hosszú 7vége….

Nnna….. Ez a hosszú 7vége tarthatott volna legalább egy hétig. Már egészen kezdtem belejönni. Csütörtökön nálam volt Judit. Ott kezdődött a dolog, hogy 11 óra magasságában ébredtem fel….. Na, eléggé megszeppentem, mert akartam valami kaját csinálni mire jön és délre ígérte magát…..
A szeppenésem csak fokozódott mikor rájöttem, hogy nincs otthon egy csöppnyi étolaj sem…. Tehát minden ugrott, amibe az kell…. rántás, hússütés, hasábkrumpli….. Pár percig jó mérges voltam, aztán feltaláltam magam…. Csináltam zöldséglevest, jó sok zöldséggel. Aztán sütöttem sütőzacskóban husit amit előzőleg beszórtam pác sóval és a sütőbe még bedobáltam néhány krumplit is héjában….. Egészen meg voltam elégedve magammal….. Ja és még csináltam egy kis sajtmártást jó sok petrezselyemmel, mert az a múltkor is bevált, mikor Anna jött…. Na és hogy ez milyen pikk-pakk meglett… Egészen elképedtem a gyorsaságomon.. J
Délre megérkezett az én drága barátném…. Ettünk éééésss…..
Hát ez jó volt….. Már nem emléxem, hogy mosogattam-e és az alatt került vízszintbe vagy szimplán lefeküdt a kanapéra…. Lényeg, hogy annyira sikerült neki az ebéd utáni relax, hogy elaludt. J
(Asszem lassan nyitok egy tömegszállást)
Adtam neki egy fél órát, aztán mondtam, hogy egyen csokit és térjen magához…. J
Miután így lelket vertünk magunkba, leautóztunk a tóra….ülőpárnákkal felfegyverkezve….. Ámdeviszont ott a parton akkora volt a szél, hogy ihhaj…. Úgyhogy kitaláltuk, hogy beülnénk valami sütizőbe…. De csak egy nyamvadt házirétesezőt találtunk és ott is az orrunk elől vitték el az utolsó rétest….J
Nna mind1. Azé’ jó vót. Jól kifújt minket a szél és nagyon örültünk, hogy végre hazaértünk.
Pénteken elmentem Annához. Elég későn értem oda, mert közben meg Anikó szólt, hogy most festenék náluk az ajtókat és odacuccolna hozzám a hétre, úgyhogy neki kellett állnom relatíve rendebbet hagyni mint ahogy szándékoztam… Szóval péntek délután értem Annához és jól megleptem mert aszitte, hogy még van ideje és jól megcsúszott a takarítással…. Éppen porszívózott mikor odaértem…. A poén az egészben az, hogy bementem a lakásba úgy hogy nem vette észre. Lepakoltam, levettem a kabátom… Egy darabig álltam az ajtóban és néztem ahogy porszívóz…..aztán gondoltam elmegyek kezet mosni… Mikor már nem bírtam tovább szóltam neki, hogy ittlennék…. és hogy nem csodálkozhatna ha kilopnák a fél lakást miközben otthon van….
Na, megörültünk egymásnak….
Szombatra meg jól kitaláltam, hogy menjünk el az állatkertbe, úgyhogy nekivágtunk a “nagy kaland”-nak.
Jó idő az eléggé nem volt…. pedig nagyon ígérgették a napsütést….
Állatkert….
Húú….
Hát nemtom….
Már eléggé nagyon rég voltam és szerintem én jól összekevertem a veszprémivel….. Mertén tök szebbre emlékeztem…. Valahogy parkosabbra…. vagymi…. Meg az állatok is…. Nem vagyok egy tűzön-vízen át végletesen állatvédő…de szeretem az álatokat….. Komolyan mondom totálisan lehangolt pld. hogy két lelkibeteg elefánt limbálta magát előre-hátra egy fincurka területen….
Akartam látni majomokat ! Vidám majomokat, ahogy ugra-bugrálnak ide-oda….
Hát… volt néhány totál depis majom akik magukba roskadtan üldögéltek…… Mondjuk nekik legalább volt helyük….
Szóval olyan vegyes érzelmeim vannak az állatkerttel kapcsolatban. Merthogy közben meg azt olvastam, hogy van olyan faj ami már kihalás előtt állt és az állatkerti példányokból próbálják meg felszaporítani és visszavadítani ….. Meg az is igaz, hogy pici töpörtyű gyerekek tökre élvezik kondjuk a tigrincset…. nem akarnak elmenni a ketrectől….. de bizonyos állatokat nem engednék városi állatkertekben tartani…. Védjék őket a természetes élőhelyük közelében…. Akimeg elefántot akar látni az utazzon oda ahol az élni tud és nézze meg… ha meg nincs rá pénze az embernek akkor nézze meg a tévében…. Szerencsére attól nem lesz senki leki beteg ha egész életében nem lát mondjuk emut…..
Azért tüzetesen megnéztünk mindent. Már amit lehetett és nem volt zárva…. Pld. lepkeház….
AZTÁN….. Kijőve a zállatkertből olyat tettünk… !!! Húúúú….. Vazze…..
Hamár ott voltunk…… világválság ide, recesszió oda…. mit nekünk zordon kárpátok….eccerélünk….
Bementünk abba az étterembe amit vicces kedvű tulaja egy palacsintáról bírt elnevezni…jódógába…. J
Félreértések elkerülése végett, jó nagy táblán kint van az ajtó előtt, hogy “ki itt belépsz….. (szóval az árlista)”
No bementünk. Rögtön az ajtóban elénkugrott egy fickó, hogy miben segíthet…..
Gondoltam megkérdezem, miben akar….. De aztán láttam, hogy annyira komolyan veszi önmagát meg felvette a szépruháját is….ne izéjjek mán vele…. Mondtam, hogy sütit ennénk…
Közölte, hogy akkor jobbra parancsoljunk… Úgyhogy arra parancsoltunk. Szemben volt az étterem, ahova be lehetett látni …. Hááát NAGYON meg volt terítve…. És igaz, hogy a nagyharang jobban kong ámdeviszont ez jóval üresebb volt…. És ahova mi parancsoltunk, jobbra….na azis tök üres volt… viszont sötét is….
Na jó ne essek túlzásokba….kicsi mécsesek világítottak az asztalokon és néhány apró helyi pilács a falakon…. Szóval azt azért láttam, hol a szék….
Leültünk…. vártunk….vártunk….. már jó sokat vártunk….. Odamentem a bárpulthoz, ahol szintén nem volt senki és elhoztam egy étlapot, hogy megnézzem milyen sütik között fogok én majd mindjárt jól tobzódni…..
Hát az étlapon volt vagy öt féle édesség…. Teljesen lelombozódtam…. Anna meg már félhangosan (és teljesen jogosan) elkezdett méltatlankodni, hogy mi a fene van…. hol vannak a pincérek….
Aztán jött egy külföldi társaság, akiket bekisért az ajtónálló és akkor látta, hogy a világba nincs senki aki megkérdezze, hogy minek ülünk mi ottan…és akkor elment intézkedni és előhúzta a pincért valahonnan…
Nna… Örültem nagyon. Mondom neki, hogy gond van. Nem találom a sütiket az étlapon….vagy itallapon…vagymia bánatot nyomott a kezünkbe… Erre mutatja azt az öt sort amiről én nem akartam elhinni, hogy csak ennyi az össz édesség…. Néééztem nagy kerek szemekkel….
– Én trüffeles csokitortát akarnék de nagyon….
– Azt sajnos csak 5-ig lehet.
(5 óra 10 volt)
– Nem mondja, hogy most nem kapok egy trüffeles csokitortát…
Éppen azon gondolkodtam, hogy ildomos-e itten bevetni a lécci-léccit vagy az túl izé…. De aztán közölte, hogy megnézi mit tehet az ügy érdekében….
Hát ilyet! Nem is értettem. Mi az, hogy csak 5ig lehet sütit enni?
Nade aztán kaptam J
Egy nagy lapostányéron….(sötétkék szélű Zsolnay) volt egy szeletecske tortácska… Mérete tképpen leginkább egy mobiltelefonhoz hasonlított (az újabb fajtára)… a nagy tányér csak rontott rajta sztem… Persze az is igaz, hogy így meg teret adott a játékosságnak J ugyanis volt még a tortácskácska mellett egy fél szem eper, egy szelet kiwi, egy szelet barack?, aztán kb. két teáskanálnyi fehér öntet csokival belerajzolva virágszírmocska…. Szóval ki volt használva minden centi a tányéron… na.
