Szöszmókjaim....

 Annyira szeretem a székely vicceket és most kaptam egy csokorral.
Megosztom veletek, hátha egy kicsit jobb kedve lesz tőle mindenkinek.

 Tegnap délután elmentem a Praktikusáruházba a listácskámmal…..
Jajjjdenemszeretem én azt a kütyüboltot..
Kellettek virágcserepek, villanyégők, virágföld…..
Hááát a cserepeknél tipródtam jó sokat. Nem tudtam Szergejnek mekkorát vegyek… meg aztán a futónak, a karácsonyi kaktusznak (szegénykém teljesen meg van zajdulva. Karácsonykor is virágzott meg most megint.. J )
No végül azért sikerült választanom párat. Irány a virágföldes rész…. Na itt aztán volt hoppá… Aszittem rosszul látok. Csak ilyen jó nagy zsák földek voltak. Dehát basszus, mi van ha valaki nem akar fóliasátrat csinálni otthon?! Hm?
Találtam ugyan kiszacskósat de az meg muskátlinak való volt, így nem mertem Szergejemet megkínálni vele, hátha kiköpi oszt megint kiterül nekem a padlóra….
Jöhettek a villanyégők…. Nna! Hát ez is….
Azt mondta nekem anno az Elemfér (villanyszerelő), hogy mindig 240V-os égőt vegyek, mert közel van a trafóház és azért robbannak fel az égők a nappaliban mert ingadozik az áramerősség….vagymi…. Hát az összes égő 230V-os volt! Most ilyenkor micsinájjon a zember eccerű leánya? Tipródik. Most jó ez? Vagy nem?
Miért nincs 240V-os. És hova lettek a 220V-osok amik eddig voltak? (Na jó, momentán ez kevésbé érdekel) Mind1. Vettem ezekből!
Nem jó ez a Praktikusáruház. Nem szeretem. És valahogy mindig borzasztóan elfáradok benne.
Hazafele autózván azon gondolkodtam (miközben koncentráltam a vezetésre !!) hogy “miapi*a, mégsem tettem akkora benyomást M.-re szombaton mint ahogy azt én éreztem…” (Fogadtam magammal, hogy hétfőn ír, átjön….mittomén)
Mondjuk sokat nem filóztam rajta csak úgy áthessent a fejemfölött a minuszhullám…
Aztán otthon, miután nem kellett felcipelnem egy billencs földet a tetőtérbe, lerogytam egy pillanatra….ránézek a telefonomra…. Hoppá! Ott figyelt egy sms!
M. kérdezte, hogy MIKOR?
Nna gondoltam, nem most…. Fáradt vagyok, éhes vagyok, dühös vagyok, nyűűgös vagyok….
Felhívtam.
Kérdeztem, mit szólna a holnaphoz (az a ma). Azt mondta jó neki…. Aztán még faggatott, hogy mi bajom…. Előadtam a tortúrámat, erre aszonta átjön most, majd fölvidít…
Kenjek neki kenyeret míg ideér….
– Miiilyen kenyeret kenjek neked?
– Vajas nutellást…
– Hát majd ha itt leszel kenegetsz magadnak…. J
Vajas, nutellás…. Brrrr… a hideg ráz a gondolatától is….
Hát jók ezek a pasik. Ecsetelem neki telefonban, hogy ááááá…meg úúúúú…., meg jajjj….
Erre aszongya kenjek neki nutelláskenyeret… J (gondolom terápiás céllal J )Ezen már tényleg csak röhögni lehet .
Na mind1. Jött!
Mondtam neki olyasmit amit nem kellett volna…..amit kellett volna azt meg nem….
– Mondjad…
– Nem….
– Nyuszi vagy?
– Lehet…
Hát így elvagyunk. Elmesélte, hogy mennyire jót bulizott a hétvégén. Meg hogy megvan az a csaj akivel egyszer olyan jót táncolt. (nem mintha már nem mondta volna)
– Mit jelent az, hogy megvan?
– Hát megint láttam…
– Ja! Akkor nekem meg megvan az 5ös lottó J (én is láttam a nyerőszámokat)
Vazze…
Tulajdonképpen nem tudom, hogy van-e valami amiről beszélnünk kéne… Szerintem már annyira nincs.
10kor ment el és szerencsére nem kerültem tőle minuszba….igaz, pluszba se…. Megmaradtam a nullán…és ez nem kevés….

