Szöszmókjaim....

Nem lehet azt mondani, hogy történések nélkül telnek a napjaim…. Van sava, borsa…. és majd eccer bissztosan lesz méze is….
Tegnap mielőtt elindultam, hogy felszedjem Juditot és menjünk a táltosdobos estre, kaptam egy sms-t M.-től….
Közölte, hogy úgy áll a dolog, hogy újra munka nélkül van….. Jó kis szülinapi ajándék neki.
Beszéltünk egy negyed órát de kellett már indulnom…..
Hát most……
Új helyzet. De hát vele kapcsolatban az idén csak “új helyzet” van, úgy 1-2 hónapos időközönként.
Szerencsére ez a “dobolósdi” kicsit átformálta a rossz kedvemet… 
Ő persze nem fogja fel olyan tragikusan mint én. Jó, azért nem féltem. Biztosan talál magának valamit.
Szerinte nem változik semmi…. Azt mondta, nem megy le a térképről és ugyanúgy tudunk találkozni mint eddig….
Deeee azé’ az jó volt, hogy hol jobbra húzott el itt a folyosón, hol balra…. Láttam, hogy egyben van, ránézésre tudtam a kedvét…..meg ilyenek….. Mostmegmajd…..
Nemtom….
Nincs túl jó kedvem….
Meg kellene már tanulnom optimistábban nézni a változások elé…. Jó lenne beszélni vele de ma meg holnap még nálam lesz Anikó és nem akarom otthagyni egyedül este….. Holnap ráadásul ki kell mennem délután Aprajafalvára a krizantinos nénihez, akitől mindig szoktuk venni a krizantint halottak napjára és ha már ott vagyok akkor a temetőkbe is kiviszem a “cuccot”.
Majd meglátjuk. Minden esetre így legalább kiderülhet, hogy mennyire hiányzom neki… Hiányzom-e egyáltalán…?!
*
Azért a tegnapi napban volt egy kis jó is. Délelőtt eszembe jutott, hogy én csak bejelentettem Anikónak, hogy este megyek Judittal táltosdobolásra és eszembe sem jutott, hogy mondjam neki, hogy jöjjön el.
Persze azért nem mert ő a két lábbal a földön álló megtestesült realizmus….. és föl se merült bennem, hogy ilyen elvont dolog érdekelhetné….. Aztán délelőtt a hetedik érzékem egyszercsak azt súgta, hogy hívjam már el….
Gyorsan írtam neki smst ééééssss….a vége az lett, hogy ELJÖTT…. J Nem mondom, hogy nem lepődtem meg de annyira örültem neki…. Merthát megint az ítélkezés csapdájába estem….és olyan nehéz nem beleesni….
Eldöntöttem Anikóról, hogy kemény meg erős meg reális …csupa ilyen tököscsajos tulajdonsága van… Éshát tényleg ilyen is de arra gondoltam, hogy meg kéne próbálni egy kicsit feszegetni a páncélját… Hátha szívesen engedne belőle, hátha szívesen megnyílna egy kicsit…. Magamról tudom, hogy az embernek néha nagyon terhes tud lenni a maga köré épített fal, amivel a külvilágot ugyan kizárja de önmagát meg be…. És néha jó lenne szabadulni meg kitörni de akkorra már úgy megszokja a környezete az “erőterét” , hogy senki nem akarja feszegetni azt….
Szóval ez volt a nagy örömöm tegnap. És még az is, hogy azért tetszett neki. Mondtam, hogy majd tavasszal is eljövünk egy szabadtéri, tábortüzesre és az milyen jó lesz…. És nem mondta, hogy nem…. J

Vannak napok amik eleve elrendeltetve rosszak…. Hát a tegnapi is ilyen volt. Legalábbis délig.
Reggel elmenetem az APEH-ba….
Egyszerűen….. ha mesélnék nem hinném el….. Így is kiidegelnek, hogy gyakorlatilag semmi dolgom velük…relatíve….
Már egy éve levelezgetünk a lakásvásárlási illetékem ügyében…. Háromszor állapították meg az illetéket és csak harmadjára sikerült a dolog jól. Az első illeték volt 200ezer körül…. Nem fizettem be, reklamáltam. Törölték, újraszámolták, 600ezer lett. Nem fizettem be, reklamáltam. Törölték 12ezer lett. Befizettem, mert ez volt a korrekt összeg. Pár hónapja viszont küldtek egy folyószámla kimutatást amin ott figyelt a törölt összeg késedelmi kamata…. Amit be kell fizetnem. Állítólag. Lényegtelen, hogy az ő hibájuk, hogy rosszul állapították meg, amíg nem törlődött, addig késedelmi kamatolódott….. Arrogánshölgy felvett egy jegyzőkönyvet, hogy tiltakoztam és reklamáltam…. Közölte, hogy majd kapok rá valami választ de azt ne is várjam, hogy nem kell befizetni…. Majd írhatok egy kérvényt, hogy méltányosságból engedjenek el belőle valamennyit…..
Komolyan mondom ilyen csak a mesében van. Tulajdonképpen örüljek, hogy az első téves összeg nem 1 milla volt mert annak aztán jóval magasabb lenne a késedelmi kamata…..
Ésakkor Arrogánsnő ilyet szól, hogyaszongya: “- Hölgyem, harmadszor mondom el…….”
Émmeg mondtam, hogy tökmindegy hányszor mondja akkor sincs igaza….. És nem is értem, hogy’ lehet ilyet csinálni….. Szóval folytatódik az ügyünk…..
Mindezek tetejébe, kilépek a műintézményből éééésss……jól megbüntettek a parkolóőrök…. Mondjuk nekik legalább igazuk volt mert tényleg elfelejtettem parkolócetlit venni…. Persze ez is egy évben max. kéccer fordul elő velem de 7rosseb, hogy akkor megtalálnak…. Úgyhogy el kellett még caplatnom a városgondnokságra, mert ha 3 napon belül ott befizetem akkor “csak” 2 ezer, különben meg a csekk 5 ezerről szólt….
Na, jött a gőz a fülemen eléggé….. Így földúltan mentem koszorúkat venni hétvégére…..
Délre értem haza (szabin voltam).
Ja és volt egy tök jó… J
Mentem hazafele és befordultam az utcán, a másik végén meg pont akkor fordult be M…. véletlenül…. J
Jól meglepődtem…. J
Asszem ő is szabin volt (legalább is szerdán még azt mondta azon lesz) mert tegnap volt a szülinapja….. J
Hmmm… öregszik a szentem…. J
Már nem beszéltünk szerda óta…. Basszus 1 hete.
Vasárnap nem jött össze mert nem mentem át… Ma is rohangált. Most meg már vissza is ment a cégéhez…. Azt mondjuk láttam rajta, hogy nincs túl virágos kedve. És olyan rossz…..hiányzik….sajnos…..
Valószínüleg a héten már nem is fogunk találkozni…. Ma elmegyek táltosdobos estre…. J Meg most péntekig ott van Anikó, azt se nagyon akarom egyedül hagyni…. Mer az milyen izé má’…
Nemtom…. Most rosszezígy. L
*
Délelőtt haza kellett ugranom mert jött a villanyszerelő srác, az Elemfér. (Azért Elemfér, mert Elemérnek hívják de az Anikó rosszul írta be a telefonjába és magunk között csak Elemfér maradt.)
Szóval a lakásom világítása egy katasztrófa volt.
Míg béreltem, a nappaliban a csillárban felrobbant az égő, úgyhogy azt nem is szoktam bekapcsolni. Aztán mikor megvettem a lakást a tulaj elvitte a csillárt, ideiglenesen fellógattunk egy 60as égőt…nna az meg elkezdett zizegni ha sokáig égett, úgyhogy szintén nem használtam. A hálóban csak egy drót lógott ki a falból,….. és reggel meg az előszobában égett ki az égő …. Nna ennyi mindenséget csinált…. Míg ezekkel dolgozgatott, beszélgettünk erről-arról….mikor eccercsak az előszobai égőre került a sor…. Kicsavarta, beledugta a csavarhúzóját….. oszt egy akkorát csattant, villámlott, szikrázott…… Húúú…. Sikítottam egyet…. Naaagyon megijedtem. Azt hittem megcsapta az áram…. Erre ártatlanul pislogva a létra tetején, ilyet szól:
– Ez nem volt kikapcsolva?
Hát mittudomén, hogy ki volt –e vagy nem…. Annak az égőnek két kapcsolója van a lakás két pontján, úgyhogy a kapcsoló állásából nem lehet megmondani, hogy fel van kapcsolva vagy nincs….. De hát ő a villanyszerelő…mit dugja bele csak úgy a csavarhúzóját…….
Nem?
De!
Jót röhögtünk a végén de azért nem volt ez olyan vicces….
Kb. úgy 15 perce lehetett ott mikor ilyet szólt:
– Család?
– Egyedül élek.
– Nem kéne férjhez menni?
Ööö…. Köpni nyelni nem tudtam…. Mondtam, hogy momentán erre nem tudnék határozott igennel vagy nemmel válaszolni…. Vannak érveim mindkét oldalon. De hát izé… Azé’ így fész tu fész….
Na nem magát ajánlgatta mert előtte mesélt a feleségéről…. Csak gondolta, most feltalálja nekem a spanyol viaszt. Így utólag asszem meg kellett volna kérdezni tőle, hogy tud-e valami gazdátlanul csellengő, tébláboló pasit valahol…. Netán benne van-e az illető az ő nagy szerelőládájában…. Vagymi….?!
Meghát nem úri jódógomba vagyok egyedül….. Asszem…..
Na mind1. De legalább lőn világosság…. J
*
Köszi mindenkinek aki szerint gondolkodnom kéne 7 rám jellemző dolgon….
Gondolkodom rajta és ha meglesz megírom….
Most így elsőre asszem így nézne ki:
1. M
2. M.
3. M.
4. …
Vicceltem……. J

Nnna….. Ez a hosszú 7vége tarthatott volna legalább egy hétig. Már egészen kezdtem belejönni. Csütörtökön nálam volt Judit. Ott kezdődött a dolog, hogy 11 óra magasságában ébredtem fel….. Na, eléggé megszeppentem, mert akartam valami kaját csinálni mire jön és délre ígérte magát…..
A szeppenésem csak fokozódott mikor rájöttem, hogy nincs otthon egy csöppnyi étolaj sem…. Tehát minden ugrott, amibe az kell…. rántás, hússütés, hasábkrumpli….. Pár percig jó mérges voltam, aztán feltaláltam magam…. Csináltam zöldséglevest, jó sok zöldséggel. Aztán sütöttem sütőzacskóban husit amit előzőleg beszórtam pác sóval és a sütőbe még bedobáltam néhány krumplit is héjában….. Egészen meg voltam elégedve magammal….. Ja és még csináltam egy kis sajtmártást jó sok petrezselyemmel, mert az a múltkor is bevált, mikor Anna jött…. Na és hogy ez milyen pikk-pakk meglett… Egészen elképedtem a gyorsaságomon.. J
Délre megérkezett az én drága barátném…. Ettünk éééésss…..
Hát ez jó volt….. Már nem emléxem, hogy mosogattam-e és az alatt került vízszintbe vagy szimplán lefeküdt a kanapéra…. Lényeg, hogy annyira sikerült neki az ebéd utáni relax, hogy elaludt. J
(Asszem lassan nyitok egy tömegszállást)
Adtam neki egy fél órát, aztán mondtam, hogy egyen csokit és térjen magához…. J
Miután így lelket vertünk magunkba, leautóztunk a tóra….ülőpárnákkal felfegyverkezve….. Ámdeviszont ott a parton akkora volt a szél, hogy ihhaj…. Úgyhogy kitaláltuk, hogy beülnénk valami sütizőbe…. De csak egy nyamvadt házirétesezőt találtunk és ott is az orrunk elől vitték el az utolsó rétest….J
Nna mind1. Azé’ jó vót. Jól kifújt minket a szél és nagyon örültünk, hogy végre hazaértünk.
Pénteken elmentem Annához. Elég későn értem oda, mert közben meg Anikó szólt, hogy most festenék náluk az ajtókat és odacuccolna hozzám a hétre, úgyhogy neki kellett állnom relatíve rendebbet hagyni mint ahogy szándékoztam… Szóval péntek délután értem Annához és jól megleptem mert aszitte, hogy még van ideje és jól megcsúszott a takarítással…. Éppen porszívózott mikor odaértem…. A poén az egészben az, hogy bementem a lakásba úgy hogy nem vette észre. Lepakoltam, levettem a kabátom… Egy darabig álltam az ajtóban és néztem ahogy porszívóz…..aztán gondoltam elmegyek kezet mosni… Mikor már nem bírtam tovább szóltam neki, hogy ittlennék…. és hogy nem csodálkozhatna ha kilopnák a fél lakást miközben otthon van….
Na, megörültünk egymásnak….
Szombatra meg jól kitaláltam, hogy menjünk el az állatkertbe, úgyhogy nekivágtunk a “nagy kaland”-nak.
Jó idő az eléggé nem volt…. pedig nagyon ígérgették a napsütést….
Állatkert….
Húú….
Hát nemtom….
Már eléggé nagyon rég voltam és szerintem én jól összekevertem a veszprémivel….. Mertén tök szebbre emlékeztem…. Valahogy parkosabbra…. vagymi…. Meg az állatok is…. Nem vagyok egy tűzön-vízen át végletesen állatvédő…de szeretem az álatokat….. Komolyan mondom totálisan lehangolt pld. hogy két lelkibeteg elefánt limbálta magát előre-hátra egy fincurka területen….
Akartam látni majomokat ! Vidám majomokat, ahogy ugra-bugrálnak ide-oda….
Hát… volt néhány totál depis majom akik magukba roskadtan üldögéltek…… Mondjuk nekik legalább volt helyük….
Szóval olyan vegyes érzelmeim vannak az állatkerttel kapcsolatban. Merthogy közben meg azt olvastam, hogy van olyan faj ami már kihalás előtt állt és az állatkerti példányokból próbálják meg felszaporítani és visszavadítani ….. Meg az is igaz, hogy pici töpörtyű gyerekek tökre élvezik kondjuk a tigrincset…. nem akarnak elmenni a ketrectől….. de bizonyos állatokat nem engednék városi állatkertekben tartani…. Védjék őket a természetes élőhelyük közelében…. Akimeg elefántot akar látni az utazzon oda ahol az élni tud és nézze meg… ha meg nincs rá pénze az embernek akkor nézze meg a tévében…. Szerencsére attól nem lesz senki leki beteg ha egész életében nem lát mondjuk emut…..
Azért tüzetesen megnéztünk mindent. Már amit lehetett és nem volt zárva…. Pld. lepkeház….
AZTÁN….. Kijőve a zállatkertből olyat tettünk… !!! Húúúú….. Vazze…..
Hamár ott voltunk…… világválság ide, recesszió oda…. mit nekünk zordon kárpátok….eccerélünk….
Bementünk abba az étterembe amit vicces kedvű tulaja egy palacsintáról bírt elnevezni…jódógába…. J
Félreértések elkerülése végett, jó nagy táblán kint van az ajtó előtt, hogy “ki itt belépsz….. (szóval az árlista)”
No bementünk. Rögtön az ajtóban elénkugrott egy fickó, hogy miben segíthet…..
Gondoltam megkérdezem, miben akar….. De aztán láttam, hogy annyira komolyan veszi önmagát meg felvette a szépruháját is….ne izéjjek mán vele…. Mondtam, hogy sütit ennénk…
Közölte, hogy akkor jobbra parancsoljunk… Úgyhogy arra parancsoltunk. Szemben volt az étterem, ahova be lehetett látni …. Hááát NAGYON meg volt terítve…. És igaz, hogy a nagyharang jobban kong ámdeviszont ez jóval üresebb volt…. És ahova mi parancsoltunk, jobbra….na azis tök üres volt… viszont sötét is….
Na jó ne essek túlzásokba….kicsi mécsesek világítottak az asztalokon és néhány apró helyi pilács a falakon…. Szóval azt azért láttam, hol a szék….
Leültünk…. vártunk….vártunk….. már jó sokat vártunk….. Odamentem a bárpulthoz, ahol szintén nem volt senki és elhoztam egy étlapot, hogy megnézzem milyen sütik között fogok én majd mindjárt jól tobzódni…..
Hát az étlapon volt vagy öt féle édesség…. Teljesen lelombozódtam…. Anna meg már félhangosan (és teljesen jogosan) elkezdett méltatlankodni, hogy mi a fene van…. hol vannak a pincérek….
Aztán jött egy külföldi társaság, akiket bekisért az ajtónálló és akkor látta, hogy a világba nincs senki aki megkérdezze, hogy minek ülünk mi ottan…és akkor elment intézkedni és előhúzta a pincért valahonnan…
Nna… Örültem nagyon. Mondom neki, hogy gond van. Nem találom a sütiket az étlapon….vagy itallapon…vagymia bánatot nyomott a kezünkbe… Erre mutatja azt az öt sort amiről én nem akartam elhinni, hogy csak ennyi az össz édesség…. Néééztem nagy kerek szemekkel….
– Én trüffeles csokitortát akarnék de nagyon….
– Azt sajnos csak 5-ig lehet.
(5 óra 10 volt)
– Nem mondja, hogy most nem kapok egy trüffeles csokitortát…
Éppen azon gondolkodtam, hogy ildomos-e itten bevetni a lécci-léccit vagy az túl izé…. De aztán közölte, hogy megnézi mit tehet az ügy érdekében….
Hát ilyet! Nem is értettem. Mi az, hogy csak 5ig lehet sütit enni?
Nade aztán kaptam J
Egy nagy lapostányéron….(sötétkék szélű Zsolnay) volt egy szeletecske tortácska… Mérete tképpen leginkább egy mobiltelefonhoz hasonlított (az újabb fajtára)… a nagy tányér csak rontott rajta sztem… Persze az is igaz, hogy így meg teret adott a játékosságnak J ugyanis volt még a tortácskácska mellett egy fél szem eper, egy szelet kiwi, egy szelet barack?, aztán kb. két teáskanálnyi fehér öntet csokival belerajzolva virágszírmocska…. Szóval ki volt használva minden centi a tányéron… na.
Anna közben elment a mosdóba és már éppen kezdtem méltatlankodni, hogy hol a bánatban van ennyi ideig mikoris visszajött és közölte, hogy benézett az étterembe és megkérdezte, hogy itt mindig ekkora-e a tömeg… J
Mondták, hogy neeeem…. Sokan szoktak lenni de az étterem az 7kor nyit…
Esküszöm ezeknek valami órafóbiájuk van. Sütit enni 5-ig lehet, 7-től lehet vacsizni…. Punk-tum!
Aki meg 6kor esik be az igyon!! Kész, passz!
Na lezárván hosszú lére eresztett semmitmondásomat…. Egy torácska, egy cappuccino, és egy kávé ….khm… négyezer kemény magyar forinba került….
Sacc per kábé tudtuk eztet mert a kinti árlapon rajta voltak az árak, csak azon filóztunk utána, hogy mi a túrót számoltak még hozzá ehhez a három dologhoz….(talán még a fontos időt J ) merthogy amit ettünk-ittunk az bőven számolva a kiírt árakat olyan 3000re jött ki. Mondtam Annának, hogy szerintem rajta volt a szervizdíj is a számlán, így lett 3500 Ft és akkor ő még rátette a borravalót és lazán 4000 lett belőle.
Merthogy persze ilyen kis könyvecskében hozták a számlát de nem ment el a pincér, hanem ott állt és várt… Hát az ember nem kezdi el bugászni a számlát, hogy most van-é rajta szervízdíj vagy nincs….
Pedig elkezdhetné…..
No ez volt életem első híres palacsintázójában töltött két órája….
Különben meg eccer élünk…. J
Nem?
De!
Vasárnap számítógépeztünk…. Megmutattam Annának néhány alap dolgot. Mappa készítés, fájl másolás, ide-oda helyezés, cd másolás…. Jól el voltunk. Próbáltam lebeszélni erről a “nekem ez úgyse sikerül. Nem megy! Nem tudom!” féle öndoppingról. Valami félelmetesen nem bízik magában. Húzza az egérrel a fájlt egyik helyről a másikra és közben mondogatja, hogy “Nem tudom oda húzni! Nem tudom…!”
Ésss tényleg nem ott engedi el!
Pedig tök jól ment neki. Csak annyira egyszerre akart mindent és annyira idegesítette ha valamire már két módszert mondtam, hogy húúú….
Na de előbb-utóbb majd belejön.
És M.
Vasárnap már tényleg hiányzott. 1-2 napig elvagyok nélküle….de aztán…..tudni akarom, hogy mi van vele, mit csinál….. Azért megálltam, hogy ne írjak neki smst.
És jó volt mert írt ő. J Hogy ráérek-e egy kicsit?
Felhívtam. Mondtam neki, hogy Annánál vagyok Pesten és 8nál előbb nem érek haza..de becuccol hozzám Anikó…..
Mondta, hogy ő meg elmegy az unokatesójához…. És hogy majd rámcsörög…
Nna. 8 óra 10re hazaérek. Anikó sehol…. Kipakolok , átöltözök, és hulla fáradt vagyok…. Tképpen csak egy zuhanyra vágyom meg az ágyamra…. Úgyhogy arra gondoltam, hogy momentán nem mennék én már sehova…
(tanulva a szerdából) Közben megjelent Anikó.
M. meg nem hívot. Hát gyanús lett a dolog, hogy miben is maradtunk….
Felhívtam.
– Sziiijaa…. Figyu, miben is maradtunk, ki hív kit?
– Azt mondtad, hogy rámcsörögsz ha hazaértél…. J
– Hát akkor : Sziiiaaaa M.! Hazaértem J De most hadd ne menjek át…. Tegyük át máskorra…. Tök fáradt vagyok és szerda óta egyfolytában a tanulságokat vonom lefele…
– Miből?
– Hát a szerda esti találkozásunkból. Hibát hibára halmoztunk.
– Hibát? Egyet mondjál….
– Majd elmondom az összeset…..de nem most….
– Dee! Mondj egyet! Milyen hibát?
– Hát hogy mind a ketten hulla fáradtak voltunk és a totál kiidegeltük egymást….
– Ja! Hogy fájt a fejem! Tényleg fáradt voltam….
Hát basszus. Ő már el is felejtette….. Émmeg ezen rágódtam még vagy két napot…. Anyám!
Pasik! Pasik!
Olllyan fölösleges rajtuk rágódni, hogy ihaj!

