Szöszmókjaim....

 a jókívánságokat. 
Boldogabb  Új Évet kívánok mindenkinek.
Puszi 🙂

 „Habzsi-dőzsi, tejben-vajban, éjjel-nappal….”  Jééézsuom. Az utóbbi napokban annyit mosogattam, hogy komolyan figyelem a kezemet, mikor kezd el úszóhártya nőni az ujjaim között….
Vége a karácsonynak. Szokás szerint gondolatkavalkád a fejemben melynek jórészét nem tudom majd „ide önteni.” Nem tudom…vagy nem akarom….vagy mittomén….
Azt hittem, majd az ünnepek alatt lesz időm magamba szállni, írni, gondolkodni, meditálni….de aztán szerencsére (vagy sajnos) nem így lett. Persze még van egy hét a szabadságból és az alatt egy csomó időm lesz a magamba szállásra….és tképpen nem kell, szabad, azt sem túlzásba vinni….
Szóval az elejétől:
Pénteken szabin voltam ugyan, de bementem még a céghez…. Hoztam haza egy kis melót, hátha…. –de eddig még nem.. J
Aztán non-stop takarítás…és szerdán jött Anna. Együtt töltöttük a karácsonyi ünnepeket.
Ez volt az első karácsonya, hogy nem ment haza a testvéreihez és bizony elég nehezen viselte.
Sajna mostanában akár hányszor otthon volt, mindig rosszkedvűen, sírva ment vissza Pestre.
Mindenki hajtogatja a maga vélt, vagy valós igazát és persze mindegyiknek van is igazsága…csak sajnos nem tudják megbeszélni… Aztán felhívta a bátyja is az USA-ból és kb. 1,5 órán keresztül osztotta az észt amitől persze Annának megintcsak rossz kedve lett. Próbáltam belé egy kis lelket önteni, de hát az Ő problémája sajnos már túlnőtt rajtam…
Igyekszem valamiféle megldáskeresés felé taszigálni de nem hagyja magát. Nem tudom mi kellene neki ahhoz, hogy elhiggye, hogy lehetne változtatni….és ha nem keres ehhez módokat akkor nem is talál…. Az a baj, hogy már annyira stabilan megdumálta magával, hogy miért nem tud semmit tenni, hogy én kevés vagyok ahhoz, hogy elhitessem vele az ellenkezőjét….
És nem lehet senkire semmit rátukmálni akarata ellenére…
Pld. Egyik nap beültünk egy kávézóba és később csatlakozott hozzánk Judit is…. Beszélgettünk, hallgattuk legújabb pasikalandjait….. és egyszer ilyet szól:
– Úgy örülök, hogy odaadtad azt a könyvet, anno…. (A Titok c. könyvről van szó és kb. egy éve adtam neki oda)
Erre megszólal Anna: – És nekem miért nem adtad oda azt a könyvet?
Miért is?! Mert anikor beszélgettünk úgy általában a pozitív gondolatokról, azok erejéről és mikor mondtam, hogy nem akarok zöldségeket mondani mert vannak könyvek amik pontosabban fogalmaznak….. akkor nem kérdezte meg, hogy mik ezek a könyvek, hol vannak…. És úgy gondolom, hogy ha valaki kib*ott  bajban van akkor megkapaszkodik a szalmaszálban…..és neki kell akarni kapaszkodni…… Nem mondom, hogy ez a könyv megoldás lett volna a problémáira…Sőt! Azt gondolom, hogy ennek a könyvnek a ¾ része parasztvakítás amerikai módra….de az alapgondolata igenis jó. Arra, hogy elindítson az emberben valamit, amitől aztán majd elkezd érdeklődni ennél „veretesebb” dolgok után is és megoldásokat keres és talál….arra tökéletesen jó.
És persze ezek után sem kérte el. Egyszerűen úgy gondolom, hogy valami miatt tőlem még azt sem fogadná el, hogy 2×2=4.
Így aztán néha-néha jön csak ki belőlem 1-2 „építőnek” szánt mondat.
na de persze azért nem szomorkodtunk ám annyit…. Voltunk pld. moziban és megnéztük a Valami Amerika 2 –t.  (Lásd első mondat J) Jóóó… Nekem az első is teccett….
Anna szombaton este ment el, vasárnap délután pedig jött a Judit a gyerekekkel…. úgyhogy főzés, sütés újra…. Hmmm…nagyon jó sütit csináltam… Annának Rigójancsimuffint Stáhl módra… Juditéknak pedig pudlingos, tejszines-csokikrémes kosárkákat csináltam ééés húúú de jó lett…. Most komolyan… J. Gáborka imádta. Jajj az a kölök… Olyan kis pufika, bújós, puszilgatós….pedig 8.-as… De én is imádom nyoszorgatni…. Jókat röhögünk….
Na meg a szövege….

Judit: – Anna, hogy van?
Én: – Hát… Mindig rossz kedve van…
Gáborka: – Miért? EMO-s?
JJ

Vasárnap este a gyerekek hazamentek, Judit pedig nálam maradt… Jól össze vannak veszve a férjurával…. Az új évük válással fog kezdődni.
Hát erről is írhatnék egy eszmefuttatást….de most abszolút nincs kedvem vagy energiám hozzá…. Az előbb hazament ugyan de holnap visszajön és együtt fogunk szilveszterezni…
Egyébként meg ez a „frontátvonulás” nálam, nem volt baj. Addig sem gondolkodtam magamon….
Dee… nem mondom, hogy nem hiányzik M. És hogy nem vártam, hogy azért küldjön egy sms-t a két ünnep között és esetleg átjöjjön…. Jut eszembe… tömeg volt….. De legalább próbálkozhatott volna….
Rohadt életbe! Hiányzik!!
Én meg nem neki! A jelek szerint… J
Persze küldött sms-t karácsonyra meg a névnapomra….. de az már mikor volt…..
Megváltozik a kapcsolatunk….vagyis éppen változóban van…. Csak tudnám, hogy piszkálok ebből ki valami pozitívumot…
Sehogy.

Valahogy meg kéne szabadulnom ettől a rosszkedvtől, egyszerfűen nem tudom hogy csináljam pedig annyira akarom… Valahogy mindig a rossz jut eszembe mostanában. Ha a múltból jut eszembe valami, vagy ha a jövőn rágódok…mindig csak a rossz…
Ez tuti, hogy nem normális dolog. És ha azt vesszük, hogy az ember ma alakítja a holnapját, akkor igencsak siralmasak a kilátásaim….
Este megpróbálok meditálni egy kicsit. Talán segít.
*
Na, reggel nekiálltam a nagy puceválásnak. A fürdőszobával kezdtem… Szállt az ecetszag mint a….. Szomszédok nem tudták szerintem elképzelni mi lehet az a titkos karácsonyi recept amihez ennyi ecet kell… J (A vízkövet viszont rendesen oldja)
Aztán a nappali…. És jött a nagy ötlet. Bele kéne rakni a tartóba a fát mert tiszta kosz lesz tőle minden és kezdhetem újra a takarítást. Gondoltam, nem nagy dolog: háló le, ágak szét, beleállítom a tartóba, becsavarozom oszt kész….
Ja. 
A háló lekerülése után rájöttem, hogy vásárláskor mit is kell megnézni egy fán, rögtön a formája után…. A törzsét. Basszus… A hajtások rögtön a törzs végéből jöttek ki, úgyhogy egy csomó ágat le kellett fűrészelnem körbe-körbe…. Na jól megizzadtam vele. Fogom, beleállítom a tartóba….azaz csak állítanám…. de nem tudom, mert olyan 1-1,5 cm-es csonkokat hagytam (örültem, hogy így is le tudtam nyiszatolni) meg különben is olyan nagynak tűnt az a lyuk… Hát nem volt az… Naaagyon mérges lettem…mert rájöttem, hogy nincs mit tenni, le kell vágni a törzséből úgy 3-4 cm-t, és onnantól már jól bele lehetne állítani a tartóba.
Uramisten! Többször megfogadtam, hogy jövőre műfenyőt veszek… Már tök szépeket lehet kapni… A fenyőillat meg…. Vannak már mindenfélék fenyőillattal…füstölők, gyertyák, illóolajok….mittoménmik…. És megjegyzem, már jópár órája itt áll a fa a tartóban de az illatát azt nem érzem…
Szóval fenyő fel a konyhaszékre, fürész..füréész….füüüréééész…… Arra azé’ rájöttem közben, hogy a fenyőt egy darabig relatíve könnyen lehet fűrészelni DE(!) eljön a pillanat mikor k*va kemény lesz…a közepe táján…. És akkor a fűrész se le se föl….
És akkor ….akkor…..akkor…..megáll az ész…. Hülye szőke áll a konyha közepén, minden tele tűlevéllel, szalmaszállal (hökk), könyékig gyantásan, kezében egy fűrész, szemében gyilkos indulat…..
Aztán  némi tipródás után eszembe jutott a NAGY konyhakés… és valami amivel felülről ütni lehet…. Igen. Mivel lehet ütni? Hát a nyeles vágódeszkával….hoppsza…
Szóval kés behelyez a fürészelt nyílásba és ennek a szegény deszkának az élével elkezdtem ütni….. Lelki szemeim előtt láttam, ahogy anyám odafönt csóválja a fejét…. merthogy a kés, az ő féltve örzött éles zepteres kése volt….
Na de azé’ örültem is piszkosul (szó szerint), szállt a forgács mint a rosseb…mígnem rájöttem éles logikával, hogy biza nem a fenyőből röpköd oly veszettül hanem a vágódeszkából…. Khm… Igen. Szóval most úgy néz ki a vágódeszka mintha mindkét élét módszeresen megrágta volna egy egér….néhol egészen nagyot kiharapva belőle…..
Na mind1. Most itt figyel a tartóban…. Végre…. Nagyon kipurcantott…
Mondjuk ilyen se volt még hogy két nappal szenteste előtt tartóban feszítsen a fa. Mik vannak?!

Nem is tudom hol kezdjem…. Elkezdjem-e egyáltalán…..
(Merthogy már többször nekilódultam az írásnak de aztán 1-2 mondat után feladtam. Vagy az érzelmeim kavarogtak, vagy a gondolataim….vagy a gyomrom… J )
Valamiféle kronológiát kéne követnem….
Mondjuk hétfővel kezdem…
Főnök minden évben szokott venni nekünk karácsonyra valami apróságot és az utolsó munkanapok egyikén a névnapommal és M. névnapjával együtt szoktunk karácsonyozni.
Hát az idén valahogy megcsúsztunk az idővel, úgyhogy hétfőn délután elmentünk „csekélységet” venni…. Miután rájöttünk, hogy a manager shop nem a csekélységek kicsiny boltja J (amit azért erősen sejtettem…) és az időnk is fogytán volt, dolgunk végezetlenül szépen hazamentünk… Mondván majd kedden….
Egyébként csütörtökre volt kitűzve a karácsonyozás meg a névnapom tartása és M.-é is. Ugyanis a főnök kitalálta, hogy hívjuk be M.-t is és köszöntsük meg, merthogy ő végig köszöntgette velünk a többieket, akkor ne maradjon már ki a sorból…
Hát ilyen az én főnököm. M.-nek tök jól esett….újságolta boldogan, hogy felhívta a főnök és hogy jön karácsonyozni…
*
Kedden szabin voltam mert a 3betüs kábelszolgáltató aszonta, hogy reggel ½ 9 és délután 2 között beköti hozzám a netet…. Gondoltam, 10-11 óra körül végeznek, bemegyek a céghez és utána elmehetünk ajándékokat venni….. Hja! Ahogyan azt Móricka elképzelte….
Kábelespasi ½ 1-kor állított be nagy dérrel-durral és az összes kábeljeivel…
Kérdi, hol a gép…
Mondok: – Az asztalon a laptop….
Erre aszongya: – Akkormajd a falból kijövő kábel elmegy a radiátor alatt aztán  a kanapé mögött és úgy az asztalig….
Nééézek….
– Csak nem azt mondja, hogy azzal a randa vastag fehér kábellel körbe akarja tekerni a nappalit?
– De igen. Máshogy nem lehet.
– Na ne szórakozzon velem. Hát hogy néz az ki? És különben is én azt a laptopot cipelni akarom ide-oda….akár a hálószobába is…..
– Hát azt nem lehet.
– Dehogynem lehet. Ha a modemet oda tesszük a tv alá egy rövid kábelre és az a kábel pedig  amelyik a modemet köti össze a géppel, lehetne jó hosszú… az nem is olyan randa és ha nem használom akkor kihúzom a gépből és kész….
– Hát az azért nem lehet mert a csomaghoz ez jár –és előkap egy zacskót amiben volt egy kb. ½ méteres kis kábelka… (kábelke?)
