Sűrű napjaim vannak.
Hol is kezdjem? Péntek….. igen az ominózus péntek…..
Majdnem 5ig értekeztünk aholis kényszeríteni kellett magamat arra, hogy figyeljek, mert folyton T2 és az ő beszólása jutott eszembe, márpedig nem árt ha ott észnél van az ember mert soha nem lehet tudni mikor kérdeznek valamit tőle…..
Utána hazavágtattam. Még ottértem Kömüveszsoltit és a segédembert. Mikor beléptem éppen porszívóztak J . Naagyon ügyik voltak mert teljesen befejezték a konyhát, a nappaliban pedig lerakták úgy ¾ részben a parkettát. Aztán még megvártuk a helyi tvben a híreket mert valami ismerősük indult a B. rallyn és kíváncsiak voltak rá…
Mikor elmentek, egy darabig kerestem a helyemet meg önmagam… és éppen megint azon tépelődtem, hogy kell-e nekem T2-n tépelődnöm, mikor kaptam M.től egy smst.
Látta rajtam mielőtt felrohantam az értekezletre, hogy vmi bajom van és efelől érdeklődött.
Írtam neki, hogy T2 a bajom…. Erre felhívott….
Megkérdeztem tőle, hogy szerinte úgy viselkedem-e vele, hogy ilyen következtetést lehet levonni belőle.….
– Nem.
– De akkor honnan veszi ezt T2? Merthogy már nem először jegyzi meg, csak eddig nem reagáltam rá.
– Átmegyek…. Beszélgessünk….
– Hát ha nem zavar a kupi, gyere….
Aztán meg teljesen pánikba estem. Kell-e nekünk erről beszélgetni ?. Kell.
Most kell? Mittoménmikor…. Mindegymá nekem….
Na 10 perc múlva ott volt…. Ésakkormegmár tökre örültem, hogy ott van.
Főztünk teát, ami kb. bő fél órába telt… Először is meg kellett keresni a teát… Merhogy Kömüveszsoltiék visszapakoltak ugyan de mindent csak úgy le-, meg betettek valahova…. úgyhogy művészet volt megtalálni bármit is… Na miután megtaláltuk a teás dobozt amiben van vagy 15 féle tea, kiválasztotta a “tahiti tánc” nevűt, hogy olyat kér…. Nem is lett volna ezzel probléma…. ha filteres lett volna…. De nem az vót! Úgyhogy meg kellett keresni a teaszűrőt is…. Újabb negyed óra röhögés….. keresés…. Na, végre micróban a csészék….
Bekapcsolom. Nem megy.
-Mi a…?
Micro bedugva az elosztóba…. Ménemmegy…?!
Erre előhúz egy zsinórvéget….
– Ez a micró!
– Jó akkor dugd be….
Bedugta. Nem ment…. Nééézünk nagy okosan, mint két szőke….. Aztán éktelenül elkezdtünk röhögni, ugyanis az elosztót önmagába dugta vissza…. J J
Vicces vót, na! Főleg azért mert az eredeti szakmája villanyszerelő…. J
De hát fél az áramtól…. és anno a vizsgáján gallyra vágott valami mérőműszert…és állítólag csak úgy engedték át, ha megfogadja, hogy nem nyúl többet villanyhoz…..
Nnna… hát ehhez tartja magát J
Szóval kiokumláltuk, hogy ki kell húzni a hűtőt, oda bedugni az elosztót, abba vissza a hűtőt meg a microt….. Ésss kész…
Persze a konnektor elé volt húzva a dohányzó asztal, ami meg vót pakolva mindenféleséggel….és ez nem vót egy eccerű dolog….
Én húztam alulról ő cincálta felülről…..
Azér’ összehoztuk! J
Mire mindezzel elkészültünk már tök jó kedvem volt és abszolút nem érdekelt T2.
Sokat beszélgettünk….
Főleg a brazil útjáról…. Merthogy oda készül februárban 2 hétre…
Hááát sokkal kalandosabban vág neki mint ahogy én azt gondoltam…. Van ott egy csaj akit ismer de hát mint kiderült, 300 kmre lakik Riótól…. Ráadásul pont akkor lesz a karnevál is….. Még nem tudja mit fog csinálni és hogy hol lesz szállása…. Khm….