Háát….
Hmm….
Szerda…….
Az ember mindig utólag látja a pontokat ahol a hibákat elköveti…. Már aki látja utólag…. (Ki a szerencsésebb?)
Délután 3kor már olyan fáradt voltam, majd leestem a székről….
M. azt mondta átjön este…. Vagyis megbeszéltük, hogy mindenki megy a dolgára és majd rámcsörög…..
Szóval találkoztam Anikóval és elmentünk egy bútorszövet boltba. Eléggé meglepő módon mindketten találtunk valamit. Ő a konyhai székeket akarja áthúzatni én meg ágytakarónak való szövetet találtam. Végre. Miután a nyáron egyszer egy ott sem találtam nekem tetszőt, ahol legalább kétezer féle szövet volt, most eléggé meglepett, hogy egyszercsak odanyúltam egy kupac tetejére és hopp…..ott volt…. És meg is varrják….
Aztán elmentünk sütit enniJ , aztán elrohantam könyvutalványt venni Anna szülinapjára, aztán elindultam haza de útközben még bementem a pluszba …… (Úristen! Mi volt ott… Alig tudtam leparkolni… A pénztárnál kilométeres sor! Mintha csütörtök reggel kitörne a harmadik világháború…..) Na szóval, majd’ elaludva végigálltam a sort egy kenyérrel….
¾ 8 körül értem haza. Átöltöztem, kipakoltam és lerogytam az ágyra…..
Csörgött M.
– Szia! Neked jó még a ma?
– Hát. Jó. Persze.
– Olyan ¼ 9 fele érek haza.
– Ööö… ??
– Akkor gyere!
– Ééén?
– Igen. Úgy beszéltük meg, hogy te jössz!
– Nemár. Szó sem volt róla.
– De igen.
– Neem. Jajj ne! Most értem haza….
– Jó, akkor ¼ 9 re ott vagyok.
Hibát hibára halmoztunk. Művészien. Udvariasságból.
Már délután mondhattam volna, hogy nekem nem jó a mai nap mert baromi álmos vagyok. Gondoltam majdcsak átbillenek. Vagy nemtommit gondoltam.
Aztán ő is hibázott, mert amikor felhívott már ő is baromi fáradt volt és nem azt mondta amit gondolt…
És hogy mit beszéltünk meg… ki megy…ki jön….. Én nem mondom, hogy úgy volt, hogy én megyek…. De hogy nem emléxem rá, az fix.
Szóval jött ¼ 9kor. Baromi fáradtan, nyűgösen, hisztisen. Megmutatta az 1245. arcát.
Kért egy papírzsepit. És különben is olyan náthás hangja volt.
– Meg vagy fázva?
– Nem, miért.?
– Hát, olyan a hangod meg fújod az orrod….
– Az is fújhatja az orrát aki nincs megfázva…
– Jó, jó fújjad… rengeteg papírzsepim van….
Aztán csináltam neki egy szendvicset amin először kevés volt a vaj aztán sok….
Aztán kiakadt amikor elhűlve néztem, hogy miután megette a szendvicset utána külön elropogtatta a zöldpaprikát….
– Kérsz még egy szendvicset?
-?
– A paprikához.
– Nem. Megint ítélkezel….
Aztán közölte, hogy fáj a feje….
De nehogy felajánljak valami gyógyszert mert ő azt nem veszi be….
Inkább beszélgessek vele mert majd attól kiáll…..
Ja és eccercsak ilyet szól.
– Én akarok családot? Nem akarok családot! Hazamegyek hulla fáradtan és akkor millió kérdés…..
Mondtam neki, hogy ezen nincs mit csodálkozni. Tipikus nő-férfi leosztás amit itt végigjátszottunk.
Ami úgy szokott kinézni, hogy : – Mi bajod?
– Semmi.
– De látom.
– Semmi.
– De mondd el.
– Nincs semmi! Hagyjál!
Egy nőbe bele van kódolva, hogy ha szenvedni látja azt aki relatíve kedves neki akkor azon segíteni akar…. Meg akar beszélni dolgokat….. beszélni…beszélni….. És ha nem engedik akkor úgy érzi, hogy kizárták valamiből, hogy tolják el…..
Annyira sajnálom, hogy nem tudom itt a hangsúlyokat visszaadni….
Mert az még külön megérne egy misét…
Megsimogattam a fejét…. (merthogy fájt neki…. )
– Nem ott fáj, hanem a másik oldalon ! (És az aurája fél méterrel dobott odébb )
– Bocs, basszus! Nem villogott, hogy melyik oldal….!!!
Mondtam neki, hogy ha mi együtt lennénk egy hetet, valószínűleg végigbőgném…vagy röpködnének a tányérok….. De hogy a tető leugrana az biztos.
Erre elmosolyintja magát….félhajszálnyira…..
Gondoltam, nem sok mindent tehek érte, úgyhogy eszem egy kis csokit… Elcsábultam a pluszban és vettem egy dobozzal…. Olyan kis dobozos volt mint amilyen pld. a cigi…
Bontogatom…. Erre M.
– Én azt nem veszem be!
-??
– Nem veszek be gyógyszert!
– Ez csoki! Gondolod, hogy miután félórája közölted, hogy nem kérsz gyógyszert, beléd tukmálnék bármit is?
Persze nem beszélgettünk csak kínlódtunk. Vörösre dörzsölte a szemét…. De hát már szólni sem mertem, hogy nem kéne…..márcsak a kontaktlencse miatt sem…. Végülis az ő szeme…..
Aztán beült a fotelba és alig tudott ébren maradni. Mikor már kb. 2 perce nem nyitotta ki a szemét, mondtam neki, hogy :
– El ne aludj itt a fotelban…
– Miért?
– Aludhatnál ágyban is…. Kapsz párnát, paplant…..
– Nem. Hazamegyek az ágyamba.
Nnnos. Miután ilyen fa*a estét csináltunk magunknak, hazament.
Émmeg csak vonogatom a konzekvenciákat. J

Jajjdejóóó….. Gyön a hosszúságos hétvége……J
Az lesz, hogy csütörtökre Judittal terveztünk egy is őszi erdei vagy valamilyen rozsdásszínű faleveles sétát a közelben. Pénteken meg megyek Annához mert beszerzett egy szgépet és pöttyet megmutogatom neki, mi merre….. Meg majd elmászkálunk ide-oda… (feltéve, hogy nem kell fedezékben közlekedni…. Khm….)
Ez a terv. (De mint tudjuk: “ Ha meg akarod nevettetni Istent…….)

M.-et meg jól kihagytam mostanában az irkálásból….. Háát…. Mittomén….
Elvagyunk….. J Vagymi….. Aaajjj…….
Pénteken hajnali ¾ 2-kor vittem haza…. (Nem vót szívem kirakni a hidegbe….) Tegnap ½ 2-kor már vót szívem kiengedni….(nem vót olyan hideg J ) ééésss….. ma is jön…. Legalábbis az előbb aszonta….
Egyeztettünk, hogy ki mikor ér haza J . Én elmegyek Anikóval bútorboltba, meg Annának veszek könyvutalványt szülinapjára, Ő meg megy fodrászhoz meg szgépet szerelni valahova…..oszt majd összecsörgünk….. Hogy ébren hogy’ maradok az még rejtély …… Ha egy nap nincs ki a nyóc óra alvásom, másnap kutyavilág van…. de hogy egymás után kéccer ne aludjak arra én képtelen vagyok….
Tegnap már mondtam neki, hogy legközelebb hozza a kispárnáját, de csak vigyorgott….
És ha valaki valami jóra gondolna……. Beszélgettünk….. J Valamint elintéztük, hogy Srilankán megduplázzák a termőre fogható teaföldeket a megugró magyar teaexportjuk miatt….
Sikerült végre tökig égetni a 10 éve meglevő, gerenda vastagságú, csillámosbordó gyertyát….úgyhogy már a teamécsesek vannak bevetésen….. Balga fejjel tennap elfelejtettem….. Erre ilyet szól:
– Nem gyújtunk gyertyát?
– Hát dehogynnem… Minden mit a vendég óhajt! J
Van valami magnetikus erő a tetőteremben, na.
Más oka nem lehet a dolognak….
Álmos vagyok…..
Jól vagyok. Jól vagyok.
Mindenki jól van.
A világ is jól van.
Sőt! Világunk a létező világok legjobbika…..
Ki is mondta ezt? Rousseau?!
Jééézus…. (na az biztos nem) honnan jutott ez most eszembe?

