őszi…..

Csak el vagyok a gondolataimmal….. csaponganak ide-oda….
Nincs túl jó kedvem….
Hülyeségeken gondolkodom…
*
Pld., hogy halottak napján gondoltam legkevesebbet a halottaimra… Az ember rohangászik, kirakja a virágokat, gyertyákat gyújt, igyexik, hogy a szakadó esőtől ne ázzon tökig de aztán feladja, közben beszélget a fél faluval és arra gondol, hogy minél előbb haza akar menni….
Irány a másik temető….. Ugyanez eső nélkül és kevesebb ismerőssel….
Ja. De volt egy érdekes az aprajafalvai temetőben. Jön velem szemben egy nő…
– Sziia…. J
– Szia.
– Hát megismersz?
– Háát nem…. J
– Én vagyok a Jancsi nővére…
Hát az jó. – gondoltam… De ki a fene lehet az a Jancsi? Aztán úgy jól előrefele nézve a nő válla fölött megláttam egy távoli unokatesómat akit Janinak hívnak…. éés akkor leesett…
Mondjuk a nő akkor sem volt ismerős de aztán megvilágította:
– Azért nem ismersz ám meg mert mi kint élünk Svájcban….
Hoppá, vazze. Talán tényleg ez lehet az oka.
Sajnos nem várhattam meg míg eljutunk addig a pontig, hogy meghívjon, K mert éppen abban a cca 10 percben esett az eső és mindketten a menekülés útját kerestük….
Most aztán lehetne gondolkodni, hogy (mivel mindennek oka van) miért is történt ez a kis találkozás….. Persze az ember úgyis csak később jön rá….ha volt egyáltalán valami értelme.
*
Pénteken (asszem) elmentem Anikóval szemüvegkeretet választani neki. Húú…a bőség zavara… Mondtam, hogy jobb lenne ha csak kettő féle lenne…. Abból lehetne választani. De így? Azért viszonylag hamar találtunk kettőt is ami tök jól állt neki. Ámde az ára… Istenem…egy egész vagyon egy szemüveg lencsével, kerettel, izével, bigyóval….. Aztán még elmentünk a postára feladni a rahedli csekkjeimet, meg utána felmentünk hozzájuk megnézni mit művelt a festő…. És ahogy mentünk, trappoltunk a sötétben, eccercsak ilyet szól az én drága barátném:
– Kár, hogy az utcán vagyunk, mert most úgy megölelgetnélek…. J
Nnna… Én tudom, hogy ez egy szimpla mondat…és hogy ilyet mindenki kaphat bármikor….
Nade…. Az Anikó szájából ….hááát énnemis tudom mivel ért fel… Nem az az ölelgetős fajta… És pont az jutott eszembe mikor kajáltunk egyik este, hogy “jajj úgy megölelgetném…!” És tök jó, hogy most ő is ezt gondolta… J
*
Szombaton felhívott a Judit is…. Határtalan mély bánattal a hangjában… Kérdem tőle, mi baja… Hááát…. Az a pasi akivel randizott a sámándobolás után kedden, megírta neki sms-ben, hogy sorry de talált mást…. Pedig milyen szimpatikusak voltak egymásnak… Teljesen maga alatt volt. Mondtam neki, hogy tképpen örüljön mert ez a fickó még relatíve a normálisabb fajtából való volt. Szórakozhatott volna vele még 1-2 hónapot és utána sokkal rosszabb lett volna. Ez meg legalább megnondta, hogy nem.
Már az elején mondtam juditnak, hogy ha ilyet játszik akkor vértezze föl magát és vesse le a naívságát mert ha minden egyes pasiba így belehal akkor annak rossz vége lesz.
Persze nem mondogatom ezt állandóan. A fene se akar vészmadárkodni csak jó lenne ha tovább látna az orránál….és egy kicsit szkeptikusabb lenne.
Elhiszem én, hogy tizenév rossz házasság után a lelkét odaadja egy jó szóért és a pasi aki akar valamit az nagyon kiművelt ilyen téren, de hát nem kell mindent szó szerint venni amit egy vad idegen emailben, smsen vagy akárhogy mond, ír….találkozás nélkül… Még találkozással sem kell egészen komolyan venni….. Ahhoz idő kell, hogy tudja az ember, hogy mikor nézik madárnak….
Szóval egy kis szkepticizmus…. Na nem akkora mint nekem van…J
Azt mondja, milyen érdekes, hogy kettőnk közül én vagyok az erősebb….
Nem mentem bele ennek a boncolásába…hogy inkább csak reálisabb vagyok…. (Deee most hogy így írom…talán még erősebb is…. )
Mind1. Ez nem érdem. Kit így próbál meg az élet, kit úgy….
Modtam neki, álljon fel, porolja le a nadrágját, oszt menjen tovább….tele van a piac…!!! J
(Legalábbis a neten. És ő ott kereskedik…)
Jut eszembe: Egyszer azt mondta nekem egy “szakember”, hogy addig senki nem lelhet “igazi” társra míg tökéletesen jól nem érzi magát egyedül. No persze vitatkoztam, hogy akkor azok akik párban vannak mind tökéletesen érezték magukat egyedül?
A válasz az volt, hogy nem… Azért vannak a ribilliók meg az egymást meg nem értések….
Aztán persze jót vigyorogtam….. Merthogy ez is engem igazol…(miszerint a jó mindig csak kevés ideig tart) Szóval elvan az ember egyedül…nézelődik, nyújtózkodik, pislog, mocorog….hoppá….vigyorog, kezdi élvezni….jóóóezííígy….köszönömistenem… J
És ekkor BANG!!! Becsap a ménkű és ott fetreng a királyfi a lábtörlőn, bebocsátásért esedezve…. Hát mi ez ha nem vicc?
Jó tudom. Az állítás úgy szól, hopgy ilyenkor már az a királyfi rídogál a küszöbön akivel holtáiglan együtt lehet élni… J
Na ezt most hagyom így pácolódni.
*
És hogy M. se maradjon ki…… “Eltünt” vagymi….. Szerdán beszéltünk úgy futtában mikoris az ominózus eset történt…. Pénteken írtam neki sms-t, hogy sajnálom, hogy ilyen hülyén jöttek ki a napok és nem tudtunk beszélni de azért soxor eszembe jut…
Válasz: Csodásan vagyok! Hülyén jöttek ki a napok? Miért?
Erre mondtam, hogy azért jöttek ki hülyén mert nem értünk rá….és ez rossz…szerintem…
Válasz: Lesz még időnk beszélni.
Nna. Nesze b*meg. Nemtom mit látok itt sötéten bármit is…. Minden OK. Csodásan van! Ez a lényeg!
Hát az biztos, hogy a mi “kapcsolatunk” megváltozik….szerintem….
Eltávolodik….
Visszavadulok…….