Szöszmókjaim....

A változatosság kedvéért….
PAKOLUNK….
Most a cégnél….
Festés, padló lerakás, ablakcsere….. Brrr…
Fel kell költöznünk a negyedikre és mindent ki kell pakolni mindenhonnan.
Kicsit hómamusz effektusom van….. Ráadásul többszáz éves dolgokat selejtezünk ki, mert ilyenkor lehet rájönni, hogy mennyi sz*t össze nem hord az ember….
Szóval szortírozunk erőteljesen…..
Az előbb kinyitottam a szekrényt és rádöbbenvén, hogy itt is mennyi kacat van, feljajdultam, hogy
– Isteneeeemm…!!
Erre G:
– Ez nem ééér! Mindenki, aki kinyitja a szekrényt az talál valamit. Te Istent… K. egy laptopot… émmeg csak szemetet !!!
J
*
M. meg futkos…..
Hát basszus…. Azon kaptam magam tegnap este, hogy hiányzik….. J Mégutóbb rászokom, azt nekem annyi…..
Azé’ oly’ ¼ 10 körül küldtem neki egy sms-t… J
Merthogy kedden mikor jött, még ott volt a hétfői cucc az asztalon…. Megint ittunk teát és megkérdeztem, hogy jó lesz a tegnapi kanalad kavarni? Azt mondja: “-Jó hát!”  Erreföl az oda volt ragadva a kistányérhoz….
Na jót röhögtünk…(kedden különben is mindenen röhögtünk) és volt valami megjegyzése a mosogatással kapcsolatban. Nadehát mikor kellett volna mosogatnom? Hétfő éjjel, vagy kedd reggel mikor elaludtam….vaagy mittomén…. Na de szerdán este 9kor elmosogattam !! És nem felejtettem el erről sms-ben tájékoztatni J
(Mellesleg, semmi zsíros cucc….bögrék, kanalak, 1-2 kistányér…..)
*
Nemtom…..
Csak ülök és nézek kerekre nyitott szemekkel….. Nem elemzek és nem akarok semmit megérteni…..
*
Tegnap felhívott végre Anikó. Hétfőn elvonultak nyaralni. Kipihenik az átépítés fáradalmait…. Szegénykém, azt hitte, hogy eddigre végeznek mindennel. Mondjuk majdnem össze is jött, csak 1 hét kellett volna még nekik.
Vasárnap elvitte a cuccait de ottmaradt a plüsscsacsija meg a mókusa… J úgyhogy írtam neki sms-t, hogy “Ittmaradtak az állatok…. Itten sírnak-rínak. Mit mondjak nekik?”
Erre azt mondja: – Azért maradtak ott, hogy vigyázzanak rád!
J
Ez is jó! Ha ilyeneket mondanak az embernek…. J
Meg hogy a kb. 2 hónapos ittléte alatt jól elvoltunk. Mert azért féltem ám tőle. Mármint az együttlakástól. De jó volt. Mondjuk nem sokat találkoztunk…. De akkor is…..

Vagy mégse nincsen tele neki….. J
Mer’ akkó’ nem kaptam volna “Szép napot! Azé’ aludtál is, Szöszy?” emilt reggel….
Ugye?
Ühüm…

Az jutott eszembe …….. A múltkor beszélgettünk, hogy kinek milyen éve volt az idei…
Megállapította, hogy végülis az övé nemsemmi…. de azért tök jó ….
Én meg azt mondtam az enyémre, hogy “fura”….
És nem értette, hogy értem, hogy fura…. Legjobban az öreg székely példájával tudtam megvilágítani, aki tudvalevőleg azt bírta szólani a fiának egy sündisznót látván, hogy “Fiam! Ez vagy valami….vagy megy valahová!!”
Na hát ilyen az én évem is. Vagy valami, vagy megy valahová…. És még hol a vége? Arról nem is beszélve, hogy nekem márciustól márciusig tart az év J
Az már csak később jutott eszembe, hogy tulajdonképpen az egész évem róla szólt. Ez számomra is elképesztő de benne volt, kis túlzással minden napomban…. Hol Rióba készült és röpködött, hol elment a cégtől és dühöngött…..a másik cégnél volt…..és jól átrágtuk….közben belevittünk egy kis ezoteriát….jól megrágtuk….aztán le akart számolni vagy 5ször de jól átbeszéltük…….aztán leszámolt és röpködött.….aztán visszajött és röpköd…..
Jó, velem is történtek azért dolgok. De masszívan jelen van. Olyan vagyok mint egy kisbolygó…csak forgok-forgok körülötte…. Ami nem rossz…..csak néha volt az…..mostmár sokkal jobb.
Kicsit átformálta a látásmódomat. Kevésbé érdekel a holnap. Vagyis inkább úgy mondom, hogy azon legalább nem rágódok annyit.
Szóval mindennek megvan a haszna.
De ha valaminek nincs haszna, az sem baj J

Azért….
Nem unatkozom, na…..
Tegnap (hétfő és első munkanap a szabadság után) kb. délig tartott mire el tudtam kapni a fonalat és rádöbbentem, hogy minden trutymák megvárja az embert…. Délutánra már teljesen képben voltam, viszont nem igazán tudtam örülni a pluszban nyakamba szakadt melónak. Nem is értem miért…
M. is itt zizeget ezerrel…. csak a kondenz csíkokat láttam utána.
10-re jön a céghez és itt van du. 4-ig…..és ezalatt is jobbára futkos…. Dehát ez való neki inkább mint az a banki ücsörgés. Délelőtt volt egy kardváltásunk… illetve én voltam skorpió…
De aztán magamba szálltam és fél óra múlva mondtam neki, hogy bocs.
Szóval elhúzott 4-kor a cégéhez, merthogy 5-ig ott van.. Úgy volt, hogy 6körül feljön. (Jut eszembe: Anikó vasárnap elköltözött…)
Szóval 6ig azon fohászkodtam a magasságoshoz, hogy csináljon velem valamit, ne legyek már olyan mufurc… Ééés ja! Már egészen jó kedvem lett mikor eccercsak felhívott, hogy ma mégsem fog tudni jönni mert az apja infarktust kapott, bevitte a mentő a kórházba és most ott van vele….
Jajjj… annyira rossz volt. Mondtam neki, hogy mindenképpen hívjon fel este ha megy haza, bármilyen későn is.
Aztán felhívott olyan 8 körül és feljött…. Annyira maga alatt volt szegény. És olyan tehetetlennek éreztem magam, mert ilyenkor nem igazán tud az ember mit mondani.
Éjfélkor ment el……
És arra gondoltam, hogy Julika néninek belémtört a bicskája…….
Ma dettó erre jutottam. Vissza kell nekem mennem, asszem… J
Merthogy ma is itt volt. Délután bement a kórházba mert úgy volt, hogy műtik az apját de aztán szerencsére nem kellett….. Mikor rohant el, mutatta a folyosóról, hogy felhív. És ez olyan jó volt. Kellett a lekemnek.
Aztán hívott is vigyorogva… Mondta, hogy nincs akkora baj ééés hogy feljönne…..
Olyan jókat röhögtünk. Végre feloldódott benne a tegnapi feszültség és megnyugodott valamennyire. Jó volt látni, hogy megint a régi.
Főztünk teát…. (receptjét majd mellékelem J )
Aztán miután már eljátszotta, hogy mindjárt elalszik (na jó, annyira nem játszotta –tényleg fáradt) elővett egy cigit kiült az ablakba és közölte, hogy: – Ezt még elszívom, azt maradok!
Émmeg vártam Julika néni hatását….. Azóta is várom……
Ő meg elment.
Szerintem tele van a töke velem.
Az enyém már tele lenne magammal. J

Szerda, csütörtök, péntek….. Anna….
Kedden sírt a telefonban mikor beszéltünk. Történt még vele két olyan dolog, amire az ember tényleg azt mondja, hogy ilyen már a mesében is ritkán van…
A főnöke szeretőt tart és a feleség rajta vezette le az összes felgyülemlett dühét…eléggé nevetséges módon ugyan, de vannak helyzetek mikor az ember képtelen röhögni.
Aztán pár hete összeveszett a pesti barátnőjével (gyerekkori barátság) aki annak ellenére, hogy pszichológus, egy olyan levelet írt neki amin totál elképedtem és azt hiszem nem a szakkönyvei javasolták neki a dolgok ilyetén elintézését….. és ahelyett, hogy megoldást keresett volna a dologra még forgatott egyet a késen….
Szerdán jött, beszélgettünk, aztán elzarándokoltunk megnézni a tűzijátékot. Mindig dörmögök míg el nem kezdődik és megfogadom, hogy jövőre csak a tv-n nézem…. Tömeg, tömeg, várakozás, egy rakás síró, nyűgös gyerek, akiket már nem kötnek le a villogó izébigyók, amikkel órákig rohangáltak. Aztán persze mindig tökre teccik….
Beszélgettünk…. Kevesebbet, mint kellett volna… Mondtam neki néhány dolgot. Igyekeztem, hogy ne legyek sok(k)…. Csak azt szerettem volna, ha elgondolkodik néhány dolgon, anélkül, hogy úgy érezné, kiselőadást tartok neki…. Hogy el kellene kezdeni keresni valami kiutat mert a semmiből nem lesz semmi….
Háát…asszem túl jól sikerült…. Csütörtökön elmentünk Csopakra és egész úton hallgatott…. Nem tudtam belőle kiszedni, hogy min rágódik.
Pedig az igazán ritka, ha ő nem akar beszélni…. Este ültünk a Balaton partján és olyan szívesen beszélgettem volna vele bármiről…. Akár magamról….(ami nálam ritka) de nem volt kíváncsi semmire… nem kérdezett semmit…. Ez persze nem gond. Megvan a maga baja.
Ámde!
Oooolyann gyönyörűséges holdkeltét láttunk, hogy ihaj!! Mintha a totál fullos, M.es naplementém filmjét visszafele játszották volna le.
Irdatlan nagy és gyönyörűségesen pirosvörös volt a hold….és ahogy lassan felkelt narancs színű csíkot rajzolva a vízre, az maga volt a csoda. Az ég tiszta volt, tele csillaggal… Elképesztő és gyönyörű volt. Azt hiszem az égiek az idén igazán elkényeztetettek… (legalábbis látványban J ) hiszen pár hete Juditéknál meg a holdfogyatkozásra csodálkoztunk rá…. plusz még a hullócsillagom… J

Hát ez a keddi nap…. Olyan volt mint régebben a hétfőim….. Nem tudom, hogy mi az égtől van ez. Az ember bal lábbal kel…. Mert….sz*rul alszik, rosszat álmodik, rosszul ébred….. Aztán annyi is az egésznek…
Lehet persze a bolygókra fogni, hogy éppen akkor a mittommmilyen bolygó mitommerre fordult ….
Julika néni azt mondta, hogy pár napig kedélyingadozásaim lesznek… Na, hát mondjuk ez annyiban megvolt, hogy a kitörő jókedv helyett úgy kb. nullán voltam, a rossz viszont kedden tetőzött….remélem….
Ráadásul vasárnap Andi csoportos meditációt tartott, amire elmentünk Judittal. Lehet, hogy ez nekem így együtt már sok(k) volt. Ezt meg aztán nem is értem. A meditációtól mindenkinek jobban kellene éreznie magát, vagy legalábbis nem rosszabbul. Én pedig eddig akár hányszor voltam, mindig elég rosszul éltem meg a rákövetkező napokat…. Minden kiesik a kezemből….feszült vagyok….. össze-vissza álmodok…. A legszörnyűbb az Ödivel való pördülős parkolásom volt, amit míg élek nem felejtek el. (Mellesleg felért Csaknorrisz pörgőforgó rúgásával )
Szóval nemtom. Lehet, hogy nekem minden porcikám ennyire ellenáll ezeknek a G. által csak rózsaszín woodoonak hívott praktikáknak….
Remélem azért pár napon belül elmúlik…..
Szóval kedden nagyon cvíderül ébredtem és tudtam, hogy ha pár percen belül nem fordulok át akkor menthetetlenül így maradok…..
Hát nem fordultam semerre….
Pedig….. “Wellness” napom volt…. Ráadásul…. J
½ 9-re fodrász, ½ 1-re masszázs, közte ajándékvétel Annának, masszázs után bevásárlás (na ez kevésbé része a wellnessnek) 6-ra M. J
Igazság szerint kozmetikushoz akartam még menni bevásárlás után de hétfőn, mikor a be akartam jelentkezni az jutott eszembe, hogy nem mehetek kozmetikushoz délután, mert megyek M.-hez. Hogy ezt honnan vettem azt nem tudom mert csak jóval utána írt egy smst, hogy menjek át…..
No, felpakoltam összes mínuszaimat és elindultam Aprajafalvára a fodrászhoz…. Ott aztán rá kellett jönnöm, hogy a toleranciaküszöböm is kb. a bányászbéka segge alatt van… Volt az üzletben egy olyan 1-1,5 év körüli kiskrapek, aki megszerezte valahonnan a kissöprűt és a két fodrásszék körüli hajat kavarta vele a porral együtt nagy átéléssel kb. 20 percig…. Látszott a levegőben, ahogy szállt a cucc a légben…
A drága jó édes mamája pedig “– Neeeemszaaabaaad peetikeee…. ! Miiicsiinálsz petiiikeee? Teedleee kicsiiimm… “ nyávogásokkal próbálta a kölköt eltéríteni, aki finoman szólva sz*t fejére….
Aztán végre felállt és ahelyett, hogy elvette volna tőle a kisseprűt, összesöpörte a hajat a partvissal… No ezen kiskrapek annyira megsértődött, hogy elkezdett visítani…..
Nemtom melyik volt rosszabb….
Mind1. Eccercsak abbahagyta…..
Utána elmentem a Szántósemberhez kifizetni amiért feltárcsázta (ennek nem a telefonhoz van köze, hanem a traktorhoz J ) megmaradt bírtokomat…..
Nem szarozott! 50%-os áremelést hajtott végre…. Eccerélünk, vazze…. (De még örülhetek, hogy legalább megcsinálja.)
Az Intermicsodában szemmel vertem és kardélre hánytam a fél áruházat…… a parkolóban odajött egy fickó aki végképp elkapta a nap fénypontját… Egy mappát meg “igazolványt” lobogtatott a kezében….
– Zavarhatom egy picit?
– Jajj ne! Szépen kérem most ne!
– Csak 2 perc!
– ……..mondja.
– Nem tudom van-e médiaérdeklődése?
– Most azt kérdezi, nézek-e tévét?
– A közszolgálati és a dunatvn mennek a közhasznú reklámok…..amikben gyermekétkeztetésre gyűjtünk pénzt.
Arról szól, hogy Keletmagyarországon, van egy program miszerint minden gyermeknek minden nap jusson egy tányér főtt étel….
– Ne haragudjon…..nem gondolja, hogy amit csinál az érzelmi zsarolás? – nagyon fölfortyantam
– Nem hiszem…. Miért? –kérdezi ártatlan pislogással….
– Minek nevezné akkor? Én éppen kajával rakom tele a kocsim hátulját miközben Ön arról beszél, hogy az ország keleti felében éheznek a gyerekek….. Gondolom nem véletlenül gyűjt éppen itt és nem a főutcán….

 Még mindig Ripityomfalván….  Elvagyok mint maci a málnásban.
Ma pld. vizipipáztunk Gáborkával (keresztfiam, 13 éves)….. Délután valami jó zenét hallottam kiszűrődni a szobájából. Mondom, meginterjúvolom, mit hallgat…. Bemegyek….. Hát őkelme fexik a szoba közepén mint egy török pasa és  egy ilyen nemsemmi szerkezettel  eregeti a füstöt… Úgy első blikkre belegyökereztem az ajtóba…. Mondom neki…
 – Micsinász gyermek?
– Vizipipázok.
Hát vizipipázik. Nem látom? De látom! Most mit haccárézok? Tud élni a gyerek, na !!
– Kérsz?
– Hát…. De hát…. Mi van benne?
Merthogy roppant rémképeim voltak holmi ópium, vagy dohány, vagy mittoménmi de nem gyereknekvaló dologról amit a vizipipába szoktak gyömiszkölni…. És egyáltalán. Hol a zannya….?  Juuudiiiit!!!
– Jajjj nem dohány van benne…
– Pedig nagyon olyan az illata!
Valami magyon finom illatú pipadohányra emlékeztetett a füstje…..
– Neeem. Ez ilyen mindenféle szárított gyümölcs.
– Aha.
– Na kóstold már meg!
No, gondoltam. Itt az ideje, hogy elkezdjek vizipipázni…. Lehevertem a kölök mellé és víg pöfékelésbe kezdtünk….mint a nagyok….. Aztán a végén kitört belőlünk a 13éves is mert buborékokba fújtuk bele a füstöt amik szálltak…inkább lefele….(merthogy húzta őket a füst)… Deee pld. Kivívtam kiskrapek elismerését, mert néha-néha sikerült karikát fújnom a füstből…. Hoopssza !
Aztán mikor így elszívtuk a benne levő muníciót, mondok megnézem má’ mit szívtunk.
Erre elémrak az ifjú pasa egy tökig arab betükkel teleírt kétesszínű papírzacsit ……
– Ne viccelj! Ezt szívtuk?
– Ezt.
– De hát honnan veszed, hogy mi van benne? Hogy aszalt gyümi…
– Hát asz összetevőinél…
– Ja. Arabul az aszaltmazsola…. Melyik krix az?
– Neem! A neten ahol rendeltem….
– Aha… Jééézusom! Akármi is lehet ebben te…
Mintha szééédülnék…. Atyaég!  Felrémlett bennem minden,  ami az arab világból származhat és fogyasztásra alkalmatlan…. valamint erősen elkezdtem abban reménykedni, hogy ebbe a kis semmizacskóba csomagolt furaszínű és állagú izé nem része a dzsihádnak…(vagyminek)……
Lelki szemeim előtt már láttam a villogó fehérfogú burnuszos arabokat amint vigyorogva csomagolják nekünk a szárított „gyümölcsöt”….
– Jajjj most mit idegeskedsz?  Akkor nekem már rég annyi lenne…. J   -mondta a földön fetrengve a vigyorgástól a picipasa…..
Lementem, beárultam a zannyának de az tudta…. Állítólag a neten rendelte a kölök a cuccost a zsebpénzén és előtte komolyan lobbyzott  érte…..
Hát…..
Tegnapelőtt felszabadították a gátlásaimat…
Ma elszívtam vizipipán valami  arabösszetételü izébigyót…..
Kíváncsian várom a holnapot… J

 Kitört a szabadságom. És még a jövő héten is ki lesz törve. J
Áttettem székhelyem Ripityomfalvára, Judithoz. Most is onnan körmölök. Tegnap egy régi „tervemet” váltottam valóra…. Judittal elautóztam egy Siófok melletti kis faluba egy nénihez, akit sokféleképpen lehetne hívni…. Látó, gyógyító, boszorkány (de akkor a keleti, jóboszorkány)…
Kb.2 éve! olvastam egy cikket róla és nagyon kíváncsi lettem rá. Írtam a cikk írójának és az megadta a telefonszámát…. Aztán mindig csak halogattam a dolgot…. Igazából egy kicsit féltem is… Furán viszonyulok ezekhez az ezoterikus,okkult dolgokhoz. Van olyan pillanatom mikor nagyon szilárdan, két lábbal, abszolút realista módon állok a földön de aztán előbb-utóbb mindig be-be kúszik valami „odaátról”. Szóval érdekel meg izgat az egész. Muszáj legalább azt hinni, hogy egy kicsit több értelme van az ember életének mint ahogy az néha látszik….
Szóval elkezdtem a neten keresni ezt a nénit. Kiderült, hogy több könyvet is írt,amiket pl nem lehet megszerezni és mindenki csupa jókat írt róla aki már volt nála.

Az utóbbi időben eléggé paráztam mert a vérnyomásom néha érezhetően felment meg napokig szúrt a szívem…
(Anyu halála után jött ez elő és azóta gyógyszert szedek)  A kineziológus egy kb. 1 ½ évvel ezelőtt relatíve helyre rakta és elég volt az a lightos gyógyszer amit szedek, nem kellett emelni az adagot. De most megint előjött…(talán az időjárás is közrejátszott ebben) Gondoltam mielőtt az orvos megemelné az adagot (aminek aztán a vége egy halom gyógyszer lenne) kipróbálom most a nénit.
Nnna….

Felhívtam és kérdeztem, hogy mikor mehetnék. Erre azt mondja, hogy holnap reggel…. Öööö…. Mondtam, hogy nekem igazából a csütörtök vagy utána lenne jó mert akkor vagyok szabin…. 
Erre:
– Jó, akkor csütörtökön 1 óra után. Száguldj hozzám, kicsi lány…. !
Opsz!  Jó,  jó…. Szeretek gyorsan menni….mindig azon izgulunk Borisszal, hogy kapunk valami drága fotót…. Nadehát honnan veszi ? Egyáltalán, hogy kocsival megyek, hogy én vezetek…
Még jó,hogy nem azt mondta, hogy kicsi királylány….
Hu…
Na, csütörtökön felszedtem Juditomat erősítésnek…..oszt irány a Nagyfalu….
Még mondta a telefonban, hogy ha beérek a faluba, hívjam fel és majd irányít, hogy merre lakik. De aztán nem kellett, mert egy helyen megkérdeztük és odataláltunk. Szerintem úgy vannak abban a faluban, hogy mindenkit ismernek és aki nem odavalósi azt elirányítják Julika nénihez.
Ahogy ott forgolódtunk a kocsival egy erősen kapatos ficko integetett nagyon…. Megálltunk, ablak le….
– A boszit keresitek?
Émmeg azt értettem, hogy ”a mozit keresitek?”
Hát mondom… ez meg sokat állt a napon. Mi a francnak keresnénk a mozit…. De közben meg Judit rájött,hogy ez részegebb mint  3 másik… Úgyhogy mondta, hogy
– Hagyjuk,menjünk!
Akkor esett le, hogy nem mozit mondott ez a szerencsés, hanem boszit…. Szóval van híre Julika néninek a faluban J
Ja! Azért hasznos infót is adott mert mondta, hogy az az a ház amelyik előtt nagyon sok virág van ….
Szóval megtaláltuk és végül a kapatos fickó tanácsa is hasznos volt mert csak a virágok miatt tudtuk,hogy hol álljunk meg.  Egy régi parasztház, sokbokros, virágos előkerttel…. Kapu nyitva….bent egy lugasban egy asztalnál ülve beszélget két pasas… Nagy óvatosan bemerészkedtünk…. Elrebegtem, hogy kit keresünk. Mondták,hogy jó helyen járunk csak vannak bent Julika néninél és még az ott várakozó srác is rá vár… (Sopronból jött)
No leültünk mi is ….. Úgy ideges voltam rendesen…
Egyszer csak Judit azt mondja:
– Add ide a slusszkulcsot…
Nééézek rá mint a vettmalac….
– Minek?
– Nemtom. Add oda lécci….
Hát gondoltam, mindenkit más nyugtat meg…. Kit ez, kit az, kit meg a slusszkulcs….. J
Azért mondtam neki, hogy ha egy mód van rá, ott ne hagyjon….
Közben kijött a csaj aki bent volt és bement a srác. Nekiálltam kifaggatni a lányt…. Mondta, hogy mindenkire másképp hat a „kezelés”. Van aki rosszul van utána….
Na ezen pánikolhatott be az én drága barátném…  J
Úgy fél óránkénrt jöttek ki a delikvensek…  És eccercsak én jöttem…
Bekísért és ahogy beértünka szobába azt mondja:
– De gyönyörű vagy…
Nééézek rá…. Na, gondoltam, neeem kell a púder…. És megérett a dioptria váltás….
Erre:
– Miért nem hiszed?
– Van otthon tükröm…J
– Mekkorákat tévedsz…..
Leültetett egy karosszékbe, majd leült velem szemben. Köztünk volt egy üveg asztal.
– Van valami kívánságod?
– Hú, nem tudtam, hogy lehet kívánni . Nem készültem.
Megkérdezte mikor születtem, majd miután megmondtam, közölte, hogy ragyogó és fantasztikusan jó  évem lesz a jövő év… Legyenek terveim meg céljaim mert adódnak a lehetőségek, foglalkozzak ezoteriával mert nagyon alkalmas vagyok rá és ne hagyjam abba az írást !! (khm…)
Aztán adott egy pakli kártyát hogy keverjem meg és húzzak hetet….
Na itt egy pöttyet kiakadtam. Neeeemakarok megint kártyajóst….!!!!!
Azt mondta, hogy azért kell, hogy tudja melyik területen kell dolgoznia rajtam… J
Na kihúztam a hetet….
– Csupa jó, igen nagyon jó,…. Csak merni kell változtatni. Ki kell bújni a csigaházból és nem kell félni a biztonságot kockáztatni mert nagyok a lehetőségek….
Ésss itt van egy  férfi…. Nagy boldogságot látok, döngeti a kapukat de nem engeded be, teljesen kizárod…..
Az utolsó három kártyával kirekeszted…. Na erre kell dolgoznunk. Ne félj feloldom én ezeket a blokkokat. Majd meglátod! Húzzál az utolsó három kártyára még hármat és takard le…
Nna…gondoltam, helyben vagyunk. Ez is kezdi ! J
Húztam még hármat, megnézte… Hát ezek megint pasisak voltak,meg a másik ilyen szívek között repkedő ámorangyalka…
– Nna… Hát mondom én! Nézd meg ! Egyértelmű!
Hát most micsinájjak? Télleg röpködő angyalka vót basszus! J
Mondta, hogy döljek hátra, kényelmesen és csukjam be a szemem. Száét fogja szedni a testem, minden belső szervet külön és a csigolyákat is….oldja az energiablokkokat….. Ne ijedjek meg ha fájdalmat érzek, szóljak..
Nna…pánik ezerrel….. Istenem, biztos, hogy ide akartál engem vezetni ?
Hát fájdalmat nem éreztem… valami meleg simogatás szerűt a gerincem mentén… (szemben ült velem) Aztán bizseregtek az ujjaim, aztán a lábujjaim….
Mindig kérdezgette, hogy nem fáj?
De hát nem fájt.
Mondjuk nekem elég magas a fájdalom küszöböm az tény…
Olyan furcsa hangokat hallottam egyébként, egyszer kikukucskáltam, hogy vajon mit csinál… Olyan volt mint aki így transzba van esve…. Hú fura volt…. Gondoltam, jobb ha nem látom….
Egyszer azt mondja:
– Gyönyörű a lelked! Nagyon tiszta. Nincs rajta tisztítani való. Ez nagyon-nagyon ritka.  Hú, nagyon szép!
Aztán egy idő múlva….
– Nem látom a lelkednek se a múltját, se a jelenét, se a jövőjét…. Vizet látok, végtelen tengert…….
– Az jó vagy rossz?
– Jó. Ez azt jelenti, hogy végtelenül nyitott és szabad a lelked. És azt is jelenti, hogy nagyon alkalmas vagy arra, hogy  spiritizmussal foglalkozz.
Aztán még babrált egy kicsit rajtam (gondolatban)…..éss kész.
Ennyi. Egy picit szédültem mikor felálltam de semmi különös. Azt mondta,hogy mára izomlázam lesz…. J
Hát persze nem lett.
Mostanában mindenki ezt ígérgeti nekem. De hát…..
(Mégutóbb G.-nek lesz igaza. Azt bírta szólani, mikor elmeséltem neki, hogy a torna meg se kottyant, nemhogy izomláz…. , hogy:
– Na igen. Az izomlázhoz azért elengedhetetlen kellék az izom…J )
Szóval ez volt. Aztán hazajöttünk. És csak út közben jutott eszembe, hogy hoppá… a vérnyomásom…. Hát elfelejtettem….. !!! Mer’ bekavart a pasi és elterelt….. J és úgy láccódott, hogy inkább arra kell gyúrnom mint az egészségemre….  Most nemtom  mi van. Az biztos, hogy ahogy hazaértünk majd’ 3 órát aludtam.
És este meg a hintaágyon „beszélgettünk” a Judittal. Olyan beszélgetés volt, amit már régen meg akartam ejteni. És ő kezdte el…. Nem tudom. Elmondtam a meglátásaimat… Igazat adott nekem és azt mondta, hogy tisztában van azokkal amiket mondtam …. hogy máshogy kéne viszonyulnia azokhoz akiket szeret……
Na mind1. Nemtom eredménye lesz-e. Minden esetre én legalább kiadtam magamból.
Szóval a tegnapi olyan „megtisztulós” nap volt.

 G. mai napi csemegéje

Tegnap délután voltam tornán… Ezeken a “nem kell mozogni, mozgat a gép” szerkezeteken…..
Hát énnemtom… Azt mondta az ottlevő hölgyemény, hogy ma majd biztosan erős izomlázam lesz…
Ennek megfelelően ébredtem reggel…. Gondoltam, csak semmi hirtelen mozdulat… Előbb kinyitottam a jobb szemem…semmi, aztán a balt…. semmi…., kidugtam a jobbnagylábujjam…semmi…., balnagylábujjam….
izomláz sehol…. No, mondom… Főkehecc!!
És lőn! Szóval most a helyi vasember írogat itten…. J Merthogy izomláz az nem lett… Mostakkor mi van? Nem csináltam jól? Vagy nem nézte ki belőlem, hogy bírom és lájtosra állította? Vagy mi…?
Nem is tudom, hogy mit csináljak. Mert az első alkalom ingyenes volt de a következőnél már meg kéne venni egy 10 alkalmas bérletet 10ezerért…. Tudom, hogy torna viszonylatban ez nem sok de ahhoz sok, hogy ilyen tingli-tangli legyen…. Valamit viszont kéne csinálni. Rengeteget ülök és nem mozgok.
Viszont utána a masszázs az tök jó volt. Ilyen tetőtől-talpigos….hmmm….
Lehet, hogy csak arra kéne járnom…..
Na mind1…. Ezen még elrágodok egy kicsit…..
*
A múlt héten egyik nap, ilyen “social contacts” napot csináltam…. Végigbugásztam az összes ismerősömet az “ismerősök” lapon és akiről már jóóó hosszú ideje nem hallottam, azoknak megeresztettem pár sor üzit.
Nnna… Háát mindenki tök örült, meg írta, hogy mi van vele, meg, hogy milyen jó, hogy írtam….
Mintha nekik nem lett volna ugyan úgy ott a lehetőség…. Tényleg. Kíváncsiak még az emberek egyáltalán egymásra? Vagy csak mindenki annyira rohan, hogy nem ér rá senkire…..
Hanem írtam pár sort Z.-nek is ésss tegnap este felhívott. Vagyis még hétfőn hívott csak éppen csillagnézőben voltam J és ugyan M. szólt, hogy szerinte csöng a telefonom a táskámban…. De hát priorítása volt a dolgoknak….. csöngethetett volna nekem éppen a pápa is ….. J
Laza ¾ órát cseverésztünk… Jó beszélőkéje van. Már kéccer mondtam, hogy “Na jó…. ….” De hát nem akarta letenni abszolúte…. Na de legalább már kimászott maga alól és relatíve jobban telnek a napjai.
*
Még mindig vigyorgok. JJ
*

Eliana és Ego beszélgetnek II.

Ego: – Na?
Eliana: – Jó. Elismerem… Az a “b@****g” azért durva volt….
Ego: – Nem azzal van a gondom…. Ismerd el, hogy nem volt igazad!
Eliana: – Jó. De azért olyan negyedigazsága volt a lelkemnek…
Ego: – Mi ez a hülyeség már megint? Nincs ilyen, hogy “negyedigazság”….
Eliana: – Dehogy nincs. Nekem pld. van. J
Ego: – Bánom is én. Akkor van. Örülj neki! De akkor is durva volt az a kirohanás.
Eliana: – Így utólag, persze. De ez csak azért van mert olyan kicsi vagy.
               Megnőhetnél már végre.
Ego:    – Igyexem!  Növögetek. De télleg! J
Eliana: – Csak húzzál bele lécci ! Nem nagyon érek rá tökölni.!!

*
Az vaaan…. Vigyorgok mint vadalma…. J Jóóóó….. J Így maradtam tegnapról…. J
*
Szombaton délelőtt felhívtam Annát… Hazajött Visegrádról, ahol utolsó napokban még összeveszett a másik barátnőjével, aki elment hozzá meglátogatni.
Sírt szegény és totál padlón van. Próbáltam belé valami lelket önteni de annyira nem lehet.
Nagyon sokat kéne beszélgetnem vele…. Ki kéne találni, hogy mi segítene rajta.
Még törnöm kell az agyam.
Aztán délután elmentem Judithoz Ripityomfalvára. Nem volt kint a beterelő lepedő a bekötőúton, úgyhogy most 1ből odataláltam….Végre beszélgettünk egy kicsit, nem voltunk hetvenen.
Azon gondolkodom, hogy’ írjam le amit mesélt…. Mindig bajban vagyok az ilyen sztorikkal. Elvégre nem az én családi ügyem… Deee ez annyira jóóó….
Drága barátném –mindketten szabadságon lévén- nekiállt férjurával kimeszelni a spájzt. Komótosan kipakolt, beterítette a cucc a konyhát… Férjura bekeverte a festéket ésss akkor rájöttek, hogy nincs meg a meszelő, ill. az a korengecsetszerű valami amivel festeni akartak.
Össze-vissza keresték, közben jól felhúzták magukat, találgatván, hogy melyikük tökitette el a célszerszámot. Judit óvatosan megkérdezte férjurát, hogy nemelehete, hogy az anyukájáéknál van az ecset. Na férjura ezen mégjobban felhergelte magát, hogy hogyan mondthat ilyet, mit keresne ott az ecset ésss egyáltalán….
No akkor Judit átment az ő szüleihez eszközért de az eszköz ott sem találtatott, illetve ami volt az nem volt valami jó állapotban…..
No, a hangulat és a keresés is tovább fokozódott…..de nem vezetett eredményre egyik sem.
Erre Judit megkérte szépen férjurát, hogy mégiscsak kérdezze meg már az anyukáját meszelő ügyben. No, férjúr nagy energiatöbblettel felkapta a telefont és felhívta az édes anyukáját, hogy nincs-e ott véletlenül a festékfelvivő….
A válasz: – De, igen kisfiam. Itt van!
Ooopsza.
Mama közölte, hogy mindjárt kocsiba ülnek a papával aszt viszik is….. Lebeszélni abszolút nem lehetett őket, pedig Judit ha választhatott volna, lehet, hogy a második doni hadsereget kívánja inkább mint anyóspajtást meszeléskor….
Deee hozták ! Lett meszelő. Judit nekiállt meszelni. Anyós közölte, hogy kimegy a papával virágoskertet gazolni. Bájolgós ellengyőzködés után mégiscsak kimentek…. Férjúr detto.
Ámde úgy negyed óra múlva berontott a drága és elkezdett kiabálni, hogy mi lenne, ha Judit is kimenne segíteni gazolni…
Barátném mondta neki, hogy csak nem gondolja, hogy félbe hagyja a meszelést. Ő be akarja minél előbb fejezni, mert vissza kell pakolni.
Nna ezen elvitatkozgattak egy darabig, aztán férjúr előállt az ötletével miszerint:
– Most itt vannak anyuék, mondd el nekik, hogy milyen problémák vannak itt nálunk.
– Nekem nincs közölni valóm anyukádékkal. Ha neked van, akkor beszélj velük.
Erre férjúr kiáll a terasz tetejére és onnan kiabálta kifele a kertbe, hogy
– Nálunk meg az van ám, hogy a Judit megcsal engem!
Nnna, állítólag anyósnak megállt a kezében a kapa… Bement….
Sápítozott egy sort….
Férjúr közölte, hogy igen, így van. Már háromszor megcsalta az asszony.
Mire Judit:
– Neem Mama! Csak kéccer !! J
Nnna ezen aztán végképp kiakadt a mama… kapták magukat és hazamentek.
Ez a két “jóbarát” meg befejezte a spájzmeszelést.
Jajjjj annyira lököttek! Istenem!
De majd meghaltam a röhögéstől mikor Judit előadta….
Persze ez inkább tragikomédia, mint ahogy a házasságuk is….
*
Vasárnapra M. is előkerült. Délután küldött egy “Mizu” sms-t….
Nna hát mit lehet erre mondani….
Mondtam, hogy éppen hazafele készülök Ripityomfalváról….. Erre megeresztett egy poénnak szánt izét, én pedig reményemet fejeztem ki, hogy nem törte rajta sokáig a fejét….
(Nem mondom, hogy nem volt bennem egy kis pikírtség -hülye, hülye skorpió vagyok)

Hazafele viszont ……… Jajjjj………
Úgy jöttünk Borisszal mint egy szerelmespár….. (Ööö, mondjuk azé’ gyorsabban…J )
Fülig ért a szám….sütött a nap, leengedtem az ablakokat és végig a kihalt utakon üvöltettem a Dancing Queen-t (tökvéletlenül pont ezt J ) Uramisten micsoda fílingje volt. Igazi lélekbalzsam.
Hmmmm…..
*
És a hétfőő……
J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J J   
Mer’ énnemtommi van de egy ideje ha hétfő, akkor J
Most megint hatásvadász leszek. Gyengébb idegzetűek takarják el a monitort.
Szóval tegnap este M. hetedik emeleti erkélyén, a műfűben fekve (azért jó mert nincs benne kullancs J de télleg) néztük a csillaghullást…..
Hoppá!
Éss láttunk is 1,5 hulló csillagot. Azért 1,5-et, mert 1-et együtt láttunk 1-et meg csak ő (ezért ér az csak 0,5-öt)
Szóval bejött a céghez hétfő délelőtt, mondván beszél a főnökkel. Az viszont szabin van, úgyhogy egy darabig poénkodtunk itten aztán elment…. Aztán délben írt egy emilt, hogy mikor tudnánk dumcsizni?
Émmeg megkérdeztem, hogy “Mé’ ráérsz?” ( Így utólag, olyan HP vagyok, de hát duzzogtam na…..)
Szóval 6kor átmentem….. És úgy örült nekem.
Egy idő után a narancslénkkel kiültünk az erkélyre, ahonnan fullos naplementét lehetett nézni… aztán hozott valami sötétbordó színű pálinkát, amiből csak ő ivott egy kis kupicával de úgy küzdötte le mintha tömény epe lenne….. (Hiába, nem bírja a szeszt J )
Aztán rájöttünk, hogy hmm… milyen jó kint ülni…. Feltett valami zenét…amit mindig eltalál….. beszélgettünk, beszélgettünk, közben meg besötétedett és kiderült, hogy a műfű milyen jó meleg…
És külön szörprájz for me, eléggé tiszta volt az ég és sok csillag látszott….
és annyit röhögtünk.
Pld. Két szőkéhöz méltóan csak a Göncöl szekeret ismertük meg… Nagy tudományosan…. J
Egyszer azt mondja: – Egyre több csillagot látni.
– Biztosss a pálinkától van. J Vaaaagy félrecsúszott a kontaktlencséd?
Annyira jó, hogy ha piszkálom csak olyan “Kóstolgacc, Szöszi?” nézéssel mosolyog rám…
Éppezért imádom piszkálni!
Na de én is hoztam ám a hajszínemet…..
Ahogy néztük ott nagy elánnal az eget, látok egy nyíl egyenes narancssárgás csíkot az égbolton…. Amilyet a repülők szoktak hagyni maguk után.
– Nézd már, milyen érdekes. Milyen régóta megvan ott az a csík és nem halványul…. De miért van olyan narancsos színe?
– Khm. Az egy kábel és alulról rávilágít az utcai lámpa…… J
Ááááááááááá……….. Annyira röhögtünk majd leszakadt az erkély….
Naaagyon későn értem haza…. de azóta meg vigyorgok….
Megmég valameddig biztos…. J
Nadehogy még az égiek hullócsillagot is küldtek…..?!?!