egy kis szürke….

 Ez most bisssztosan jó kavarcos lesz… Van bennem minden, úgyhogy most idehányom…. (bocs)
Bő egy hete tart  a léleknyoszorgatásom….hol aktívan, hol meg aktívabban…. Fáradt vagyok asszem. De nem fizikailag, hanem a lelkem purcant ki.
Nemrég, helyre kis listát írtam azokról a dolgokról, amiknek örülök. Hááát…most kapásból ide tudnám rittyenteni az ellenpárját…sec-perc alatt. Persze nem fogom. Az ember nem erősítgeti a negatív dolgokat. Lényeg, hogy az elmúlt bő egy hétben nem volt olyan nap, hogy ne kapjak valami rossz hírt valakiről akit ismerek…. Igaz, nem velem történnek meg ezek a dolgok de az biztos, hogy senki nem lehet úgy boldog, hogy a környezetében meg boldogtalan, szomorú emberek vannak….

Annával kezdem….. Most hétvégén utazik haza…. viszi az ajándék gyöngysort . A nővérének is és a nővére férjének is most van a kerek évfordulója. Két hét eltéréssel születtek, úgyhogy nagy buli volt tervezve.   Most azonban úgy néz ki, hogy elmarad, mert  időközben rövid időn belül az egész család munkanélkülivé vált…. Hááát ebbe a nagy „vigalomba” megy haza Anna, aki akkor is rosszkedvűen, sírva szokott visszamenni Pestre, amikor nem voltak ilyen gondok.
Ésss még a tetejébe: egyik nap azzal hívott fel, hogy betörtek hozzá és kiszedték a táskájából a pénztárcáját amiben éppen véletlenül 50.000 Ft volt. Most akkor mi pozitívat mondjon az ember? Tényleg ilyen már a mesében nincs… Hihetetlen….
De persze nem biztos abban, hogy bezárta-e az ajtót… Mert előtte reggel volt nála a villanyszerelő és miután az elment már nem emléxik az ajtó állapotjára…
Viszont el lehet gondolkodni, hogy az ember tényleg kihívja-e maga ellen a sorsot…..Mit vonz be és mivel…hogy miért, annak a megfejtésére meg már nem is vállalkozom…
Mikor nála voltam,  én is észrevettem, hogy nagyon lazán kezeli a bejárati ajtót…. Akkor is nyitva volt a ráccsal együtt…
Szóval az volt, hogy a tolvaj belépett az ajtón, kipakolta a tárcákat a táskából és elszelelt.
Annyira de annyira sajnálom…..
*
Aztán persze hiányzik M.    Eléggé…. Tudom én, hogy ez a világ folyása…. Biztosss jól is van  így, de ez az agyam szüleménye és az összes többi porcikám nem ért vele egyet. Hiába tudom, hogy a tavalyi év az a tavalyi volt…..az idei meg már egy másik, egy új, egy másmilyen….. Különösen a lelkem tiltakozik….
Én miért nem hiányzom neki? Miért nem villog az EQ lámpája?  Miért…miért…és miért nem?
*
Na ne nyöszmörögjek!
Vót ám azé’ jó is. Pld. tegnap….. Mikoris a torkoscsütörtök alkalmából jól elmentünk az Anikóval a Novotelbe vacsizni J
B*ameg a válság!
Pár éve nyitották nálunk és már nagyon megnéztem volna belülről. Úgyhogy kigondoltam, hogy ez egy jó alkalom lesz…. és elmentünk!
Hát igazából nem egy nagy durranás. Sőt. Nekem valahogy túlságosan retrós volt az étterem a rozsdabarnás és krémszínű csíkjaival….. Az asztalokon ugyanilyen plasztiklap alátét…. Az asztalunkkal szemben volt egy érdekes valami, aminek nem sikerült a rendeltetését megfejteni… Egy L alakú, kb. 1m magas beton, vakolatlanul… a tetején vaskorláttal… Mintha éppen most ugrottak volna le róla a kőművesek…
Gondolom belsőépítészeti bravúrnak szánták…. Olyat akarhattak ami nagyot durranik de inkább csak rontotta az összhatást……  Lehet, meg kellett volna nézni a másik oldalát, talán ott volt a rejtett funkciója….
Volt viszont szövetszalvéta…. (azon gondolkodtam, mennyire örülnének ha beletörölném a rúzsos számat….) Egyébként a pincérek udvariasak és kedvesek voltak, a kaja jó volt…..
Jót röhögtünk Anikóval…. Megrendeltük a vacsit…aztán 5 perc múlva kihoztak egy üveglapon két kis kupac vajat, rajta snidlinggel meg két péksütit….
Az asztalon volt két,  kb. 5×5 centis lilás üveglap, ami épphogypicit homorodott,  rajta pici késsel…. Nnna…néztük a vajat…meg a zsömlét…
Anikó azt mondja, ő megkóstolná…
Mondom: -Lehet, hogy én is de mi lesz a morzsákokkal? Lehet, hogy ez a kis pici üveglap azért van, hogy ezen falatkázzunk? Vaagy ez csak a késtartó?
Anikó nehezen bírta a tipródást és noszogatott, hogy naaaa kezdjek már hozzá….
Há’mondom… nesürgesssséé…. Milyen gáz lenne má’ ha a hamutartóban kezdenék el vajaszsömlézni…. ?!? J
Diszkréten nézelődtünk körül deee valahogy senki nem kapkodta el a dolgot J
Aztán jobb is hogy nem vajaztuk meg a zsömiket, mert kellettek a kajához….
Hmmm…. Szalonnával tűzdelt szűzérméket ettem, bundás bagett ágyon (mármint a husi volt a bagett ágyon) szőlős gyöngyhagymasalátával…. És le volt öntve asszemtán barnamártással.
Meeg nnnagyon finomságos tiramisut desszerteltünk …. (Anikó kettőt J )
Ja!  És jól benépesült az egész étterem! Tulajdonképpen tele volt és mindig jöttek….
Kaja után még legalább egy órát beszélgettünk a kocsiban…. Már annyira régen találkoztunk…
Hmmm….igen. Erről is írhatnék egy szösszenetet….