Szöszmókjaim....

Azt olvastam valahol, (roppantul leegyszerűsítve) hogy az életben az előző életünk bűneit vezekeljük le, hibáit tehetjük jóvá…
Hát nemtom mi az eget csinálhattam, de hogy piszkosul jól éreztem magam az biztos….
*
Jó lenne egy nagy beszélgetés egy pappal, egy kártyajóssal, egy asztrológussal, egy kvantumfizikussal, egy természetgyógyásszal, eyg tibeti szerzetessel, egy indiai bölccsel, megmég aki nem jut eszembe…. Szóval ezekkel egyszerre……
Húúú az de izgi lenne…..
*
Az elmúlt 2-2,5 évben annyit bőgtem mint előtte egész életemben nem….
*
Azért nem érzem jól magam mert nem tartozom sehova, nincs egy biztos pont az életemben, és mivel ez nem is fog megváltozni…….
*
Ez a kártyajós nagyon betett nekem… De ha a lelkem rendben lenne, lesz*nám….
*
Minden relatív. Tegnap beszéltem Anikóval…. Hát perpillanat sokkal nagyobb trutyiban van mint én…. Akár merre nézek mindenkinek minden baja van…. Csak nem én terjesztem…? K
*
M. pénteken elmenetelkor:
– Na megyek. Majd jövök!
– J
Kb. 10 perc múlva….
– Majd jövő héten hívlak.
(A mondat Eliana féle fordítása: – A hétvégén ne b*ogass….. )
*
Hét végén töxarul voltam… Már napok óta állandóan fázom. Ráz a hideg. Még szombaton hagyján de vasárnap…. Húúúú….. szinte egész nap feküdtem és fáztam. Délben ettem egy almát, egy óra múlva sikeresen kiadtam magamból…. Na mind1. Nemtom mi ez…
Legszívesebben egész nap aludnék….
*
Szombaton majd’ megvesztem egy szál cigiért…. Emlékeztem, hogy valahol kell elnni egy doboznak… Kb. 10 éve nem gyújtottam rá… Illetve egyszer anyu halála után, azóta nem. De most… képes lettem volna felöltözni és elmenni venni…. Senki ne tudja meg hány összerakott papírdobozt túrtam fel, de meglett…. És piszok jól esett.

Vasárnap ….. Jól magam alatt voltam ami a meditáció hatása volt. Nálam mindig így jön ki. Utána 3-4 nap depi…aztán majd visszaáll…. Remélem…. Ennek most M itta meg a levét…. Ő volt kéznél, szegény. Szóval vasárnap nagyon kekec hangulatban voltam, piszkáltam, beszólogattam…. Az egyik pillanatban bőgtem a másikban nevettem…. Húúú… már magamnak is sok voltam. Védelmemre mondva, tényleg nem szoktam ilyen lenni.
Pld. Megkértem, hogy csukja be a tetőablakot…
– Na, mégiscsak jó vagyok valamire….
– Apró-cseprő dolgokra…
Na igen, ez még így utólag is elég durva volt…. Nem tudom kire haragudtam jobban. Rá vagy magamra….
Azt mondta, hogy nyugodtan mondjam a magamét ő soha az életben nem fog összeveszni velem…
Khm.. khm… Soha ne mondjuk, hogy “soha” J Ugyebár…
Hááát, mondjuk a hétfőért egy lukas garast sem adtam volna….
De átjött…. J és mondhattam neki, hogy bocs.
Asszem mind a ketten ki vagyunk kattanva….
………………………..
…………………………
………………………….
Ez meg itt egy rakás gondolat………..
Azért nem lehet érteni mert tök zagyva…..

 …………………………………………..
……………………………………….
Nnnna………….
Legszívesebben teleírnám a papírt üres pöttyökkel….. Értelme kb. annyi lenne mint az alábbiaknak:
Hogy miért írom mégis inkább le? Hogy tudjak min szórakozni egy év múlva….
Nem is tudom honnan kezdjem vagy hol folytassam …..
Csütörtök….
G.nak kedden tartjuk a névnapját és már hét elején kitalálta, hogy állólámpát kér….Ki is nézte a NagyBarkács katalógusában és úgy volt, hogy szerdán ebéd után elmegyünk megvenni de egytől ¾ 4-ig míííítingeltünk…. asztán már arra sem volt erőm, hogy nézzek….
Úgyhogy áttettük csütörtökre…. El is mentünk délelőtt… Megtaláltuk a lámpát ami nem volt ennyire eccerű… Igénybe kellett enni az eladó segítségét, akit előtte negyed órát kellett hajkurászni a nemtomhány négyzetméteren…. Na de megvót a lámpa… teccett neki… Halleluja, mondom, vigyük! Na és ekkor….. Megtörtént a felfedezés!
– De hát ez kínai… !!!! Nem kell!!!
– G. már minden kínai… Nem fogsz találni olyat amire nincs ráírva, hogy Made in China… Főleg meg ezért a pénzért….
– De nem kell!! Nézzük meg a másik NagyBarkácsban !!
– Jó, nézzük! De ottis tuti, hogy minden kínai….
No átmentünk a másik hodályba…. Lámpák…. Szinte detto ugyan azok, csak pár ezerrel drágábban….
– Most mi legyen?
– Nem tudom.
Sokáig nem tipródhattunk mert már így is jól elment az idő…. Kitaláltam, hogy majd kedd reggel elmegyünk a város másik végén levő lámpaházba és megnézzük. Talán ott még nem minden kínai….
Na visszamentünk… Főnök néz… – Hol a lámpa?
– G.-nek nem kellett mert kiderült, hogy kínai….
Hát akkor siessetek az ebéddel utána elmegyünk a KIKA-ba….
Öööö…. Csípem ebben a nőben, hogy nem fagolyóval gurít….. Szóval kettőkor elmentünk a KIKA-ba …. Megnéztünk mindent. Kanapékat, bútorokat …. Hátha eccer rámszakad az égen kívül a nemzeti bank is és be tudom rendezni a lakást…. G. is boldog volt mert kaptunk lámpát… ráadásul olyat ami teccett is neki…. Nagy vidáman hozta a hóna alatt a dobozt, ahogy mentünk a parkolóban….
– Van lámpááám….
– És nem is kínai…. –mondta a főnök
– Tényleg, honnan van? –kérdeztem
– Valami Made in PRC…Az mi?
Gondoltam megpiszkálom egy kicsit…..
– Hááát a P.-t nem tudom de az RC az Republic China…. J
Whoá… Látni kellett volna azokat az elkerekedett szemeket… és azt a döbbenetet….
Imádtam… J J
/Tudom, hogy Kína az közel sem republic, csak a poén kedvéért… /
6 körül értem haza, mikor teljesen kiborulva hívott M…. Reggel ½ 7 kor indult és ¼ 10 re ért be, délután meg 5-kor indult és ¾ 7-kor még a sztrádán ült valami dugóban…..
Szóval elege van…. és én azon kívül, hogy meghallgatom nemigen tudok rajta segíteni….
Péntek. Szabin voltam.
Reggel ½ 7-kor M. küldött sms-t …. Közölte, hogy döntésre jutott és rájött, hogy mire volt ez az egész jó… Írtam neki, hogy bizonyára nekem is le kéne vonnom a következtetéseket… Lehet, hogy az én számomra is van ebben a dologban tanulság…. Közölte, hogy kíváncsivá tettem….
Szóval elvacakoltunk úgy 9-ig…. Aztán kikeltem az ágyból, tettem-vettem, takarítottam, majd elmentem a Judit elé, ugyanis Pestre mentünk. A kineziológus (Andi), akihez jár tam/ok
tök jó “bulit” tartott a tavaszi napéjegyenlőség, meg valami kedvező bolygóállások apropóján….Volt kártyajós, asztrológus, számmisztikus, csoportos meditáció és úgy 9től 10ig sámándobolás….
4-re értünk fel, találkoztunk Annával és jött velünk ő is….
Mikor odaértünk tipródtunk egy kicsit az ajtóban, mert Anna küzdött egy félig megevett szendviccsel és nem akartunk úgy bemenni. Andi észrevette, hogy ott állok az ajtóban és kijött. Tökre örült nekem, adott két puszit, beszélgettünk, mondta, hogy milyen jól nézek ki…. Jól meglepődtem…. (Bár pénteken nemtom mi volt velem de bármerre mentem mindenhol kaptam valami bókot…. Sugároztam valamit, ami nemtom mi lehetett mert akkor már kb. 2 hete nem aludtam rendesen ki magam….. a fene érti ezt…. )
Nem sok időnk volt a csoportos meditációig….. hát mi a franccal tudtam volna elütni…
bementem a kártyajóshoz…. Életemben először és nagy valószínűséggel utoljára….
Ha tehetném mindenkit lebeszélnék róla. Így utólag úgy gondolom, hogy se a rosszat se a jót nem kell előre tudni….
Fél perc alatt felvázolta a katyvaszt amiben vagyok… Minden benne volt… A munkától az APEHig, a rosszhírtől M.-ig ….minden…. És hosszú távon (2-2,5 év) is minden így marad…. Nna? Legyen kedvem reggelente felkelni?
A dolgokból adódó és bennem felmerülő ellentmondásokat most nem is ecsetelem mert nincs hozzá energiám… Majd valamikor a közeljövőben ez is kap egy szösszenetet…. mert megérdemli….
Na és még valami… a sámándobolás…. Húúú az tök jóóó…. A csoportos meditáció után volt este 9től 10ig…. Igazából nyári este kéne egy ilyenen részt venni kint a szabadban tábortűznél. De így is fantasztikusan jó volt. A sámán egy kétméteres, hosszú, fekete hajú, barna bőrű fickó volt… leginkább egy indiánra hasonlított….
Valami fantasztikus erejük van ezeknek az egyszerű énekeknek. Néha lehet érezni ahogy végigmegy benned az energia a lábujjadtól a fejed búbjáig…. És végtelenül ellazít.. Hmmm…
Csak 10ig tudtunk maradni mert el kellett csípnünk az utolsó buszt hazafele…. De a hazaút is klassz volt… A buszon nagyon családiasan voltunk… világított a telihold és mindketten úgy láttuk a Judittal, hogy egy érdekes színes gyűrű van körülötte….
Szombat reggel aztán fantasztikus hóesésre ébredtünk….Csak lestünk, mint aki nem hisz a szemének. Igazi, nagypelyhes hóesés volt…. Úgyhogy egy darabig még az ágyból néztük a tavasz első produkcióját meg a tájat és közben csokit ettünk… J Hmm… Ez is jó volt….
Úgy 10 óra magasságában kaptam egy smst M.től… Kíváncsi volt, hogy túléltem-e a woodoot J Felhívtam és nagy vonalakban elmeséltem neki, hogy mi volt… Lökött Judit meg kiabált mellettem, hogy “Együtt aluuudtuuunk..!!!”
Khm… Hát túlságosan nem zaklattuk föl… J . Megbeszéltük, hogy vasárnap átjön.

 Iszonyúan mennek a napok. Minden hónapban szoktam ilyen “havi teendők” listát írni, amire ráírom, hogy mit kell és mit szeretnék abban a hónapban csinálni…. Hát basszus… a márciusnak mire nekikezdtem…vége is van… Most erre a 10 napra már milyen listát írjak? Én nemtom hova lett ez a hónap… Azonnal adja vissza aki eltette az elejét…. !!!
Egyébként meg sűrűek a napjaim. Az elejük tele van melóval a végük meg mi tagadás M. körül forog. Kedden azonban haza mentem már 4-kor, mondván mese nincs, angolt kell tanulnom a reggeli tesztre… A dolog szépséghibája, hogy borzasztóan álmos voltam. Mondtam is G. nak, hogy hazamegyek, 5-ig alszom, oszt nekiállok angolozni….
No hát ebből az lett, hogy hazaértem, kajáltam, csörgött M., hogy a dugóban ül… Beszélgettünk…. letettük, mert rendőr irányította a forgalmat…. Megcsináltam egy angol feladatot… közben majdnem elaludtam… visszahívott… újabb dugó… letettük mert eltévedt J …. Újabb angol feladat…. visszahívott…. beszéltünk…. beszéltünk… beszéltünk…. Eccercsak nagyon gyanús lett.
– Te még mindig a dugóban ülsz?
– Neem, már a sztrádán jövök.
– És közben telefonálsz? Mennyivel jössz?
– Várj egy kicsit adok neki, hogy kerek legyen…. 130cal….
– Most hülyítesz?
– Nem! Mindjárt lefényképezem a kilométerórát és elküldöm.
– Nem vagy normális! Meg ne próbáld! Nem beszélek veled!! (Asszem még azt is mondtam neki, hogy hülye skorpió) –és jól letettem a telefont, közben meg fortyogtam. Azért basszus mégiscsak jobb abban a rohadt bankban mint az intenzíven….
No erre 2 perc múlva jön az mms a kilóméterórával…. Nagyon mérges voltam.
Persze felhívott, hogy megkaptam-e. Mondtam, hogy nem vagyok hajlandó vele száguldozás közben beszélni és letettem.
Próbáltam az angolra koncentrálni és arra, hogy ne aludjak el….
Fél óra múlva csöng a telefonom… rejtett szám….
No persze, hogy M. volt… a cégtől hívott, mert még behozott valamit…..
No mindegy. Eccercsak leszakadtunk egymásról. Mondtam neki, hogy aaaangoooloznom keeeelll …..
Reggel aztán komolyan fontolóra vettem, hogy megírjam-e azt a bánatos tesztet….
Végülis megírtam és a fene tudja mi szállt meg de nem is lett olyan rossz… asszem…
Majd szerdán kiderül….
No ezek mennek meg a bárányfelhők…. De, hogy mikor érnek oda és vajon hol van azaz oda… arról nem szól a fáma és kitalálni sem lehet…. Hiába agyalok….

Az előző bejegyzésem eléggé tárgyilagosra sikerült….. Ennél jóval több érzés van bennem csak én is nagyon fáradt vagyok… Már egy hete nem alszom rendesen… Nagyon későn fekszem és már 6kor fent vagyok…. Pedig ha nem alszom ki a 8 órámat akkor…. húúúú milyen szoktam akkor lenni…. Mostmeg csak olyan fásult vagyok. Ráadásul holnap megint angol dogát írunk és egyszerűen nincs időm rendesen tanulni. Ma tudnék de szerintem már az ágyam látványától is elalszom…. És annyira utálom ezt. Én nem vagyok hozzászokva a 60%-os tesztekhez…. Tök égő!

Az jutott eszembe, hogy, hogy pár éve olyan az életem mintha beledobtak volna egy kémcsőbe, néha öntenek hozzám valami trutyit és mikroszkóp alatt figyelik, hogy “Nnnna erre vajon hogy’ reagál?”
A mai napi lötyi: Felmentem az iwiwre , merthogy Csillagbogárnak ma van a 29. szülinapja és gondoltam küldök neki egy üzit… Látom ám, van egy üzenetem. Az egyik gimis osztálytársam írt, hogy meghalt a volt tornatanárunk… Háát… nem akarok itt álszent lenni, sajnálom szegényt de momentán több dolog is van az életemben ami mélyebben megérintett viszont kínomban már csak vigyorgok… Gyanútlanul felmegy az ember a netre és bang…. Nehogymáá ez a nap szar nélkül legyen hagyva….
*
Egyébként nyugaton a helyzet változatlan…. K M. átjött pénteken is és …..nemtom melyikönk volt jobban maga alatt….
Szerencsére a hét végén itt volt Anna és így M. 5 percek helyett csak 10 percenként jutott eszembe… Szóval Anna…. Olyan jó volt, hogy itt volt. Azt hiszem (vagyis erősen remélem), hogy átvészeltük a rázós időszakunkat és ha már nem is leszünk olyanok mint pár évvel ezelőtt, azért megmarad a régi találkozásaink varázsa, jóérzése. Most megint úgy éreztem vele magam mint régen. Szombaton elmentünk sétálni a közeli parkerdőbe. Szedtünk ibolyát, megnéztük a régi 7végi házunkat…. Jókat nosztalgiáztunk…. Akkora bulikat szoktunk ott csapni, hogy …… húúú….
Vasárnap megnéztük az Aidát. Teccett. És bizonyára, ha nem terelődnek el néha a gondolataim még jobban élvezem… Nagyon jó volt, örülök, hogy megnéztük. 7-kor kezdődött az előadás de 6ra odaértünk, mert beültünk a színházban levő kávézóba. (Hős voltam, nem ettem sütit… J ) Aztán úgy ½ 7 magasságában nem bírtam tovább és felhívtam M.-t…. (Őszintén megmondva ki kellett pöckölnöm hozzá néhány téglát a falamból, meg Anna rugdosott egy keveset…J )
Örült nekem. Úgy vette fel, hogy “-Van telepátia”
Csak egy pár mondatot beszéltünk de nem lett tőle jobb kedvem annyira maga alatt volt. Mondjuk ezt azért sejtettem… Aztán reggel mielőtt elindult próbáltam lelkesíteni egy sms-el… Azon tipródott, hogy mit vegyen fel merthogy őneki nincs “banki“ ruhája…. legalábbis napokra… Ezen elvacakoltunk egy darabig, aztán írtam neki, hogy keressen valamit oszt induljon mert el fog késni és nem lenne jó, ha 120szal menne. Erre 10 perc múlva közli, hogy most ért be Pestre… J Én meg azt hittem, hogy a szekrénye előtt tipródik mint a szőkenő…
Felhívott ebédidőben …próbáltam öntögetni belé egy kis lelket….. inkább kevesebb mint több sikerrel… Megbeszéltük, hogy feljön meló után. ½ 6 kor rámcsörgött, hogy csak 7 körül jön mivel még be kell hoznia a céghez egy servert…. Nem mellékesen: reggel meg felvisz egy garanciális gépet…. Szóval..igen…
Annyira fáradt és nyúzott…. Még év végén sem volt ilyen mikor pedig bejárta 2 hét alatt az országot, kis túlzással Győrtől Záhonyig…. Mert az csak fizikailag volt fárasztó most viszont a lelke is padlón van.
Azt mondta, hogy nem valószínű, hogy két hétnél tovább lesz hajlandó ezt csinálni. Ahogy elmesélte, hogy mi a napi teendője… hát egy nyugdíjas otthonból kikapnának egy viszonylag agyilag fittebb bácsikát simán ellenne vele…. Tény, hogy nem neki való…nem az a leülök oszt ottmaradok fajta…. És az a rossz, hogy azon kívül, hogy meghallgatom nem tudok neki mit mondani. Mindenkinek rossz ez az állapot…
*
Tegnap azért volt egy kis jó is… T1-t elvittem ebéd után a virágoshoz, merthogy a feleségének névnapja volt. Gyönyörűséges tavaszi csokrot kötött neki a szemben lakó szomszédom, aki ott dolgozik a virágboltban… És amikor jöttünk el eccercsak a kezembe nyomott egy gyönyörűséges, rózsaszín, nagy virágú jácintot…. Úgy meglepődtem…. de olyan jól esett…..

Írnom kéne de nem tudom, hogyan kezdjek neki….
Nem tudok úgy írni, hogy az ne legyen pesszimista, ne siránkozzak…. Utálom még leírni is de annyira szar hetem volt, hogy ……..
M. körül forgott….merthogy mostanában, egy jó ideje……. nemtom… már ezt is írtam…. És nem tudok róla úgy írni, hogy az érthető legyen ha nem kezdem a kályhánál… Ott viszont nem akarom kezdeni…. mert ahhoz se kedvem se idegzetem. Megpróbálom tömören.
M. egy pesti cégnél dolgozik csak nálunk ’állomásozik’… A mi eléggé jó nagy, több cégből álló vállalatunkat látja el sztechnikai eszközökkel. Már nem emlékszem, hogy ’ kedden vagy szerdán (úgy egybefolyik ez a hét) de asszem szerdán felhívták a cégétől, hogy péntektől áthelyezték Pestre egy bankhoz….
Hát kiakadtunk mint a sezlonrugó… A főnököm is kiakadt, mert egy csomó ügy van folyamatban és a beszerzéseket neki kell valahogy koordinálni… Illetve megoldani, hogy most mi a túró legyen…. Szerdán írt egy emailt a vezérnek, hogy mi megtartanánk M-t, merthogy a munkájára itt szükség lenne….
Ez persze közel sem ilyen egyszerűen ment, mint ahogy én most leírtam. Több napos folyamat és még mindig tart….
M. persze nem szeretne menni. Kedden feljött, beszélgettünk… Igazából ugyanazt ragoztuk, csak mind a ketten annyira feszültek voltunk, hogy jó volt legalább beszélgetni… Illetve Ő nagyon laza volt de aztán rájöttem, hogy csak jól álcáz….
Szerdára teljesen padlót fogtam. A nagy büdös igazság az, hogy saját magamat is megleptem magammal…. Hogy ennyire mélyen érint a dolog, hogy ennyire rosszízű még a gondolat is, hogy elmegy…. És nem érdekelt, hogy látszik rajtam, illetve nem foglalkoztam azzal, hogy ne látsszon…. Úgy 5 óra tájban felkerekedtem, mondván, hogy kész…kirohanok a világból….
haza megyek, vagy valahova mittomén csak ne kelljen bent ülnöm….. G. is felkerekedett, hogy ő is jön haza… Kabátban átmentünk M.ék szobájába beköszönni… M.nek mindkét fülén lógott egy telefon de intett, hogy várjak meg mutogatott a mellette levő székre, hogy üljek le…. Leültem…. G. elment…. aztán egy negyed óra múlva T1 is…. Én meg ültem ott mellette kabátban…. Tényleg úgy voltam, hogy abszolút nem érdekelt, hogy mondjuk T1 mit gondol, mééér ülök én ott..…. (Azért alapesetben ehhez újra kellett volna születnem… ) M. meg vígasztalgatott… J Pld. megígérte, hogy nem megy sehova J Aztán rámjött a mehetnék… Modtam neki, hogy annyira rossz kedvem van és én már nem akarok itt ülni és megyek a Tescoba…. (Hát hova is futhatna ki valaki a világból?)
Mondta, hogy ő sem marad tovább és együtt jöttünk el. Leadtuk a kulcsot a recepción és mondta, hogy írjam be, addig elszalad pisilni…. Beírtam… aztán álltam egy darabig…de annyira nem bírtam egyhelyben maradni, hogy elindultam…. És már eléggé a parkolóban jártam mikor kijött és utánam szólt…. Megálltam, odajött…. Asztán még álltunk jó negyed órát az épület előtt, az esőben, ami ugyan nem szakadt de azért esett….. Délelőtt írtam, hogy legszívesebben kiállnék az esőre… Hát ilyen gyorsan még nem jött össze semmi…. Szóval álltunk az esőben…
– Utálom ezt… Nem akarom, hogy elmenj!
– Nem megyek…
– De biztos?
– Biztos.
– Megígéred?
– Bízzál bennem.
Na és ezzel úgy el voltunk egy jó darabig…. J Aztán megint nem bírtam tovább…. Jó lett volna vele maradni (persze nem az esőben) de közben meg arra vágytam, hogy beülhessek a kocsimba és csak menjek…menjek….
Arra gondoltam, hogy ma úgyis eldől a dolog valamerre ha válaszol a vezér az emilre….
Ma csak vártunk, vártunk… M. futkosott, intézte a dolgát és nekem is egyre csak szaporodik a munkám… 10.40-kor míítingre mentem amit sikerült nagyon rövidre zárnom….
Pöttyet erőszakos vezényletemmel kiosztottuk egymás között a melót… oszt kész. 11-kor már kifele jöttünk. Mondta is az egyik csaj, hogy szereti az ilyen lényegretörő, frappáns míítingeket J Az igazsághoz tartozik, hogy nem szoktam így magamhoz ragadni a kezdeményezést, főleg hogy egy rangban felettem álló is volt a csapatban és t.képpen nála ültünk és ’normál’ estben hagytam is volna vezényelni…. De most ugrásra készen ültem a fotelban…. Részben a meló miatt amit abbahagytam és tudtam, hogy nem is biztos, hogy végzek ma vele… és sokkal nagyobb részben M. miatt…
G. is látta rajtam, hogy bajom van… Kérdezgette is, hogy miért vagyok így letörve de gondoltam majd M. elmondja. Be is jött úgy 4 óra körül és mondta, hogy akkor holnaptól Pestre megy…. Na G. is jól kiakadt…. még ott beszélgettünk, M. azon poénkodott, hogy tulajdonképpen azt sem tudja, hogy hova kell mennie…. nem tudja a címet…. Egyszer csak csöngött a telefonja…. Nem kell neki pénteken menni, majd csak hétfőn….
A főnök még annyit mondott, hogy 3 kérdést tett fel a vezérnek, az egyre válaszolt de arra se
rendesen….. Csak délután jött ma be és gondolom sietett….
Nem tudom… Nem tudom mi lesz ebből…. Egyáltalán lesz-e belőle valami. Annyira pesszimista vagyok…. Főként mert azt szeretném ha maradna és amit én szeretnék az soha nem úgy sül el ahogy kéne…..
Ma is feljött meló után. És ez olyan jó. Mondta, hogy elmegy előbb kocsit mosatni de aztán nem ment el, hanem jött…. Ettünk egy rakás füstlit meg ittunk teát….
Elvonási tüneteim lesznek …. Nem kissé… nagyon….
60szor átbeszéltük…nem mutatja, meg vigyorog, de érzem, hogy ideges. És persze nem örül és nekem kéne lelket öntenem belé….dehát….. Asszem egymást erősítgetjük….
És nyertünk 1 napot! J

Ja és hogy teljes legyen a hetem… Szerdán felhívott P. akiről nemrég írtam. Munkakapcsolatban voltunk. A pesti cégünknél dolgozott, de tele lett a töke és leszámolt. Szóval felhívott és elbúcsúzott, ma pedig kaptam tőle egy sms-t amiben megadta az új telefonszámát. Igazából nem tudtam mire vélni merthogy munkakapcsolatban már nem hiszem, hogy leszünk…. így meglepő volt …… Hát neki se lehet könnyű de ő legalább magától megy.

Esik….
Csendes, monoton, tavaszi eső….
Legszívesebben kiülnék egy fa alá….
Vagy kiállnék egy istenverte helyre és sikítanék…..

“Uralkodó bolygód, a Plútó, nemcsak a Marssal, de a Holddal is kellemetlen kapcsolatban áll ”
És ez így megy már jó egy hete…. Hol ez van azzal szemben, hol meg amaz emezzel…deee a lényeg, hogy a tököm tele a fészkalódásukkal….. Eccermár gurulhatnának úgy is, hogy jó legyen….
Szóval a fentieknek megfelelően katasztrofális hetem volt…. Pedig itt a március… Azt hittem, hogy pitty-puttyra minden hepi lesz, csak a tavasz jöjjön már el…. Hát nem éppen így megy ez kéremszépen erre mifelénk….
Közben meg azért néha ide is kéne firkantani valamit mert ha nem írok akkor idejét múlja meg savát-borsát is…. meg el is felejtem….
Szóval a múlt heti rosszkedvben született gondolataim jó része az enyészeté lett, így megfosztottam virtuális papíromat néhány nagyon mélyenszántó, magvas… (hoppá…! Itt meg lehet figyelni az író optimizmusra való hajlamát, úgymint: szántás, magvak… innen már csak egy paraszthajszál a vetés és az aratás. Mi ez, ha nem egy bizakodó, optimista ember, boldog jövőbe vetett hitének megnyilvánulása a sötét és nem éppen kedvező bolygóállások
ellenére is …. )
– Ááááá !! Eliana, eszednél vagy?
– Naná….
– Akko’ jó!
– Jó hát! Minden jó! Jó Volt És Jó Lesz!! Érted?
– Értem?
– Neem… magamért!
– Nem vicces!
– De!

*
Most, hogy ezt így megbeszéltük (Skizo meg Én) csinálok néhány “fotót” a múlt hetemről a teljesség igénye és velős gondolatok nélkül (magyarázat fent J )
Hmmm… Mi is volt?

Pic_01.jpg
Egy lila és egy fehér, nagy virágú, eszeveszetten illatozó jácint egy vázában.
Nőnapra kaptam. Az egyiket T1-től a másikat M.-től….
Szeretem ha valakiben nem kell csalódnom….. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akitől nem kaptam abban csalódtam de ha tőlük nem kaptam volna akkor az csalódás lett volna számomra….. merthogy “Nemminden bogár rovar de minden rovar bogár”
Őöööö…..
– Mondom én, hogy nem vagy eszednél…
– De! Ott vagyok!
– És látsz ott valakit ? J
– Nem beszélek veled többet!
*
Pic_02.jpg
3 férfi és 4 nő ül egy asztalnál….
Húúú… Belekezdjek?
Vasárnap délután. Aprajafalva. Összegyült a rokonság… Összehozott minket a hagyaték. Jelesül az 1/12-ed részek… Bemutatkoztam azoknak akiket még sohasem láttam… Elnézést kértem attól akit telefonban letegeztem, mostmeg kiderült, hogy anyám korabeli….
Megkaptuk a végzést arról az 1/12-ed részről aminek a tulaja örökös nélkül halt meg, így most még van egy 1/24-ed részem is… Közben kiderült, hogy már mindenkinek lezajlott a hagyatéki eljárása kivéve az enyémet… J J Most mondjam azt, hogy ezen meg sem lepődök? (Tudom elcsépeltem már…de tényleg így van… Nekem soha semmi nem megy simán…. )
Az ominózus telek egy kb. 3500nm es föld, ami mellett lakóparkot építettek és a lakópark építtetője megvenné ezt a telket is 3,5 milláért.…. A probléma, hogy a teleknek nincs utcafrontja így tulajdonképpen csak neki tudnánk eladni mert a lakóparkja miatt ő már épített oda egy utcát ami elmegy a lakópark utolsó házáig és csak ezt kéne meghosszabbítani…. Magyarán, ha ő veszi meg és meghosszabbítja az utat nyer 4 db telket. Másnak csak akkor tudnánk eladni, ha bevennénk a buliba a szomszéd telek tulaját és beszállna egy útnyi résszel mi pedig rászánnánk útvásárlásra a 4 telekből egynek az árát…. 3 telek még így is nyereség lenne…. Na ebben az esetben lenne ez a fickó meglőve mert gallyra menne a panorámája…. De hát ki a fene fogja ezt ebben a kib*tt bürokráciában végigjátszani?
Szóval Miklósbátyám kitalálta, hogy ha már így összejöttünk, hívjuk fel ezt a lakóparkosürgét is, jöjjön át, ha éppen Aprajafalván van, oszt mondjuk jól meg neki, hogy 4 milla….
No hát éppen a költözködést bonyolította, úgyhogy jött… látott…. oszt győzött…. És ez szó szerint értendő!
Az ángyom (eccer gyerek koromban azt mondtam neki, hogy Marika néni, erre közölte, hogy hívjam ángyomnak, mert ő nekem ángyom..) szóval az ángyom nem éppen az éleslátásáról híres (és akkor még finoman fogalmaztam) és ezt most megint bebizonyította. A nagy “üzletkötés” közben eszembe jutott, hogy anyám néha mondogatta, miután hosszabban beszélgettek, hogy “Istenem mennyire buta ez a nő” És tényleg így mondta, nem úgy hogy hülye… J
Szóval ott ült ez a dörzsölt, vagány minden hájjal megkent, szemesemálljól vállalkozó… meg mi… az ángyommal megerősítve, aki szedte elő a millió papírkáját meg levelét meg csekkeket és mondta, hogy hova miket fizetett… közjegyzőnek, földhivatalnak… mittomén…. Csak néééztem, hogy mi a fenének mutogatja meg mondogatja…. Ki akarja fizettetni az ürgével?
Az is csak nézett nagy szemekkel….
Ángyikám tovább nyomult és rákezdett, hogy de mi van ha nem is játszóteret épít oda hanem eladja telkeknek. Na ekkor már mondtam, hogy ehhez semmi közünk. Ha eladjuk akkor akár bukfencet is vethet bele. Azt csinál amit akar.
Erre mindenki elkezdte mondani a magáét…. össze-vissza…. Ángyom következő mondata:
– Aztán ha egy nagyon gazdag cigány ember akarja megvenni az egyik házat eladja neki?
Nna… mindenki elnémult azt’ nézett mint a vett malac…. Én arra gondoltam, hogy elvesztettem a fonalat… vagy az eszemet…. vaagy nemtommivan….
Az ürge sem mert semmit mondani, merthogy nem tudta, mi lenne a jó válasz. Teljesen elnémult.
Ekkor gondoltam szegény jó Adyra és az ő lelki álapottyára…mikoris azt bírta szólani, hogy kb. “Se rokona se ismerőse, se utóda se boldog őse… NEM VAGYOK SENKINEK!”
És innenis el akarok menniiiii!!!!
Megtörtem a csendet és közöltem, hogy bolond lenne ha adná…. Nnna… ez volt a rossz válasz… Ángyom azt mondta, hogy azok között is van ám rendes ember… Mondtam, hogy tudom…de inkább csak messziről tolerálnám őket. Egyébként meg akinek unalmas az élete, nyugodtan költözzön melléjük.
Nna miután a kisebbségi kérdést is kitárgyaltuk, mondtam, hogy talán térjünk rá arra amiért idehívtuk Lakóparkembert. Mondtam, hogy a 4 millió szerintem egy teljesen korrekt ár. Úgy gondolom, hogy ezzel az összeggel a mi szánk íze nem marad keserű Ön pedig nagyon jól jár.
No, hát úgy meglepte ez az első kerek, összetett mondat, hogy úgy tűnt, hogy egyetért a dologgal… Legalábbis nem ellenkezett….
Nade ekkor az én drága ángyom, (hogy Allah növessze nagyra a szakállát) előkapta az egyik végzést, ami az 1/12-éről szólt, illetve az az után fizetendő illetékről…. ééés….. odaadta ennek a fickónak. Az ütő megállt bennem. Azt mondtam, hogy kész… hazamegyek….
Hát hogy a hetes eső verje el a gazt a kertjében….. bele volt írva az összeg ami után az illetéket fizeti! Ami 12-vel felszorozva nem tesz ki 3 millát sem. És kevésen múlt, hogy nem szedtem ki a pasas kezéből… De hát vendég voltam meg volt gyerekszobám… Deee nagyon mérges voltam.
És persze lakóparkember nem a falvédőről jött… a következő másodpercben előkapta a telefonját és rögtön kiszorozta, hogy mennyire becsülték fel a telket…..
Aztán közölte, hogy “Óóóó… még sokat is ajánlottam… !”
Aztán el is ment, mondván, hogy a felesége otthon tartja a konyhaszekrényt a gyerek meg a lába alatt szaladgál…. Majd ha kész lesznek a papírok hívjuk fel.
Miután elment azért közöltem ángyikámmal, hogy azt a papírt nem kellett volna a kezébe nyomni… De hát nem értette, hogy miért….. Istenem…. Nem is ecsetelem ezt tovább… Már ez is sok volt belőle….
A másik rokonnak meg az volt a baja, hogy most mi legyen… beszántassa vagy ne … és hogy kié lesz a termés…. Hát majdnem leestem a székről… Ugyanis eddig ez a rokon használta ezt a részt mert az ő kertje végében van ez az ominózus földdarab….
És most róla pár sor: 52 éves, nő. Dolgozik és a magatehetetlen anyukájával lakik. A férje meghalt a fia Pesten dolgozik és lakik. Az anyukája nap közben egyedül van otthon és ha leesik az ágyról akkor ott van a földön míg a nő haza nem ér… Van egy írdatlan nagy kertje, és valahol a határban egy nagy szőlője, amit szintén ő művel…. Mindehhez van Ő egyedül.
És akkor az a legnagyobb gondja, hogy bevesse-e ezt a területet………
Mondtuk neki, hogy NE!

