“Ne gondolkozz, mérlegelj és elemezz túl sokat, mert azzal pont a lényeget veszíted szem elől! Csak menj, nyisd ki szíved és élvezd az élet ízét!”
(Itality-nél találtam…..)
Képes erre valaki?
Van erre valami recept?
Ez olyan “se lát, se hall” állapot. Nem?
Egyszerűen nem hiszem, hogy ez hosszú távon megvalósítható.
Vagy rosszul vagyok összerakva.
Vagy rosszul vagyok összerakva…..
Vagy rosszul vagyok összerakva………..
Kéne rám egy setup…. J Deee nem a fájdalmasabb fajta.
Vagy ez már az?
Én akkor éreztem ezt, amikor hamvas húszonévesen szerelmes voltam. Olyan jó volt. Istenem. Benne lenni az Isteni kegyelemben. Ma már mindezt azért nem tudnám átélni, mert okosabb lettem. Pedig kellene, csak úgy. Szerelmesnek kellne lenni az életbe. Minden ízébe, fordulatába, még a hétköznapi szürkeség biztonságába is.
Akkor ezekszerint, az ember minél “okosabb” annál kevésbé képes a boldogságra?
Annyira nehéz szerelmesnek lenni az életbe….
De tényleg az kéne 🙂