ünnep….

 „Habzsi-dőzsi, tejben-vajban, éjjel-nappal….”  Jééézsuom. Az utóbbi napokban annyit mosogattam, hogy komolyan figyelem a kezemet, mikor kezd el úszóhártya nőni az ujjaim között….
Vége a karácsonynak. Szokás szerint gondolatkavalkád a fejemben melynek jórészét nem tudom majd „ide önteni.” Nem tudom…vagy nem akarom….vagy mittomén….
Azt hittem, majd az ünnepek alatt lesz időm magamba szállni, írni, gondolkodni, meditálni….de aztán szerencsére (vagy sajnos) nem így lett. Persze még van egy hét a szabadságból és az alatt egy csomó időm lesz a magamba szállásra….és tképpen nem kell, szabad, azt sem túlzásba vinni….
Szóval az elejétől:
Pénteken szabin voltam ugyan, de bementem még a céghez…. Hoztam haza egy kis melót, hátha…. –de eddig még nem.. J
Aztán non-stop takarítás…és szerdán jött Anna. Együtt töltöttük a karácsonyi ünnepeket.
Ez volt az első karácsonya, hogy nem ment haza a testvéreihez és bizony elég nehezen viselte.
Sajna mostanában akár hányszor otthon volt, mindig rosszkedvűen, sírva ment vissza Pestre.
Mindenki hajtogatja a maga vélt, vagy valós igazát és persze mindegyiknek van is igazsága…csak sajnos nem tudják megbeszélni… Aztán felhívta a bátyja is az USA-ból és kb. 1,5 órán keresztül osztotta az észt amitől persze Annának megintcsak rossz kedve lett. Próbáltam belé egy kis lelket önteni, de hát az Ő problémája sajnos már túlnőtt rajtam…
Igyekszem valamiféle megldáskeresés felé taszigálni de nem hagyja magát. Nem tudom mi kellene neki ahhoz, hogy elhiggye, hogy lehetne változtatni….és ha nem keres ehhez módokat akkor nem is talál…. Az a baj, hogy már annyira stabilan megdumálta magával, hogy miért nem tud semmit tenni, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy elhitessem vele az ellenkezőjét….
És nem lehet senkire semmit rátukmálni akarata ellenére…
Pld. Egyik nap beültünk egy kávézóba és később csatlakozott hozzánk Judit is…. Beszélgettünk, hallgattuk legújabb pasikalandjait….. és egyszer ilyet szól:
– Úgy örülök, hogy odaadtad azt a könyvet, anno…. (A Titok c. könyvről van szó és kb. egy éve adtam neki oda)
Erre megszólal Anna: – És nekem miért nem adtad oda azt a könyvet?
Miért is?! Mert anikor beszélgettünk úgy általában a pozitív gondolatokról, azok erejéről és mikor mondtam, hogy nem akarok zöldségeket mondani mert vannak könyvek amik pontosabban fogalmaznak….. akkor nem kérdezte meg, hogy mik ezek a könyvek, hol vannak…. És úgy gondolom, hogy ha valaki kib*ott  bajban van akkor megkapaszkodik a szalmaszálban…..és neki kell akarni kapaszkodni…… Nem mondom, hogy ez a könyv megoldás lett volna a problémáira…Sőt! Azt gondolom, hogy ennek a könyvnek a ¾ része parasztvakítás amerikai módra….de az alapgondolata igenis jó. Arra, hogy elindítson az emberben valamit, amitől aztán majd elkezd érdeklődni ennél „veretesebb” dolgok után is és megoldásokat keres és talál….arra tökéletesen jó.
És persze ezek után sem kérte el. Egyszerűen úgy gondolom, hogy valami miatt tőlem még azt sem fogadná el, hogy 2×2=4.
Így aztán néha-néha jön csak ki belőlem 1-2 „építőnek” szánt mondat.
na de persze azért nem szomorkodtunk ám annyit…. Voltunk pld. moziban és megnéztük a Valami Amerika 2 –t.  (Lásd első mondat J) Jóóó… Nekem az első is teccett….
Anna szombaton este ment el, vasárnap délután pedig jött a Judit a gyerekekkel…. úgyhogy főzés, sütés újra…. Hmmm…nagyon jó sütit csináltam… Annának Rigójancsimuffint Stáhl módra… Juditéknak pedig pudlingos, tejszines-csokikrémes kosárkákat csináltam ééés húúú de jó lett…. Most komolyan… J. Gáborka imádta. Jajj az a kölök… Olyan kis pufika, bújós, puszilgatós….pedig 8.-as… De én is imádom nyoszorgatni…. Jókat röhögünk….
Na meg a szövege….

Judit: – Anna, hogy van?
Én: – Hát… Mindig rossz kedve van…
Gáborka: – Miért? EMO-s?
JJ

Vasárnap este a gyerekek hazamentek, Judit pedig nálam maradt… Jól össze vannak veszve a férjurával…. Az új évük válással fog kezdődni.
Hát erről is írhatnék egy eszmefuttatást….de most abszolút nincs kedvem vagy energiám hozzá…. Az előbb hazament ugyan de holnap visszajön és együtt fogunk szilveszterezni…
Egyébként meg ez a „frontátvonulás” nálam, nem volt baj. Addig sem gondolkodtam magamon….
Dee… nem mondom, hogy nem hiányzik M. És hogy nem vártam, hogy azért küldjön egy sms-t a két ünnep között és esetleg átjöjjön…. Jut eszembe… tömeg volt….. De legalább próbálkozhatott volna….
Rohadt életbe! Hiányzik!!
Én meg nem neki! A jelek szerint… J
Persze küldött sms-t karácsonyra meg a névnapomra….. de az már mikor volt…..
Megváltozik a kapcsolatunk….vagyis éppen változóban van…. Csak tudnám, hogy piszkálok ebből ki valami pozitívumot…
Sehogy.