 Görögdinnyét akarok enniiiiii….. Most! Vagyis már kerek fél órája!
Ááá… csak nyüglődök már órák óta. Neme köt le a film, állandóan a kaján jár az eszem…de juszt sem eszem…. Csokit sem! Nem és nem! Pedig most meg tudnék enni minimum egy kiló trüffelgolyót….asztánmeg valami rumos pralinét egykis csokifagyival…..
Valami front jöhet….nemtom… ezt a bánatos esőt is már annyira unom…. Mintha ősz lenne pedig tavasz van… Vagy nem ? De!
Tavasz! Napsütés! Madárfütty! Virágok! Tulipántok meg minden…. Virágozzanak a fák… TÖKÖM TELE!!! Ezzel az órabirizgálgatással is!!!
Na! Most aztán jól kinyafogtam magam.
Azért tevékenykedtem is valamennyit ám a 7végén.. No nem lett meg minden amit terveztem deee azért előrébb vagyok…
Szombat reggel 7kor keltem. Aztán mentem virágért, onnan Aprajafalvára a temetőbe, onnan a fodrászhoz…. Hazafele jövet bevásároltam…. A bevásárló parkolójában miután mindent bepakoltam a kocsiba,  éppen indulni akartam, mikor a kocsi előtt a járdán megláttam az alsós tanítónénimet…. Teljesen elképedtem…(szegényről azt hittem, hogy már rég meghalt) valahogy már akkor olyan öregnek tűnt nekem de így a kocsiban gyors fejszámolást végezve… még simán élhet…. Egy idős bácsival beszélgetett…gondoltam várok egy kicsit és ha elmegy az öreg, odafutok hozzá de annyi ideig traccsoltak, hogy már nem bírtam cérnával… Ezen elmélázva aztán majdnem sikerült a lámpánál hátulról beledurrantanom egy kocsiba. Egyszerűen nem tudom mit csináltam. Csikorogva álltam meg, kattogott  a fék…és végigfutott rajtam, hogy belemegyek, tuti…. De aztán megálltam…. Nem értem. Nem mentem gyorsan… Hiába próbálok visszaemlékezni… Azt tudom, hogy az jutott hírtelen eszembe, hogy „Mi az Isten….?!” 
Beragadt a gáz? Nem fogott jól a fék? Elméláztam?
Baromira megijedtem mondjuk. Elég lassan mentem tovább mert tele van a város lámpákkal… próbálgattam a féket…a gázt….. Semmi gond… szóval lehet, hogy mégis én voltam a gyagya…
Mindenesetre, lecseréltetem a téli gumikat aztán kiviszem Szerelőzsoltihoz, hogy nézze át.
Nna! Ahogy ezzel megvoltam, hazajöttem… Ettem egy szendvicset…hívtam Juditot, hogy mi a harci helyzet… Mondta, hogy ¼ 4-kor találkozzunk a korház előtt, mert megy látogatni az anyukáját és akkorra végez. 3kor elindultam…. Egy kicsit késtem…de nem gond mert Ő meg még hozzám képest is késett…J
Ésshogy miért késtem?
Nna miért?
Merthogy pénteken itt nyöszmörögtem, hogy M.-et akarom….
Ésss abból is kaptam egy kicsit… J
Szavam?
Egyse!
Szóval éppen autóztam a kórház felé…És hogy miért arra mentem amerrre….hát azt nem tudom… Tízből tizenegyen nem azt az útvonalat választották volna amit én, az tuti…
És ahogy ott száguldozok…na ki baktat velem szemben a járdán, válltáskával?
Na ki?
Meredtem előre, hogy ilyen a mesében nincs! 
-Nnéémáá, -mondom- Ezt meg kidobták valahonnan… Hopppsza!  Nekem  kell!!!Majd én összeszedem….!!
Megálltam…. és nagyon örültünk egymásnak…
Aszongya: – Hova, hova, szőke ciklon?!
