“Uralkodó bolygód, a Plútó, nemcsak a Marssal, de a Holddal is kellemetlen kapcsolatban áll ”
És ez így megy már jó egy hete…. Hol ez van azzal szemben, hol meg amaz emezzel…deee a lényeg, hogy a tököm tele a fészkalódásukkal….. Eccermár gurulhatnának úgy is, hogy jó legyen….
Szóval a fentieknek megfelelően katasztrofális hetem volt…. Pedig itt a március… Azt hittem, hogy pitty-puttyra minden hepi lesz, csak a tavasz jöjjön már el…. Hát nem éppen így megy ez kéremszépen erre mifelénk….
Közben meg azért néha ide is kéne firkantani valamit mert ha nem írok akkor idejét múlja meg savát-borsát is…. meg el is felejtem….
Szóval a múlt heti rosszkedvben született gondolataim jó része az enyészeté lett, így megfosztottam virtuális papíromat néhány nagyon mélyenszántó, magvas… (hoppá…! Itt meg lehet figyelni az író optimizmusra való hajlamát, úgymint: szántás, magvak… innen már csak egy paraszthajszál a vetés és az aratás. Mi ez, ha nem egy bizakodó, optimista ember, boldog jövőbe vetett hitének megnyilvánulása a sötét és nem éppen kedvező bolygóállások
ellenére is …. )
– Ááááá !! Eliana, eszednél vagy?
– Naná….
– Akko’ jó!
– Jó hát! Minden jó! Jó Volt És Jó Lesz!! Érted?
– Értem?
– Neem… magamért!
– Nem vicces!
– De!
*
Most, hogy ezt így megbeszéltük (Skizo meg Én) csinálok néhány “fotót” a múlt hetemről a teljesség igénye és velős gondolatok nélkül (magyarázat fent J )
Hmmm… Mi is volt?
Pic_01.jpg
Egy lila és egy fehér, nagy virágú, eszeveszetten illatozó jácint egy vázában.
Nőnapra kaptam. Az egyiket T1-től a másikat M.-től….
Szeretem ha valakiben nem kell csalódnom….. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akitől nem kaptam abban csalódtam de ha tőlük nem kaptam volna akkor az csalódás lett volna számomra….. merthogy “Nemminden bogár rovar de minden rovar bogár”
Őöööö…..
– Mondom én, hogy nem vagy eszednél…
– De! Ott vagyok!
– És látsz ott valakit ? J
– Nem beszélek veled többet!
*
Pic_02.jpg
3 férfi és 4 nő ül egy asztalnál….
Húúú… Belekezdjek?
Vasárnap délután. Aprajafalva. Összegyült a rokonság… Összehozott minket a hagyaték. Jelesül az 1/12-ed részek… Bemutatkoztam azoknak akiket még sohasem láttam… Elnézést kértem attól akit telefonban letegeztem, mostmeg kiderült, hogy anyám korabeli….
Megkaptuk a végzést arról az 1/12-ed részről aminek a tulaja örökös nélkül halt meg, így most még van egy 1/24-ed részem is… Közben kiderült, hogy már mindenkinek lezajlott a hagyatéki eljárása kivéve az enyémet… J J Most mondjam azt, hogy ezen meg sem lepődök? (Tudom elcsépeltem már…de tényleg így van… Nekem soha semmi nem megy simán…. )
Az ominózus telek egy kb. 3500nm es föld, ami mellett lakóparkot építettek és a lakópark építtetője megvenné ezt a telket is 3,5 milláért.…. A probléma, hogy a teleknek nincs utcafrontja így tulajdonképpen csak neki tudnánk eladni mert a lakóparkja miatt ő már épített oda egy utcát ami elmegy a lakópark utolsó házáig és csak ezt kéne meghosszabbítani…. Magyarán, ha ő veszi meg és meghosszabbítja az utat nyer 4 db telket. Másnak csak akkor tudnánk eladni, ha bevennénk a buliba a szomszéd telek tulaját és beszállna egy útnyi résszel mi pedig rászánnánk útvásárlásra a 4 telekből egynek az árát…. 3 telek még így is nyereség lenne…. Na ebben az esetben lenne ez a fickó meglőve mert gallyra menne a panorámája…. De hát ki a fene fogja ezt ebben a kib*tt bürokráciában végigjátszani?
Szóval Miklósbátyám kitalálta, hogy ha már így összejöttünk, hívjuk fel ezt a lakóparkosürgét is, jöjjön át, ha éppen Aprajafalván van, oszt mondjuk jól meg neki, hogy 4 milla….
No hát éppen a költözködést bonyolította, úgyhogy jött… látott…. oszt győzött…. És ez szó szerint értendő!
Az ángyom (eccer gyerek koromban azt mondtam neki, hogy Marika néni, erre közölte, hogy hívjam ángyomnak, mert ő nekem ángyom..) szóval az ángyom nem éppen az éleslátásáról híres (és akkor még finoman fogalmaztam) és ezt most megint bebizonyította. A nagy “üzletkötés” közben eszembe jutott, hogy anyám néha mondogatta, miután hosszabban beszélgettek, hogy “Istenem mennyire buta ez a nő” És tényleg így mondta, nem úgy hogy hülye… J
Szóval ott ült ez a dörzsölt, vagány minden hájjal megkent, szemesemálljól vállalkozó… meg mi… az ángyommal megerősítve, aki szedte elő a millió papírkáját meg levelét meg csekkeket és mondta, hogy hova miket fizetett… közjegyzőnek, földhivatalnak… mittomén…. Csak néééztem, hogy mi a fenének mutogatja meg mondogatja…. Ki akarja fizettetni az ürgével?
Az is csak nézett nagy szemekkel….
Ángyikám tovább nyomult és rákezdett, hogy de mi van ha nem is játszóteret épít oda hanem eladja telkeknek. Na ekkor már mondtam, hogy ehhez semmi közünk. Ha eladjuk akkor akár bukfencet is vethet bele. Azt csinál amit akar.
Erre mindenki elkezdte mondani a magáét…. össze-vissza…. Ángyom következő mondata:
– Aztán ha egy nagyon gazdag cigány ember akarja megvenni az egyik házat eladja neki?
Nna… mindenki elnémult azt’ nézett mint a vett malac…. Én arra gondoltam, hogy elvesztettem a fonalat… vagy az eszemet…. vaagy nemtommivan….
Az ürge sem mert semmit mondani, merthogy nem tudta, mi lenne a jó válasz. Teljesen elnémult.
Ekkor gondoltam szegény jó Adyra és az ő lelki álapottyára…mikoris azt bírta szólani, hogy kb. “Se rokona se ismerőse, se utóda se boldog őse… NEM VAGYOK SENKINEK!”
És innenis el akarok menniiiii!!!!
Megtörtem a csendet és közöltem, hogy bolond lenne ha adná…. Nnna… ez volt a rossz válasz… Ángyom azt mondta, hogy azok között is van ám rendes ember… Mondtam, hogy tudom…de inkább csak messziről tolerálnám őket. Egyébként meg akinek unalmas az élete, nyugodtan költözzön melléjük.
Nna miután a kisebbségi kérdést is kitárgyaltuk, mondtam, hogy talán térjünk rá arra amiért idehívtuk Lakóparkembert. Mondtam, hogy a 4 millió szerintem egy teljesen korrekt ár. Úgy gondolom, hogy ezzel az összeggel a mi szánk íze nem marad keserű Ön pedig nagyon jól jár.
No, hát úgy meglepte ez az első kerek, összetett mondat, hogy úgy tűnt, hogy egyetért a dologgal… Legalábbis nem ellenkezett….
Nade ekkor az én drága ángyom, (hogy Allah növessze nagyra a szakállát) előkapta az egyik végzést, ami az 1/12-éről szólt, illetve az az után fizetendő illetékről…. ééés….. odaadta ennek a fickónak. Az ütő megállt bennem. Azt mondtam, hogy kész… hazamegyek….
Hát hogy a hetes eső verje el a gazt a kertjében….. bele volt írva az összeg ami után az illetéket fizeti! Ami 12-vel felszorozva nem tesz ki 3 millát sem. És kevésen múlt, hogy nem szedtem ki a pasas kezéből… De hát vendég voltam meg volt gyerekszobám… Deee nagyon mérges voltam.
És persze lakóparkember nem a falvédőről jött… a következő másodpercben előkapta a telefonját és rögtön kiszorozta, hogy mennyire becsülték fel a telket…..
Aztán közölte, hogy “Óóóó… még sokat is ajánlottam… !”
Aztán el is ment, mondván, hogy a felesége otthon tartja a konyhaszekrényt a gyerek meg a lába alatt szaladgál…. Majd ha kész lesznek a papírok hívjuk fel.
Miután elment azért közöltem ángyikámmal, hogy azt a papírt nem kellett volna a kezébe nyomni… De hát nem értette, hogy miért….. Istenem…. Nem is ecsetelem ezt tovább… Már ez is sok volt belőle….
A másik rokonnak meg az volt a baja, hogy most mi legyen… beszántassa vagy ne … és hogy kié lesz a termés…. Hát majdnem leestem a székről… Ugyanis eddig ez a rokon használta ezt a részt mert az ő kertje végében van ez az ominózus földdarab….
És most róla pár sor: 52 éves, nő. Dolgozik és a magatehetetlen anyukájával lakik. A férje meghalt a fia Pesten dolgozik és lakik. Az anyukája nap közben egyedül van otthon és ha leesik az ágyról akkor ott van a földön míg a nő haza nem ér… Van egy írdatlan nagy kertje, és valahol a határban egy nagy szőlője, amit szintén ő művel…. Mindehhez van Ő egyedül.
És akkor az a legnagyobb gondja, hogy bevesse-e ezt a területet………
Mondtuk neki, hogy NE!
Pic_03.jpg
ezen a képen jól láthatóan tépem a hajam…. miközben az igen távoli pár rokonomat tagadom meg…. A tényszerűséghez azért hozzá tartozik, hogy nem az ángyom a rokon, hanem a férje… (Na nem mintha ez sokat javítana a helyzeten J )
Pic_04.jpg, Pic_05.jpg
Ezek a képek nem most készültek. Az egyik rokonom hozta akit eddig nem is ismertem…
Az egyiken 4 fiatal lány áll ünnepi ruhában, fehér táskával. A másikon két lány ül a fűben.
Kérdezte, hogy megismerek-e rajta valakit. Mondtam, hogy nem, de ha így kérdezi akkor biztos, hogy anyut kéne rajtuk megismernem. És igen….. 17-18 évesek lehetnek a képen és az anyu a barátnője volt, az apu meg az unokatestvére és az ő esküvőjén ismerték meg egymást…
Ezen úgy elrévedeztem…. Milyen szépek, fiatalok, csinosak és még mennyi minden volt előttük…
És mennyire élhetne még…. És az apu is…. És neki kellett volna közöttük ülni vasárnap, nem nekem….. És milyen igazságtalan az élet….. Mennyire kiba*ottul igazságtalan….
Pic_06.jpg
Ezen a képen Borisszal vagyok. Süt a nap, kellemes zene szól és hasítunk a napsütésben. Mostanában egyre többször van olyan érzésem, hogy nem akarok belőle kiszállni. Oda jutottam, hogy igazából a kocsimban érzem csak jól magam….. Néha csak úgy mennék a világba ki se szállva belőle…..
Pic_07.jpg
A Tv előtt ülök és nézem a Mátrixot. A reklámok alatt M-el sms-ezünk és beszélünk…
Feljegyeztem az Orákulum egyik mondatát amit Neonak mondott.
“Nem azért vagy itt, hogy döntést hozz. A döntést már meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed okát….”
Hmm… Igen. Sokkal előbb meghozzuk a döntéseinket mint azt gondolnánk….
Pic_08.jpg
Ezen a képen egy kókusztekercs lenne, ha G. hozott volna nekem az ebédlőből… DE nem hozott… Állítja, hogy azért nem mert megette de szerintem csak szivat. Eccerűen nem volt.
Pedig úúúgy beleerőszakoltam volna a szénhidrát napomba… J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: