apró csoda….. ;)

Csodák márpedig vannak! G. leborotválta a pamacsot az álláról!
Úgyhogy reggel nagy rikkanattal fogadtam:
– Jajjde cuki vagy….levágtad azt a randa szakállat !!!
No, közölte, hogy duplán megsértődött, merthogy ő nem cuki és a szakálla meg nem volt randa!!!
Most vigyorgok itt rá egész nap mint a vadalma….
Engesztelem…. J
Nézegeti az étlapot, hogy mit fog ebédelni…
-A stíriaiban mi van?
–Tészta, túró és édes…
-Hús nincs benne?
-Nincs.
–Biztos?
–Hacsak nem másnapos a szakács, tuti!
*
Este elmentünk M.-el Anikóhoz megnézni a konyhaszekrényt. 8-kor rámcsörgött, hogy 5 perc múlva ott lesz, menjek le.
Nemtom. Teljesen bele van zsongva ebbe a mixerségbe…
Odafele és visszafele is erről próbáltunk beszélni…. Illetve ő szeretett volna én meg nemigen tudtam mit mondani. Úgy éreztem, hogy annyira azt várja, hogy megerősítsem, hogy ez milyen jó lesz….De hát nem tudom. Mikor először mondta teljesen ledöbbentem. De persze lehet ezt addig ízlelgetni míg az embernek megtetszik. Azt mondja kezd tele lenni a hócipője az informatikával, meghogy ez nem egy nyugdíjas állás mert milyen az már, hogy 60 éves informatikus….
Hát igen. Sok érve van és némelyik teljesen jó….. Egyébként meg már eldöntötte. A szülei azt mondták neki, hogy ha ezt szeretné akkor csinálja. Végül is ez a jó hozzáállás azt hiszem.
Igen . Nekem is mosolyogva kell néznem a lufiját. Egyébként meg mi kára származhat abból ha elvégez egy mixer tanfolyamot? Semmi….. Az idő meg ki tudja mit hoz.
A konyhaszekrény egyébként nagyon tetszett neki… (Tényleg tök jó) Nagyjából lemérte, hogy majd ki tudja találni hogy’ tudja beapplikálni a konyhájába.
Jót vigyorogtam. Odaértünk. Bemutatkoztak egymásnak, leültünk a nappaliban, Anikó hozott csokis kexet….és eccercsak a zavarbanlevés másodperce futott át rajtunk…. Valószínüleg tőlem eredt de mindenkinél elidőzött pöttyet….
Azért örülök, hogy megismerték egymást.
Ez jó.
Havzavitt, mondtam neki, hogy jöjjön fel egy Wellcome drink-re (stílusosan J ) Kapahat hideg narancslevet, langyos colát vagy forró teát, esetleg ezek egyvelegét…..
De nem volt humoránál. Közölte, hogy fáradt és hazamegy.
Nnna.
A szenzoraim azt jelezték, hogy valami baja van…..
Aszonta nincs. Ha lesz, majd szól.
Erre mondtam, hogy úgysem, mert ő nem az a megmondós fajta. Még sose szólt semmiért pedig már kihoztam néha a sodrából….

-Szeretnéd ha ordibálnék veled, vagy mi??
– Miért? Lenne miért?

Hát eccer kihúzom a gyufát nála…. :))