Na gondoltam az előfizetésbe nem fér bele egy normális méretű kábel vagy akár egy „teccés szerinti” , hamár ők mindent megtesznek a szórakoztatásunkért…. Én kiegyeznék azzal, hogy mondjuk nem hintáznak a csilláron, nem csinálnak discoködöt, ámdeviszont adnak egy normális méretű kábelt…. Basszus…
Na kiegyeztem –jobb hijján- a két rövid kábellel, mondván, majd T1 csinál nekem hosszú kábelt….. No, fickó szerel, matat, kábelez, csavaroz, laptopon jön a gugli mint a parancsolat… ámdeviszont a tv-n nincs kép!
Hoppá!
Huzingál, méreget…..
– Jó volt ez a tv?
– Persze. Néztem mielőtt jött.
– Pedig a tvnek van baja, mert a jel az teljesen jól jön, megnéztem…
– Nem lehet, hogy a kábellel van valami?
Merthogy kicserélte menet közben a tv kábeljét is…
Na leszedte a netet és visszarakta csak a tv-t. Kép még mindig nincs…
Telefonál…. Aszonták neki, biztosan képcsöves a tv…
– Kéépcsöves? Az előbb még semmi baja nem volt. Mostmeg pitty-putty képcsöves lett?
Elkezdtem nyomkodni a távirányítót, erre bejött e teletext…
– Hát én szőke vagyok ugyan, de ha bejön a teletext, akkor nem lehet képcsöves…. Ugye?
– Hát, ja!
– Akkor mi baja?
Láccot szegény kábelespasin, hogy halvány lila gőze sincs mi lehet a gond… Tipródott erősen én meg kezdtem berágni mert rájöttem, hogy ez aztán nem fogja a prolémát megoldani…
– Na, nincs valami varázsigéje? Vagy mittomén…amitől elindul.
– Hát nincs. Kell hívni egy tv szerelőt.
B*d meg, hol találok én most karácsony előtt egy tv szerelőt, vagy olyan szervizt ami még az idén megnézi…. Húúú….berágtam….és láccott is rajtam….
Mondtam neki, hogy az is a bajom még, hogyha elmondom a tvszerelőnek mi történt, azt fogja mondani, hogy csináltassam meg a kábelesekkel, ha ők cseszték el….
Végső kétségbeesésemben, meg mert láttam, hogy ez a fickó aztán nem fogja visszacsinálni a  képet, elkezdtem nyoszorgatni a tvbe menő kábel tvbe dugott végét…. J ééésss eccercsak taaadaaammm..!!! lett kép…..
Na Kábelesfickó képe földerült….gyorsan a kezembe nyomta a papírokat, mondván, írjam alá amíg van kép…. J
Vicces…
Aztán   úgy húzott el mint akit kergetnek… vonszolta maga után a nagy kábelkötegét, meg a ládáját…és ment mint a mérgezett egér…. Mondtam neki, hogy azért nehogy leessen innen a tetőről…. És reklamálni meg elfelejtettem, hogy hol marad a csilláronhintázás…meg ilyenek….
Ja! Mielőtt a fickó jött felhívott a főnök, hogy mikor megyek, mert az egészségközpontba jön egy doki akinek magánrendelése lesz 3tól 4ig, nincs asszisztense és  nem tudja használni a programot úgyhogy  meg kéne mutatni neki…
Úgyhogy Kábelespasi után bementem a céghez, megbeszéltük, hogy már nem tudunk elmenni ajándékot venni mert nem érek vissza a doki rendeléséig.
Aztán átmentem a radiológiai rendelésre…megmutattam a program használatának a menetét, doki pillogott, aztán mikor jöttek szólni, hogy itt az első beteg, totál kétségbe esett

– Elmegy? Itt ne hagyjon! Nem tudna itt maradni?
– Hát nekem végül is nem gond…. Hány betege lesz?
– Kettő.
– Ok.
No, szóval asszisztenskedtem a radiológiai rendelésen… J Mondjuk ez azért nem olyan ciki mint a múltkor, mikor az urológus mondta, hogy maradjak ám bent nyugodtan…
Akkor inkább az ajtó előtti széken ülést választottam… J Há’ mégsemá’….
Egész jól ment. Csak amikor a doki lökött egy olyan mondatot amiben 3 latin szó is volt, némileg szemrehányóan hajoltam ki a monitor mögül…de vette a lapot és elkezdte betűzni…. A beteg pedig meg lehetett győződve róla, hogy itt aztán a szőke asszisztens tipikus esete forog fent. J
Innen elrohantam a kozmetikushoz, aki próbált lehiggasztani, mondván nagyon feszült vagyok és nehogy már leugorjak a székről…. Hát tényleg… arcmasszázs….én meg ahelyett hogy ellazulnék még mindig pörgök…
Ééés innen hazafele a szakadó esőben még elütöttem egy kutyát…. Kergették egymást és nekem rohant. Illetve Borisznak… Akkorát csattant mint az állat….
