tömören… :)

Nem is tudom hol kezdjem…. Elkezdjem-e egyáltalán…..
(Merthogy már többször nekilódultam az írásnak de aztán 1-2 mondat után feladtam. Vagy az érzelmeim kavarogtak, vagy a gondolataim….vagy a gyomrom… J )
Valamiféle kronológiát kéne követnem….
Mondjuk hétfővel kezdem…
Főnök minden évben szokott venni nekünk karácsonyra valami apróságot és az utolsó munkanapok egyikén a névnapommal és M. névnapjával együtt szoktunk karácsonyozni.
Hát az idén valahogy megcsúsztunk az idővel, úgyhogy hétfőn délután elmentünk „csekélységet” venni…. Miután rájöttünk, hogy a manager shop nem a csekélységek kicsiny boltja J (amit azért erősen sejtettem…) és az időnk is fogytán volt, dolgunk végezetlenül szépen hazamentünk… Mondván majd kedden….
Egyébként csütörtökre volt kitűzve a karácsonyozás meg a névnapom tartása és M.-é is. Ugyanis a főnök kitalálta, hogy hívjuk be M.-t is és köszöntsük meg, merthogy ő végig köszöntgette velünk a többieket, akkor ne maradjon már ki a sorból…
Hát ilyen az én főnököm. M.-nek tök jól esett….újságolta boldogan, hogy felhívta a főnök és hogy jön karácsonyozni…
*
Kedden szabin voltam mert a 3betüs kábelszolgáltató aszonta, hogy reggel ½ 9 és délután 2 között beköti hozzám a netet…. Gondoltam, 10-11 óra körül végeznek, bemegyek a céghez és utána elmehetünk ajándékokat venni….. Hja! Ahogyan azt Móricka elképzelte….
Kábelespasi ½ 1-kor állított be nagy dérrel-durral és az összes kábeljeivel…
Kérdi, hol a gép…
Mondok: – Az asztalon a laptop….
Erre aszongya: – Akkormajd a falból kijövő kábel elmegy a radiátor alatt aztán  a kanapé mögött és úgy az asztalig….
Nééézek….
– Csak nem azt mondja, hogy azzal a randa vastag fehér kábellel körbe akarja tekerni a nappalit?
– De igen. Máshogy nem lehet.
– Na ne szórakozzon velem. Hát hogy néz az ki? És különben is én azt a laptopot cipelni akarom ide-oda….akár a hálószobába is…..
– Hát azt nem lehet.
– Dehogynem lehet. Ha a modemet oda tesszük a tv alá egy rövid kábelre és az a kábel pedig  amelyik a modemet köti össze a géppel, lehetne jó hosszú… az nem is olyan randa és ha nem használom akkor kihúzom a gépből és kész….
– Hát az azért nem lehet mert a csomaghoz ez jár –és előkap egy zacskót amiben volt egy kb. ½ méteres kis kábelka… (kábelke?)
Na gondoltam az előfizetésbe nem fér bele egy normális méretű kábel vagy akár egy „teccés szerinti” , hamár ők mindent megtesznek a szórakoztatásunkért…. Én kiegyeznék azzal, hogy mondjuk nem hintáznak a csilláron, nem csinálnak discoködöt, ámdeviszont adnak egy normális méretű kábelt…. Basszus…
Na kiegyeztem –jobb hijján- a két rövid kábellel, mondván, majd T1 csinál nekem hosszú kábelt….. No, fickó szerel, matat, kábelez, csavaroz, laptopon jön a gugli mint a parancsolat… ámdeviszont a tv-n nincs kép!
Hoppá!
Huzingál, méreget…..
– Jó volt ez a tv?
– Persze. Néztem mielőtt jött.
– Pedig a tvnek van baja, mert a jel az teljesen jól jön, megnéztem…
– Nem lehet, hogy a kábellel van valami?
Merthogy kicserélte menet közben a tv kábeljét is…
Na leszedte a netet és visszarakta csak a tv-t. Kép még mindig nincs…
Telefonál…. Aszonták neki, biztosan képcsöves a tv…
– Kéépcsöves? Az előbb még semmi baja nem volt. Mostmeg pitty-putty képcsöves lett?