Mondom: – Látom, kidobtak! Elviszlek J
Nem mondom, hogy nem örültem, hogy frissen vagyok fodrászolva, hogy jó sok időt feccoltam a szemem kifestésére és mégiscsak előkerestem a rózsaszín rúzsomat…J
Úgyhogy kerültünk egy pöttyet …. a korházhoz képest is …. az otthonához képest is… de azé’ nem nagyot… J
A ház előtt kitettem, kaptam két puszmákot oszt tűztem Juditért…. Szerencsére még nekem kellett rá várni. A kórháztól kimentünk a buszpályaudvarraés feltettük a két gyerkőcöt a buszra… Olyan aranyosak voltak, össze-vissza dícsérték a hajamat…
Ezekután kimentünk egyet sétálni a városi kis tóhoz. Elég sokan voltak pedig nem volt túl jó idő. Fújt a szél…. Azért körbejártuk és beszélgettünk ott 1-1,5 órát…. Majd Judit kitalálta, hogy rántottsajtot enne hasábkrumplival…. Na! Nekem aztán jónak mondta! Egész nap csak egy szendvicset ettem… úgyhogy beültünk sajtot enni…
Hát tömeg az nem volt. Pedig szombat este lévén, akár lehetett is volna…..
Utána még egy kicsit plázáztunk…. Láttam egy naaagyon klassz piros lakkszandált 12ezerért… Francba! A 3 pántja összesen nem volt 1,5 centi széles…és bissztosan nagyon kényelmetlen lett volna benne járni, deee annyira teccett… Sajnos momentán nem a kényelmetlensége miatt nem tudtam megvenni…de nem rinyálok….
Ésss ennyi volt a szombat.
Vasárnap reggelre Praktikusáruházat terveztem de úúgy be volt borulva és esett az eső, hogy semmi kedvem nem volt kimozdulni. Úgyhogy nekiálltam vasalni és a F1 alatt kivasaltam a zegész naaagy-naagy kupacot… J
Aztán főőztem is. Sóskát…meg sonkát sütöttem hozzá…. Utána takarítottam…Igaz, hogy nem tavaszi nagyot, hanem hétvégi kicsit de azé porszívó volt benne….
Azt megírtam az angol házimat….
Aztán már csak nyüglődtem, mert annyira elálmosodtam…..hogy nagyon….
És mingyámá elmegyek aludni…
Merthogy reggel nemtom hogy kelek fel a zóra tekerészés miatt….

 Úgy érzem, hogy összecsapnak fejem felett a hullámok…. Mindenhol…     Itthon is…a melóhelyemen is….
Kupacban áll a vasalni való….be kéne vásárolni….takarítani is kéne (olyan tavaszi nagyot)… ki kéne mennem a temető(k)be…meg kéne látogatnom Vilma nénit… reggel fodrászhoz megyek…angolt kéne tanulni mert ápr. közepén vizsga…(igaz, hogy csak olyan tanfolyamlezáró, de akkor is)…Judittal is találkoznom kéne, mert már hetek óta tologatjuk….. és még a virágokat is át kéne ültetnem, de előtte át kéne mennem a Praktikusáruházba 2 kaspóért meg virágcserépért..(szegény Szergejnek már mióta igérem )
Nnna… hát ez az eljövendő két nap…
És hogy mit szeretnék?
Tán M.et… J
És hogy mi lesz belőle…?
Van egy sejtésem…

 Úúúúgy érzem magam, mint….mint….pamut orrán papucsbojt…. Ami tudvalevőleg nem túl nyerő állapot…. Valahogy olyan…..izééé….. Csak billegek….és pislogok…
Legorombítottam emailben, munka ügyben sec-perc valakit…(nem mondom, hogy nem érdemelte meg, de nem kellett volna :). Végülis én kérdeztem a véleményüket…ő meg csak megírta….csakhát nyilvánvalóan hülyeséget… ésaztánmegmég ragaszkodott is hozzá….
Ráadásul legalább 5-en voltak tanui….(többen beszéltünk meg egy munkamenetet…)
No, azért a végén írásba adtam, hogy bocsi….és hogy legyen világbéke meg napsütés….
Nem szeretem ha így elragadnak az érzelmeim…
Komolyan mondom régebben nem voltam ilyen. Csak mióta minden ezotudós azt sulykolta belém, hogy mondjam ki…mutassam ki…..
Hááát valamennyire bejött nekik! A dühömet már remekül kifejezésre juttatom….szóban és írásban egyaránt….
Basszus!
És akkor ahogy itt engedem a gőzt a fülemen, rámcsörög Anna, hogy biztos-e hogy lesznek hangversenyjegyek ápr. 15-re…. Aggódik.
Biztos…biztos… Mi biztos manapság?!
