csak jó :)

Eliana és Ego beszélgetnek II.

Ego: – Na?
Eliana: – Jó. Elismerem… Az a “b@****g” azért durva volt….
Ego: – Nem azzal van a gondom…. Ismerd el, hogy nem volt igazad!
Eliana: – Jó. De azért olyan negyedigazsága volt a lelkemnek…
Ego: – Mi ez a hülyeség már megint? Nincs ilyen, hogy “negyedigazság”….
Eliana: – Dehogy nincs. Nekem pld. van. J
Ego: – Bánom is én. Akkor van. Örülj neki! De akkor is durva volt az a kirohanás.
Eliana: – Így utólag, persze. De ez csak azért van mert olyan kicsi vagy.
               Megnőhetnél már végre.
Ego:    – Igyexem!  Növögetek. De télleg! J
Eliana: – Csak húzzál bele lécci ! Nem nagyon érek rá tökölni.!!

*
Az vaaan…. Vigyorgok mint vadalma…. J Jóóóó….. J Így maradtam tegnapról…. J
*
Szombaton délelőtt felhívtam Annát… Hazajött Visegrádról, ahol utolsó napokban még összeveszett a másik barátnőjével, aki elment hozzá meglátogatni.
Sírt szegény és totál padlón van. Próbáltam belé valami lelket önteni de annyira nem lehet.
Nagyon sokat kéne beszélgetnem vele…. Ki kéne találni, hogy mi segítene rajta.
Még törnöm kell az agyam.
Aztán délután elmentem Judithoz Ripityomfalvára. Nem volt kint a beterelő lepedő a bekötőúton, úgyhogy most 1ből odataláltam….Végre beszélgettünk egy kicsit, nem voltunk hetvenen.
Azon gondolkodom, hogy’ írjam le amit mesélt…. Mindig bajban vagyok az ilyen sztorikkal. Elvégre nem az én családi ügyem… Deee ez annyira jóóó….
Drága barátném –mindketten szabadságon lévén- nekiállt férjurával kimeszelni a spájzt. Komótosan kipakolt, beterítette a cucc a konyhát… Férjura bekeverte a festéket ésss akkor rájöttek, hogy nincs meg a meszelő, ill. az a korengecsetszerű valami amivel festeni akartak.
Össze-vissza keresték, közben jól felhúzták magukat, találgatván, hogy melyikük tökitette el a célszerszámot. Judit óvatosan megkérdezte férjurát, hogy nemelehete, hogy az anyukájáéknál van az ecset. Na férjura ezen mégjobban felhergelte magát, hogy hogyan mondthat ilyet, mit keresne ott az ecset ésss egyáltalán….
No akkor Judit átment az ő szüleihez eszközért de az eszköz ott sem találtatott, illetve ami volt az nem volt valami jó állapotban…..
No, a hangulat és a keresés is tovább fokozódott…..de nem vezetett eredményre egyik sem.
Erre Judit megkérte szépen férjurát, hogy mégiscsak kérdezze meg már az anyukáját meszelő ügyben. No, férjúr nagy energiatöbblettel felkapta a telefont és felhívta az édes anyukáját, hogy nincs-e ott véletlenül a festékfelvivő….
A válasz: – De, igen kisfiam. Itt van!
Ooopsza.
Mama közölte, hogy mindjárt kocsiba ülnek a papával aszt viszik is….. Lebeszélni abszolút nem lehetett őket, pedig Judit ha választhatott volna, lehet, hogy a második doni hadsereget kívánja inkább mint anyóspajtást meszeléskor….
Deee hozták ! Lett meszelő. Judit nekiállt meszelni. Anyós közölte, hogy kimegy a papával virágoskertet gazolni. Bájolgós ellengyőzködés után mégiscsak kimentek…. Férjúr detto.
Ámde úgy negyed óra múlva berontott a drága és elkezdett kiabálni, hogy mi lenne, ha Judit is kimenne segíteni gazolni…
Barátném mondta neki, hogy csak nem gondolja, hogy félbe hagyja a meszelést. Ő be akarja minél előbb fejezni, mert vissza kell pakolni.
Nna ezen elvitatkozgattak egy darabig, aztán férjúr előállt az ötletével miszerint:
– Most itt vannak anyuék, mondd el nekik, hogy milyen problémák vannak itt nálunk.
– Nekem nincs közölni valóm anyukádékkal. Ha neked van, akkor beszélj velük.
Erre férjúr kiáll a terasz tetejére és onnan kiabálta kifele a kertbe, hogy
– Nálunk meg az van ám, hogy a Judit megcsal engem!
Nnna, állítólag anyósnak megállt a kezében a kapa… Bement….
Sápítozott egy sort….
Férjúr közölte, hogy igen, így van. Már háromszor megcsalta az asszony.
Mire Judit:
– Neem Mama! Csak kéccer !! J
Nnna ezen aztán végképp kiakadt a mama… kapták magukat és hazamentek.
Ez a két “jóbarát” meg befejezte a spájzmeszelést.
Jajjjj annyira lököttek! Istenem!
De majd meghaltam a röhögéstől mikor Judit előadta….
Persze ez inkább tragikomédia, mint ahogy a házasságuk is….
*
Vasárnapra M. is előkerült. Délután küldött egy “Mizu” sms-t….
Nna hát mit lehet erre mondani….
Mondtam, hogy éppen hazafele készülök Ripityomfalváról….. Erre megeresztett egy poénnak szánt izét, én pedig reményemet fejeztem ki, hogy nem törte rajta sokáig a fejét….
(Nem mondom, hogy nem volt bennem egy kis pikírtség -hülye, hülye skorpió vagyok)

