1:1 ?

Nem lehet azt mondani, hogy történések nélkül telnek a napjaim…. Van sava, borsa…. és majd eccer bissztosan lesz méze is….
Tegnap mielőtt elindultam, hogy felszedjem Juditot és menjünk a táltosdobos estre, kaptam egy sms-t M.-től….
Közölte, hogy úgy áll a dolog, hogy újra munka nélkül van….. Jó kis szülinapi ajándék neki.
Beszéltünk egy negyed órát de kellett már indulnom…..
Hát most……
Új helyzet. De hát vele kapcsolatban az idén csak “új helyzet” van, úgy 1-2 hónapos időközönként.
Szerencsére ez a “dobolósdi” kicsit átformálta a rossz kedvemet… 
Ő persze nem fogja fel olyan tragikusan mint én. Jó, azért nem féltem. Biztosan talál magának valamit.
Szerinte nem változik semmi…. Azt mondta, nem megy le a térképről és ugyanúgy tudunk találkozni mint eddig….
Deeee azé’ az jó volt, hogy hol jobbra húzott el itt a folyosón, hol balra…. Láttam, hogy egyben van, ránézésre tudtam a kedvét…..meg ilyenek….. Mostmegmajd…..
Nemtom….
Nincs túl jó kedvem….
Meg kellene már tanulnom optimistábban nézni a változások elé…. Jó lenne beszélni vele de ma meg holnap még nálam lesz Anikó és nem akarom otthagyni egyedül este….. Holnap ráadásul ki kell mennem délután Aprajafalvára a krizantinos nénihez, akitől mindig szoktuk venni a krizantint halottak napjára és ha már ott vagyok akkor a temetőkbe is kiviszem a “cuccot”.
Majd meglátjuk. Minden esetre így legalább kiderülhet, hogy mennyire hiányzom neki… Hiányzom-e egyáltalán…?!
*
Azért a tegnapi napban volt egy kis jó is. Délelőtt eszembe jutott, hogy én csak bejelentettem Anikónak, hogy este megyek Judittal táltosdobolásra és eszembe sem jutott, hogy mondjam neki, hogy jöjjön el.
Persze azért nem mert ő a két lábbal a földön álló megtestesült realizmus….. és föl se merült bennem, hogy ilyen elvont dolog érdekelhetné….. Aztán délelőtt a hetedik érzékem egyszercsak azt súgta, hogy hívjam már el….
Gyorsan írtam neki smst ééééssss….a vége az lett, hogy ELJÖTT…. J Nem mondom, hogy nem lepődtem meg de annyira örültem neki…. Merthát megint az ítélkezés csapdájába estem….és olyan nehéz nem beleesni….
Eldöntöttem Anikóról, hogy kemény meg erős meg reális …csupa ilyen tököscsajos tulajdonsága van… Éshát tényleg ilyen is de arra gondoltam, hogy meg kéne próbálni egy kicsit feszegetni a páncélját… Hátha szívesen engedne belőle, hátha szívesen megnyílna egy kicsit…. Magamról tudom, hogy az embernek néha nagyon terhes tud lenni a maga köré épített fal, amivel a külvilágot ugyan kizárja de önmagát meg be…. És néha jó lenne szabadulni meg kitörni de akkorra már úgy megszokja a környezete az “erőterét” , hogy senki nem akarja feszegetni azt….
Szóval ez volt a nagy örömöm tegnap. És még az is, hogy azért tetszett neki. Mondtam, hogy majd tavasszal is eljövünk egy szabadtéri, tábortüzesre és az milyen jó lesz…. És nem mondta, hogy nem…. J