……….

Az jutott eszembe, hogy, hogy pár éve olyan az életem mintha beledobtak volna egy kémcsőbe, néha öntenek hozzám valami trutyit és mikroszkóp alatt figyelik, hogy “Nnnna erre vajon hogy’ reagál?”
A mai napi lötyi: Felmentem az iwiwre , merthogy Csillagbogárnak ma van a 29. szülinapja és gondoltam küldök neki egy üzit… Látom ám, van egy üzenetem. Az egyik gimis osztálytársam írt, hogy meghalt a volt tornatanárunk… Háát… nem akarok itt álszent lenni, sajnálom szegényt de momentán több dolog is van az életemben ami mélyebben megérintett viszont kínomban már csak vigyorgok… Gyanútlanul felmegy az ember a netre és bang…. Nehogymáá ez a nap szar nélkül legyen hagyva….
*
Egyébként nyugaton a helyzet változatlan…. K M. átjött pénteken is és …..nemtom melyikönk volt jobban maga alatt….
Szerencsére a hét végén itt volt Anna és így M. 5 percek helyett csak 10 percenként jutott eszembe… Szóval Anna…. Olyan jó volt, hogy itt volt. Azt hiszem (vagyis erősen remélem), hogy átvészeltük a rázós időszakunkat és ha már nem is leszünk olyanok mint pár évvel ezelőtt, azért megmarad a régi találkozásaink varázsa, jóérzése. Most megint úgy éreztem vele magam mint régen. Szombaton elmentünk sétálni a közeli parkerdőbe. Szedtünk ibolyát, megnéztük a régi 7végi házunkat…. Jókat nosztalgiáztunk…. Akkora bulikat szoktunk ott csapni, hogy …… húúú….
Vasárnap megnéztük az Aidát. Teccett. És bizonyára, ha nem terelődnek el néha a gondolataim még jobban élvezem… Nagyon jó volt, örülök, hogy megnéztük. 7-kor kezdődött az előadás de 6ra odaértünk, mert beültünk a színházban levő kávézóba. (Hős voltam, nem ettem sütit… J ) Aztán úgy ½ 7 magasságában nem bírtam tovább és felhívtam M.-t…. (Őszintén megmondva ki kellett pöckölnöm hozzá néhány téglát a falamból, meg Anna rugdosott egy keveset…J )
Örült nekem. Úgy vette fel, hogy “-Van telepátia”
Csak egy pár mondatot beszéltünk de nem lett tőle jobb kedvem annyira maga alatt volt. Mondjuk ezt azért sejtettem… Aztán reggel mielőtt elindult próbáltam lelkesíteni egy sms-el… Azon tipródott, hogy mit vegyen fel merthogy őneki nincs “banki“ ruhája…. legalábbis napokra… Ezen elvacakoltunk egy darabig, aztán írtam neki, hogy keressen valamit oszt induljon mert el fog késni és nem lenne jó, ha 120szal menne. Erre 10 perc múlva közli, hogy most ért be Pestre… J Én meg azt hittem, hogy a szekrénye előtt tipródik mint a szőkenő…
Felhívott ebédidőben …próbáltam öntögetni belé egy kis lelket….. inkább kevesebb mint több sikerrel… Megbeszéltük, hogy feljön meló után. ½ 6 kor rámcsörgött, hogy csak 7 körül jön mivel még be kell hoznia a céghez egy servert…. Nem mellékesen: reggel meg felvisz egy garanciális gépet…. Szóval..igen…
Annyira fáradt és nyúzott…. Még év végén sem volt ilyen mikor pedig bejárta 2 hét alatt az országot, kis túlzással Győrtől Záhonyig…. Mert az csak fizikailag volt fárasztó most viszont a lelke is padlón van.
Azt mondta, hogy nem valószínű, hogy két hétnél tovább lesz hajlandó ezt csinálni. Ahogy elmesélte, hogy mi a napi teendője… hát egy nyugdíjas otthonból kikapnának egy viszonylag agyilag fittebb bácsikát simán ellenne vele…. Tény, hogy nem neki való…nem az a leülök oszt ottmaradok fajta…. És az a rossz, hogy azon kívül, hogy meghallgatom nem tudok neki mit mondani. Mindenkinek rossz ez az állapot…
*
Tegnap azért volt egy kis jó is… T1-t elvittem ebéd után a virágoshoz, merthogy a feleségének névnapja volt. Gyönyörűséges tavaszi csokrot kötött neki a szemben lakó szomszédom, aki ott dolgozik a virágboltban… És amikor jöttünk el eccercsak a kezembe nyomott egy gyönyörűséges, rózsaszín, nagy virágú jácintot…. Úgy meglepődtem…. de olyan jól esett…..