Pic_03.jpg
ezen a képen jól láthatóan tépem a hajam…. miközben az igen távoli pár rokonomat tagadom meg…. A tényszerűséghez azért hozzá tartozik, hogy nem az ángyom a rokon, hanem a férje… (Na nem mintha ez sokat javítana a helyzeten J )

Pic_04.jpg, Pic_05.jpg
Ezek a képek nem most készültek. Az egyik rokonom hozta akit eddig nem is ismertem…
Az egyiken 4 fiatal lány áll ünnepi ruhában, fehér táskával. A másikon két lány ül a fűben.
Kérdezte, hogy megismerek-e rajta valakit. Mondtam, hogy nem, de ha így kérdezi akkor biztos, hogy anyut kéne rajtuk megismernem. És igen….. 17-18 évesek lehetnek a képen és az anyu a barátnője volt, az apu meg az unokatestvére és az ő esküvőjén ismerték meg egymást…
Ezen úgy elrévedeztem…. Milyen szépek, fiatalok, csinosak és még mennyi minden volt előttük…
És mennyire élhetne még…. És az apu is…. És neki kellett volna közöttük ülni vasárnap, nem nekem….. És milyen igazságtalan az élet….. Mennyire kiba*ottul igazságtalan….

Pic_06.jpg
Ezen a képen Borisszal vagyok. Süt a nap, kellemes zene szól és hasítunk a napsütésben. Mostanában egyre többször van olyan érzésem, hogy nem akarok belőle kiszállni. Oda jutottam, hogy igazából a kocsimban érzem csak jól magam….. Néha csak úgy mennék a világba ki se szállva belőle…..

Pic_07.jpg
A Tv előtt ülök és nézem a Mátrixot. A reklámok alatt M-el sms-ezünk és beszélünk…
Feljegyeztem az Orákulum egyik mondatát amit Neonak mondott.
“Nem azért vagy itt, hogy döntést hozz. A döntést már meghoztad. Azért vagy itt, hogy megértsd a döntésed okát….”
Hmm… Igen. Sokkal előbb meghozzuk a döntéseinket mint azt gondolnánk….

Pic_08.jpg
Ezen a képen egy kókusztekercs lenne, ha G. hozott volna nekem az ebédlőből… DE nem hozott… Állítja, hogy azért nem mert megette de szerintem csak szivat. Eccerűen nem volt.
Pedig úúúgy beleerőszakoltam volna a szénhidrát napomba… J