Hazafele viszont ……… Jajjjj………
Úgy jöttünk Borisszal mint egy szerelmespár….. (Ööö, mondjuk azé’ gyorsabban…J )
Fülig ért a szám….sütött a nap, leengedtem az ablakokat és végig a kihalt utakon üvöltettem a Dancing Queen-t (tökvéletlenül pont ezt J ) Uramisten micsoda fílingje volt. Igazi lélekbalzsam.
Hmmmm…..
*
És a hétfőő……
J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J   
Mer’ énnemtommi van de egy ideje ha hétfő, akkor J
Most megint hatásvadász leszek. Gyengébb idegzetűek takarják el a monitort.
Szóval tegnap este M. hetedik emeleti erkélyén, a műfűben fekve (azért jó mert nincs benne kullancs J de télleg) néztük a csillaghullást…..
Hoppá!
Éss láttunk is 1,5 hulló csillagot. Azért 1,5-et, mert 1-et együtt láttunk 1-et meg csak ő (ezért ér az csak 0,5-öt)
Szóval bejött a céghez hétfő délelőtt, mondván beszél a főnökkel. Az viszont szabin van, úgyhogy egy darabig poénkodtunk itten aztán elment…. Aztán délben írt egy emilt, hogy mikor tudnánk dumcsizni?
Émmeg megkérdeztem, hogy “Mé’ ráérsz?” ( Így utólag, olyan HP vagyok, de hát duzzogtam na…..)
Szóval 6kor átmentem….. És úgy örült nekem.
Egy idő után a narancslénkkel kiültünk az erkélyre, ahonnan fullos naplementét lehetett nézni… aztán hozott valami sötétbordó színű pálinkát, amiből csak ő ivott egy kis kupicával de úgy küzdötte le mintha tömény epe lenne….. (Hiába, nem bírja a szeszt J )
Aztán rájöttünk, hogy hmm… milyen jó kint ülni…. Feltett valami zenét…amit mindig eltalál….. beszélgettünk, beszélgettünk, közben meg besötétedett és kiderült, hogy a műfű milyen jó meleg…
És külön szörprájz for me, eléggé tiszta volt az ég és sok csillag látszott….
és annyit röhögtünk.
Pld. Két szőkéhöz méltóan csak a Göncöl szekeret ismertük meg… Nagy tudományosan…. J
Egyszer azt mondja: – Egyre több csillagot látni.
– Biztosss a pálinkától van. J Vaaaagy félrecsúszott a kontaktlencséd?
Annyira jó, hogy ha piszkálom csak olyan “Kóstolgacc, Szöszi?” nézéssel mosolyog rám…
Éppezért imádom piszkálni!
Na de én is hoztam ám a hajszínemet…..
Ahogy néztük ott nagy elánnal az eget, látok egy nyíl egyenes narancssárgás csíkot az égbolton…. Amilyet a repülők szoktak hagyni maguk után.
– Nézd már, milyen érdekes. Milyen régóta megvan ott az a csík és nem halványul…. De miért van olyan narancsos színe?
– Khm. Az egy kábel és alulról rávilágít az utcai lámpa…… J
Ááááááááááá……….. Annyira röhögtünk majd leszakadt az erkély….
Naaagyon későn értem haza…. de azóta meg vigyorgok….
Megmég valameddig biztos…. J
Nadehogy még az égiek hullócsillagot is küldtek…..?!?!