Még nem vettem meg. Nincs már a cégnél az a nő aki a szinházjegyeket intézte, így most magamnak kéne utánafutkosni…. Egyrészt nem értem volna be ½ 6 –ra a városba a színház jegypénztárába, másrészt meg előtte meg kell valahonnan tudnom, hogy az idén is indít-e a város különbuszokat a MÜPA-ba az eseményre.
Mert ha nem, akkor nem hiszem, hogy bevállalok egy hétköznap esti koncertet Pesten.
Ráadásul már összetrombitáltam rá a fél világot… Judit + valakije a családból, Lillácska, Anna+ barátnője…ééés még Anikó régi kolleganője…ha eljön….
Na szegény Annát is elkerítettem…..
Pedig valóban nem tudhatta, hogy ez most nem úgy működik mint tavaly meg tavalyelőtt…..
És akkor mit olvasok most DÉLUTÁN a horoszkópomban??
Namit?

A mai újhold rengeteg energiát hoz neked, de ésszel használd ezeket! Ne siess, mert balesetveszélyes helyzet adódhat! Mindig arra koncentrálj, amit éppen csinálsz! Súlyos következménye lesz, ha ma figyelmetlen vagy kapkodó vagy. A beszédedre is ügyelj! Gondold meg jól, hogy kinek mit mondasz! És ne reagálj dühből vagy sértettségből

Jókor mondja, vazze!
Mondjuk a rengeteg energiát azt nemtom hova tette?
Ésakkor ma még jön munka ügyben egy fickó, orvoshoz kell mennem vérnyomáscsökkentőért J ésss aztán még kozmetikushoz…..akinek valszleg le kell kötöznie, hogy megmasszázsolja a képemet….
Az energia legyen velem! És az én lelkemmel!
Amen!

 Ez a március…… Nem szoktam visszafele olvasgatni a blogomat de megnéztem mit csináltam tavaly márciusban…. Hááát….
Azt írtam valahol, már április végén, hogy “ha március mehetett a levesbe, akkor április meg a főzelékbe és ha így haladunk akkor májusból saláta lesz….”
No, hát ez a március is mehet a levesbe…. De tényleg…. Valahogy úgy érzem, hogy minden megfeneklett…hogy nem haladok semerre és nem tudom mit csináljak, hogy ne essek bele a kétségbe. Mert azt nem lehet. Mert megfogadtam magamnak, hogy igenis, ha működik ez a pozitív bevonzósdi akkor ki kell próbálni…. Esélyt kell adnom magamnak… De nem gondoltam hogy ez ennyire nehéz lesz. Tudtam, hogy nem lesz fáklyás menet, de hogy ennyire fogcsikorgatósra sikeredik azt nem….
Hogy lehet valaki fogat csikorgatva pozitív?
Hmm…
Jó kérdés!
Talán úgy, hogy egyik percben csikorgatja a fogát, visszanyeli a könnyeit, aztán huss…egy másodperc alatt elrepül az egész és visszaáll a lelkibéke….
És abból gondolom, hogy nem csinálom túl rosszul, mert már eljutottam odáig, hogy ha egy-egy pillanatra el is kap a mélabú, akkor gyorsan továbbzavarom…. Valahogy mindig vissza tudok jönni legalább nullára. És ez nálam nagy szó!
Meditálni kell sokat….(Julika néni is megmondta) akkor előbb-utóbb sikerül.
És hogy mindig vannak apró jelek amik azt mutatják, hogy nem járok azért rossz úton….
Pl. Ha később érek be valami miatt (pld. angolon vagyok reggel ) akkor mikor beérek, végig megyek és beköszönök az irodákba (persze csak az osztályon)…. Ez azért is jó mert pl. nálunk minden telefon mindenhol cseng és kapcsolgatni szoktuk ide-oda éppen akit keresnek és így tudják, hogy már itt vagyok…. meghát azé’ köszönni is illik… És ma ahogy beköszöntem a főnökhöz, mondta, hogy hozott nekem valamit… és adott egy ilyen jópofa, viccesrajzos szalvétát…. És valahogy annyira jól esett…. nem is tudom…. Valahogy pont ennyi hiányzott a lelkemnek. Se több se kevesebb. Kitettem ide az asztalra és ha már ránézek is jó kedvem lesz tőle. Leszámítva a félórával ezelőtti pillanatot, mikormeg majdnem kijöttek a könnyeim…. merthogy túlcsordultam J Éppen arra gondoltam, hogy ha a főnököm nem a főnököm lenne, akkor néha úgy a nyakába tudnék borulni…. (A főnököt viszont nem nyalogatjuk J )
Lehet, hogy már írtam de lassan pályázhatna Teréz anya szerepére…. (és nem a kora miattJ )
Annyit segített az elmúlt elanyátlanodott éveimben, néha csak egy mondattal, néha pedig komoly cselekedetekkel, hogy soha nem fogom tudni meghálálni neki. Remélem azt azért érzi, hogy mennyire szeretem.
Na ez jó csöpögős lett. Dehát mondani úgysem mondom neki. Én sem szeretném ha valaki smúzolna a főnöknek. Egyébként meg nem csak velem ilyen. Szerintem Ő olyan mindenkin segíteniakarós…. Mondom! Teréz Anya! J
A szalvéta meg onnan jött, hogy egyik nap mondta, hogy mekkora szalvétagyűjteménye van és csak foglalja a helyet…. Ki kéne dobni de sajnálja mert van köztük olyan is ami már 50 éves, mert még a nővérei kezdték el gyűjteni…. Én meg mondtam, hogy szerintem ne dobja ki, mert majd ráhagyományozza az unokájára (pár év múlva már valószínűleg lesz neki)
és az milyen klassz lesz már…. Van aki a családi ezüstöt hagyja az utókorra, van aki meg a szalvétagyűjteményét…. J
*
J Ahogy itt pötyögök, felhívott Judit…..
Hogyaszongya:
“ Figyu! Ma este nehogy hívj otthon, mert nálad vagyok!:)”
Hááát…. Csak belekavar…..
De legalább eszébe jutok. J
*
Ami miatt meg áááá…..
Felhívott Vilma néni tegnap délelőtt….. Jajjjj annyira égett a pofám…. Olyan régen hívtam fel, tán karácsonykor. Sőt biztos, hogy akkor.
De annyiszor készültem hozzá….. Szegény el is sírta magát. Nagyon beteg.
Nekem meg tök lelkifurim van. És különben is az nem lehet, hogy az ember folyton rinyál meg elvár dolgokat, közben meg nem veszi észre, hogy hol adhatna….
Vagyis nem hogy nem veszi észre csak ellazáskodja…. Ez nagyon nem jól van így.
Nna…szóval ez is egy jel volt….ami eszembe juttatta a restanciáimat.

 Nem szoktam láncemaileket továbbküldeni…. Kifejezetten rosszul vagyok főleg azoktól amelyek azzal fenyegetnek, hogy ha nem küldöm tovább, fejemre esik egy tégla, vagy nagy szerencsétlenség ér…..
Az alább közölt írást emailben kaptam….a továbbküldésére bíztatnak….és mégis most kivételt teszek, mert naygon mélyre ás az érzelmekben….
Nálam így volt, gondolom veled is ez történik ha elolvasod.
Nem tudom, hogy igaz-e, de el tudom hinni, hogy az, hiszen tavaly már sikerült megtapasztalni az erdélyi magyarok kedvességét és ha minden jól megy akkor az idén már Erdély távolabbi részeibe is sikerül eljutnunk…. 
Nem is fontos, azt hiszem, hogy megtörtént-e vagy nem hiszen a történet úgy kezdődik, hogy “Még mesének is gyönyörű”…..
*
Még mesének is gyönyörű …

A hajlott hátú néni

Az én kedves G. kollegám BETEG… J
Fáj a torka!
Ha nyomkodja!
Mondtam neki, hogy akkor ne nyomkodja, dehát ehhez én nem érthetek…
Pucolnom kellett neki narancsot, mert rövid a körme és belement a narilé a körme alá és naaagyon csíípte…ésss naaagyon fájt neki…. De narancsot meg muszáj ennie, mert tele van C vitaminnal…. És izomláza is van mert tegnap kondizott….
Annyira kínlódik, hogy véletlenül fejbevágta magát az ásványvizes palackkal… J
Asszem lassan megírja a végrendeletét….. J
Tegnap bezzeg még hősködött ezerrel… Közölte, hogy erősebb Csaknorrisznál és egy ütéssel kettészedi a vizet. Az egyik pohárban lesz a hidrogén, a másikban meg a zoxigén…
Kérdeztem, hogy a kettesekkel micsinál…. de aszonta, hogy én ehhez nem értek….
Hát dehogynem!
Marad ott egy csomó kettes!
Jártam én kémiára!
Nna!

Hétfő óta ráz a hideg… Non-stop fázom, kisebb-nagyobb megszakításokkal… iszom a herbás csipkebogyó teát meg eszem a narancsot…. Bár most így belegondolva, lehet, hogy pont ez a baj… Nem tud rajtam kijönni az infulenzia mert folyton visszaverem…. Ha nem tenném, akkor 3 nap takonykór, 3 nap lábadozás oszt már el is felejthetném…. Így meg brrrr….
Hétfőn is és kedden is ágynak estem már kora délután és vacogtam dupla pizsiben, egy paplan és egy pléd alatt. Mondjuk csak azért fura számomra ez az állapot mert érdekes módon én nem szoktam megfázni se meg az influenzát se szoktam elkapni… Tán egyszer voltam ilyen takonykóros életemben…..bár igaz ami igaz, akkormeg az ügyeletet kellett kihívni mert már 40 fok fölött volt a lázam és nem akart lemenni és szinte mozdulni is nehezemre esett….
No, régvolt… Mostmeg NEM LESZ!!

Szóval tegnap délutánra is azt terveztem, hogy hazamegyek, főzök egy nagy bögre vadrózsateát oszt ágyba bújok vele….
Node…!
Hazaértem… Kiolvastam a sajtót, kajáltam…már éppen a teát készítettem be a microba mikor kopogtak…
Kinyitom…. Ott áll az elsőről az egyik srác (hökk…hátezmeg?)
– Szia, ugye tiéd a yaris a ház előtt?
– Igen! Miért? (döbb…döbb… századmásodperc alatt végigfutott rajtam minden ami csak történhetett szegénnyel)
– Mert kigurult! J
– Miiicsiinált?
– Sztem nem húztad be a kéziféket és kigurult az útra!
Basszus! Rohantam le! Háttélleg! Az én Boriszom olyan peckesen és büszkén állt pont keresztbe az úton, hogy ihaj!
És több szerencse is volt az ügyben. Pld. hogy nem állt az út másik oldalán merőlegesen senki, mert akkor annak tuti nekitolat a drágám… Hogy nem olyan forgalmas az az út, mert két ház között van…szóval azért nem közút.…deee biztosan meg kellett kerülni miatta néhány autónak a háztömböt…. (annál is inkább mert akkor már úgy ¾ órája otthon voltam J )
Nem is értem! Soha nem csináltam még ilyet. És hogy még sebességben se volt…. érthetetlen.. Mondjuk, annyira fel akartam már érni a lakásba mert fáááztaaam…. Valahogy elfelejtettem….
No mind1!
Ez is megvolt!
Aztán felmentem, ettem egy kis csokit az ijedelemre… Igaz, hogy kemény szénhidrát elvonáson vagyok deee erre muszáj volt egy trüffelgolyót ennem…. Ezt mindenki megértheti! J
Majszolgatás közben hívott Anna. Vele beszéltem vagy ½ órát, és közbenmeg eccercsak hívott M…..hogy átjönne!
Há’ nemvagyok én semmi jónak elrontója jöjjöncsak!
Erre nem átallotta megkérdezni, hogy lesz-e palacsinta… J
Mondtam, hogy ha süt, akkor lesz…
Jött….
Látott……….
– Rosszkor jöttem ?!
Hát nem voltam egy klaudiasiffer na! Hidegem volt! És különben is azon agyaltam, hogy’ lehetne a radiátort berakni az ágyba….. vaaagy az ágyat a radiátorra….. Hogy őszinte legyek, abszolúte nem érdekelt, hogy nézek ki…. Meg is láccott mondjuk!
Garbó, elnyűtt, ámde belülbolyhos melegítőfölsővel….
Végignéz…. Aszongya:
– Miért nincs rajtad zokni?
Télleg! Miértnincs?!
Mert még odáig nem jutottam el mióta hazaértem! Úgyhogy gyorsan fölcincáltam még egy sárga-zöld-narisárga csíkos pamutzoknit is!
Megnyugtattam… kilátásba helyeztem, hogy mindjárt feljövök nullára, addig igyon teát, egyen csokit…
Oszt beszélgettünk…teázgattunk…. 10 percenként megkérdeztem tőle, hogy fázik-e …merthogy egyszál ingben volt és arra gondoltam, hogy nemlétezik, hogy nem fázik…
De nem fázott! Érthetetlen!
Gondolkodtam, hogy elő kéne-e ráncigálni a múltkori ba*dmegjeimet…de nemtom… Azt akkor kellett volna, vagy másnap még emailben… Így utólag már nem is nagyon tudtam előcincálni, hogy mi volt… Ő meg nem akarta! Vagyis hát nem tett rá kísérletet….
Ez olyan mintha valaki jól felhúzna és csak 2 hét múlva mosnék be neki egyet.
Nna meg azért nem múlt el az az emil nyomtalanul…. Csak elgondolkodott rajta…
Szerencsére tegnap sokkal jobb passzban volt… Valami csapatépítős tréningen nyomta napközben  és roppantul élvezte…. Ráadásul a “megfigyelő” státuszát kapta az egyik feladatnál és nagyon jó elemzést csinált a pszichológus szerint….
Mondta, hogy voltak meccsen a haverokkal, meg hogy a hétvégén megtalálta azt a csajt az egyik buliban akit már régóta keresett…..merthogy eccer milyen jót táncoltak…. (anno mesélte nekem is)  Vagyis azt hiszi, hogy ez volt az…..
– Miért? Nem vagy benne biztos?
– Nem! Nem emléxem az arcára.
– Hát mijére emléxel???!
– Ahogy táncolt!
– Ja! Így könnyű volt megtalálni! J
– Nem örülsz! Mások örültek ennek!
Skorpió vagyok, vazze!
Dehogy milyen már……. valahogy abszolút nem érintett rosszul a dolog…jó, nem ugrottam a nyakába deee…. mintha azt mondta volna, hogy vett tegnap tejet…. teljesen meglepődtem magamon! Jól van Eliana! Teccel! J
Szóval jó volt ez a két héttel ezelőtti “ereszdelahajam” hangulat is valamire.
Majdnem éjfél volt mikor elment… Roppant magasröptű eszmecseréket folytattunk… csak érintőlegesen megemlítve a gazdasági helyzetet J . Feküdt a kanapén én meg a lábainál ültem törökülésben…. (hol meg nem, mert órákig azé’ nem bírom)
Olyan ½ 11 magasságában felugrott, hogy gyújtsunk füstölőt….. Mondtam, hogy önkiszolgálás van…. Meggyújtotta, visszafeküdt… J
Mondjuk, legalább nem fáztam. Na nem a füstölő miatt, hanem valahogy elmúlt…. J
Ámdeviszont eléggé álmos voltam mert már két napja nem aludtam rendesen és azon vigyorogtam magamban, hogy elhagyhatná a mondat a számat, miszerint: – Feküdjünk le, vazze!
Persze beszélgettünk a quantumos filmről is meg a párhuzamos dimenziókról…. (hajaj) és mikor ment el, már kabátban volt egy párbeszédünk, amire sajna nem emléxem jól de kb. ez volt:
– Ha legközelebb jövök és nem úgy cselekszem ahogy szoktam, akkor az egy másik M. lesz…
– Ööö… húha…! Másképp fogsz cselekedni..?! J
– És te másképp reagálsz, mert az meg egy másik E. lesz! J
– Aha! Szóval, majd …..egy másik dimenzióban……. J
Nnna….

Nem is tudom…. Semmi épkézláb…semmi mélyenszántó…. Csak úgy vagyok bele a világba…. Naaagyon raplis hétfő reggelem volt. De nem nyílvánult meg senki felé csak magamban mortyogtam és aztán már úgy délre el is múlt….
*
Elvonultak a kerge bolygók amelyek szerint elveszítek kollegát, barátot…. Féltem ám tőle azért rendesen… Nem szeretem ha elkallódnak a cuccaim J de szerencsére senki nem lett veszettebb mint volt J .
M. már így marad…(csak megtanulom végre a helyén kezelni…)
Judit meg így is, úgy is, folyamatosan “lebeg”…. Netespasizik és emellett nemigen jut idő másra…. Szóval ezt a két drága embert kéne valahogy még lazábban kezelnem… illetve hát magamat kéne átállítani másik üzemmódba velük kapcsolatban (is)….
Na nem elmélkedek most ezen megint….