Elkezdtem nyomkodni a távirányítót, erre bejött e teletext…
– Hát én szőke vagyok ugyan, de ha bejön a teletext, akkor nem lehet képcsöves…. Ugye?
– Hát, ja!
– Akkor mi baja?
Láccot szegény kábelespasin, hogy halvány lila gőze sincs mi lehet a gond… Tipródott erősen én meg kezdtem berágni mert rájöttem, hogy ez aztán nem fogja a prolémát megoldani…
– Na, nincs valami varázsigéje? Vagy mittomén…amitől elindul.
– Hát nincs. Kell hívni egy tv szerelőt.
B*d meg, hol találok én most karácsony előtt egy tv szerelőt, vagy olyan szervizt ami még az idén megnézi…. Húúú….berágtam….és láccott is rajtam….
Mondtam neki, hogy az is a bajom még, hogyha elmondom a tvszerelőnek mi történt, azt fogja mondani, hogy csináltassam meg a kábelesekkel, ha ők cseszték el….
Végső kétségbeesésemben, meg mert láttam, hogy ez a fickó aztán nem fogja visszacsinálni a  képet, elkezdtem nyoszorgatni a tvbe menő kábel tvbe dugott végét…. J ééésss eccercsak taaadaaammm..!!! lett kép…..
Na Kábelesfickó képe földerült….gyorsan a kezembe nyomta a papírokat, mondván, írjam alá amíg van kép…. J
Vicces…
Aztán   úgy húzott el mint akit kergetnek… vonszolta maga után a nagy kábelkötegét, meg a ládáját…és ment mint a mérgezett egér…. Mondtam neki, hogy azért nehogy leessen innen a tetőről…. És reklamálni meg elfelejtettem, hogy hol marad a csilláronhintázás…meg ilyenek….
Ja! Mielőtt a fickó jött felhívott a főnök, hogy mikor megyek, mert az egészségközpontba jön egy doki akinek magánrendelése lesz 3tól 4ig, nincs asszisztense és  nem tudja használni a programot úgyhogy  meg kéne mutatni neki…
Úgyhogy Kábelespasi után bementem a céghez, megbeszéltük, hogy már nem tudunk elmenni ajándékot venni mert nem érek vissza a doki rendeléséig.
Aztán átmentem a radiológiai rendelésre…megmutattam a program használatának a menetét, doki pillogott, aztán mikor jöttek szólni, hogy itt az első beteg, totál kétségbe esett

– Elmegy? Itt ne hagyjon! Nem tudna itt maradni?
– Hát nekem végül is nem gond…. Hány betege lesz?
– Kettő.
– Ok.
No, szóval asszisztenskedtem a radiológiai rendelésen… J Mondjuk ez azért nem olyan ciki mint a múltkor, mikor az urológus mondta, hogy maradjak ám bent nyugodtan…
Akkor inkább az ajtó előtti széken ülést választottam… J Há’ mégsemá’….
Egész jól ment. Csak amikor a doki lökött egy olyan mondatot amiben 3 latin szó is volt, némileg szemrehányóan hajoltam ki a monitor mögül…de vette a lapot és elkezdte betűzni…. A beteg pedig meg lehetett győződve róla, hogy itt aztán a szőke asszisztens tipikus esete forog fent. J
Innen elrohantam a kozmetikushoz, aki próbált lehiggasztani, mondván nagyon feszült vagyok és nehogy már leugorjak a székről…. Hát tényleg… arcmasszázs….én meg ahelyett hogy ellazulnék még mindig pörgök…
Ééés innen hazafele a szakadó esőben még elütöttem egy kutyát…. Kergették egymást és nekem rohant. Illetve Borisznak… Akkorát csattant mint az állat….
Kiszálok, kutya elrohant, kocsinak nincs látható baja…. Halleluja…. És aznap már nem csináltam semmi mást.
*

Szerda.
M.
Megbeszéltük, hogy feljön délután. Jött is nagy lendülettel olyan 6 óra körül. Mióta nincs munkája annyi benne az energia, hogy csak kapkodom a fejem….  
Szóval berobbant….közölte, hogy inna valamit….
Mondtam, hogy van még az erdélyi morgatóból….
Beleszagolt….
-Húúú…. Ez nagyon erős….
– Hát pálinka….
– Más?
– Van áfonyalikőr
– J
– Van bor….vörös száraz, meg fehér muskotályos….
– Jó, a fehér az jó…
Kibontotta, adtam neki poharat…. Erre közli, hogy nekem is innom kell ám…
Na elkezdtem tiltakozni, mondván, hogy nekem baromi hamar megárt és már évek óta a piálásom kimerül a szilveszteri korty pezsgőben….
Na persze győzőtt…és módjával (meg colával….bocsánat, minden borkedvelőtől) azért vele ittam…
Jót traccsoltunk…. Eszméletlen sokat tudunk beszélgetni pedig igazán azt hiszem egyikőnk se az a szószátyár fajta…
Közben valamit matattam a hűtőben…meglátta a nutellát….
– Van nutella?!
– Tudod, hogy már 3 hónapja nutellás palacsintát akarok sütni….!!
– Süüüüssééél moost …!
– Moost? Nemááá…
– Deee
– Nincs itthon tej, sőt éppen tojás sincs…
– Akkor menjünk és vegyünk….
– J ITTAM!!! Meg te is !!!
Na, hát erre se gondoltam, hogy eccer azért nem fogok tudni bárhova is elmenni mert ITTAM J
De legalább nem kellett este 8kor palacsintát sütnöm….Mert persze sütöttem vóna neki… J
 Ahogy beszélgettünk eccercsak volt egy mondata….kb. : „Olyan az életem mint egy film, amit egy baromi jó rendező rendezett….mindenki a legjobbkor szerepel benne, te is meg a Gábor is…és olyan piszkosul szerencsés vagyok……”
(A Gábor a barátja, aki most jött haza külföldről és  most sülve-főve….és vele fog vállalkozni is…)
Hát….. azért, fantasztikus, hogy van körülöttem olyan ember is manapság, aki elmond egy ilyen mondatot,…… hogy komolyan így is érzi…..és hogy benne vagyok egy ilyen mondatban…
Naccerű….
Igen.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat… 11kor kapott észbe, hogy megy mert én dolgozok reggel…. Megbeszéltük, hogy elviszi az esernyőmet. Nem lakik ugyan messze de esett az eső… Ahogy húzta a cipőjét, megkérdeztem, hogy
– Akkor hány óra fele jössz be holnap a céghez?
– ½ 3- 3-ra mondta a főnök…
Húzza tovább a cipőjét….. majd ilyet szól:
– Nem kell ám az esernyő!
– Miért? Esik!
– Neem, nem kell. Kibírom én ezt a kis vizet….
Még mindig nem értettem…
– De sötétzöld…nem virágmintás….nyugodtan elviheted…
– Nem, nem kell, köszi…
És itten megvilágosodtam…. Hát persze, hogy nem kell neki, mert holnap szöget ütne a többiek fejébe esetleg, hogy mi az eget keres nála az esernyőm… Hogy került hozzá…. Stb.
És baromi rosszul esett….
Tettem még egy kísérletet….hátha…..
– Vidd el. Megázol.
– Nem kell… Mi ez a kis eső? Az öregapám gyalog jött haza a Dontól….   –és itt már dühös volt, vagy zavarban, vagy nemtom…. Minden esetre nem tetszett neki, hogy erősködök…
Nekem meg pillanatok alatt borzasztó rossz kedvem lett…
– Nem azért nem viszed el az esernyőt….
– Hanem miért?
– Én mondjam meg? Hagyjuk a francba.!
És elment. Még puszit se kaptam. Dühös volt! Én meg elkeseredett!
Az egész kb. 2 percig tartott….
Másnap G.-vel elmentünk a sütödébe sütiért, aztán még kikocsiztunk a könyvesbe M.-nek ajándékért…. Megkapta a „Világatlasz utazóknak” c. könyvet. Nagyon szép album. Igazság szerint a főnök mondta, hogy ilyet vett vkinek ajándékba és az M.-nek is jó lenne…
Aztán beállított M. Elkezdtem kirakni a sütiket és ahogy elnézetem olyan kevésnek tűnt…
Úgyhogy kocsiba pattantam és elrohantam vissza a sütödébe még sütiért….
A főnök is megoldotta az ajándékozást…. Mindenki kapott ilyen jópofa vesszőkosarat, benne egy zsákban téli teakeverékkel… M. is megkapta a könyvet én pedig pezsgős meg boros poharakat meg tálcát kaptam (ezt kértem) És ahogy ott mindenki köszöntgetett mindenkit… eccercsak kaptam M.-től egy karácsonyi asztaldíszt….
Hát jól meglepett. Láttam mikor kirakta az asztalra, de azt hittem a főnöknek hozta a virággal együtt…. Merthogy annak meg hozott virágot.
Úgyhogy most itt figyel mellettem az asztaldísz…. És nem mondom, hogy első nap nem az esernyő jutott eszembe róla mikor ránéztem…. De mostmár elmúlt….
Na mind1. Ez van.
Úgy kb. 5-ig voltunk, aztán szedelőzködtünk…. M. is elköszönt és elment. 
G.-vel jöttünk el, megkértem, hogy segítsen kicuccolni a kocsihoz…..és ahogy kiléptünk az ajtón, még ott állt M. a recepciónál és telefonált….És akkor meg az csapott belém, hogy randija lesz….
Hát hiába…. A megérzéseim….. Pedig esküszöm eszembe sem volt ilyesmi, csak ahogy kiléptünk ahogy rámnézett ….valahogy ez nyilallt belém….
De hát semmi közöm hozzá…. Vagy jobb ha nem tudom…. Vagy barátkoznom kéne a gondolattal….. Vagy a bánatos rosseb tudja………

*
Péntek hajnalban velem nyitott az Intermicsoda… Woaaa… Úgy gondoltam, hogy megelőzöm a tömeget ééés jól bevásárolok mielőtt felébred a város… Naagyon hatékony voltam…még a bevásárlólistám  is olyan sorrendbe volt írva, ahogy a cuccok ki vannak téve, úgyhogy mint egy célirányos mérgezettegér futottam a sorok között….
J Akartam venni légfrissítőt…. Előttem a polcon vagy 50 féle…. Fogtam egyet…mondom megszagolom. Lekaptam a tetjét, mint Floki a lábtörlőt…. asztán mikor sprickolni akartam diszkréten körbenéztem….merthogy ez nem az a fajta volt amin kupak van, hanem ezmár a sprickolós teteje volt….. Basszus…. Nem bírtam visszanyomkorászni rá….. Óvatosan visszatettem a pócra éssss huss…. Otthagytam a fenébe… J
Aztán mikor jött befele a tömeg én toltam kifele a kocsit…. Hmm… jóvót…
Bedobáltam a cuccost Boriszba és irány a plázakönyvesbolt….amit szintén velem nyitottak… Sőt ennek még tipródtam is az ajtajában 5 percet…. Megvettem Annának a Fridi könyvét és még felhajtottam egy sólámpát is…illetve sómécsest… (ezt kért)
Aztán berohantam a céghez, merthogy még utolsó napokban kaptam egy melót amit január elejére kell megcsinálnom….no azt valamennyire sínre tettem….
És pénteken 3kor kitört végre az igazi  szabadságom. J
És szombat reggel még elmentem fenyőfát venni…. (jut eszembe vízbe kéne tennem…)
És most vasárnap van….
Délután találkoztunk Judittal….
Elindultunk a főutcai kávézóba de Juditnak eszébe jutott, hogy vesz pogácsát mert nem ebédelt… Ok.-mondom- megvárlak! És csak álltam ott a járdán a fekete kabátomban a barbirózsaszín sálammal és valami kisugárzásom lehetett mert egy csomó ismerős köszönt rám… Ez csak azért volt fura mert eléggé hideg volt és mindenki behúzott nyakkal mereven előre nézve ment a dolgára….és volt aki a járda másik oldaláról kajabált át….
Sőt! Eccercsak hallottam egy   „ Szia, Szöszi”-t. Azt hittem M. Ő szokott szöszizni… Dee nem… két fickó ment és az egyik vigyorgott még visszanézve is rám…
Közben Judit is megvette a pogácsáit…..mondtam neki, hogy többet kéne bejönnöm a városba… Igazából mióta beköltöztem Aprajafalváról (jesszusom, már 3 éve) úgy el vagyok szigetelve mintha Kamcsatkán lennék…. Újra kéne szocializálódnom….
Nnna „dióhéjban” ennyi…. Aztán majd jön a többi valamikor…. Mert a gondolataim kavarognak rendesen…. K