Hmmm…. :)

Szóval…….
Azért……
Bevonzottam….. na…
Miután megírtam az előző bejegyzést egy darabig M.-en méláztam….
Hogy milyen jó lenne, ha fölhívna mielőtt elmegy…. De aztán el is vetettem, mondván, bizonyára a legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy engem hívogasson…..
Különben is már biztosan indul a reptérre….
És eccercsak megcsörrent a telefonom….
Roppant épületes beszélgetést folytattunk… J
Kb.
– Csak el akartam búcsúzni…Indulunk a reptérre…
– Éppen rád gondoltam, hogy már biztosan tipródsz…. Nem tudom mit mondjak. Tudod….
– Tudom…. Vigyázz magadra….
– Én? Inkább Te…. J
– Jelentkezem, ha megjöttem….
Annyira kellett ez a lelkemnek….. És annyira jó, hogy megérzi ezeket…..
*
Ésmég tökjó az is, hogy az előbb felhívott SzerelőZsolti, hogy mehetek Boriszért… Holnap akartam érte menni, mondván már a sötétben nem buszozgatok…. ráadásul kb. 2 km-re laknak a buszmegállótól….. de G. mondta, hogy kivisz ha végzett a konditeremben….
Ez is olyan jó…. G. különben is tök rendes de mostanában meg még rá is tesz néha egy lapáttal….
*
Szóval ezeket a jókat kell ellensúlyozni néhány dolognak.
Pld. az egyik Vilma néni.
Felhívott délután és annyira de annyira ég a pofám. Merthogy már olyan régen hívtam fel és ráadásul most még betegen is fekszik és biztos jól esett volna neki… Az igazat megvallva eszemben volt a hét végén is egyszer meg tegnap is csak aztán ha nem teszem meg rögtön akkor elfelejtem…. Szóval lelkiismeret furdalásom van, szó ami szó. Anikótól meg szoktam kérdezni, hogy mi van vele, hogy van de az persze nem ugyan az mint ha személyesen hívja az ember….
Na igen…. Ha már kapok, adjak is mert egyébként nem leszek különb a nagy átlagnál….
Ezt is felírom az éves listámra….
*
A másik, ami ennél sokkal izébb…. Csak kevés ahhoz, hogy elrontsa a napomat….
A kedves gondnoknő…. Aki annyira kedvel engem….
A tetőtérben ahol lakom, velem szemben van egy szintén tetőtéri lakás, ami még a cégé, de kiadták albérletbe… Ahogy felmegyünk a lépcsőn szemben van a két lakás között egy kb. 4 négyzetméternyi hely, amit ilyen tárolónak használtunk…. A szomszéd a nyári-téli gumijait tárolta ott meg egy szekrényt… és roppant rondán nézett az ott ki, mert nem takarta el semmi.
Most a lakásfelújításkor rakattam oda egy gipszkarton falat és egy ajtót, hogy eltakarjuk ezt a sufnit. Na és nem szóltam ennek a virágszálnak. Persze kellett volna és hülye voltam, mert a főnökével kellett volna beszélnem nem vele….. Na szóval, ma észre vette, hogy hoppá… miezitt… És jól elszaladt a főnökéhez beárulni, hogy én “építettem oda valamit”
Na persze a főnöke felhívott nagy felindulással, hogy mit építettem oda és hogy nem gondolom-e, hogy meg kellett volna beszélni…..
Mondtam, hogy teljesen igaza van. Meg kellett volna beszélnem vele de gondolom nem tettem kárt semmiben. Menjen és nézze meg. Egyébként meg nem magamnak zártam le, hanem közösen használjuk a szomszéddal.
Erre azt mondja, hogy az még céges lakás és a szomszédnak semmi köze hozzá….
Mondtam neki, hogy úgy gondoltam azzal közösen, aki éppen ott lakik….
Persze ekkorra már azért lehiggadt, mert rájött, hogy fele sem úgy van ahogy ez a nőszemély előadta neki… Képzelem miket mondhatott… És persze nem hozzám jött, hogy “figyu, mi az a fal?” hanem elment árulkodni mint az oviban….
De juszt se rontotta el a kedvem…..