hisztike….

Háát….
Hmm….
Szerda…….
Az ember mindig utólag látja a pontokat ahol a hibákat elköveti…. Már aki látja utólag…. (Ki a szerencsésebb?)
Délután 3kor már olyan fáradt voltam, majd leestem a székről….
M. azt mondta átjön este…. Vagyis megbeszéltük, hogy mindenki megy a dolgára és majd rámcsörög…..
Szóval találkoztam Anikóval és elmentünk egy bútorszövet boltba. Eléggé meglepő módon mindketten találtunk valamit. Ő a konyhai székeket akarja áthúzatni én meg ágytakarónak való szövetet találtam. Végre. Miután a nyáron egyszer egy ott sem találtam nekem tetszőt, ahol legalább kétezer féle szövet volt, most eléggé meglepett, hogy egyszercsak odanyúltam egy kupac tetejére és hopp…..ott volt…. És meg is varrják….
Aztán elmentünk sütit enniJ , aztán elrohantam könyvutalványt venni Anna szülinapjára, aztán elindultam haza de útközben még bementem a pluszba …… (Úristen! Mi volt ott… Alig tudtam leparkolni… A pénztárnál kilométeres sor! Mintha csütörtök reggel kitörne a harmadik világháború…..) Na szóval, majd’ elaludva végigálltam a sort egy kenyérrel….
¾ 8 körül értem haza. Átöltöztem, kipakoltam és lerogytam az ágyra…..
Csörgött M.
– Szia! Neked jó még a ma?
– Hát. Jó. Persze.
– Olyan ¼ 9 fele érek haza.
– Ööö… ??
– Akkor gyere!
– Ééén?
– Igen. Úgy beszéltük meg, hogy te jössz!
– Nemár. Szó sem volt róla.
– De igen.
– Neem. Jajj ne! Most értem haza….
– Jó, akkor ¼ 9 re ott vagyok.
Hibát hibára halmoztunk. Művészien. Udvariasságból.
Már délután mondhattam volna, hogy nekem nem jó a mai nap mert baromi álmos vagyok. Gondoltam majdcsak átbillenek. Vagy nemtommit gondoltam.
Aztán ő is hibázott, mert amikor felhívott már ő is baromi fáradt volt és nem azt mondta amit gondolt…
És hogy mit beszéltünk meg… ki megy…ki jön….. Én nem mondom, hogy úgy volt, hogy én megyek…. De hogy nem emléxem rá, az fix.
Szóval jött ¼ 9kor. Baromi fáradtan, nyűgösen, hisztisen. Megmutatta az 1245. arcát.
Kért egy papírzsepit. És különben is olyan náthás hangja volt.
– Meg vagy fázva?
– Nem, miért.?
– Hát, olyan a hangod meg fújod az orrod….
– Az is fújhatja az orrát aki nincs megfázva…
– Jó, jó fújjad… rengeteg papírzsepim van….
Aztán csináltam neki egy szendvicset amin először kevés volt a vaj aztán sok….
Aztán kiakadt amikor elhűlve néztem, hogy miután megette a szendvicset utána külön elropogtatta a zöldpaprikát….
– Kérsz még egy szendvicset?
-?
– A paprikához.
– Nem. Megint ítélkezel….
Aztán közölte, hogy fáj a feje….
De nehogy felajánljak valami gyógyszert mert ő azt nem veszi be….
Inkább beszélgessek vele mert majd attól kiáll…..
Ja és eccercsak ilyet szól.
– Én akarok családot? Nem akarok családot! Hazamegyek hulla fáradtan és akkor millió kérdés…..
Mondtam neki, hogy ezen nincs mit csodálkozni. Tipikus nő-férfi leosztás amit itt végigjátszottunk.
Ami úgy szokott kinézni, hogy : – Mi bajod?
– Semmi.
– De látom.
– Semmi.
– De mondd el.
– Nincs semmi! Hagyjál!
Egy nőbe bele van kódolva, hogy ha szenvedni látja azt aki relatíve kedves neki akkor azon segíteni akar…. Meg akar beszélni dolgokat….. beszélni…beszélni….. És ha nem engedik akkor úgy érzi, hogy kizárták valamiből, hogy tolják el…..
Annyira sajnálom, hogy nem tudom itt a hangsúlyokat visszaadni….
Mert az még külön megérne egy misét…
Megsimogattam a fejét…. (merthogy fájt neki…. )
– Nem ott fáj, hanem a másik oldalon ! (És az aurája fél méterrel dobott odébb )
– Bocs, basszus! Nem villogott, hogy melyik oldal….!!!
Mondtam neki, hogy ha mi együtt lennénk egy hetet, valószínűleg végigbőgném…vagy röpködnének a tányérok….. De hogy a tető leugrana az biztos.
Erre elmosolyintja magát….félhajszálnyira…..
Gondoltam, nem sok mindent tehek érte, úgyhogy eszem egy kis csokit… Elcsábultam a pluszban és vettem egy dobozzal…. Olyan kis dobozos volt mint amilyen pld. a cigi…
Bontogatom…. Erre M.
– Én azt nem veszem be!
-??
– Nem veszek be gyógyszert!
– Ez csoki! Gondolod, hogy miután félórája közölted, hogy nem kérsz gyógyszert, beléd tukmálnék bármit is?
Persze nem beszélgettünk csak kínlódtunk. Vörösre dörzsölte a szemét…. De hát már szólni sem mertem, hogy nem kéne…..márcsak a kontaktlencse miatt sem…. Végülis az ő szeme…..
Aztán beült a fotelba és alig tudott ébren maradni. Mikor már kb. 2 perce nem nyitotta ki a szemét, mondtam neki, hogy :
– El ne aludj itt a fotelban…
– Miért?
– Aludhatnál ágyban is…. Kapsz párnát, paplant…..
– Nem. Hazamegyek az ágyamba.
Nnnos. Miután ilyen fa*a estét csináltunk magunknak, hazament.
Émmeg csak vonogatom a konzekvenciákat. J