megint sirámok…

A mai napom se volt piskóta…. Ahogy az elmúlt hetem, hónapom……
Csütörtök lévén a hét hordaléka már igencsak összegyűlt …..
Megint rég írtam… Nem is tudom…. 7végére kemény angol tanulás volt beiktatva a szerdai írásbeli vizsgára…. Hááát….. Ja. Tanultam is. De valahogy nem volt az igazi.
Legalábbis vasárnap este abszolút nem éreztem úgy, hogy megragadt volna bennem a tudás legapróbb szikrája…..
Szombaton reggel 9kor felhívott M. Érdeklődött, hogy mikor kell elvinni a konyhaszekrényt Anikóéktól.
(Merthogy Anikóék totális lakásfelújításba kezdenek pár héten belül és kicserélik a konyhaszekrényt (is)…. Kérdeztem tőle, hogy mit csinálnak a régivel….. Mondta, hogy megy az anyjáékhoz gyújtósnak…. Na ezen jól kiakadtam, mert nem egy átlagos konyhaszekrényről van szó….. szerintem tök jól néz ki. Miután kideriváltam, hogy hozzám a tetőtérbe abszolút nem lehetne beapplikálni, eszembe jutott M. Merthogy ő meg az én konyhaszekrényemre vetett szemet… Dehát mire nekem abból új lesz és cserélem, addigra kikelnek a tököscsulik… (nagymamám után, szabadon)
Szóltam M.nek, hogy mi lenne ha…. Ő meg tök örült neki…. Csakhát nem beszéltük meg az időpontot.
Miért is kezdtem én ezt el…???
Ja! Rámcsörgött szombat hajnali 9kor, hogy mikor kell elvinni….
– Hát majd 15-e után….
– Ja! Szóval nem a jövő 7en?!
– Neeem. Majd elmegyünk és megnézzük azért előtte.
– Jó! Na mostmár ki az ágyból!!!!
Na ezen jól kiakadtam.
– Honnan tudod, hogy még az ágyban vagyok….. ?!?
– Vezeteeek…..
Tudja, hogy utálom, ha vezetés közben telefonál és így rövidre zár6ja a diskurzust….
A harmadik szeme…. Esküszöm, hogy van neki……
*
Aztán a hülye angol vizsga is stresszelte a napjaimat…. Meg, hogy nagyon lazán gazdálkodtam az időmmel…. Ráadásul elfelejtkeztem az angol vizsgámról és kedd délutánra megígértem Anikónak, hogy elviszem a közeli Mogyorósba az asztaloshoz, aki az ajtókat fogja náluk csinálni. Jött velünk az anyukája is és még fel is jöttek mert Vilma néninek már régóta meg akarom mutatni hogy hol lakom…. Most kiderült, hogy Ő a tetőtérnek egy ilyen pókhálós sufnit képzelt el…. és mindig szörnyűlködött, hogy hova költöztem…. Most aztán jól kiakadt, hogy világos, meg tágas, meg nagy….. Megnyugodott. J
Aztán hazavittem őket és ½ 10 körül értem haza. Na hát angolozni annak se lett volna kedve akinek angol a nénikéje, nemhogy nekem….. Úgy csuktam össze a könyveket, hogy ihaj….
oszt reggel meg megírtam az írásbelit…. Sztem nem lett olyan rossz….
Még hétfőn szóbeli…és kész. Szeptemberig.
*
Aztán: meló, aminek semmi látszatja…. Sőőt…. Kedden, az emberi rosszindulat olyan foka talált meg és olyan igazságtalanul, hogy teljesen padlót fogtam tőle. Nem akarom most itt ecsetelni mert nagyon a kályhától kéne indulni, ahhoz meg momentán semmi kedvem…. Valaki akinek már hetek óta dolgozunk és finoman szólva nem áll a helyzete magas fokán, mikor számon kérték elmaradásait és hiányosságait, úgy védekezett, hogy támadott …. Lefröcskölte akik körülötte voltak….. köztük engem is….. Szerencsére nem ért célt. De olyan rossz kedvem lett tőle. Merthát persze nem az ember szemébe mondja a baját…. neeem…. annyira nem gerinces…
Eláztat, aztán egy óra múlva meg mosolyogva jópofizik velem a folyosón… Merthogy nem tudja, hogy tudom…..
Mind1. Már így is többet fecséreltem rá mint amennyit megérdemel. Csakhát nehezen térek napirendre fölötte. Egy magasan képzett, udvarias, mosolygós, idősebb úr…. És eccercsak BANG!!! belédszúr hátulról….
Szóval ez is csak egy adalék volt….éppen a keddemhez…. Aztán kedden jött hozzá még egy… Szerencsére az is jól sült el de az csak a véletlenen múlt. Ez éppen a “sz*ból várépítés “ esete…. Megépítjük…. Mondogatjuk közen, hogy húúúde büdös….húúúde sz*r….. De a várkapitányt nem érdekli…. Aztán eccercsak keletkezik valami…. Nééézzük…. meg mondogatjuk, hogy jééézusom….ez nagyon büdös……Húúú…. Az összes építőmunkás jól behúzza a nyakát és reménykedik, hogy nem az ő feje fog repülni mikor a várkapitány is megérzi a büdöset…
Na ez jó virágnyelven volt de nagyon igaz. Állítólag a prezentáló építőmunkás ügyesen elnyomta a szagot valamivel…. J
*
Szóval mára totális lett a rosszkedv nálam. Nem tudom, valami van a levegőben mostanában…. Nem jövök ki a gödreimből….. Félek.
Állandóan fáradt vagyok, kedvetlen…. Mi lesz ebből?!
5 körül értem haza. Kajáltam és eldőltem mint a krumplis zsák. Gondoltam alszom egy órát aztán nekiülök az angolnak.…lévén hétfőn szóbeli…..
Hát már éppen alfában jártam mikor felhívott M., hogy feljönne a nyomtatmányaiért….
Illetve azt mondta, hogy vagy ma vagy a jövő 7en.
Mondtam, hogy nekem aztán mind1, akkor jön amikor akar. Hát a mai napot választotta….. Szóval fel kellett kelnem. Nem voltam túl boldog, mert nagyon magam alatt voltam …. De hát jöjjön aminek jönnie kell…. Jobb híján olvastam míg vártam (persze nem az angolt)
Már amikor belépett kaptam egy virtuális gyomrost…. Jól nézett ki na… J Émmeg persze hangot adtam neki…. Szóval fényeztem egy kicsit… J
Naná, hogy az első másodpercben észre vette, hogy valami difi van nálam, pedig annyira igyekeztem…. Úgyhogy eljátszottunk egy kicsit azzal, hogy:
-Mi van?
– Semmi…
– De látom…
– De nincs semmi..
-De van.
-De nincs!
Aztán javasoltam, hogy lapozzunk…. Úgyhogy beszélgettünk erről-arról, aztán megint kezdte..
–De mi bajod van?
–Mondom, hogy semmi. Nincs jó kedvem.
– Tudok segíteni?
–Nem.
– Van valami ami tudna segíteni?
– Nincs….
– Van valaki más aki tudna segíteni?
– Nekem kell megoldanom a problémáimat.
– Most nehogy sírj.
Ááááááááááááááááááááááá…… Ez ám a szadizmus. Valakinek aki mindjárt elbőgi magát azt mondani, hogy ne sírj…. Tuti, hogy kész…..
Deee nagyon hamar összeszedtem magam….. Hiába…akit kemény fából faragtak…..
Azt hiszem soha a büdös életben nem leszek képes vele magamról, az érzelmeimről beszélni.
Nem csak arról ami vele kapcsolatos, hanem másról sem….. Márcsak azért sem mert én sem vagyok tisztában saját magammal. Nem tudom, hogy valami van, vagy nincs, vagy azért nincs mert elfojtom, vagy azért van mert bedumálom….. És hiába agyalok. Kész. Vannak dolgok amikre nincs magyarázat. Az én lelki világom is ilyen. Egy nagy katyvasz. Bár merre próbálok kiutat keresni semmi nem vezet sehová…. Minden utam zsákutcába torkollik….
Azért jót beszélgettünk. Mondta, hogy hallgassak zenét az őrajta pld. segíteni szokott…
Mindeközben eccercsak felhívott Anna, hogy a céges gépén benne van egy képnézegetőben és kiírt neki valamit, most mit nyomjon meg….meghogy lapozgatni akarja a képeket…
Próbáltam magam betájolni, hogy miben lehet, meg kerestettem vele a slide show-t…. Közben meg M. azzal szórakozott, hogy úgy csinált mintha ki akarna mászni az ablakon… aztán mikor rájött, hogy nem húzom vissza, gondolta beleharapna a kaktuszomba, felrakta az elefántom a hűtő tetejére…. Szóval elvolt mint a rossz gyerek…..
Anna közben közölte, hogy nem jön 7végén. Mondtam, hogy jó. Elkezdte magyarázni, hogy el kell neki menni képeket előhívatni, meg mos, meg mittomén miket csinál…. Mondtam, hogy jó. Abszolúte nem volt kedvem vitázni vele vagy ellentmondani, vagy netán kérlelni, hogy jöjjön…. Úgy voltam vele, hogy nem jön, nem jön….Kész. A világ forog tovább.
Ráadásul 90%ban biztos voltam benne, hogy nem jön, mert szerdán este már mondta, hogy nem biztos, meg még meglátja…… Nagyon eröltetni sem akartam, mert úgyis készülnöm kell a hétfői angol szóbelire…….
Ámdeviszont őmeg valami harcra készülhetett már előre és mindenáron le akarta játszani a forgatókönyvet, amit összerakott magának mielőtt felhívott…..
– Most nem kell ám megsértődni.
– Nem sértődtem meg.
– Deee, mert hallom a hangodon.
–Nem hallhatod a hangomon mert abszolút nem sértődtem meg.
– De már ismerlek jópár éve. Látlak magamelőtt.
– Tuti, hogy nem látsz magad előtt.
-De.
–Nem.
A végén kideriválta, hogy nem vagyok egyedül….
Igazából tényleg nem érdekelt, hogy jön-e vagy nem. És huzakodni sem volt kedvem vele.
Erről meg egyszerűen nem lehet lebeszélni, hogy olyasmiért vesszen velem össze amit szerinte én gondolok…. Ez ilyen mánia nála. De elég szörnyű mert egyszerűen képtelenség bebizonyítani azt, hogy én mire nem gondoltam…. Húúú…. Mind1. Ezt is túléltem.
M. ¾ 10ig próbált lelket verni belém. Elmesélte, hogy volt szombaton dizsiben és egy akkorát táncolt, hogy ihaj…. egy olyan csajjal, hogy ihaj…. J
És ettől olyan lelkes lett, hogy még csütörtökön is volt benne lendület….
Na igen. Mondjuk az én “lendületem” ettől nem jött meg…. J
Nézzem a dolgokat más szemszögből… Mert máshonnan nézve ugyanaz másnak látszik…
Egy órán keresztül sulykolta belém, hogy gondolkodjak pozitívan…..és semmi nem történik véletlenül…. Hja. Pozitívan gondolkodni nem elhatározás kérdése, hanem kemény meló… eleinte legalábbis. És piszok könnyen fel lehet adni. Ő most éppen a felfele menő hullámon van de ha néhány hete –mikor éppen majd’ fölrobbant a dühtől- mondom neki, hogy gondolkodjon pozitívan, akkor kilógat az ablakon…
Azért díjaztam az erőfeszítését. Jó fej. Ott is hagyhatott volna főni a levemben. Látszott rajta, hogy segíteni akar….
Mikor elment még két puszit is adott.. (nem osztogatja ám csak úgy…), úgyhogy ennyi eredménye volt a “raplimnak”.