*
Szombaton itt volt Anna….. Jóvót…
Bár meg kell mondanom, szombat reggel nem adtam volna egy lyukas garast se az eljövendő napért… Eléggé feszült voltam. Kértem is az összes szenteket, hogy csináljanak valamit mert ebből így háború lesz…. Najó, azért meditáltam is egy fél órát…. Ésss sikerült! Szerencsére mire Anna ideért, elmúlt az egész.
Pénteken meló után elmentem bevásárolni, aztán vágta haza, aztán nekiálltam zöldborsókrém levest főzni…. meeeg csokismuffint sütni…. Hmmm… Jólett mindegyik!
Igaz, hogy a szerencsételn muffintoknak le kellett vágnom az alját merthogy úgymondjam megégtek…. Sosem tudom eltalálni ezt a gázsütőfokozatot…. De azért nem estem bele a kétségbe… Szépen levágtam az aljukat, aztán úgy ahogy voltak, beleforgattam őket olvasztott csokiba… Nnna…. Csak némelyiknek volt egy pötty bukéja… J
A zöldborsókrém leves is nagyon jó lett. A neten találtam a receptjét, gondoltam kipróbálom.
Mondjuk azé’ “feljavítottam” annyival, hogy nagyon-nagyon apróra vágott szalonnát pirítottam és szórtam belőle a tetejére… Hmmm….
Szóval ezt mind megalkottam pénteken este és szombaton már csak krumplit kellett csinálnom meg husit, de az nem nagy cucc mióta rászoktam a sütőzacskóra….
Rájöttem közben, hogy én tökre szeretek vacakolni a konyhában, ha van értelme… Mármint van aki megeszi…. Mondjuk azért minden nap biztosan nem lenne ilyen “varázsa” J
Jól kibeszéltük magunkat Annával. Elmentünk sétálni is egyet. Igaz, hogy csak ide a város határába egy dombra…. Mondtam neki, hogy kimegyünk a tankhoz… Erre mikor odaértünk kérdi, hogy hol a tank… És tényleg! Tudtam én, hogy az már nincs ott de mégis mindenki azt mondja annak a dombnak, hogy “ a tankhoz”…. Anno tényleg volt ott egy tank, még a háborúból maradt a domb tetején …. Aztán a rendszermódosulás után jót vitatkoztak rajta, hogy kell-e az oda vagy nem, végül elvitték mert állítólag a város felé állt a csöve…. (de lehet, hogy ez már csak mende-monda)
No mind1! Most egy emlékmű van a helyén és jó messzire ellátni onnan és sok körülötte a fa meg a bokor…. Ráadásul a nap is sütött…
Aztán este még be akartunk menni a plázába is de úgy elment az idő, hogy arra meg nem maradt.. Csak a bizsus kirakatát néztük meg…(de így is teljesen rákattantam egy piros keretes napszemüvegre…) Jó is, hogy nem járkálok én naponta a városban….
Éljen Kamcsatka! (Jut eszembe, hétvégén megint hó lesz…. Nooormáális?!?)
*
Vasárnap mostam, angol házit kreáltam…. Szóval nagyon jókislány voltam…
Belenéztem a tvműsorba is… Elmélkedtem rajta valamennyit….
Pld. hallottam Ibolyát, ahogy a Magyarország c. dalt énekelte…. És közben meg arra gondoltam, hogy miért vagyunk mi ilyen elcseszett nép…. Valahogy furán vagyunk kódolva…. Vagy nemtom…. Meg ahogy beszédet mondott a főpolgármester… de hát nem volt ünneplő tömeg…. (később derült ki számomra, hogy valami többszörös kordon volt körülötte) Ez is milyen már? Békéről, jövőről beszélni, ünnepelni, miközben katonák és rendőrök védenek…. Húú….
Ibolykán is morfondíroztam… Annyira jó hangja van, kapott lehetőségeket, volt hol laknia, voltak segítői….és mégsem tudott élni vele….
Azon gondolkodtam, mennyire kell valakinek megalkudni, kompromisszumot kötni, saját jól felfogott érdekében?! Éshogy az egészséges alkalmazkodni tudást is tanulja az ember már gyerek kortól kezdve… Mennyire fakad az öntörvényűség, a dac, szeretethiányból, a biztonságérzet és a kapaszkodók hiányából?
Na de azért nem vittem túlzásba az elmélkedést….csak sajnáltam egy kicsit szegényt….
Kár érte!