“Színezd újra, színezd újra!
Az életet, ha megfakulna,
S az égbolt beborulna,
Ne menekülj, csak színezd újra!”
/MCL/
Két napja ezt dúdolgatom….. Színezem mint az őrült, csak színezem…. Örülök. Azt mondom, húúhaa…mégutóbb szép lesz…. és csak színezem tovább…. mert megéri, mert szépül, mert jóó, mert mittudomén….
Aztán egy reggel fölkelek és csak azt látom, hogy megint szürke az egész…. És nem értem mi történt, mi romlott el akár egy éjszaka alatt…. Mintha az eddigi bőszen mázolós napjaim nem is lettek volna…..
Az a baj, hogy egyre jobban elfáradok a színezésben.
Pedig még a nap is süt.
Kémia lehet ez, nem más!
Na mind1. Asszem jobban rá kell nyomnom a narancssárgát.