“Ki mondja meg,
       hogy meddig lehet,
 hogy mindig, mindenhol
       erős legyek?” 
                                                       

Azért nem csak mélabéla gondolataim vannak ám….
Pld. vasárnap egész nap sütött a nap és hétágra besütött a tetőtérbe. Felhúztam minden létező redőnyt meg rolót….. és annyira klassz volt ahogy körbe néztem….
Van egy nagy üvegvázában egy kazal csipkebogyó…. Aztán egy gyönyörű cserép virágzó, 25 bimbós orchidea, aztán egy másik vázában meg rozmaringszálak meg frézia…..
És mindnek története van….
Az orchideát egy nagyon kedves volt kolleganőmtől kaptam akivel végre összehoztunk egy találkozót egyik nap és feljött….. Nem lakik tőlem összesen 500 méterre de gyesen van éppen és ugyan folyton mondogatjuk, hogy találkozunk, találkozunk, csak valahogy mindig elmaradt…. És akkor végre most összejött. Van egy gyönyörűségesen szép, okos 3 éves nagyfia és Ő hozta az orchideát. Majd’ megzabáltam… Az egész cserép virág kb. akkora mint a gyermek. Fogta a cserepet, a vigyorgó pofija meg kandikált ki a virágok közül….
És egy sztori…. (amihez tudni kell, hogy enyhén szólva is egy vasúti váróterem nagyságú házban élnek és jórészt az ismerőseik is….)
Bejönnek, leveti a cipőjét és jön be a nappaliba.
– Hol van a játszószoba?
– Hát …nekem nincsen játszószobám…. J
– Hol szoktál játszani?
– Hol itt, hol ott…ahol éppen helyet találok… J
Fél perc csend…. Gyermek felméri a nappalit…..
– Hol van a sportszoba?
– Nincsen sportszoba…. Ellenben van egy szobabicigli…..J
Evett egy kis sütit, egy kis narancslevet…..nézelődött….
– De, hol van a lépcső?
– Milyen lépcsőt keresel nyuszifül?
– Amin fel lehet menni….
– Hát kicsim, innen már nem lehet feljebb menni…. J
Na előszedtünk plüssmacit, rajzeszközt, gyermek kiheverte a “zaklatottságát” J
Eccercsak megszólal:
– WC van?
J J
*
A rozmaringot Aprajafalváról hoztam Ilonka nénitől… Nekünk is volt otthon a kertben. Nagyon szeretem az illatát. Ilonka néni rámtukmálta…. Igaz, nagyon nem kellett erölködnie… vittem boldogan….. Amerre mentem aznap Aprajafalván mindenki megszaglászta meg elnosztalgiázott rajta….. (Mert már a falu sem a régi. –Legalábbis Aprajafalva)
Azóta is néha elmorzsolgatok egy-egy levelet …. Jól elvan a vízben….
*
Frézia
J
Hmm….
Eztmeg a virágboltban kaptam….
Szombaton kimentem a temetőbe és elmentem előtte virágot venni a kedvenc virágboltomba ahol a szomszédlány az egyik eladó. Nomármost annyira megörült nekem, hogy csak úgy a kezembe nyomott egy szál fréziát…. Ajándékbul….
És olyan szeretet áradt belőle…. Émmeg úgy meghatódtam…..
És olyan jó kedvem lett tőle egész napra….
És azt sem bántam volna ha a temetőben tökig ér a gaz a sírok között… De nem! A múltkor úgy begyomírtóztam, hogy ihhhajjj….. Mostmeg elszórtam 5KG ! sót….. Szerintem még kínában is lelankad a rizs ezen a területen….. J
Az a múltkori NAGY KAPÁLÁS nagyon betett nekem….
*
Csipkebogyók….
Kimentem a tópartra hétvégi merengésre a napsütésben….. Húúúde jóvót….
Odaértem… Előttem a víz, tele vitorlással….. szinte tök üres part….. Ledobtam a párnám és rázuttyantam….csak néééztem…néééztem….
Aztán jött egy idősebb pár és a tömegvonzás vagy mi a bánat miatt az egész kilóméteres töküres parton a tőlem 20 m-re eső placcot választották letelepedésre…. Ésss meg kellett hallgatnom, hogy mi volt a darálthússal….. Aztán jöttek még és a másik oldalam is benépesült… aztán odébbmentem….aztán még jó sokan jöttek ……
De azért jó volt…. Jó nézni a vizet…. Legközelebb meg mp3 lejáccóval kell menni…
Hazafele szedtem egy kazal csipkebogyót ágastul…. Olyan szép nagyok és jó pirosak….
Igaz, jól összekaristolt meg bökdösött de azért megszereztem…. J
És most virítanak a vázában….
Merthogy ősz van….

