tegnap…..

 Tegnap délután elmentem a Praktikusáruházba a listácskámmal…..
Jajjjdenemszeretem én azt a kütyüboltot..
Kellettek virágcserepek, villanyégők, virágföld…..
Hááát a cserepeknél tipródtam jó sokat. Nem tudtam Szergejnek mekkorát vegyek… meg aztán a futónak, a karácsonyi kaktusznak (szegénykém teljesen meg van zajdulva. Karácsonykor is virágzott meg most megint.. J )
No végül azért sikerült választanom párat. Irány a virágföldes rész…. Na itt aztán volt hoppá… Aszittem rosszul látok. Csak ilyen jó nagy zsák földek voltak. Dehát basszus, mi van ha valaki nem akar fóliasátrat csinálni otthon?! Hm?
Találtam ugyan kiszacskósat de az meg muskátlinak való volt, így nem mertem Szergejemet megkínálni vele, hátha kiköpi oszt megint kiterül nekem a padlóra….
Jöhettek a villanyégők…. Nna! Hát ez is….
Azt mondta nekem anno az Elemfér (villanyszerelő), hogy mindig 240V-os égőt vegyek, mert közel van a trafóház és azért robbannak fel az égők a nappaliban mert ingadozik az áramerősség….vagymi…. Hát az összes égő 230V-os volt! Most ilyenkor micsinájjon a zember eccerű leánya? Tipródik. Most jó ez? Vagy nem?
Miért nincs 240V-os. És hova lettek a 220V-osok amik eddig voltak? (Na jó, momentán ez kevésbé érdekel) Mind1. Vettem ezekből!
Nem jó ez a Praktikusáruház. Nem szeretem. És valahogy mindig borzasztóan elfáradok benne.
Hazafele autózván azon gondolkodtam (miközben koncentráltam a vezetésre !!) hogy “miapi*a, mégsem tettem akkora benyomást M.-re szombaton mint ahogy azt én éreztem…” (Fogadtam magammal, hogy hétfőn ír, átjön….mittomén)
Mondjuk sokat nem filóztam rajta csak úgy áthessent a fejemfölött a minuszhullám…
Aztán otthon, miután nem kellett felcipelnem egy billencs földet a tetőtérbe, lerogytam egy pillanatra….ránézek a telefonomra…. Hoppá! Ott figyelt egy sms!
M. kérdezte, hogy MIKOR?
Nna gondoltam, nem most…. Fáradt vagyok, éhes vagyok, dühös vagyok, nyűűgös vagyok….
Felhívtam.
Kérdeztem, mit szólna a holnaphoz (az a ma). Azt mondta jó neki…. Aztán még faggatott, hogy mi bajom…. Előadtam a tortúrámat, erre aszonta átjön most, majd fölvidít…
Kenjek neki kenyeret míg ideér….
– Miiilyen kenyeret kenjek neked?
– Vajas nutellást…
– Hát majd ha itt leszel kenegetsz magadnak…. J
Vajas, nutellás…. Brrrr… a hideg ráz a gondolatától is….
Hát jók ezek a pasik. Ecsetelem neki telefonban, hogy ááááá…meg úúúúú…., meg jajjj….
Erre aszongya kenjek neki nutelláskenyeret… J (gondolom terápiás céllal J )Ezen már tényleg csak röhögni lehet .
Na mind1. Jött!
Mondtam neki olyasmit amit nem kellett volna…..amit kellett volna azt meg nem….
– Mondjad…
– Nem….
– Nyuszi vagy?
– Lehet…
Hát így elvagyunk. Elmesélte, hogy mennyire jót bulizott a hétvégén. Meg hogy megvan az a csaj akivel egyszer olyan jót táncolt. (nem mintha már nem mondta volna)
– Mit jelent az, hogy megvan?
– Hát megint láttam…
– Ja! Akkor nekem meg megvan az 5ös lottó J (én is láttam a nyerőszámokat)
Vazze…
Tulajdonképpen nem tudom, hogy van-e valami amiről beszélnünk kéne… Szerintem már annyira nincs.
10kor ment el és szerencsére nem kerültem tőle minuszba….igaz, pluszba se…. Megmaradtam a nullán…és ez nem kevés….