Ma reggel ½ 9 –kor találkoztam a sírkövessel a temetőben… Hááát…. K*va hideg vót az eccer biztos…. Az úgy volt, hogy az egyik aprajafalvai ismerősöm felhívott, hogy csináltatja a sírt az apukájának és egyszer beszéltünk róla, hogy a miénken is lenne javítani való….
Ki kell cserélni egy betonhasábot ami tiszta repedés és attól lehet tartani, hogy egy nagyobb szélvihar ledönti az egész fejfát…. Meg akkor már át is kell tisztíttatni az egészet. 1986-ban készült, a nagymamám halálakor…és az nem most volt….
Ja és bele kell vésetni anyu halálának évét is.
Szóval ez is egy olyan kiadás aminek semmi látszatja de ha nem teszem meg, később sokkal többe kerülhet. Ilyenkor mindig az amerikai filmekben látott temetők jutnak eszembe a kis fehér betonnégyzetükkel a fűben…. Szóval ezt mérte le a sírköves fickó… REGGEL ½ 9-kor.!!!
Aztán egész nap ilyeneken elmélkedtem, hogy t.képpen meg kéne írnom a végrendeletemet. No nem mintha készülnék de a sors kiszámíthatatlan és mivel se rokonom se ismerősöm…. Nem lesz nagy a lista de nehogy már erre a(z) államra szálljon bármi is tőlem….
Aztán meg az anyun gondolkodtam…. Mostanában elég sokszor eszembe jut. Néha olyan elementáris erővel bír hiányozni. A múltkor az a kép villant be mikor vettünk neki egy kapucnis dzsekit és olyan boldog volt vele. Télen este jött haza valahonnan…. Jó hideg volt, szépen potyogott a hó és ahogy mosolyogva belépett az ajtón, fején a kapucni amin billegtek a hópihék…. Olyan szép volt….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: