Szöszmókjaim....

Hát… jóvót…. J
Pénteken délután közöltem Annával, hogy holnap reggel megyek…. ééés reggel 10kor már ott is voltam ….. Teljesen ki volt akadva, merthogy én nem szoktam így pitty-putty beállítani hozzá…. De most mégis… Odafele menet ezembe jutott, hogy felmehetnénk a János hegyre libegőzni, meg a kilátóba…. Éhogy az milyen jó lenne… Évek óta nem voltam libegőzni…
Úgyhogy ez lett. Nagy szerencsénk volt az idővel….mert nem az a dögletes forró meleg volt, hanem fújt egy kicsit a szél és közben meg sütött a nap…. Annácskába is visszatérni láccott az élet… Vigyorgott mint a vadalma… és örült, hogy mentem, mert így gyorsan pitt-patt kiporszívózott és összepakolt, úgyhogy mire odaértem már majdnem kész is volt.
Lelki életet azt nem éltünk de nem is hiányzott… Minden úgy volt jó ahogy volt….
Ja! És még libikókáztunk is! Hoppá, mi? Annát egy kicsit győzködni kellett de aztán végre ráállt… akarom mondani ráült…. Tök jó volt! J
Aztán eccercsak le akart szállni merthogy állítólag mindenki minket nézett… Na és?
Nem láttak még libikókázó Tündérkirálylányokat?
Aztán lelibegtünk mert nagyon éhesek voltunk már és ott fönt meg csak egy gyatra büfé van 3napos pereccel…. Brrrr…. Nemtom, hogy rosszabb volt vagy sósabb….
Azt viszont nem értem, hogy miért csak 5 óráig libeg a gő…. Mikor nyáron simán ellibeghetne legalább 7ig….
Szerintem…
*
Vasárnap elmentünk Anikóékhoz a lakásba, lemérni a konnektor helyét a konyhában, aztán irány Aprajafalva…….
Ebédeltünk és mindenki jól kialudta magát…. J
Már 1 hete együtt lakunk és még bírjuk…. Igaz, hogy eddig még alig találkoztunk…
Csak azé’ nem lesz ez jó mert baromi nehezen szoktam meg, hogy egyedül vagyok és most meg mégsem vagyok egyedül…. Augusztus közepéig azé’ simán hozzá lehet ehhez szokni…. Aztán majd megint nagyon rossz lesz….
Deee nem parázunk előre!!
Minden jó lesz és kész! Punk-tum!!!
*
Egyébként megint fordul a kerék valamerre….
M. holnap reggel beszél a főnökével…. Valószínüleg leszámol….
Nem tudom…
Csak azt, hogy nem szeretném “elveszíteni”…. (persze ami nem a miénk azt nem is veszíthetjük el) Már 10 napja nem láttam és hiányzik. Minden nap emilezünk de az nem ugyan az….
Majd meglátom mi sül ebből ki.
Valahogy nem vagyok olyan ideges meg rossz kedvű mint amikor elment…
Csak kíváncsian pislogok, hogy tényleg volt-e ebben valami vagy csak én láttam bele mindent amit akartam hogy benne legyen….

Nnna…megyek hétvégén és kirázom a letargiájából Anna barátnőmet….
Még nagyon nemtom hogy’ fogom csinálni de valamit tennem kell vele…. Borzasztó, hogy milyen állapotban van. Beszélnem kell a fejével.
Hétvégén hazautazott, onnan is tök rossz kedvvel ment vissza Pestre…a munkahelyén is folyton konfrontálódik…. Egyikből jön a másik….és vonzza, vonzza a rosszat….
Néha arra gondolok, hogy tudat alatt nem is akar kimászni a trutyiból……
A MESTER által hozott jegyzetben olvastam tegnap, hogy kb. 
“Mindenkinek joga van betegnek lenni és rosszul érezni magát. Nem kényszeríthetünk senkire, semmit”
És ez milyen igaz. Az a baj, hogy az ember hajlamos hozzászokni a rosszhoz és könnyebb abban ellenni mint valamit tenni ellene még akkor is ha ez fájdalommal jár… Nagyon nehéz megtenni az első lépést, sőt megtalálni az első lépést. Egy csomó idő is elmegy vele míg az ember keresgél, hogy mi az ami kirángathatná…. És ezt mindenkinek magának kell megtalálni mert mindenkit más “fából faragtak”….
Tudom ez úgy hangzik mintha osztanám az észt, pedig a tapasztalat beszél belőlem… Nem mondom, hogy nekem most olyan hajdenagyon jó…. de tudom, hogy honnan jutottam idáig…..és azt is sejtem, hogy hol lennék most, ha nem kezdek el kétségbeesésemben kapálózni….
 Remélem lesz erőm meg képességem hogy segítsek neki és ő is abban az állapotában lesz, hogy ezt nem bántásnak veszi…..
Naagyon-nagyon óvatosan kell vele bánnom, mert sérülékeny meg törékeny…. (na jó, verni nem akarom J )
És félek is. De tudom, hogy találkoznom kell vele a 7végén…..
*
Húúú. Ahogy ezt most visszaolvastam… Olyan mint valami kiscserkész napi jócselekedetének terve…. 🙂
De tényleg így érzem.
És még nem is tudja, hogy meg lesz mentve… :))

Már éppen átmentem duzzogósba mikor kaptam egy emilt….. Na ezé’… J
Húú nagyon komolyak voltunk… A felvett, játszott szerepekről cseréltünk eszmét annyira magasröptűen, hogy némelyik mondatát kéccer köllött elolvasnom, hogy megértsem…. (De akkormár értelmes vót J ) Mindig meglepődök azon, hogy annak ellenére, hogy egy csomó dologban hasonlítunk meg ugyan azt gondoljuk, vannak esetek amikor valamiről homlok egyenest más következtetést von le mint én….És akkor rácsodálkozok, hogy jééé…ez eszembe nem jutott volna…
Meg a jelek… Mostanában folyton a jeleket keresem mindenhol…. De valahogy úgy vagyok vele mint Hamupipőke lehetett a lencsével mikor szét kellett válogatnia….
Ez sem az, ez sem az, ez az?…vagy miez? ….ez jel…. vagy lencse? vagy borsó? vagymia…
Na mind1.
Szóval egy darabig követtem az eszmefuttatását, de olyan 2 óra tájban azt bírtam neki írni egy válaszimélben, hogy :

“Na jó! Akkor most beszéljünk a hüvelygombáról!”
Válasz:
🙂
beszéljünk….eddig megúsztam a hüvelygombát 🙂
majd kifejtjük élőben ezt az egész táblázatot oké? 🙂

Hmm..
Merthogy csinált ám táblázatot a szerepekről, viselkedésmintákról… Olyat, hogy ihaj…
Nnamegmég mitörtént….!
Békésen dolgozok itten a gépemnél mikoris megjelenik A MESTER! (akinél “reikizni” voltam)
Hozta a jegyzetet, amit akkoriban nem adott oda, meg hívott, hogy menjek reikizni….
Énnemtom.
Mostanában (az utóbbi 1 évben) szinte havonta belébotlok. Előtte évekig nem láttam. De a teremtő, vagy ki, vagy mi, folyton az utamba rakja…
Nna itt a jel ! Basszus, lehet megfejteni!

Írni kéne, mert tele van a lelkem… csordul kifele….
Ha nem írom ki magamból akkor az a baj, ha kiírom, akkor meg az…. Merthogy csak nyavalyogni tudok…. azt meg utálok….
Éás hogy miért nyavalygok?
Öööööö…… Hogy is hívják?….. Ki se írom már a kezdőbetűjét se…. Merthát ki a bánat miatt nyavalyoghatok én ezerrel….?! (Akaratomon kívül csinálok valami lila ködös lóf*t ebből az egészből –szappanoperát, ahogy egyszer valaki írta)
Ahelyett, hogy bevenném az elengedő bogyót, inkább belebonyolódok magamba, magamban… Teóriákat gyártok…hol ilyet, hol olyat…. Amelyik éppen a hangulatomnak megfelel… Most éppen sajnálom magam, mert már délután 1 óra és le se sz*ja a fejem…és tegnap is én küldtem neki először egy emilt….
Nadehát ha elengedő bogyót akarok(?) szedni, akkor mit hergelem magam…? Hopsza! Be se vettem oszt máris hat….
Szavam?
Egyse!
Mert nekem semmi se’ jó….
Hm… És persze minden jó valamire… Mindennek oka van…. Az élet mindennel akar valamit… megmutat, rávilágít, csak az ember nem veszi észre a jelet… Nem akarja észrevenni, ha az nem olyan ami belepasszol a szeme előtt lebegő királylányos ködbe….
Most mi jön?
Nem tudom…
Mint ahogy az öreg székely mondta: “Hát, fiam! Ez vagy valami, vagy megy valahová!”
Persze nehogy valaki azt higgye, hogy messzemenő következtetést vontam le abból, hogy ma (még J ) nem írt… Ennyire balga lélek azért nem vagyok… Csak az van, mint már annyiszor… A hullámai…. Én még mindig vigyorogva repkedek fölfelé és későn veszem észre, hogy ő már lent van… (Vagy valami ilyesmi)
És hogy mire jók az új helyzetek? Pld., hogy kiderüljön mennyire nem hiányzom neki…
Merthogy egy jó darabig pld. hozzám nemigen tud feljönni…. Az ő lakása meg tabu… Valami oknál fogva…(amit persze sejtek, de inkább azt most nem írnám ide…)
Jó. Tény, hogy mikor először és ezidáig utoljára nála voltam ( több mint 1 éve) levelibékát vittem neki ajándékba és egy jót bőgtem nála az éppen megpattanó házvevő miatt….
Azóta se hívott….. Ami persze nem gond mert szeretem ha nálam van…. Csak pöttyet azért piszkálja a csőrömet… Mind1 persze. Ennél nagyobb bajom ne legyen…
Ezt meg most itt befejezem, mert egyre rosszabb kedvem lesz….

Hát ez a hétvége se volt piskóta… De csokitorta se… inkább valami mákos cucc…
Olyaaannn…. Izé…. Ehetek egy szelet mákos kalácsot de a másodiktól már előjön az allergiám….
Megpróbálok valami kronológiai sorrendet találni… Nem mintha olyan káoszos bonyolult lenne csak az én fejem van alaposan tele…
Anikó barátnőmék totális lakásfelújitásba kezdtek. Ez azt jelenti, hogy az egész lakást a legapróbb szögig ki kellett nekik pakolni,csempét verni, ajtókereteket kiszedni, a hétvégével bezárólag… Egész héten szabin voltak és dobozoltak, szekrényeket szedtek szét…. Anikó a totális kipurcanás szélén táncikál…
Megkérdeztem néhányszor, hogy jöjjek-e segíteni pakolni de azt mondta, hogy nem, nem kell. Őszintén megmondva eleinte kicsit rosszul is esett, merthát ha nem is a szekrényszétszerelésben de a dobozolásban azért tudtam volna segíteni. Na mind1. Az én drága barátnőmmel egyébként nem igazán lehet vitatkozni. Ilyen kerek-perec kijelentős… Meghát minden csak úgy jó, ahogy ő csinálja….
Csütörtökön felhívott a melóhelyen, hogy délután tudnék-e menni, merthogy cuccokat kéne szállítani ide-oda. (Szétköltözik a család: a gyerekek Aprajafalvára a nagymamihoz (Vilma néni) , a férje az anyjához, Anikó pedig hozzám költözik…. ) Mondtam, hogy persze, megyek 4 óra után. Meló után hazajöttem, kajáltam, közben már csörgött, hogy mikor megyek. Mondtam, hogy éppen indulok.
odaérek, belépek…. éés látom ám, hogy baromi puskaporos a hangulat… Ahányan vannak, annyifele mérgelődnek. Jön Anikó, rámnéz:
– Hát te meg moziba készülsz? Túl világosan öltöztél!
Köpni nyelni nem tudtam…. Az jutott eszembe, hogy “én is szeretlek, vazze!” De nem mondtam, mert ha megszólalok 1 másodperc alatt összeveszünk.
Azt mondta, hogy szállítani kell….hát abban a ruhában mentem, amiben dolgozni voltam… Gondoltam vezetéshez nem öltözök át.
Na, lenyeltem oszt mondtam, hogy akkor cuccoljunk. Közben ahogy benéztem a hálószobába, láttam, hogy a férje meg a fia nagy egyetértésben éppen interneteznek a szekrényszétszedés helyett…. Aztán Vilma néni nekiállt konyhaszekrényt kiszedni… mi meg elautóztunk 2 kocsival Aprajafalvára. Visszafele, már majdnem hazaérvén eccercsak Anikó elhúzott mögülem….Kérdem lillától, hogy mit mondott édesanyád, hova megy…. Nem tudja…. Na jó, mondom, menjünk haza, majd jön… Hazaérvén a helyzet annyiban változott, hogy a már csak az egyik fiú internetezett, a másik feküdt…. Vilma néni pakolt….
Kérdem, – Nem tudja, hova ment Anikó? Eccercsak elhúzott…
– Biztos a boltba ment a papírdobozokért. Megbeszélte a boltossal, hogy nem dobják ki. A fiúknak kellett volna elhozni de nem mentek el érte….
Nnna… éppen itt jártunk, mikoris megérkezett M., mondván megnézi a konyhaszekrényt, hogy tudja majd szétcsavarozni… merthogy péntek délutánra volt betervezve az elszállítása…. Nna… M. nézegeti a csavarokat, jobbhíjján én állok mellette… Eccercsak előjött a Lala…(Gondolom felébredt a férfihangra) Mondja neki, M., hogy akkor, holnap olyan 3 óra fele feljön, szétszedi a szekrényt és 4re meg jön a haverja a szállítójárművel…
Lala mondta neki, hogy reggelre jönnek a fuvarosok és egy csomó helyre kell menni, nem tudja mikor végeznek, úgyhogy csörögjön oda mielőtt elindul…
Na éppen itt jártak, mikor tornádóként,borzasztóan zabosan, megjött Anikó…. M. már menőfélben volt, és elkezdte mondani Anikónak is, hogy megbeszélte Lalával, hogy jön 4 óra előtt szétcsavarozni a szekrényt…
– Nem kell azt szétcsavarozni le lehet így is vinni…
– De a hármas rész nem fog elférni a lépcsőfordulóban….
– De el fog férni, a kanapé is elfért, akkor a szekrény is el fog….
– Igen, de a kanapé nem ilyen szabályos tégla, könnyebb vele forogni…
Közben én kapkodtam a fejem egyikről a másikra… totális elképedéssel…. Hát mondom ilyen nincs, ezek itt meglincselik egymást…. Anikón láttam, hogy 220 körül lehet a vérnyomása és ahogy elnéztem M. se volt túl nyugodt….
Há’ mondom szólok már…
– Nem mondjátok, hogy most ezen kell vitatkozni? Nem mindegy hány darabra szedi szét?
– Engem nem érdekel ha az ablakon dobják is ki….
Nna… M. egy nagy csóókolommmal meg sziasztokkal valamint behúzott nyakkal elszelelt…
Én meg nem voltam észnél… Annyira bántott, hogy Anikó így viselkedett…. De azt is tudtam, hogy el kell néznem neki mert iszonyúan ki van borulva….
Állítólag reggel a villanyszerelőket is kiosztotta. A család állítása szerint egyenesen bunkó volt velük…. Pld. A szerelő benézett a nappaliba, ( ami elég nagy mert régen két szoba volt és egybe lett nyitva, panelhez képest az ember a lakásba lépve meglepődik hogy balra egy nagy világos, tágas nappali van,) és ilyet bírt kérdezni:
– Ez is a lakáshoz tartozik?
Mire Anikó:
– Nem! A szomszédé, csak átjárunk rajta!!
Mindehhez persze hozzá kéne képzelni a villámokat szóró szemét és az irdatlanul lebénító kisugárzását….
Na ezek után újfent rendeztük sorainkat…. Újra kiautóztam Aprajafalvára, hazavittem Vilma nénit meg Lillát, közben meg tök rossz kedvem volt. Lelki szemeim előtt láttam M.-t és nem éppen a vigyori állapotában…. Tudom milyen gyorsan fölfortyan és milyen iszonyúan fel tudja hergelni magát…..
½ 10-e értem haza majd némi tipródás után vettem egy nagy levegőt és felhívtam……
– Szia! Gondolom meg akarod ismerni a többi barátomat is… J
– Hát! Csak ne aprózzuk el, egyszerre jöjjenek… J
És vigyorgott… és annyira normális volt….. és annyira kellemesen csalódtam benne….
Mondtam neki, hogy azért Anikónak nem ez az alapállapota csak baromira ki van purcanva és hogy egyébként meg tök aranyos..…
Péntek…..
Mégiscsak szabin voltam, mert csütörtökön mielőtt eljöttem Anikótól megkérdeztem, hogy biztos-e, hogy nem kellek pénteken….
Nna kideriváltuk, hogy jövök…. ½ 10-re.
½ 8-ra be voltam írva szoliba, úgyhogy reggel azért bementem a céghez. Érdekesség: Hazafele autózván M. éppen jött ki a körforgalomból mikor én meg mentem bele J Véletlenül J pont abban a percben…. Egyébként Ő is szabin volt. Délelőtt az oldtimere törzskönyvét intézte, délután meg ugye az ominózus konyhaszekrény szétszedése J és elvitele volt betervezve.
Péntek. Költözés.
Hát én csak sofőrködtem. Illetve mentünk a szállító kocsi előtt..(vagy mögött J )
Délután M, meg a haverja elvitték a konyhaszekrényt….. Közben én Anikóval cuccoltam, úgyhogy végül is gőzöm sincs hány darabban vitték el… Szerintem nem is foglalkozott vele senki, úgyhogy tényleg nem kellett ezen vitázni… mint ahogy azt sejtettem…
Szombaton meg vasárnap csempét vertek meg padlószőnyeget szedtek fel meg hasonló nyalánkságokkal foglalkoztak…. Én reggel kimentem Aprajafalvára a temetőbe…KAPÁLNI… Vasárnap Vilma néninél ebédeltünk és akkor már viszonylag időben haza is értünk…. Még a micsodánkról is folyt a víz….
Most aztán Anikó nálam lakik. Eddig még megvagyunk….. J

Tegnap este átjött M. Éppen a fokföldi ibolykából szedtem ki az elszáradt virágokat… Vigyorgott mint a vadalma….
– Mi van, kint vagy a kertben?
Vicceske…
Aztán elvoltunk….
11ig…. Jó ha ott van.
Uramisten. Leszoktató bogyó kell nekem…..
Beszélgettünk… Többek között a káosz elméletet boncolgattuk…Khm..khm…. Egyenként 20centi átmérőjűre nyitott szemekkel csüngtem a szavain…. mikoris eszembe jutott MajdnemNyuszi jó tanácsa… és úgy minden átmenet nélkül elkezdtem vigyorogni. Az egészben az volt a kellemetlen, hogy nem mondott semmi vicceset…. Nna..erre elkezdett duzzogni, hogy nem figyelek…. Hádde figyeltem…. Télleg…. Sőt, okosakat kérdeztem….
Közben ettünk somlóit….
Hazafele vettem ilyen előre dobozolt somlóit, mert a múltkor olyan finomat hoztam az Intermicsodából…gondoltam veszek ésmajd milyen jó lesz ….. Mondjuk most nem ott vettem de gondoltam olyan nagyon nem lehet elrontani….. Hát de! El lehet.
Először M. mondta, hogy ez nem valami jó…. Mondtam neki, hogy jó ez, egye!
Erre kiszedette velem a kukából a papírját, hogy nem járt-e le a szavatossága…. Hát nem !
Aztán ahogy ettem, már én is éreztem valami fura ízét…. Úgy látszik bennem per pillanat nagyobb volt a küzdő szellem és később adtam fel….
Azt akartam, hogy a somlói jó legyen… J
De hát nem volt jó.
M előbb elkezdte enni, úgyhogy mire megállapítottam, hogy : “Húú ez télleg nem jó!” addigra ő már megette… J
Aztán főzött magának teát…. megszerelte a mosogatót…..(miután megmutattam neki, hogy hol kell összecsavarni J ) ….
Eccercsak közölte, hogy lemegy elszívni egy cigit…. Hátgondoltam innente kinemmész… J
Minek van a nagyablak?
– Szívd el itt az ablakban….
– Akkor is le kell mennem mert a kocsiban van a cigim.
(Juszt se mész le!)
– Kapsz az enyémből….
Hoppsza…. Duplára tágult szemmel elakadt a lélekzete… A “kiakadt” szó a tökéletes ide.
Aztán a következő pillanatban mégjobban, mikor előhúztam pont azt a márkát amit ő szív…
Még a múltkortájban kerestem elő az egyik papírdoboz aljáról, mikor majd’ megpusztultam egy cigiért…. Igazából még Aprajafalváról hoztam magammal… Van már vagy 3 éves… J
Hát akkora örömködésbe kezdett, hogy ihaj… Lefényképezett a doboz cigivel…émmeg csak néztem, hogy mire ez a nagy vihánc…
Aztán lelkesen elkezdett piát keresni.
Mondtam, hogy a sarokban van pár üveg bor…. És tényleg!
Hát olyan boldog lett, minha meggyött vóna a jézuska….
Lehet, hogy lecelluxozott, mikroszkóp alá rakott és talált rajtam valami hibát? J J
Gondolom néha villogó glóriát lát a fejem fölött….
Jó tényleg. Nem iszom, nem dohányzom… De hát ki se nézi belőlem…. Ménem?!?
Pedig enyhén spiccesen roppantul elragadó vagyok…. Leomlanak a falaim, rengeteget beszélek és dől belőlem a hülyeség… Legalábbis az előző életemben így volt. J
Aztán 11kor elment…. haza… J
Dee megint karácsony volt, mert kaptam két puszit…. Azt mondta, hogy:
–Légy rossz !
– Hát nem megy!
Erre mondott valamit amit nem értettem…. Ma meg azt állítja, hogy nem emléxik rá….
Hmmm…
Ha eccermajd sikerül kizárnom magamat magamból…. akkormajd jó lesz…. talán.

 Szenzációóóóó…..!!!!

Nagy öröm van minálunk! G. mára virradóra fogyott FÉL kilót….. Hohohohóóó….
Ennek örömére ma dupla nokedlivel eszi a paprikáscsirkét J J
*
A zelőbb meg:
Itta a kávéját.Tele volt a szája és úgy csinált mint aki éppen fogat mos és rám akarta köpni.
Mondtam neki, hogy: “- Ne köpkölődözzél !!”
Erre közölte, hogy olyan szó nincs is, hogy köpkölődözni….
De szerintemmeg igenis van, mert éppen azt csinálta… Akkormeg van, nem?
És különben is! Mondtam neki, hogy vigyázzon mert világgá kürtölöm a viselt dolgait J
Aszonta, nemééér…..!!
De szerintem meg ÉR !!!

Húúú ez a tegnapi nap… A hétfők hétfője volt…. Majdnem elaludtam reggel… Illetve olyan nehezen keltem fel, hogy nem is értem…. 10 fogorvosból 9 tuti, hogy azt ajánlotta volna, hogy maradjak ágyban és jól aludjam ki magam…. De ahogy tapasztaltam, a tegnapi nap során igen kevesen dolgoztak volna ha a fogorvosukra hallgatnak…. J
A másik: ez a bánatos időjárás…. Ilyen a mesében nincs. Vegyél fel bundát és jó ha alatta van egy fürdőruha is… Sose lehessen tudni…. Vigyél esernyőt és napszemüveget, papucsot és sárcipőt… Oszt jó lesz….
Egyébként meg csak mennek a napok és agyalok ezen-azon…. Nem kéne.
Nem tudom, valahogy semmi nem halad semerre. Tudom, magától nem is fog, de annyira tehetetlennek érzem magam…. Valami irányt kéne találni.
Tele vagyok gondolattal de írni sem tudok…..
Folyton úgy érzem, hogy várok valamit… Majd ha ez meg az lesz akkor milyen jó lesz…
Aztán ez meg az nem lesz, vagy ha lesz akkor már nem örülök neki annyira….. az idő elmegy a várakozással és magával viszi az életet…
*
Mostanában annyiszor eszembe jut anyuska…. Annyira bír hiányozni…
Ha látok valamit, ami tudom, hogy tetszene neki, mindig eszembe jut, hogy mennyire örülne…. Úgy tudott örülni.
Vasárnap Juditra várva a kocsiban ülve néztem a járókelőket…. Láttam egy aranyos, idős párt…..Kiöltözve, kézen fogva baktattak…… Idősebbek voltak mint anyuék lennének…. Valami borzasztó dühöt éreztem… Nekik miért nem adatott ez meg? Milyenek lennének most? Apámat el sem tudom képzelni “öregen”.
Hú… rossz kedvem lett, na.
Borisz egy kicsit helyre hozott de az sem volt az igazi….
*
Félre bánat, félre búúú….
Jöjjön M. J
Kéne valami bogyót szednem ellene. Az a nagy büdös igazság, hogy hiiáányziiik….
Pont egy hete nem láttam és igaz, hogy mindennap írunk egy rahedli imélt, meg igaz, hogy holnap feljön……..
Már próbáltam mindenféleséggel visszafogni magam…. Pl. kitaláltam, hogy “Ja, mindig én írok neki először….” Aztán visszanéztem az emileket…. Hááátazér nemteljesen így van…. Szerencsére.
Aztán ma kitaláltam, hogy legalább délelőtt nem zargatom…. Néha arra gondolok, hogy a töke tele van velem. Úgyhogy kibírtam, hogy csak ebéd után küldtem neki egy imélt

“eddig bírtam J “
erre a válasz:
“ J én meg kíváncsi voltam J “

Skorpió, skorpió, skorpió…..

Nemtom. Ha holnap feljön, lecelluxozom és berakom egy mikroszkóp alá….. Minden apró cefetkéjét átnézem, az összes hibáját megtalálom és akkor majd jó lesz…..
(Hülyeség. Tudom a hibáit. J )

Hoztak le egy szgépet ami bedöglött és a fiúk már össze-visza bütykölték de kész… megnyakkant…. Végső megoldásként T1 kinyomtatta és ráragasztotta az alábbi képet.

Most várják a hatást…..
Asztán esztán mindent így javítunk…. J

Kifelejtettem a “legjobb” részt a kertypartyból…. J
A főnök (továbbiakban FJ ) kapott ajándékba egy cserép hortenziát az egyik testvérétől. Mikor megkapta, mondták neki, hogy ültesse ki.
Mondta, hogy jó, majd kiülteti… A tesója erősködött, hogy még aznap kéne megejteni, de F úgy gondolta, hogy jó lesz az másnap is.
Másnapra a hortenzia megadta magát, totál lekonyult és tönkre ment úgyhogy F. kitalálta, hogy majd elmegy és vesz egy másikat mire jön a tesója látogatóba. Ezt a szegény megnyamvadtat pedig elvitte hátra a kertbe a bokrok közé cserepestül.
Nna… szóval ülünk kint a teraszon és elkezdtek jönni a szúnyogok és egyéb azonosíthatatlan repülő bizgentyűk. F. felugrott és hozott ilyen fölbe szúrható szúnyogriasztó fáklyákat meg a kipurcant cserép hortenziát. Nééztünk nagyokat, hogy mi lesz…. Hát kitalálta, hogy majd a cserépbe szúrja a fáklyát. A dolog működött is, mígnem leégett a viasz a nádról és már csak a nád parázslott. F. megpróbálta elfújni de nem sikerült, erre G. magára vállalta a feladatot.
Egy jó nagyot ráfújt, mire a következő pillanatban kigyulladt a hortenziabokor és az eddig a cserépben levő pernye és korom szépen beterítette a terasz felét….(na jó negyedétJ )
Majd’ megpusztultunk a röhögéstől…. Amit még tetézett G ártatlan “én ottsevótam” képe…
Mondtuk is F.-nek, hogy ennél jobban aztán tényleg nem tudta volna kinyírni a hortenziát…nem elég, hogy nem ültette át még fel is gyújtotta… J