Anna közben elment a mosdóba és már éppen kezdtem méltatlankodni, hogy hol a bánatban van ennyi ideig mikoris visszajött és közölte, hogy benézett az étterembe és megkérdezte, hogy itt mindig ekkora-e a tömeg… J
Mondták, hogy neeeem…. Sokan szoktak lenni de az étterem az 7kor nyit…
Esküszöm ezeknek valami órafóbiájuk van. Sütit enni 5-ig lehet, 7-től lehet vacsizni…. Punk-tum!
Aki meg 6kor esik be az igyon!! Kész, passz!
Na lezárván hosszú lére eresztett semmitmondásomat…. Egy torácska, egy cappuccino, és egy kávé ….khm… négyezer kemény magyar forinba került….
Sacc per kábé tudtuk eztet mert a kinti árlapon rajta voltak az árak, csak azon filóztunk utána, hogy mi a túrót számoltak még hozzá ehhez a három dologhoz….(talán még a fontos időt J ) merthogy amit ettünk-ittunk az bőven számolva a kiírt árakat olyan 3000re jött ki. Mondtam Annának, hogy szerintem rajta volt a szervizdíj is a számlán, így lett 3500 Ft és akkor ő még rátette a borravalót és lazán 4000 lett belőle.
Merthogy persze ilyen kis könyvecskében hozták a számlát de nem ment el a pincér, hanem ott állt és várt… Hát az ember nem kezdi el bugászni a számlát, hogy most van-é rajta szervízdíj vagy nincs….
Pedig elkezdhetné…..
No ez volt életem első híres palacsintázójában töltött két órája….
Különben meg eccer élünk…. J
Nem?
De!
Vasárnap számítógépeztünk…. Megmutattam Annának néhány alap dolgot. Mappa készítés, fájl másolás, ide-oda helyezés, cd másolás…. Jól el voltunk. Próbáltam lebeszélni erről a “nekem ez úgyse sikerül. Nem megy! Nem tudom!” féle öndoppingról. Valami félelmetesen nem bízik magában. Húzza az egérrel a fájlt egyik helyről a másikra és közben mondogatja, hogy “Nem tudom oda húzni! Nem tudom…!”
Ésss tényleg nem ott engedi el!
Pedig tök jól ment neki. Csak annyira egyszerre akart mindent és annyira idegesítette ha valamire már két módszert mondtam, hogy húúú….
Na de előbb-utóbb majd belejön.
És M.
Vasárnap már tényleg hiányzott. 1-2 napig elvagyok nélküle….de aztán…..tudni akarom, hogy mi van vele, mit csinál….. Azért megálltam, hogy ne írjak neki smst.
És jó volt mert írt ő. J Hogy ráérek-e egy kicsit?
Felhívtam. Mondtam neki, hogy Annánál vagyok Pesten és 8nál előbb nem érek haza..de becuccol hozzám Anikó…..
Mondta, hogy ő meg elmegy az unokatesójához…. És hogy majd rámcsörög…
Nna. 8 óra 10re hazaérek. Anikó sehol…. Kipakolok , átöltözök, és hulla fáradt vagyok…. Tképpen csak egy zuhanyra vágyom meg az ágyamra…. Úgyhogy arra gondoltam, hogy momentán nem mennék én már sehova…
(tanulva a szerdából) Közben megjelent Anikó.
M. meg nem hívot. Hát gyanús lett a dolog, hogy miben is maradtunk….
Felhívtam.
– Sziiijaa…. Figyu, miben is maradtunk, ki hív kit?
– Azt mondtad, hogy rámcsörögsz ha hazaértél…. J
– Hát akkor : Sziiiaaaa M.! Hazaértem J De most hadd ne menjek át…. Tegyük át máskorra…. Tök fáradt vagyok és szerda óta egyfolytában a tanulságokat vonom lefele…
– Miből?
– Hát a szerda esti találkozásunkból. Hibát hibára halmoztunk.
– Hibát? Egyet mondjál….
– Majd elmondom az összeset…..de nem most….
– Dee! Mondj egyet! Milyen hibát?
– Hát hogy mind a ketten hulla fáradtak voltunk és a totál kiidegeltük egymást….
– Ja! Hogy fájt a fejem! Tényleg fáradt voltam….
Hát basszus. Ő már el is felejtette….. Émmeg ezen rágódtam még vagy két napot…. Anyám!
Pasik! Pasik!
Olllyan fölösleges rajtuk rágódni, hogy ihaj!