……….

 Hát… csokorba szedtem pénteken csak úgy magamnak:

Lakás romokban… mindenen centikben áll a por, pedig le van takarva….
ára –netudjammeg….
Szerintük tartozom a rablóhivatalnak 687 ezerrel….
Meló hetek óta rengeteg…. állandóan csöng a telefon, néha mindkét fülemen van egy…
Egy hete menedékjogot kértem Anikónál és kaptam is, tehát ideiglenesen ott állomásozom… ergo nem tudom kialudni magam az ágyacskám nélkül…. belepottyantam egy család életébe…
Lelkem padlón….
Borzasztóan nyúzott vagyok. és totál magamba fordultam…..
Na innen szép nyerni !
*
Szombaton délután elcsaltam magammal Anikót autózni… Igaz, hogy először kiakadt mikor mondtam, hogy a Balatonra akarok menni de azért ráállt. Irdatlan mehetnékem volt.
Mentem volna egyedül is de azért jobb volt kettesben. Szegény dolgozott délelőtt de miután megjött és megvolt az ebéd elmentünk. Szerencsére még megcsíptük a napsütést.
Elmentünk Csopakig sétáltunk egyet a parton.
Annyira klassz volt ahogy a víz kihordta a partra a ripityomra összetört jeget és ahogy fújt a szél meg hullámzott a víz csilingeltek a jégdarabok, közben meg csillogtak a napfényben.
És soha még ilyen kéknek nem láttam a Balatont.
Szóval jó volt. Csak az volt a baj, hogy mire hazaértünk a család apraja cseszett megcsinálni amit feladatul kaptak… (mosogatás, pakolás…) úgyhogy kitört egy kisebb fajta ribillió….
Aztán a vihar elmúltával már jó vót.