De hát ebben van a kaland! Mondja Ő. Nem mondtam neki, de én speciel a gondolatától is rosszul vagyok, hogy ott fog állni a reptéren a csomagjával és azt se tudja merre…
Ő viszont pont ezt élvezi! Mondta, hogy megvan Brazilia a GPS-én….
Erre elkezdtem nevetni…. És persze rögtön kitalálta, hogy min nevetek…
Előttem volt a kép ahogy bolyong a brazil vadonban egyik kezében egy bozótvágóval a másikban meg a GPS-szel…. Néha elég félelmetes, hogy kitalálja amire gondolok.
A múltkor azt mondta, hogy úgy szeretne a fejembe látni… Háát… ha így halad hamarosan összejön neki…
Szóval beszélgettünk… sokat…. Mindenről…csak T2-t nem hoztuk szóba…
Azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem említi…
Nem tartja abszolút fontosnak….
Vagy kínos….
De ahogy telt-múlt az idő, már én sem tartottam fontosnak. Tulajdonképpen mit filózok én bárkin is mikor úgy gondolom, hogy nem lépek át bizonyos határokat. Tényleg máshogy viszonyulok M.-hez mint a többiekhez de hát a “kapcsolatunk” is más…
Aztán csak megemlítette. Szerinte nem kell T2-vel foglakozni és én csak ne változtassak a viselkedésemen…..
Ennyi.
*
Szombaton elmentem Aprajafalvára fodrászhoz…. Hazafelé bementem Szerelőzsoltihoz, hogy jelentse be Boriszt műszakira…. Háát mindenki hóttakony náluk… Ő is… de azért természetesen tökig olajosan kocsit szerelt.
Bementem az anyukájához…. az meg annyira beteg volt, hogy feküdt…
CsillagbogárNorbi közölte, hogy nem ad puszit mert nagyon meg van fázva…. De azért megölelgetett egy kicsit….(merthát a puszit pótolni kell valamivel J )
Tök aranyos volt….. Nem véletlenül a kedvenc unokatesóm. Mindig hergeljük egymást… Eccer úgy beszóltam neki, hogy összenyalábolt és felrakott a kispolszki tetejére…. J
No nem voltam ott sokáig…. (mármint náluk J) Nehogymá elkapjam a bacikat… Hazafele még bevásároltam, aztán egészen este 9-ig pakoltam vissza a cuccot a konyhába. Húúú…. Poros volt még az ég is. Vasárnap hajnali 9-kor elzarándokoltam a praktikus barkácsáruházba takarófóliáért…
És ekkor megéltem egy tökéletes percet. Olyat amiben már évek óta nem volt részem…
Tavaszias reggel volt, nyugodt tempóban, szinte egyedül autóztam a 4 sávos úton, minden lámpa zöldre váltott mire odaértem, szóval megállnom sem kellett egészen az áruházig,
a kocsiban kellemes meleg volt és a rádióból valami fantasztikusan jó, átdolgozott gregorián zene szólt,…. pontosan passzolt minden, mindenhez…
És akkor jött ez az érzés…Ez a: “Most minden jó…!” “Most minden tökéletes”.
Ahogy beálltam a parkolóba a zenének is vége lett.
Egy kórus “ In domine Christi. Amen.” –jével.
Azt hiszem tökéletesen boldog voltam.
És ez a perc, talán kettő, úgy feltöltött energiával, hogy még most is van belőle, pedig már kedd van. Volt már ilyen életemben talán 3szor, 4szer….. Nem tudom ki hogy van vele de ezek nálam nagyon ritka pillanatok. Amikor a lélek is ellazul és csak élvez…
Szóval nem tudom kinek kell hálásnak lennem érte, de ….. KÖSZÖNÖM !
*
Vigyorogva pakoltam délig, majd beállított Duduka segíteni és így is eltartott kb. ½ 4-ig…
Húúú nagyon elfáradtunk…. Utána még hajat mostam és összenyaláboltam a cuccaim, majd már este ½ 8 körül elzarándokoltam Anikóékhoz…lakni…. És igaz, hogy a lelkem rendben volt de ooolyan fáradt voltam….. ÉS akkor….. J
Kaptam egy smst M:-től: “Gondoltam küldök egy smst J ”
És valami telepátika lehetett, mert éppen a pénteki beszélgetésünkön gondolkodtam…
És jó volt…. J
És mert ilyen….
Na jó!
Elég belőle ennyi….
Nem győzöm megacélozni a lelkem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: