szirup….(az eleje)

 Ez a március…… Nem szoktam visszafele olvasgatni a blogomat de megnéztem mit csináltam tavaly márciusban…. Hááát….
Azt írtam valahol, már április végén, hogy “ha március mehetett a levesbe, akkor április meg a főzelékbe és ha így haladunk akkor májusból saláta lesz….”
No, hát ez a március is mehet a levesbe…. De tényleg…. Valahogy úgy érzem, hogy minden megfeneklett…hogy nem haladok semerre és nem tudom mit csináljak, hogy ne essek bele a kétségbe. Mert azt nem lehet. Mert megfogadtam magamnak, hogy igenis, ha működik ez a pozitív bevonzósdi akkor ki kell próbálni…. Esélyt kell adnom magamnak… De nem gondoltam hogy ez ennyire nehéz lesz. Tudtam, hogy nem lesz fáklyás menet, de hogy ennyire fogcsikorgatósra sikeredik azt nem….
Hogy lehet valaki fogat csikorgatva pozitív?
Hmm…
Jó kérdés!
Talán úgy, hogy egyik percben csikorgatja a fogát, visszanyeli a könnyeit, aztán huss…egy másodperc alatt elrepül az egész és visszaáll a lelkibéke….
És abból gondolom, hogy nem csinálom túl rosszul, mert már eljutottam odáig, hogy ha egy-egy pillanatra el is kap a mélabú, akkor gyorsan továbbzavarom…. Valahogy mindig vissza tudok jönni legalább nullára. És ez nálam nagy szó!
Meditálni kell sokat….(Julika néni is megmondta) akkor előbb-utóbb sikerül.
És hogy mindig vannak apró jelek amik azt mutatják, hogy nem járok azért rossz úton….
Pl. Ha később érek be valami miatt (pld. angolon vagyok reggel ) akkor mikor beérek, végig megyek és beköszönök az irodákba (persze csak az osztályon)…. Ez azért is jó mert pl. nálunk minden telefon mindenhol cseng és kapcsolgatni szoktuk ide-oda éppen akit keresnek és így tudják, hogy már itt vagyok…. meghát azé’ köszönni is illik… És ma ahogy beköszöntem a főnökhöz, mondta, hogy hozott nekem valamit… és adott egy ilyen jópofa, viccesrajzos szalvétát…. És valahogy annyira jól esett…. nem is tudom…. Valahogy pont ennyi hiányzott a lelkemnek. Se több se kevesebb. Kitettem ide az asztalra és ha már ránézek is jó kedvem lesz tőle. Leszámítva a félórával ezelőtti pillanatot, mikormeg majdnem kijöttek a könnyeim…. merthogy túlcsordultam J Éppen arra gondoltam, hogy ha a főnököm nem a főnököm lenne, akkor néha úgy a nyakába tudnék borulni…. (A főnököt viszont nem nyalogatjuk J )
Lehet, hogy már írtam de lassan pályázhatna Teréz anya szerepére…. (és nem a kora miattJ )
Annyit segített az elmúlt elanyátlanodott éveimben, néha csak egy mondattal, néha pedig komoly cselekedetekkel, hogy soha nem fogom tudni meghálálni neki. Remélem azt azért érzi, hogy mennyire szeretem.
Na ez jó csöpögős lett. Dehát mondani úgysem mondom neki. Én sem szeretném ha valaki smúzolna a főnöknek. Egyébként meg nem csak velem ilyen. Szerintem Ő olyan mindenkin segíteniakarós…. Mondom! Teréz Anya! J
A szalvéta meg onnan jött, hogy egyik nap mondta, hogy mekkora szalvétagyűjteménye van és csak foglalja a helyet…. Ki kéne dobni de sajnálja mert van köztük olyan is ami már 50 éves, mert még a nővérei kezdték el gyűjteni…. Én meg mondtam, hogy szerintem ne dobja ki, mert majd ráhagyományozza az unokájára (pár év múlva már valószínűleg lesz neki)
és az milyen klassz lesz már…. Van aki a családi ezüstöt hagyja az utókorra, van aki meg a szalvétagyűjteményét…. J
*
J Ahogy itt pötyögök, felhívott Judit…..
Hogyaszongya:
“ Figyu! Ma este nehogy hívj otthon, mert nálad vagyok!:)”
Hááát…. Csak belekavar…..
De legalább eszébe jutok. J
*
Ami miatt meg áááá…..
Felhívott Vilma néni tegnap délelőtt….. Jajjjj annyira égett a pofám…. Olyan régen hívtam fel, tán karácsonykor. Sőt biztos, hogy akkor.
De annyiszor készültem hozzá….. Szegény el is sírta magát. Nagyon beteg.
Nekem meg tök lelkifurim van. És különben is az nem lehet, hogy az ember folyton rinyál meg elvár dolgokat, közben meg nem veszi észre, hogy hol adhatna….
Vagyis nem hogy nem veszi észre csak ellazáskodja…. Ez nagyon nem jól van így.
Nna…szóval ez is egy jel volt….ami eszembe juttatta a restanciáimat.