mi hiányzott…?!?

Írnom kéne de nem tudom, hogyan kezdjek neki….
Nem tudok úgy írni, hogy az ne legyen pesszimista, ne siránkozzak…. Utálom még leírni is de annyira szar hetem volt, hogy ……..
M. körül forgott….merthogy mostanában, egy jó ideje……. nemtom… már ezt is írtam…. És nem tudok róla úgy írni, hogy az érthető legyen ha nem kezdem a kályhánál… Ott viszont nem akarom kezdeni…. mert ahhoz se kedvem se idegzetem. Megpróbálom tömören.
M. egy pesti cégnél dolgozik csak nálunk ’állomásozik’… A mi eléggé jó nagy, több cégből álló vállalatunkat látja el sztechnikai eszközökkel. Már nem emlékszem, hogy ’ kedden vagy szerdán (úgy egybefolyik ez a hét) de asszem szerdán felhívták a cégétől, hogy péntektől áthelyezték Pestre egy bankhoz….
Hát kiakadtunk mint a sezlonrugó… A főnököm is kiakadt, mert egy csomó ügy van folyamatban és a beszerzéseket neki kell valahogy koordinálni… Illetve megoldani, hogy most mi a túró legyen…. Szerdán írt egy emailt a vezérnek, hogy mi megtartanánk M-t, merthogy a munkájára itt szükség lenne….
Ez persze közel sem ilyen egyszerűen ment, mint ahogy én most leírtam. Több napos folyamat és még mindig tart….
M. persze nem szeretne menni. Kedden feljött, beszélgettünk… Igazából ugyanazt ragoztuk, csak mind a ketten annyira feszültek voltunk, hogy jó volt legalább beszélgetni… Illetve Ő nagyon laza volt de aztán rájöttem, hogy csak jól álcáz….
Szerdára teljesen padlót fogtam. A nagy büdös igazság az, hogy saját magamat is megleptem magammal…. Hogy ennyire mélyen érint a dolog, hogy ennyire rosszízű még a gondolat is, hogy elmegy…. És nem érdekelt, hogy látszik rajtam, illetve nem foglalkoztam azzal, hogy ne látsszon…. Úgy 5 óra tájban felkerekedtem, mondván, hogy kész…kirohanok a világból….
haza megyek, vagy valahova mittomén csak ne kelljen bent ülnöm….. G. is felkerekedett, hogy ő is jön haza… Kabátban átmentünk M.ék szobájába beköszönni… M.nek mindkét fülén lógott egy telefon de intett, hogy várjak meg mutogatott a mellette levő székre, hogy üljek le…. Leültem…. G. elment…. aztán egy negyed óra múlva T1 is…. Én meg ültem ott mellette kabátban…. Tényleg úgy voltam, hogy abszolút nem érdekelt, hogy mondjuk T1 mit gondol, mééér ülök én ott..…. (Azért alapesetben ehhez újra kellett volna születnem… ) M. meg vígasztalgatott… J Pld. megígérte, hogy nem megy sehova J Aztán rámjött a mehetnék… Modtam neki, hogy annyira rossz kedvem van és én már nem akarok itt ülni és megyek a Tescoba…. (Hát hova is futhatna ki valaki a világból?)
Mondta, hogy ő sem marad tovább és együtt jöttünk el. Leadtuk a kulcsot a recepción és mondta, hogy írjam be, addig elszalad pisilni…. Beírtam… aztán álltam egy darabig…de annyira nem bírtam egyhelyben maradni, hogy elindultam…. És már eléggé a parkolóban jártam mikor kijött és utánam szólt…. Megálltam, odajött…. Asztán még álltunk jó negyed órát az épület előtt, az esőben, ami ugyan nem szakadt de azért esett….. Délelőtt írtam, hogy legszívesebben kiállnék az esőre… Hát ilyen gyorsan még nem jött össze semmi…. Szóval álltunk az esőben…
– Utálom ezt… Nem akarom, hogy elmenj!
– Nem megyek…
– De biztos?
– Biztos.
– Megígéred?
– Bízzál bennem.
Na és ezzel úgy el voltunk egy jó darabig…. J Aztán megint nem bírtam tovább…. Jó lett volna vele maradni (persze nem az esőben) de közben meg arra vágytam, hogy beülhessek a kocsimba és csak menjek…menjek….
Arra gondoltam, hogy ma úgyis eldől a dolog valamerre ha válaszol a vezér az emilre….
Ma csak vártunk, vártunk… M. futkosott, intézte a dolgát és nekem is egyre csak szaporodik a munkám… 10.40-kor míítingre mentem amit sikerült nagyon rövidre zárnom….
Pöttyet erőszakos vezényletemmel kiosztottuk egymás között a melót… oszt kész. 11-kor már kifele jöttünk. Mondta is az egyik csaj, hogy szereti az ilyen lényegretörő, frappáns míítingeket J Az igazsághoz tartozik, hogy nem szoktam így magamhoz ragadni a kezdeményezést, főleg hogy egy rangban felettem álló is volt a csapatban és t.képpen nála ültünk és ’normál’ estben hagytam is volna vezényelni…. De most ugrásra készen ültem a fotelban…. Részben a meló miatt amit abbahagytam és tudtam, hogy nem is biztos, hogy végzek ma vele… és sokkal nagyobb részben M. miatt…
G. is látta rajtam, hogy bajom van… Kérdezgette is, hogy miért vagyok így letörve de gondoltam majd M. elmondja. Be is jött úgy 4 óra körül és mondta, hogy akkor holnaptól Pestre megy…. Na G. is jól kiakadt…. még ott beszélgettünk, M. azon poénkodott, hogy tulajdonképpen azt sem tudja, hogy hova kell mennie…. nem tudja a címet…. Egyszer csak csöngött a telefonja…. Nem kell neki pénteken menni, majd csak hétfőn….
A főnök még annyit mondott, hogy 3 kérdést tett fel a vezérnek, az egyre válaszolt de arra se
rendesen….. Csak délután jött ma be és gondolom sietett….
Nem tudom… Nem tudom mi lesz ebből…. Egyáltalán lesz-e belőle valami. Annyira pesszimista vagyok…. Főként mert azt szeretném ha maradna és amit én szeretnék az soha nem úgy sül el ahogy kéne…..
Ma is feljött meló után. És ez olyan jó. Mondta, hogy elmegy előbb kocsit mosatni de aztán nem ment el, hanem jött…. Ettünk egy rakás füstlit meg ittunk teát….
Elvonási tüneteim lesznek …. Nem kissé… nagyon….
60szor átbeszéltük…nem mutatja, meg vigyorog, de érzem, hogy ideges. És persze nem örül és nekem kéne lelket öntenem belé….dehát….. Asszem egymást erősítgetjük….
És nyertünk 1 napot! J

Ja és hogy teljes legyen a hetem… Szerdán felhívott P. akiről nemrég írtam. Munkakapcsolatban voltunk. A pesti cégünknél dolgozott, de tele lett a töke és leszámolt. Szóval felhívott és elbúcsúzott, ma pedig kaptam tőle egy sms-t amiben megadta az új telefonszámát. Igazából nem tudtam mire vélni merthogy munkakapcsolatban már nem hiszem, hogy leszünk…. így meglepő volt …… Hát neki se lehet könnyű de ő legalább magától megy.