Tihany…..

Szombaton nem mentem el gyomírtani… Most majd megint jól megszívom. Francba!
Pedig ki kell próbálnom a gyomírtó+só elegyét minél előbb…..
*
Ámde vasárnap !!
Lalának meg Gergőnek megint íjászversenye volt. Most éppen Csopakon. Éshogymivel kedvenc helyem Csopak, mondtam Anikónak, hogy menjünk jól el mi is és lepjük meg őket…
No, ebből az lett, hogy mi vittük a nagy vadászokat a tett színhelyére. Az indulásnál volt egy kis kavarc… merthogy én a 71-esen szoktam Csopakra menni…Lala meg ragaszkodott volna a Veszprém felé vezető úthoz…. Merthogy onnan felől volt a leírásban, hogy merre találjuk a “lőteret” . Na mind1. Én győztem. Így aztán pöttyet izé vót…hogy nehogy lekéssünk a nevezésről… Szerencsére időben érkeztünk. Kitettük nagypasit meg a pasipalántát, mi meg átmentünk Tihanyba, merthogy Anikó pénteken este kisütötte, hogy ő gyerek korában volt ott utoljára….
½ 10 körül értünk oda. Tihany olyan volt, mintha atomtámadás érte volna…. Elfoglaltuk a város legjobb parkolóját és csak lestünk nagyokat, hogy mi a Ł#*#* van… Ilyen benga nagy sz*ban van az idegenforgalom vagy csak relatíve hajnal van még ?
Aztán megláttuk az árusokat, az Apátság ajtajában a táblát, miszerint felnőttbelépő 700 Ft, gyerekbelépő 300 Ft, ééés rájöttünk, hogy számolnak itt a széles néptömegekkel, csak majd később…. Leültünk egy padra, szemben a nagy panorámával és élveztük a tihanyi csendet, a rengeteg vitorlást…szóval relax ezerrel…. Jó volt…. Megint élveztem a pillanatot J
Aztán persze megjöttek a tömegek… (na nem mintha hiányoztak volna).
Voltunk a marcipánházban, vettem marcipánlikőrt. Még nem kóstoltam meg, deee nem lehet az olyan rossz… Hoztam belőle Annának és Juditnak is. Jót sétáltunk és beültünk az apátság melletti cukrászdába… Hmmm…. Ittunk koktélt meg ettem töltött sárgadinnyét (vagymit)
Aaaz olyan volt, hogy félbe volt vágva a sárgadinnye és a közepében volt mindenféle gyümi… eper, narancs, vanília fagyi, tejszinhab, szőlő, ribizi, kiwi…. Naagyon jó volt. Majd megpukkadtam tőle…
Három óra fele telefonáltak a fiúk, hogy lassan vége a nagy vadászatnak és menjünk…
Ja! És kiderült, hogy a parkoló, amit olyan ügyesen találtunk, fizetős volt. Mondjuk sejthettük volna. Tulajdon képpen nagyon jó helyen volt (és ha belegondolunk Tihanyban tul.képpen csak a levegő volt ingyen) Szóval előkerült egy nagy szalmakalapos öreg bácsika…
– A maguké ez az autó?
– A magunké hát…. J
– Aztán tudják-e, hogy nem jó helyre álltak…
– Mert?
– Ez a legjobb hely és az étterem dolgozóié…
Nekem mondja, hogy a legjobb hely? Azé’ álltam oda….
– Aztán hol az írás, a tábla, a jel…?
– Na jólvan. Mikoris jöttek?
– Hááát úgy dél körül….
– Neeem…Én ½ 10kor jöttem és akkor már itt volt a kocsi….
– Áááááá… Az nem létezik. Melyik időt mutatja az órája? Tuti, hogy rossz… J
– Neem. Jó az én órám…. Na jó.Megszámítjuk 1200ért. J
Aztán tűztünk Csopakra….onnan meg a veszprémi úton haza, hogy mindnkinek igazsága legyen…
Ja! Még elmentünk a városszéli nagy sportbirodalomba széket venni…
Merthogy Lala, a verseny közben eladta az összecsukható székét az íjászpajtásának… Az akcióért kiosztottuk neki az év bizniszmene díjat mert nagy üzlete kötött. 2600ért vette és 3000ért adta el.
Khm..khm…
Mondtam neki, hogy azé’ nagyobb üzletelésbe mosmá’ ne kezdjen. Nyert ugyan 400 kemény magyar forintocskát, de most hótt fáradtan mehetünk új széket venni…. (amiről kiderült, hogy inkább 2700 mint 2600, úgyhogy a ’nyereség’ is 300ra apadt)
De legalább vettem egy húúúdemilyen fekete napszemüveget ami snowboardozásra asztánmeg méginkább kitűnőbb mint napra…. Hát majd szem előtt tartom mikor legközelebb sznóbordozok. J
Ezután már csak kispasit kellett kivinni Aprajafalvára ésssmegmég nagypasit a jó édes mamájához…..jaaa…még kenyérért is bementünk….ééésss…már itthon is voltunk.
Jó volt.