Ha kiszállnak belőlem a gondolatok?
Ha eltűnnek valahova?
Ha elfelejtettem fogalmazni?
Ha nem tudom mi van?
Ha változik a világom?
Ha most áll rá egy másik pályára?

Nem rossz ez…… Nem is jó, de volt már ezerszer rosszabb, azt is kibírtam….
Van bennem valami őrült, hülye optimizmus. Még. Megbeszéltem a kétségbeeséssel, hogy várjon egy évet legalább…. Hátha tényleg jó lesz…. Hátha tényleg az én évem lesz….
Hátha tényleg tartogat még nekem valami jót az univerzum…..
Remélem képes leszek mindent megtenni érte ami rajtam múlik….
És remélem ez a minden, elég lesz….

Hálát kell adnom az égnek többszörösen is az emberekért akik körülöttem vannak…..
Kib*ott nagy mákom van….…..

És azokért is akiket “csak” így virtuálisan ismerek…..
Akik veszik a fáradtságot és olyan üzeneteket írnak, hogy az ember szinte érzi a szeretetüket….
És akik olyan levelet írnak mint Vik….

Megvagyok…. asszem….. Nincs különösebb oka a hallgatásomnak. Próbálom magamban rendezni a gondolataimat “következtetéseket” levonni, tisztázni amit lehet…….
Nem egyszerű. Persze írhattam volna közben de valahogy nem volt hozzá kedvem. Mondhatnám, hogy eléggé befordultam.
Az igazság az, hogy soha életemben nem éreztem magam ennyire magányosnak, elhagyatottnak mint az elmúlt napok némelyikén. Na senki ne gondolja, hogy csak ülök és sajnálgatom magam…. Sőt! Csak tárgyilagosan végig próbáltam gondolni az eljövendőt. (Amit persze az ember úgysem tud mert -mint a példám is mutatja- akár egy perc alatt a feje tetejére állhat az ember világa)… Szóval hülyeség a jövőn rágódni… Erre is már annyiszor rájöttem….
A jelenben kellene jól érezni magam de egyre nehezebben megy …… Valami szörnyű ha az ember elveszíti a gyökereit, nem tartozik sehova… nagyon nehéz ezt kezelni…
Próbálom…..evickélek…..tartom magam…..
És hiába vannak barátok…. Nekik is megvan a saját életük a saját családjuk…. Az egyiknek ideje nincs a másiknak kedve a lelkemmel foglalkozni. És az is igaz, hogy az én lelkemért meg kell dolgozni. Nem tudok arra a kérdésre, hogy :” –Mi van veled, mesélj!” kiönteni a lelkem….. Sőt! Ha csak egy kicsit is megérzem a másikon (márpedig iszonyúan erősek a szenzoraim), hogy nem őszintén érdeklődik, hogy siet, hogy csak udvarias….. vagy egyszerűen én nem vagyok olyan állapotban, akkor belőlem aztán ki nem lehet húzni semmit.
M. kedden feljött és egy kicsit helyrerázott…. Igaz, hogy a hétvégéjét jött elmesélni de aztán az én lelkivilágomat kezdtük boncolgatni és így belészorult a hétvége….
Mondtam is neki, hogy ő az én “kétikszes gyógyszerem” J
Francba. Klónozni kéne! Akkor tán…………..
Nnna….
De nem rinyálunk! Elvégre jön a tél J és hol van még az év vége (ami nekem különben is március) most jön még csak a sava-borsa…. az ünnepek…. Karácsony….. húúúdejólesszzz..
Különben is, Julika néni is megmondta, hogy szuper évem lesz…. Akkormeg mit izélok itten!
Nem?
De!
Mert ha már Julika néni szavára se lehet adni, akkor megette a fene az egészet……

És egy kevés a kedvenctől….. 🙂

 csak…. keresem a szavakat….. 🙂