hétvége….

 Hosszú 7végét csaptunk Annával…. Szombaton elmentem hozzá a borzalmatosan hidegben.
½ 1 körül értem oda. Akkor még porszívózott egy kicsit, nagy örömébenJ assztán megbeszéltük, hogy elmegyünk gyöngyöt nézni. 27.-én lesz ugyanis a nővérének a szülinapja és gyöngysort kért….
Hááát basszus…. Naaagyon hideg volt és persze én nem vittem sapkát amilyen zizi vagyok. Fejemre tehettem volna a sálam mert az olyan kendőszerű deee nemis tudom miért nem tettem…. Mindenesetre mire végiggyalogoltunk az utcán a metróig, már adtam volna némi jutalmat egy sapiért…. A Duna plázába metróztunk ééés itt bírtunk éxert keresni….
Húúúúde milyen drága egy gyöngysor… 30ezertől fölfele…. volt 90ezerért is.
Szóval össze-vissza mászkeráltunk boltról-boltra. Láttunk csodákat…húúdemilyen szépeket is. Végül vettünk egy gyöngysort meg egy fülbevalót, ami szintén gyöngyös…
Aztán otthon Anna teljesen rosszkedvű lett, merthogy a gyöngysor végén a kapocsnál ilyen cérnacsomó volt… Szóval nem tettek rá ilyen szorítógyönygöt vagymit…. A boltban persze nem vettük észre, mert annyira a fényét néztük meg összehasonlítottuk meg passzintottuk a fülbevalóhoz….. Fel sem tűnt a dolog. Otthon aztán tényleg szemet szúrt. Ráadásul azért is bosszantott bennünket mert nem vót ócsó…. Szegénykém teljesen lelki beteg lett és nem tudtam neki mit mondani,  mert tök igaza volt. Csak azért nem kellett volna ennyire nekikeseredni…. Utánameg azon kesergett, hogy mégiscsak inkább arannyal kombinált gyöngyösfülbevalót kellett volna venni nem ezüstöset…. Merthogy így nem látszik, hogy milyen értékes…. És kiadott egy rahedli pénzt és tképpen nem látszik az ajándékon…
Hát…igazából tényleg az van, hogy egy gyöngysoron nem látszik (legalábbis az átlag ember számára), hogy az mennyire értékes….
Na azért mielőtt bárki is azt hiszi, hogy Annáék egyenesági leszármazottai Rócsildéknak: kerek évfordulója van a nővérének és a másik nővérével együtt veszik az ajándékot.
A hazafelemenetel aztán tényleg betett a fejemnek…. a hidegtől jól megfájdult. Húúú nagyon rossz volt, fájt a homlokom meg még a szemem is.
Vasárnap későn keltünk és gyorsan nekiálltunk valami kaját összedobni….
Anna újfent stresszben volt… már eleve a ténytől, hogy megyek. Összevásárolt egy rakás kaját…. (esküszöm a vörös hadsereg fele vígan eléldegélt volna a hűtője mellett, akár hetekig) mintha nálam a kaja lenne  a központi kérdés.
Tény, hogy mikor jön hozzám, szoktam főzni több dolgot…de csak azért mert szeretek vele vacakolni, ha valaki még rajtam kívül is eszik belőle…
szóval csináltunk kukoricás rizst meg sajtgolyókat, meg salátát….ééésss jól bekajáltunk.
Este színházba mentünk. Háát… Még soha nem voltam a Karinthy színházban….és mondták ugyan, hogy nagyon kicsi….nadehogy ennyire….
Megnéztük a Nasugárfiúkat Koltai meg Galla Miklós főszereplésével. Jóvót! Nem okozott katartikus élményt de azé’ teljesen nézhető…
Olyan Neil Simon-os.
Ésmég az volt, hogy villamossal mentünk…..énmár a járművön kiszúrtam egy jóképű srácot és eldöntöttem, hogy ő is jön a színházba mert relatíve ki vót rittyentve…
 És leszáltunk….éésss nagyon hideg vóóót…és nagyon gyorsan oda akartammár érni….ééés csak mentem a pasi után…. Éseccercsak hallomám, hogy Anna kiabál utánam, hogy hova megyek…..
Hova, hova….színházba….basszus….. Hova mennék?!
Most tehetek én arról, hogy a színház meg balra vót, nem jobbra…?
Hát nemtehetek….!!
Ésmég az is vót, hogy ott volt a főnököm is a színházban a férjével… De ez nem volt váratlan, mert mikor mentem jegyet venni, akkor mondta, hogy pont említette neki a férje, hogy olyan régen voltak színházban….éshogy vegyek nekik is jegyet….
Ésaztán a szünetben beszélgettünk, émmeg előadtam, hogy milyen baromi hideg van és tegnap is elmentünk vásárolni viszont nem hoztam sapkát és jól megfájdult a fejem….
Erre a főnök felajánlotta, hogy hazavisznek minket utána. Hát nem mondom, hogy nem esett jól –mindenféle szempontból de Isten látja lelkem, nem azért ecseteltem az előző napi „szenvedésemet”, hogy kiprovokáljam…..
Anna azt mondta szünet után, hogy tényleg volt egy ilyen látszatja….. Na ettől tiszta beteg lettem…. francba, tényleg nem akartam ezt…..
Ráadásul olyan hosszú volt a sor a kabátokért előadás után, hogy nekik kellett várni ránk…
Szóóóóval….
Mondjuk szerencsére nem kellett nagyon messze menni, csak át a Petőfi hídon.
Hazaértünk, bekajáltunk, aztán hajnali 3ig beszélgettünk….
Léleköntés….
Annyira jó lenne ha egy kicsit AKARNA….  Ha nem azt várná, hogy varázsütésre eccercsak jó lesz minden…  Akkor is ha nem tesz semmit….. És olyan nehéz erről úgy beszélni vele, hogy ne annak tűnjön, mintha az ember feltalálta volna a spanyolviaszt, vagy ne legyen okoskodás… miközben még az én “hitem” sem olyan szilárd, hogy bárkinek is tanácsot adjak….Csak inkább érzem a dolgokat mint tudom….
Hétfőn meg jól hazajöttem de előtte még elmentünk egy éxerboltba megnézni az arannyalkombinált fülbevalót….
Érdekes módon abszolút nem éreztem magam fáradtnak de biztosan az voltam, mivel lefekvés után elaludtam a relaxációs cd-n J
*
Cicamicát felzaklattam, Valentin nap alkalmából… J
Még a buszról küldtem neki egy MMS-t.  A képen 3 szívecske volt.
A szöveg: „ Ne ijedj meg! J Tudom, hogy a három kicsit túlzás de a legkisebbet ott a szélén, megtarthatod J”
Válasz: „Hát azért rámhoztad a frászt J”
Aztán vót még egy „pengeváltás”
„Azé’ örülhettél vóna neki…”
„Örülök!”
Nnna…. Így elintéztem ezt a drága bálintvalentint…..
Mertogy folyton minden „szakember” azt hajtogatja nekem, hogy fejezzem ki, mutassam ki, mondjam ki…. Nesze….