Nnna…megyek hétvégén és kirázom a letargiájából Anna barátnőmet….
Még nagyon nemtom hogy’ fogom csinálni de valamit tennem kell vele…. Borzasztó, hogy milyen állapotban van. Beszélnem kell a fejével.
Hétvégén hazautazott, onnan is tök rossz kedvvel ment vissza Pestre…a munkahelyén is folyton konfrontálódik…. Egyikből jön a másik….és vonzza, vonzza a rosszat….
Néha arra gondolok, hogy tudat alatt nem is akar kimászni a trutyiból……
A MESTER által hozott jegyzetben olvastam tegnap, hogy kb.
“Mindenkinek joga van betegnek lenni és rosszul érezni magát. Nem kényszeríthetünk senkire, semmit”
És ez milyen igaz. Az a baj, hogy az ember hajlamos hozzászokni a rosszhoz és könnyebb abban ellenni mint valamit tenni ellene még akkor is ha ez fájdalommal jár… Nagyon nehéz megtenni az első lépést, sőt megtalálni az első lépést. Egy csomó idő is elmegy vele míg az ember keresgél, hogy mi az ami kirángathatná…. És ezt mindenkinek magának kell megtalálni mert mindenkit más “fából faragtak”….
Tudom ez úgy hangzik mintha osztanám az észt, pedig a tapasztalat beszél belőlem… Nem mondom, hogy nekem most olyan hajdenagyon jó…. de tudom, hogy honnan jutottam idáig…..és azt is sejtem, hogy hol lennék most, ha nem kezdek el kétségbeesésemben kapálózni….
Remélem lesz erőm meg képességem hogy segítsek neki és ő is abban az állapotában lesz, hogy ezt nem bántásnak veszi…..
Naagyon-nagyon óvatosan kell vele bánnom, mert sérülékeny meg törékeny…. (na jó, verni nem akarom J )
És félek is. De tudom, hogy találkoznom kell vele a 7végén…..
*
Húúú. Ahogy ezt most visszaolvastam… Olyan mint valami kiscserkész napi jócselekedetének terve…. 🙂
De tényleg így érzem.
És még nem is tudja, hogy meg lesz mentve… :))
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: