Szöszmókjaim....

Hát ha a márciust a levese dobtam, akkor április mehet a főzelékbe és ha így haladok, májusból saláta lesz….. (Bár főzelékhez nem kell saláta….) Hmm… Lehet, hogy a május megmenekül?
Nem írtam… Illetve gondolatban igen… de leülni a gép elé se időm se erőm nem volt.
Egyszerűen utálom már, hogy folyton csak nyüglődök mindig csak a rossz van…azzal meg minek töltsek meg oldalakat….
Nem tudom. Megpróbálom helyére rakni magamban a dolgokat…. illetve mindennek megtalálni a maga helyét…..
Nem is tudom hol kezdjem… azt sem tudom, hogy mit írjak le mit ne….
Na mind1. Valami lesz….
APEHék végre kiszámolták, hogy mennyivel jövök nekik… Egy évbe telt, hogy kikalkulálják az illetéket a lakásra…. Ez a harmadik vari és ez már csak 12.000 J
Hm… J Asszem ezt már befizetem… Egyébként már nagyon rutinos voltam… Csütörtök délután hoztam el a postáról a levelet. Gondoltam, nem rontom el a hétvégémet, úgyhogy nem bontottam ki csak hétfőn és csak reggeli után…. J Jobb ha az ember óvatos egy APEH-os levéllel. Akkor is ha nincs vaj a fején. J
*
Aki úgy igazán megkeserítette a napjaimat az az én drága Anna barátnőm… Annyira meg vagyok lőve vele kapcsolatban… Annyira el tud képeszteni…
Nagyon nem érzi jól magát a munkahelyén. Pár hónapja át került egy másik helyre de az sem az igazi… Emiatt aztán teljesen keserű, rosszkedvű, fáradt…… Éshát ezt valakin le kell vezetnie…
Szinte naponta beszélünk, ha nem hív akkor én hívom mert sokszor annyira maga alatt van, hogy beszélni sincs kedve…viszont az meg nem jó ha magában emésztgeti a napjait… Jó az ha az ember kibeszéli…(vagy ha grafomán –akkor kiírjaJ )
Egyik pénteken közölte velem, hogy én milyen önző vagyok, mert hétfőn mikor a BKV-s sztrájk volt eszembe sem jutott megkérdezni tőle, hogy hogyan jutott be a munkahelyére.
Tény. Ez így volt.
Viszont azon a héten (is) minden nap beszéltünk. A sztrájk napján éppen betörtek az irodájukba és elvittek néhány dolgot. Laptop…kulcsok…stb.
Szóval ezt tárgyaltuk ki. És utána is beszéltünk minden nap 1-1,5 órát…. Sőt, csütörtökön hangversenyen voltunk, ahova az utolsó utáni 5 percben ért oda pedig tudja, hogy engem a várakozással a sírba lehet kergetni….
És ezek után pénteken közli velem, hogy én milyen önző vagyok…. Meg hogy milyen jó nekem, mert én csak megkérdezem, hogy mi van vele és ő elkezd beszélni és nekem semmit nem kell számon tartani mert ő mindent elmond… Belőlem viszont mindent úgy kell kihúzkodni…
Hát igen. Tényleg nem vagyok az a szószátyár fajta. De el szoktam neki mondani a dolgaim előbb-utóbb…
Nem is akarom ezt tovább ragozni…. Lehet, hogy önző vagyok. Bizonyos fokig mindenkiben van azért ebből a tulajdonságból. De úgy gondolom, hogy ez pont tőle egyáltalán nem jogos. Ezzel a hülye előráncigált indokkal meg főleg.
És hülye meg azért vagyok mert ezen hetekig el tudok rágódni. De valahogy helyre fogom rakni magam…. Megacélozom a lelkem és nem foglalkozom többet a dologgal mint amennyit érdemel. Vagyis esztán így lesz !!! J
A szép a dologban az, hogy ezek után elmegyünk Erdélybe a mostani hosszú 7végén. Igaz, hogy egy busznyian leszünk…. Az út is eléggé kalandosnak ígérkezik…..
Szóval úgy tűnik sikerül megint halmozni az élvezeteket.
*
M.
Háát…. Legalább már nem akar hetente kéccer fölmondani…. J
Elvan.
Hiányzik…. Nekem…. Neki én kevésbé…. De azért még szavam nincs rá.
Csütörtökön már éppen lemondtam róla mikor dobott egy emilt. (Igazából nem tudunk még email-ezni sem, mert az itteni fiókja T2-n keresztül megy…(márminthogy T2 –höz vannak forwaldolva a levelei..) az ő cégese jó lenne ugyan de asztmeg nem tudjuk ki olvassa még….
Gondolom az ottani rendszergazda…. A banki net meg le van korlátozva.
Nnna…. Marad az sms.
Szóval csütörtökön azért kihasználtuk az ő cégesét… Írtam neki, hogy nagy mákja van mert pont egy hetet kapott tőlem és az aznap járt le.. J
Persze ilyenkor jól felháborodik… mondván, hogy úgyis minden olyan sz*r, akkor még csak üssem én is…. Így aztán jó nagy lelkiismeretfurdancsom lesz, hogy mit b*ogatom szegényt…. Húú….
Írta, hogy a héten szabin lesz és dumálhatnánk. De hát én elhúzok Erdélybe… Szerdán már megyek Pestre… Megegyeztünk a hétfőben, ami úgy délután kettőig jó is volt neki aztán írt egy smst, hogy nem jó neki ma és majd jelentkezik.
Halleluja.
Nemtom. Nemtom. Semmitse tudok….. Azt hiszem egészen szimplán az lesz, hogy először majd csak ideje nem lesz rám, aztán már kedve sem….
*
Táltos, dobos találkozón voltunk a Szomszédvárban…. Húúú…. Tök jó olt. És ha nem lett volna olyan bánatos hideg még jobb lett volna…
A múltkor mikor tavaszköszöntő banzájon voltunk regéltem pár sort a sámándobolásról.
Már ott mondogattam, hogy milyen jó lehet ez kint a szabadban, este, tábortűznél….
És erre putty…. Mit látok? Szomszédvárban táltos, dobos találkozót tartanak, tábortűzzel, parázson járással meg minden…..
Sőőőt…. Meglepve láttuk a “mi” tavaszköszöntős sámánunkat is… Jól szórakoztunk Judittal. Próbáltuk kitalálni, hogy vajon melyik csaj tartozhat hozzá…. Merthogy mindig más lógott a nyakában… Megállapítottuk, hogy bizonyára valami irdatlan nagy szeretetenergia áramlik belőle és szórja szét a hiányban szenvedőknek… J
Hát parázson nem jártunk pedig nagyon készültem rá…. Sőt, sajnos a máglyát sem vártuk meg mert annyira hideg volt, hogy 9kor eljöttünk.
Ámdeviszontellenben …… Tök érdekes, hogy egy ideje ilyen hennamániám van. Nemtom honnan jött és hova megy…. de annyira szerettem volna valami klassz mintát a kezemre…
Éssss…. Volt a rendezvényen egy hennafestő csajszi. Először csak a csuklómra akartam egy karkötőszerű mintát de a csaj tökre belelkesedett, hogy milyen szép kezem van meg milyen hosszú ujjaim és azt mondta, hogy fessünk rá valami nagyobbat.
Így aztán a bal kezemen a mutatóujjam körmétől a kézfejemen át a csuklómig rajzolt mintát.
Naagyon klassz lett. Úgy örültem neki… J (Egyébként 1-2 hétig marad csak meg)
Szóval tök jó nap volt… Hazafele autózva még rá tudtunk tenni egy lapáttal… Szerencsére Boriszban nagyon jó a fűtés (is) így kellemes melegben, Modern Tókingot meg R-go-t énekelve hasítottunk …. J
*
Anikóról is kéne írnom…. De ez is egy rossz… Pajzsmirigy problémája van és ….. Nemtom…. Két hét múlva megy izotópos vizsgálatra… Egyszerűen csak elment szemészetre szemüveget csináltatni és ott deriválta ki a doki….
Annyira féltem. Nem akarom, hogy baja legyen. De látni lehet a dolgokat előre. Már tavaly október tájékán nagyon sz*ul nézett ki… Decemberben még rátett jópár lapáttal… Persze nem jódolgában. Gondoltam is rá, hogy ha ezt megússza….. Csak az ember nem akar kárálni. És amikor vasárnap elmesélte, hogy szombaton reggel 1/26kor kelt, megfőzte az ebédet, aztán elment a piacra bevásárolni, aztán elment dolgozni. ½ 1kor hazament, megebédeltek, majd a család otthagyta a konyhában a mosogatni valóval… Na akkor azért elkapott a harci méreg és kedvem lett volna megrázni egy kicsit a Lalát, hogy ébredjen már föl és gondolkozzon el ha nem esik nehezére……
*
Röviden ennyi az elmúlt hónapom… Vagyis sokkal több ennél… érzelmekben mindenképpen… Több száz oldalt tudnék írni mert mindenen többet rágódom mint kéne….. De ha az ember akkor nem ragadja meg az alkalmat és nem írja ki magából a szösszeneteket akkor később már nem is érdemes. Az idő átalakítja, fakítja, néha mélyíti….vagy egészen egyszerűen eloszlatja a pillanatnyi meglátásokat.

Hát ez a március mehet a levesbe….. Jéééézusom…..
Vagy még oda se. Eccerűen csak le kell húzni a wc-n.
Minden pont olyan mint volt. M.-et hetente kétszer lebeszélem, hogy azonnal felmondjon… és próbálok belé lelket önteni…. Kevés sikerrel.
Tegnap ahogy végzett du. 6-kor, felhívott mondván, hogy ahogy letesszük a telefont hívja a főnökét és kilép. Majd felrobbant a méregtől. Mondtam neki, hogy nyugi, felmondani ráér reggel is, ne kapkodjon mert még lever valamit…. és ha lehet ne 200zal jöjjön hazafele.
Átjött este de még mindig nem látott a pipától… Mondtam neki, hogy ha fel akar mondani akkor tegye de egy ilyen döntést ne hírtelen felindulásból tegyen meg, hanem alapos megfontolás után. Az mondjuk tisztán látszik, hogy ez nem neki való meló. Teljesen kikészül az “üldögélős semittevésben” és annyira fel tudja húzni magát, hogy ihaj….
Gondolom még valami plusz baja is volt de azt nem tudtam “kiszedni” belőle. Állítja, hogy semmi deeee az én skorpiós megérzésem szerint volt még ott valami….
Na de azért lehiggadt mire elment. Sőt fel sem mondott J
Szóval teljesen el van keseredve. És annyira sajnálom. És annyira szeretnék segíteni neki valahogy…….. nemtom…
*
De vót egy jó is.
Tegnap elmentünk Anikóval fürdőszobát meg csempéket nézni… Az egyik boltban állunk nagy tudósan egy rakás csempe előtt mikor elém áll egy olyan 2 év körüli kiskölyök, kezében egy slusszkulccsal és teljesen értelmetlenül, folyékonyan elkezd nekem magyarázni…
Nééézek rá nagy értelmesen…. Az meg csak mondja, mondja és közben még mutogat is…
Azt hittem megzabálom.
Hát mondom, ennek a fele se tréfa…. Csak jól megmondom neki én is a magamét… J
– Hát nem értem ugyan mit mondasz de biztosan igazad van.
Erre határozottan közölte, hogy : – Nem!
-Jó akkor nem. Velem lehet tárgyalni.
Erre megint csak folytatja tovább a mondókáját, hótt komolyan. Eccercsak megfogja a kezem és húz maga után….
Szóltam Anikónak, hogy elmentem az új pasimmal….elvégre kocsija is van és jódumás….
Szóval húzott maga után mint a zsákmányt…. Mentünk, kanyarogtunk a csamperakások között… Eccercsak megálltunk egy rakás előtt és határozottan rábökött egy hótt ronda, PIROS csempére, de közben be nem állt a szája….
Esküszöm rá akart beszélni, hogy olyat vegyek!
Aztán jött nagy sebbel-lobbal az apukája és nem győzött elnézést kérni, hogy a gyerek “feltartott” megmég nagyon örömködött, hogy végre megtalálta…. J