jó lesz ez…. tuti….. :)

Kéne egy kis „hirtelen felindulásból elkövetett emberölelés”….. J
Megfogadtam már párszor, hogy a nagy elkeseredésből nem lesz blogbejegyzés de valahogy nem mindig tudom betartani ….. Mert valahol ki kell adnom….és ha éppen csak ide tudom biggyeszteni…… De az idő tényleg nagy úr…. Lecsendesíti a lelket….
Azt hiszem nem kellett volna ennyire kiakadnom….így utólag nézve… Mindketten eléggé egyedi és nagyon más lelkiállapotban voltunk és mint mindig, Ő volt az erősebb. A legfőbb probléma pedig, hogy vannak bennem fel nem tett kérdések, problémák, amikről mindig azt hiszem, hogy majd most megbeszéljük. Aztán persze nem kerül rá sor. Hogy ennek ki, vagy mi az oka…. Egyrészt én….mert nem teszem fel a kérédseket….. egyrészt Ő mert nem érdeklődik…. (ÉS…. hogy azért nem érdeklődik mert nem kérdezek (és/vagy mert pasi) vagy nem kérdezek mert nem tapasztalok érdeklődést….. hát ez sztem soha nem fog kiderülni)
És azt hiszem nem az elkövetkező időszak lesz a legalkalmasabb kettőnk kapcsolat(lanság)ának boncolgatására… Ráadásul azért sem biztos, hogy belekezdek mert annyira érzékeny vagyok és annyira erősek a mindenféle érzelmeim, hogy tuti, hogy elbőgöm magam és azt meg nem akarom….. Sajnos ebben anyura ütöttem….
Máig emléxem, mikor anyu elkezdte mondani apunak mi baja és menetrendszerűen jöttek a könnyei. Apám meg nem tudott mit kezdeni vele, vagy összekaptak –nem is a problémán- hanem azon, hogy most miért bőg…. És tudom, hogy ez anyut is sokszor bosszantotta mert ő nem bőgni akart, hanem beszélni… J 
És azért valamit kapizsgált M. is mert pénteken az utolsó emilje végére odabiggyesztette, hogy „boldog nőnapot kívánok!  Puszik!”
A lényeg nem a nőnapon van, hanem az utána következő (kb. évente 3x előforduló) minimális érzelemnyilvánításának egyikén. J
No persze a bennem levő agresszív kismalac azt gondolta, hogy „Na ja….nehhogy már a napján kelljen egy sms-t küldeni…. „
És akkor a mai napom M. smsével indult J
És nem kell itten rinyálni…. J
Mert tegnap pl. eccercsak felhívott  L. (Anikó férej), hogy átjönnének délután…..
Húú… tök jó volt…. 11 óra és én még pizsiben ébredeztem… Na de ztán bekapcsoltam magamon a turbó gombot… Gondoltam sütök gyorsan muffint…. Aztán elmentem a Minuszba hozzávalókért…. éés találtam ilyen közepes méretű kuglófot… Nna azt gyorsan megragadtam, hazacincáltam, itthon jól nyakon öntöttem csokival…. Hmmm…. Naagyon jól nézett ki és alig bírtam ki, hogy ne kóstoljam meg míg ideérnek…
Mondtam, hogy ÉÉNN sütöttem!! És el is hitték….csak Anikó somolygott….
Mos’ mé’?…Mos’ mé’?… Tudnék ha akarnék….tuti!!
Aztán jött Gergő a keresztkérdésével, hogy „Ugye nincs benne mazsola?”
Öööö…hoppá…!  Lazán közöltem, hogy nincs és erősen reméltem, hogy tényleg nincs.. J
Aztán persze megmondtam, hogy nem az én produktumom….csak az 5let a csokival….
Szóval finom volt.
Olyan jó volt, hogy itt voltak… És végre Anikó is olyan kipihent volt, eltűntek az árkok a szeme alól…..jó volt a kisugárzása… Legszivesebben megölelgettem volna….
(Dehát tartózkodom az erős érzelmi kinyilatkoztatásoktól J)
Kaptam nőnapra trüffeles csokit….hmmm deszeretem a trüffeles csokit….meeeg kaptam tofifit is, asztiss szeretemmm….
Most őszintén… Lehet így fogyózni? Végre elfogyott a karácsonyi, szülinapi, névnapi csokik hada ééss most itt az újabb adag…..  
Ezpedigitten a céges jácint….nőnapra….
Hmmm… jó illata van!!!