszaka….. Együttháltak….
Aztán M. elment….Csak ment..csak ment… Vissza se nézett…
V. kitartóan és csendben követte, miközben morcosan visszaparancsolta ellenkező önérzetét….. és bevetett mindent, hogy észrevetesse magát…csillagközi sms….email….
“Itt vagyok! Hééé…itt vagyok!!”
De M. csak kitartóan ment előre egy idealizált NaaagyBolygó felé, ami persze sokkal gömbölyűbb és megértőbb és tökéletesebb…. és legebb…
V. rájött, ha nem húz bele, bizony lemarad és faképnél történik a hagyása…. Már nem gondolkodott, elemezgetett, csak töretlenül ment, ment előre, szemeit M izmos hátsójára szegezve…. M. közben fáradni látsziott…lassított is kicsit… Kicsit annyira, hogy a nyomában lihegő Vnek megcsillanjon a szemében a reménysugár.
“Utolérem! Mmmiindjárt utolérem! Jupiterre esküszöm, meglesz!!” –gondolta bizakodva.
“Lassítok már… Úgy látom nem adja fel…nem venném a lelkemre ha miattam esne le a Tejútról…. Jupiter is engem csesztetne miatta! Meg aztán hanyadika is van? Júni 22…
Basszus…két hónapja volt hogy együttháltunk… Az én NaagyBolygómnak meg még se híre se hamva…. “ – morfondírozott M magában, mikor a hátamögül hírtelen V ugrott a nyakába, nagy örömujjongások közepette….
– Jajjjjdejóóó, hogy találkoztunk! Véletlenül éppen erre jártam!! –lelkendezett V.
“Vééletlenül….vicces…. Már két hónapja csörtetsz a nyomomban..” – gondolta M., miközben megpörgette néhányszor V.-t a tengelye körül, had örüljön….
A nagy örömködés azért rá is átragadt…. Olyannyira, hogy végül már mindenki őket nézte a Tejúton, ahogy nagy viháncok közepette örülnek egymásnak…
Le is tértek a forgalmas főútról. Különben se nagyon kívánták a tejet. Találtak egy eldugott füstös kis bárt, ahol ismét jót táncoltak, majd éjszaka újra együttháltak….
Hajnalban V. ébredt előbb. A varázslatos éjszakára gondolt és arra, hogy nem jól van ez így…. Belőle soha nem lesz Mnek ideális NaagyBolygó, hiába is kepeszti át miatta a Tejutat vagy akár az egyész Világegyetemet….. Ő mindig csak V marad.
Óvatos csókot lehelt az alvó M. arcára, majd kilépett az ágyból és a reggeli harmattal útrakelt, hogy megtalálja az ő NaagyBolygóját…. Kicsit szomorú volt….de nem bánta nagyon, mert most még a szomorúság is jól esett neki….
M. hasára lassan rátűzött a kelő Nap… Nyújtózkodva tapogatott az ágy másik felére, de csak V parfüm illatú levelét találta a párnán, melyen gyöngyvirág betűkkel ez állt:
“Jövőre! Veled! Ugyanitt!”
Elmosolyodott…..és csak egy kicsit volt szomorú…..
*
A fenti történet kitalált cselekmény. A valósággal való bármilyen hasonlósága csak a véletlen műve lehet…. (Mint ahogy tényleg az is!)J