Kiszálok, kutya elrohant, kocsinak nincs látható baja…. Halleluja…. És aznap már nem csináltam semmi mást.
*

Szerda.
M.
Megbeszéltük, hogy feljön délután. Jött is nagy lendülettel olyan 6 óra körül. Mióta nincs munkája annyi benne az energia, hogy csak kapkodom a fejem….  
Szóval berobbant….közölte, hogy inna valamit….
Mondtam, hogy van még az erdélyi morgatóból….
Beleszagolt….
-Húúú…. Ez nagyon erős….
– Hát pálinka….
– Más?
– Van áfonyalikőr
– J
– Van bor….vörös száraz, meg fehér muskotályos….
– Jó, a fehér az jó…
Kibontotta, adtam neki poharat…. Erre közli, hogy nekem is innom kell ám…
Na elkezdtem tiltakozni, mondván, hogy nekem baromi hamar megárt és már évek óta a piálásom kimerül a szilveszteri korty pezsgőben….
Na persze győzőtt…és módjával (meg colával….bocsánat, minden borkedvelőtől) azért vele ittam…
Jót traccsoltunk…. Eszméletlen sokat tudunk beszélgetni pedig igazán azt hiszem egyikőnk se az a szószátyár fajta…
Közben valamit matattam a hűtőben…meglátta a nutellát….
– Van nutella?!
– Tudod, hogy már 3 hónapja nutellás palacsintát akarok sütni….!!
– Süüüüssééél moost …!
– Moost? Nemááá…
– Deee
– Nincs itthon tej, sőt éppen tojás sincs…
– Akkor menjünk és vegyünk….
– J ITTAM!!! Meg te is !!!
Na, hát erre se gondoltam, hogy eccer azért nem fogok tudni bárhova is elmenni mert ITTAM J
De legalább nem kellett este 8kor palacsintát sütnöm….Mert persze sütöttem vóna neki… J
 Ahogy beszélgettünk eccercsak volt egy mondata….kb. : „Olyan az életem mint egy film, amit egy baromi jó rendező rendezett….mindenki a legjobbkor szerepel benne, te is meg a Gábor is…és olyan piszkosul szerencsés vagyok……”
(A Gábor a barátja, aki most jött haza külföldről és  most sülve-főve….és vele fog vállalkozni is…)
Hát….. azért, fantasztikus, hogy van körülöttem olyan ember is manapság, aki elmond egy ilyen mondatot,…… hogy komolyan így is érzi…..és hogy benne vagyok egy ilyen mondatban…
Naccerű….
Igen.
Szóval nagyon jól éreztük magunkat… 11kor kapott észbe, hogy megy mert én dolgozok reggel…. Megbeszéltük, hogy elviszi az esernyőmet. Nem lakik ugyan messze de esett az eső… Ahogy húzta a cipőjét, megkérdeztem, hogy
– Akkor hány óra fele jössz be holnap a céghez?
– ½ 3- 3-ra mondta a főnök…
Húzza tovább a cipőjét….. majd ilyet szól:
– Nem kell ám az esernyő!
– Miért? Esik!
– Neem, nem kell. Kibírom én ezt a kis vizet….
Még mindig nem értettem…
– De sötétzöld…nem virágmintás….nyugodtan elviheted…
– Nem, nem kell, köszi…
És itten megvilágosodtam…. Hát persze, hogy nem kell neki, mert holnap szöget ütne a többiek fejébe esetleg, hogy mi az eget keres nála az esernyőm… Hogy került hozzá…. Stb.
És baromi rosszul esett….
Tettem még egy kísérletet….hátha…..
– Vidd el. Megázol.
– Nem kell… Mi ez a kis eső? Az öregapám gyalog jött haza a Dontól….   –és itt már dühös volt, vagy zavarban, vagy nemtom…. Minden esetre nem tetszett neki, hogy erősködök…
Nekem meg pillanatok alatt borzasztó rossz kedvem lett…
– Nem azért nem viszed el az esernyőt….
– Hanem miért?
– Én mondjam meg? Hagyjuk a francba.!
És elment. Még puszit se kaptam. Dühös volt! Én meg elkeseredett!
Az egész kb. 2 percig tartott….
Másnap G.-vel elmentünk a sütödébe sütiért, aztán még kikocsiztunk a könyvesbe M.-nek ajándékért…. Megkapta a „Világatlasz utazóknak” c. könyvet. Nagyon szép album. Igazság szerint a főnök mondta, hogy ilyet vett vkinek ajándékba és az M.-nek is jó lenne…
Aztán beállított M. Elkezdtem kirakni a sütiket és ahogy elnézetem olyan kevésnek tűnt…
Úgyhogy kocsiba pattantam és elrohantam vissza a sütödébe még sütiért….
A főnök is megoldotta az ajándékozást…. Mindenki kapott ilyen jópofa vesszőkosarat, benne egy zsákban téli teakeverékkel… M. is megkapta a könyvet én pedig pezsgős meg boros poharakat meg tálcát kaptam (ezt kértem) És ahogy ott mindenki köszöntgetett mindenkit… eccercsak kaptam M.-től egy karácsonyi asztaldíszt….
Hát jól meglepett. Láttam mikor kirakta az asztalra, de azt hittem a főnöknek hozta a virággal együtt…. Merthogy annak meg hozott virágot.
Úgyhogy most itt figyel mellettem az asztaldísz…. És nem mondom, hogy első nap nem az esernyő jutott eszembe róla mikor ránéztem…. De mostmár elmúlt….
Na mind1. Ez van.
Úgy kb. 5-ig voltunk, aztán szedelőzködtünk…. M. is elköszönt és elment. 
G.-vel jöttünk el, megkértem, hogy segítsen kicuccolni a kocsihoz…..és ahogy kiléptünk az ajtón, még ott állt M. a recepciónál és telefonált….És akkor meg az csapott belém, hogy randija lesz….
Hát hiába…. A megérzéseim….. Pedig esküszöm eszembe sem volt ilyesmi, csak ahogy kiléptünk ahogy rámnézett ….valahogy ez nyilallt belém….
De hát semmi közöm hozzá…. Vagy jobb ha nem tudom…. Vagy barátkoznom kéne a gondolattal….. Vagy a bánatos rosseb tudja………

*
Péntek hajnalban velem nyitott az Intermicsoda… Woaaa… Úgy gondoltam, hogy megelőzöm a tömeget ééés jól bevásárolok mielőtt felébred a város… Naagyon hatékony voltam…még a bevásárlólistám  is olyan sorrendbe volt írva, ahogy a cuccok ki vannak téve, úgyhogy mint egy célirányos mérgezettegér futottam a sorok között….
J Akartam venni légfrissítőt…. Előttem a polcon vagy 50 féle…. Fogtam egyet…mondom megszagolom. Lekaptam a tetjét, mint Floki a lábtörlőt…. asztán mikor sprickolni akartam diszkréten körbenéztem….merthogy ez nem az a fajta volt amin kupak van, hanem ezmár a sprickolós teteje volt….. Basszus…. Nem bírtam visszanyomkorászni rá….. Óvatosan visszatettem a pócra éssss huss…. Otthagytam a fenébe… J
Aztán mikor jött befele a tömeg én toltam kifele a kocsit…. Hmm… jóvót…
Bedobáltam a cuccost Boriszba és irány a plázakönyvesbolt….amit szintén velem nyitottak… Sőt ennek még tipródtam is az ajtajában 5 percet…. Megvettem Annának a Fridi könyvét és még felhajtottam egy sólámpát is…illetve sómécsest… (ezt kért)
Aztán berohantam a céghez, merthogy még utolsó napokban kaptam egy melót amit január elejére kell megcsinálnom….no azt valamennyire sínre tettem….
És pénteken 3kor kitört végre az igazi  szabadságom. J
És szombat reggel még elmentem fenyőfát venni…. (jut eszembe vízbe kéne tennem…)
És most vasárnap van….
Délután találkoztunk Judittal….
Elindultunk a főutcai kávézóba de Juditnak eszébe jutott, hogy vesz pogácsát mert nem ebédelt… Ok.-mondom- megvárlak! És csak álltam ott a járdán a fekete kabátomban a barbirózsaszín sálammal és valami kisugárzásom lehetett mert egy csomó ismerős köszönt rám… Ez csak azért volt fura mert eléggé hideg volt és mindenki behúzott nyakkal mereven előre nézve ment a dolgára….és volt aki a járda másik oldaláról kajabált át….
Sőt! Eccercsak hallottam egy   „ Szia, Szöszi”-t. Azt hittem M. Ő szokott szöszizni… Dee nem… két fickó ment és az egyik vigyorgott még visszanézve is rám…
Közben Judit is megvette a pogácsáit…..mondtam neki, hogy többet kéne bejönnöm a városba… Igazából mióta beköltöztem Aprajafalváról (jesszusom, már 3 éve) úgy el vagyok szigetelve mintha Kamcsatkán lennék…. Újra kéne szocializálódnom….
Nnna „dióhéjban” ennyi…. Aztán majd jön a többi valamikor…. Mert a gondolataim kavarognak rendesen…. K

 Pár nappal ezelőtt elkezdtem írni egy bejegyzést.
Így kezdődött:
Uramisten…. Annyira keserű vagyok mint egy tábla étcsoki… Tudom ilyet még leírni sem szabad, de ha egyszer ez van….
Aztán itt abbahagytam, mondván, most mi a búbánatért írjam le a nyűgeimet mikor mindenki készül a karácsonyra….
De részben ez is a bajom. A karácsony. Hiányzik a fílingje…. Bár rátettem a radiátorra egy kis fehér organza tasakban egy félmaréknyi szegfűszeget, amitől aztán jó szegfűszeg illat van a lakásban…. (M. szerint büdös! De nem!..) Na, összvissz ennyi volt a karácsonyi készülődésem ezidáig…. Még a városban sem voltam úgy kb. egy hónapja.
Egyfolytában töröm az agyam az ajándékokon is. Persze ötlete is akkor jön az embernek, ha elmegy, nézelődik, sétafikál…oszt eccercsak hopp….
Gyerekek –minden ellenérzésem ellenére- pénzt kapnak. Míg kicsik voltak lehetett nekik venni legót, társast, babát…. De hát mit szépítsük MOST a pénznek örülnek. Kivéve Lillácskát, (aki a 4 gyerekből az egyedüli olvasni szerető). Na ő könyvet szeretne.
Szóval mindenféle vásárlások a jövő hétre maradnak.
Ha minden igaz, megint rendhagyó karácsonyom lesz. Úgy néz ki Anna barátnőm nálam tölti az ünnepet. Jó lesz…..Majd sütök, főzök…meg minden…. J
Áááá…
Nem megy az írás…..
Nincs túl jó kedvem….
Egyrészt Anikó miatt… (ezt most nincs kedvem leírni)
Aztán M. se tudom hova tünt….. Kedden még megvót… egészben, kicsit taknyosan…
Viszont tegnap írtam neki egy emilt amire még mindig nem válaszolt. Igaz, hogy az édes jó szüleinél van csak net, deviszont minden nap ott ebédel…..
Na mind1. Elnyelte a nagy ………nemtommi…..
*
Este céges karácsony….. K
*

 Jajjjj….
Nem bírom ki….
Fél órája vigyorgok….
Találkoztam egy ÜNNEPI recepttel …..
Gyömbéres-narancsos sárgarépa krémleves !!!!!
Ésss meglódult a fantáziám….
Valami kifükészhetetlen oknál fogva néhány család békésen eljut  a vacsoráig. (Nem vesztek össze a fa tartóba faragása, vagy díszítése vagy az égők kibogozása közben, anyuci nem úgy néz ki mint aki éppen a lipótról szabadult, gyerekek lemásztak a tetőről….) Szóval ott ül a család mosolyogva az asztalnál. Apuka kis kedvvel ám annál nagyobb étvággyal, égnek emelt kanállal várja a halászlét…és közben arra gondol, hogy porhanyós lett-e a pulyka…..
Éééésss akkor jön az est első (és ez esetben gyanítom utolsó) fogása. Anyuka nagy lendülettel mosolyogva behozza ezévi újítását, a gyömbéres-narancsos sárgarépa krémlevest……
A következő másodpercben meg a huzat viszi kifele anyukát, répástól, porcelánosól az udvar irányába…..
Jajjj…
Lehetne ezt még cizellálni de  most nem érek rá…..
Istenem! Hogy egyesek hol élnek! Tényleg azt gondolja valaki, hogy majd pont karácsonykor jön rá a népre a sárgarépakrémleves ehetnék….?!?
Remélem az ötlet kiagyalója kipróbálja ! 🙂