Hát ez a hétvége se volt piskóta… De csokitorta se… inkább valami mákos cucc…
Olyaaannn…. Izé…. Ehetek egy szelet mákos kalácsot de a másodiktól már előjön az allergiám….
Megpróbálok valami kronológiai sorrendet találni… Nem mintha olyan káoszos bonyolult lenne csak az én fejem van alaposan tele…
Anikó barátnőmék totális lakásfelújitásba kezdtek. Ez azt jelenti, hogy az egész lakást a legapróbb szögig ki kellett nekik pakolni,csempét verni, ajtókereteket kiszedni, a hétvégével bezárólag… Egész héten szabin voltak és dobozoltak, szekrényeket szedtek szét…. Anikó a totális kipurcanás szélén táncikál…
Megkérdeztem néhányszor, hogy jöjjek-e segíteni pakolni de azt mondta, hogy nem, nem kell. Őszintén megmondva eleinte kicsit rosszul is esett, merthát ha nem is a szekrényszétszerelésben de a dobozolásban azért tudtam volna segíteni. Na mind1. Az én drága barátnőmmel egyébként nem igazán lehet vitatkozni. Ilyen kerek-perec kijelentős… Meghát minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja….
Csütörtökön felhívott a melóhelyen, hogy délután tudnék-e menni, merthogy cuccokat kéne szállítani ide-oda. (Szétköltözik a család: a gyerekek Aprajafalvára a nagymamihoz (Vilma néni) , a férje az anyjához, Anikó pedig hozzám költözik…. ) Mondtam, hogy persze, megyek 4 óra után. Meló után hazajöttem, kajáltam, közben már csörgött, hogy mikor megyek. Mondtam, hogy éppen indulok.
odaérek, belépek…. éés látom ám, hogy baromi puskaporos a hangulat… Ahányan vannak, annyifele mérgelődnek. Jön Anikó, rámnéz:
– Hát te meg moziba készülsz? Túl világosan öltöztél!
Köpni nyelni nem tudtam…. Az jutott eszembe, hogy “én is szeretlek, vazze!” De nem mondtam, mert ha megszólalok 1 másodperc alatt összeveszünk.
Azt mondta, hogy szállítani kell….hát abban a ruhában mentem, amiben dolgozni voltam… Gondoltam vezetéshez nem öltözök át.
Na, lenyeltem oszt mondtam, hogy akkor cuccoljunk. Közben ahogy benéztem a hálószobába, láttam, hogy a férje meg a fia nagy egyetértésben éppen interneteznek a szekrényszétszedés helyett…. Aztán Vilma néni nekiállt konyhaszekrényt kiszedni… mi meg elautóztunk 2 kocsival Aprajafalvára. Visszafele, már majdnem hazaérvén eccercsak Anikó elhúzott mögülem….Kérdem lillától, hogy mit mondott édesanyád, hova megy…. Nem tudja…. Na jó, mondom, menjünk haza, majd jön… Hazaérvén a helyzet annyiban változott, hogy a már csak az egyik fiú internetezett, a másik feküdt…. Vilma néni pakolt….
Kérdem, – Nem tudja, hova ment Anikó? Eccercsak elhúzott…
– Biztos a boltba ment a papírdobozokért. Megbeszélte a boltossal, hogy nem dobják ki. A fiúknak kellett volna elhozni de nem mentek el érte….
Nnna… éppen itt jártunk, mikoris megérkezett M., mondván megnézi a konyhaszekrényt, hogy tudja majd szétcsavarozni… merthogy péntek délutánra volt betervezve az elszállítása…. Nna… M. nézegeti a csavarokat, jobbhíjján én állok mellette… Eccercsak előjött a Lala…(Gondolom felébredt a férfihangra) Mondja neki, M., hogy akkor, holnap olyan 3 óra fele feljön, szétszedi a szekrényt és 4re meg jön a haverja a szállítójárművel…
Lala mondta neki, hogy reggelre jönnek a fuvarosok és egy csomó helyre kell menni, nem tudja mikor végeznek, úgyhogy csörögjön oda mielőtt elindul…
Na éppen itt jártak, mikor tornádóként,borzasztóan zabosan, megjött Anikó…. M. már menőfélben volt, és elkezdte mondani Anikónak is, hogy megbeszélte Lalával, hogy jön 4 óra előtt szétcsavarozni a szekrényt…
– Nem kell azt szétcsavarozni le lehet így is vinni…
– De a hármas rész nem fog elférni a lépcsőfordulóban….
– De el fog férni, a kanapé is elfért, akkor a szekrény is el fog….
– Igen, de a kanapé nem ilyen szabályos tégla, könnyebb vele forogni…
Közben én kapkodtam a fejem egyikről a másikra… totális elképedéssel…. Hát mondom ilyen nincs, ezek itt meglincselik egymást…. Anikón láttam, hogy 220 körül lehet a vérnyomása és ahogy elnéztem M. se volt túl nyugodt….
Há’ mondom szólok már…
– Nem mondjátok, hogy most ezen kell vitatkozni? Nem mindegy hány darabra szedi szét?
– Engem nem érdekel ha az ablakon dobják is ki….
Nna… M. egy nagy csóókolommmal meg sziasztokkal valamint behúzott nyakkal elszelelt…
Én meg nem voltam észnél… Annyira bántott, hogy Anikó így viselkedett…. De azt is tudtam, hogy el kell néznem neki mert iszonyúan ki van borulva….
Állítólag reggel a villanyszerelőket is kiosztotta. A család állítása szerint egyenesen bunkó volt velük…. Pld. A szerelő benézett a nappaliba, ( ami elég nagy mert régen két szoba volt és egybe lett nyitva, panelhez képest az ember a lakásba lépve meglepődik hogy balra egy nagy világos, tágas nappali van,) és ilyet bírt kérdezni:
– Ez is a lakáshoz tartozik?
Mire Anikó:
– Nem! A szomszédé, csak átjárunk rajta!!
Mindehhez persze hozzá kéne képzelni a villámokat szóró szemét és az irdatlanul lebénító kisugárzását….
Na ezek után újfent rendeztük sorainkat…. Újra kiautóztam Aprajafalvára, hazavittem Vilma nénit meg Lillát, közben meg tök rossz kedvem volt. Lelki szemeim előtt láttam M.-t és nem éppen a vigyori állapotában…. Tudom milyen gyorsan fölfortyan és milyen iszonyúan fel tudja hergelni magát…..
½ 10-e értem haza majd némi tipródás után vettem egy nagy levegőt és felhívtam……
– Szia! Gondolom meg akarod ismerni a többi barátomat is… J
– Hát! Csak ne aprózzuk el, egyszerre jöjjenek… J
És vigyorgott… és annyira normális volt….. és annyira kellemesen csalódtam benne….
Mondtam neki, hogy azért Anikónak nem ez az alapállapota csak baromira ki van purcanva és hogy egyébként meg tök aranyos..…
Péntek…..
Mégiscsak szabin voltam, mert csütörtökön mielőtt eljöttem Anikótól megkérdeztem, hogy biztos-e, hogy nem kellek pénteken….
Nna kideriváltuk, hogy jövök…. ½ 10-re.
½ 8-ra be voltam írva szoliba, úgyhogy reggel azért bementem a céghez. Érdekesség: Hazafele autózván M. éppen jött ki a körforgalomból mikor én meg mentem bele J Véletlenül J pont abban a percben…. Egyébként Ő is szabin volt. Délelőtt az oldtimere törzskönyvét intézte, délután meg ugye az ominózus konyhaszekrény szétszedése J és elvitele volt betervezve.
Péntek. Költözés.
Hát én csak sofőrködtem. Illetve mentünk a szállító kocsi előtt..(vagy mögött J )
Délután M, meg a haverja elvitték a konyhaszekrényt….. Közben én Anikóval cuccoltam, úgyhogy végül is gőzöm sincs hány darabban vitték el… Szerintem nem is foglalkozott vele senki, úgyhogy tényleg nem kellett ezen vitázni… mint ahogy azt sejtettem…
Szombaton meg vasárnap csempét vertek meg padlószőnyeget szedtek fel meg hasonló nyalánkságokkal foglalkoztak…. Én reggel kimentem Aprajafalvára a temetőbe…KAPÁLNI… Vasárnap Vilma néninél ebédeltünk és akkor már viszonylag időben haza is értünk…. Még a micsodánkról is folyt a víz….
Most aztán Anikó nálam lakik. Eddig még megvagyunk….. J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: