meg vagyok….. (zakkanva)

Megvagyok…. asszem….. Nincs különösebb oka a hallgatásomnak. Próbálom magamban rendezni a gondolataimat “következtetéseket” levonni, tisztázni amit lehet…….
Nem egyszerű. Persze írhattam volna közben de valahogy nem volt hozzá kedvem. Mondhatnám, hogy eléggé befordultam.
Az igazság az, hogy soha életemben nem éreztem magam ennyire magányosnak, elhagyatottnak mint az elmúlt napok némelyikén. Na senki ne gondolja, hogy csak ülök és sajnálgatom magam…. Sőt! Csak tárgyilagosan végig próbáltam gondolni az eljövendőt. (Amit persze az ember úgysem tud mert -mint a példám is mutatja- akár egy perc alatt a feje tetejére állhat az ember világa)… Szóval hülyeség a jövőn rágódni… Erre is már annyiszor rájöttem….
A jelenben kellene jól érezni magam de egyre nehezebben megy …… Valami szörnyű ha az ember elveszíti a gyökereit, nem tartozik sehova… nagyon nehéz ezt kezelni…
Próbálom…..evickélek…..tartom magam…..
És hiába vannak barátok…. Nekik is megvan a saját életük a saját családjuk…. Az egyiknek ideje nincs a másiknak kedve a lelkemmel foglalkozni. És az is igaz, hogy az én lelkemért meg kell dolgozni. Nem tudok arra a kérdésre, hogy :” –Mi van veled, mesélj!” kiönteni a lelkem….. Sőt! Ha csak egy kicsit is megérzem a másikon (márpedig iszonyúan erősek a szenzoraim), hogy nem őszintén érdeklődik, hogy siet, hogy csak udvarias….. vagy egyszerűen én nem vagyok olyan állapotban, akkor belőlem aztán ki nem lehet húzni semmit.
M. kedden feljött és egy kicsit helyrerázott…. Igaz, hogy a hétvégéjét jött elmesélni de aztán az én lelkivilágomat kezdtük boncolgatni és így belészorult a hétvége….
Mondtam is neki, hogy ő az én “kétikszes gyógyszerem” J
Francba. Klónozni kéne! Akkor tán…………..
Nnna….
De nem rinyálunk! Elvégre jön a tél J és hol van még az év vége (ami nekem különben is március) most jön még csak a sava-borsa…. az ünnepek…. Karácsony….. húúúdejólesszzz..
Különben is, Julika néni is megmondta, hogy szuper évem lesz…. Akkormeg mit izélok itten!
Nem?
De!
Mert ha már Julika néni szavára se lehet adni, akkor megette a fene az egészet……

És egy kevés a kedvenctől….. 🙂