Szöszmókjaim....

 Hát… csokorba szedtem pénteken csak úgy magamnak:

Lakás romokban… mindenen centikben áll a por, pedig le van takarva….
ára –netudjammeg….
Szerintük tartozom a rablóhivatalnak 687 ezerrel….
Meló hetek óta rengeteg…. állandóan csöng a telefon, néha mindkét fülemen van egy…
Egy hete menedékjogot kértem Anikónál és kaptam is, tehát ideiglenesen ott állomásozom… ergo nem tudom kialudni magam az ágyacskám nélkül…. belepottyantam egy család életébe…
Lelkem padlón….
Borzasztóan nyúzott vagyok. és totál magamba fordultam…..
Na innen szép nyerni !
*
Szombaton délután elcsaltam magammal Anikót autózni… Igaz, hogy először kiakadt mikor mondtam, hogy a Balatonra akarok menni de azért ráállt. Irdatlan mehetnékem volt.
Mentem volna egyedül is de azért jobb volt kettesben. Szegény dolgozott délelőtt de miután megjött és megvolt az ebéd elmentünk. Szerencsére még megcsíptük a napsütést.
Elmentünk Csopakig sétáltunk egyet a parton.
Annyira klassz volt ahogy a víz kihordta a partra a ripityomra összetört jeget és ahogy fújt a szél meg hullámzott a víz csilingeltek a jégdarabok, közben meg csillogtak a napfényben.
És soha még ilyen kéknek nem láttam a Balatont.
Szóval jó volt. Csak az volt a baj, hogy mire hazaértünk a család apraja cseszett megcsinálni amit feladatul kaptak… (mosogatás, pakolás…) úgyhogy kitört egy kisebb fajta ribillió….
Aztán a vihar elmúltával már jó vót.

Találtam…. 

Ilyen nincs…. És mégis van….
Melótól ripityomra kicsavarva….. ( 4 napja se látás se hallás, sőt közben nyakamba esett egy igen háklis apehrevizornéni is…) Ráadásul nem az ágyacskámban alszom és azért ez igencsak megviseli az alvókámat….nem beszélve a szemem alatti karikákról…
Egész héten el akartam menni egy nap szabira…. Hát nehogymá….. Anikóval akartunk egy kicsit kocsmázni, merthogy ott vagyok náluk már ötödik napja de egyszerűen nem tudunk beszélgetni….. Most éppen ott tartok, hogy ma délután elmegyek…Jusztis….
Szóval a tegnapi napom valahol a bányászbéka segge alatt vót….
Délután M. irdatlanul dühöngött itten, mert kapott egy levelet a központi rablóhivataltól, hogy fizessen be 50 ezer kemény forintot mert anno 2005-ben nem adott le valami nyomtatványt….. Persze nem is kellett neki semmit leadni az adóbevallásán kívül…de azt meg leadta….. Szóval dühöngve telefonálgatott meg intézkedett….
Úgy ½ 5 magasságában elkezdtem szedelőzködni, merthogy ugye be voltak jelentkezve a gázosok óracsere miatt. Kihasználtam az öt percet mikor nem csörög a telefon és gondoltam gyorsan lelépek. Már éppen a kabátomat vettem fel mikor M. elhúzott itt az ajtó előtt és mivel látta, hogy készülődöm megállt…. Mérgelődött még egy kicsit az apehosokon, aztán közölte, hogy :
– Na megyek, randizok egyet erre a nagy stresszre…..
– Aha….
– Nem vagy túl boldog…
– Mitől kéne annak lennem…?
No, mikor ezzel így megvoltunk ……
Szóval a kocsiba beülve is csöngött még a telefonom munka ügyben deee mondtam, hogy bocsika én már éppen hazafele tartok…. J
Aztán az 5 óra helyett 6-ra odaártek az óracserálő pasik is…. és mindjárt egy füst alatt kicserélték a szembe szomszédékét is. Megvolt pikk-pakk…. Mi meg elkezdtünk beszélgetni Szomszédgyöngyivel…. Hááát már két éve ott lakom de még soha nem beszélgettünk ennyit… Legalább fél órát traccsoltunk… Jó volt. Mondta, hogy menjek be egy teára de mivel siettem inkább nem mentem. Viszont megbeszéltük, hogy majd bepótoljuk ha kész lesz a lakás…. Így is 7 óra volt mire Anikóékhoz értem mert közben még bementem ananászt venni az egyik hiperbe… (gyümölcs napom volt és már annyi banánt eszek, hogy lassan majommá fogok válni) Szóval boldogan cipeltem haza az ananászt de mindenki csak húzogatta rá a száját…. (a popcornnak nagyobb sikere volt)
Aztán este Anikóék nagy CD keresésbe kezdtek ami igencsak lehetetlen feladat volt, mivel bekeveredett a többi többszáz cd közé.… Ezen keletkezett köztük némi feszültség, úgyhogy gondoltam olvasok egy kicsit…. ámdeasztán eszembe jutott, hogy nekem is van apehos levelem…. Már két napja cincálom a táskámban…. (nem mertem kinyitni…ez ilyen fóbia szerintem nálam). Szóval kinyitom…… És kiengedtem a szellemet a palackból….. Kívántam is gyorsan hármat…. Abból mindjárt kettőt az egészségükre…..
Röviden és tömören…. 687.000.- Ft illetékelmaradás van a számlámon…. A mellékelt csekken fizessem be, egyébként meg végrehajtható…..
Eszembe jutott, hogy írok egy smst M.nek, hogy “Én nyertem, vazze..” De mondom, most mit csörömpöljek bele a randijába….. K
Szóval nagyon ideges lettem. Mondtam Anikónak, hogy hazamegyek az adásvételi szerződésekért meg mindenféle papírokért mert reggel 8kor az apehnál akarok kezdeni…
Vót vagy ¾ 9…. Eljött velem. Szerencsére nagyjából tudtam, hogy melyik kupac körül kell keresgélnem, úgyhogy hamar meglettek dolgok.
Persze nem aludtam egész éjszaka és reggel be kellett vennem egy fél nyugtatót.
Bevágtattam. Megkerestem az illetékest…
– Jó reggelt kívánok. Tegnap kaptam egy levelet meg egy infarktust….
Hölgyemény bájosan mosolyog. Asziszi vicceltem…. Pedig nem.
Nézi a papírt.
– Hát bizonyára illetékelmaradása van.
– Nem. Én egy illeték megállapításra vártam…. Ami közel sem ennyi….
– Akkor nem küldte be az adásvételit.
– De igen. Itt van róla a feladóvevény.
– Jaa! Igen látom a gépben. Akkor majd lelevelezem az illeték osztállyal.
(merthogy ezek az elmaradási csoport volt)
Ennyi.
Hát BOCS, az nem volt…..
*
Hanemhát mire is volt jó ez az egész….. ?

Teljesen más dimenzióba rakta át a meglévő összes bajomat…. Hogy úgy mondjam minden és mindenki eltörpült mellette….. És most, hogy ez megoldodott (vagy legalábbis úgy hiszem) azok meg ott maradtak… a másik dimenzióban…. És ez jó.
Csak az ide vezető út …. Hátigen kéremszépen….. nemígygondoltam….

 Nagyon, nagyon fáradt vagyok…. Ez a mai napom nem volt piskóta. Főleg ahhoz képest, hogy szabira akartam menni. Elhatároztuk Anikóval, hogy elmegyünk kocsmázni….
Nadehát ember tervez……
*
Lakás szétverve…. katasztrofális állapotban…
Persze én találtam ki, hogy szigeteljék le a hálószoba tetejét… Baromi cúgos volt…
Szóval fal kibontva, tető leszedve, szőnyegpadló felszedve…. Ááááá…..
Teljesen letörtem mikor megláttam…. Nem utolsó sorban a majdani anyagi vonzatától….
A “majdmegegyezünk” –től…. De ahogy így elnéztem, egy darabig nem kell bútorbeszerzésen törni a fejem….
Mindezek tetejében még holnapra bejelentkeztek a gázosok óracserére…. Havonta megjelenik valaki, órát ellenőriz, cserél, gázt, villanyt, vizet…. mittomén….
*
A lelkemnek kellene valami dopping…..
Nemtom….

Sűrű napjaim vannak.
Hol is kezdjem? Péntek….. igen az ominózus péntek…..
Majdnem 5ig értekeztünk aholis kényszeríteni kellett magamat arra, hogy figyeljek, mert folyton T2 és az ő beszólása jutott eszembe, márpedig nem árt ha ott észnél van az ember mert soha nem lehet tudni mikor kérdeznek valamit tőle…..
Utána hazavágtattam. Még ottértem Kömüveszsoltit és a segédembert. Mikor beléptem éppen porszívóztak J . Naagyon ügyik voltak mert teljesen befejezték a konyhát, a nappaliban pedig lerakták úgy ¾ részben a parkettát. Aztán még megvártuk a helyi tvben a híreket mert valami ismerősük indult a B. rallyn és kíváncsiak voltak rá…
Mikor elmentek, egy darabig kerestem a helyemet meg önmagam… és éppen megint azon tépelődtem, hogy kell-e nekem T2-n tépelődnöm, mikor kaptam M.től egy smst.
Látta rajtam mielőtt felrohantam az értekezletre, hogy vmi bajom van és efelől érdeklődött.
Írtam neki, hogy T2 a bajom…. Erre felhívott….
Megkérdeztem tőle, hogy szerinte úgy viselkedem-e vele, hogy ilyen következtetést lehet levonni belőle.….
– Nem.
– De akkor honnan veszi ezt T2? Merthogy már nem először jegyzi meg, csak eddig nem reagáltam rá.
– Átmegyek…. Beszélgessünk….
– Hát ha nem zavar a kupi, gyere….
Aztán meg teljesen pánikba estem. Kell-e nekünk erről beszélgetni ?. Kell.
Most kell? Mittoménmikor…. Mindegymá nekem….
Na 10 perc múlva ott volt…. Ésakkormegmár tökre örültem, hogy ott van.
Főztünk teát, ami kb. bő fél órába telt… Először is meg kellett keresni a teát… Merhogy Kömüveszsoltiék visszapakoltak ugyan de mindent csak úgy le-, meg betettek valahova…. úgyhogy művészet volt megtalálni bármit is… Na miután megtaláltuk a teás dobozt amiben van vagy 15 féle tea, kiválasztotta a “tahiti tánc” nevűt, hogy olyat kér…. Nem is lett volna ezzel probléma…. ha filteres lett volna…. De nem az vót! Úgyhogy meg kellett keresni a teaszűrőt is…. Újabb negyed óra röhögés….. keresés…. Na, végre micróban a csészék….
Bekapcsolom. Nem megy.
-Mi a…?
Micro bedugva az elosztóba…. Ménemmegy…?!
Erre előhúz egy zsinórvéget….
– Ez a micró!
– Jó akkor dugd be….
Bedugta. Nem ment…. Nééézünk nagy okosan, mint két szőke….. Aztán éktelenül elkezdtünk röhögni, ugyanis az elosztót önmagába dugta vissza…. J J
Vicces vót, na! Főleg azért mert az eredeti szakmája villanyszerelő…. J
De hát fél az áramtól…. és anno a vizsgáján gallyra vágott valami mérőműszert…és állítólag csak úgy engedték át, ha megfogadja, hogy nem nyúl többet villanyhoz…..
Nnna… hát ehhez tartja magát J
Szóval kiokumláltuk, hogy ki kell húzni a hűtőt, oda bedugni az elosztót, abba vissza a hűtőt meg a microt….. Ésss kész…
Persze a konnektor elé volt húzva a dohányzó asztal, ami meg vót pakolva mindenféleséggel….és ez nem vót egy eccerű dolog….
Én húztam alulról ő cincálta felülről…..
Azér’ összehoztuk! J
Mire mindezzel elkészültünk már tök jó kedvem volt és abszolút nem érdekelt T2.
Sokat beszélgettünk….
Főleg a brazil útjáról…. Merthogy oda készül februárban 2 hétre…
Hááát sokkal kalandosabban vág neki mint ahogy én azt gondoltam…. Van ott egy csaj akit ismer de hát mint kiderült, 300 kmre lakik Riótól…. Ráadásul pont akkor lesz a karnevál is….. Még nem tudja mit fog csinálni és hogy hol lesz szállása…. Khm….
De hát ebben van a kaland! Mondja Ő. Nem mondtam neki, de én speciel a gondolatától is rosszul vagyok, hogy ott fog állni a reptéren a csomagjával és azt se tudja merre…
Ő viszont pont ezt élvezi! Mondta, hogy megvan Brazilia a GPS-én….
Erre elkezdtem nevetni…. És persze rögtön kitalálta, hogy min nevetek…
Előttem volt a kép ahogy bolyong a brazil vadonban egyik kezében egy bozótvágóval a másikban meg a GPS-szel…. Néha elég félelmetes, hogy kitalálja amire gondolok.
A múltkor azt mondta, hogy úgy szeretne a fejembe látni… Háát… ha így halad hamarosan összejön neki…
Szóval beszélgettünk… sokat…. Mindenről…csak T2-t nem hoztuk szóba…
Azon gondolkodtam, hogy vajon miért nem említi…
Nem tartja abszolút fontosnak….
Vagy kínos….
De ahogy telt-múlt az idő, már én sem tartottam fontosnak. Tulajdonképpen mit filózok én bárkin is mikor úgy gondolom, hogy nem lépek át bizonyos határokat. Tényleg máshogy viszonyulok M.-hez mint a többiekhez de hát a “kapcsolatunk” is más…
Aztán csak megemlítette. Szerinte nem kell T2-vel foglakozni és én csak ne változtassak a viselkedésemen…..
Ennyi.
*
Szombaton elmentem Aprajafalvára fodrászhoz…. Hazafelé bementem Szerelőzsoltihoz, hogy jelentse be Boriszt műszakira…. Háát mindenki hóttakony náluk… Ő is… de azért természetesen tökig olajosan kocsit szerelt.
Bementem az anyukájához…. az meg annyira beteg volt, hogy feküdt…
CsillagbogárNorbi közölte, hogy nem ad puszit mert nagyon meg van fázva…. De azért megölelgetett egy kicsit….(merthát a puszit pótolni kell valamivel J )
Tök aranyos volt….. Nem véletlenül a kedvenc unokatesóm. Mindig hergeljük egymást… Eccer úgy beszóltam neki, hogy összenyalábolt és felrakott a kispolszki tetejére…. J
No nem voltam ott sokáig…. (mármint náluk J) Nehogymá elkapjam a bacikat… Hazafele még bevásároltam, aztán egészen este 9-ig pakoltam vissza a cuccot a konyhába. Húúú…. Poros volt még az ég is. Vasárnap hajnali 9-kor elzarándokoltam a praktikus barkácsáruházba takarófóliáért…
És ekkor megéltem egy tökéletes percet. Olyat amiben már évek óta nem volt részem…
Tavaszias reggel volt, nyugodt tempóban, szinte egyedül autóztam a 4 sávos úton, minden lámpa zöldre váltott mire odaértem, szóval megállnom sem kellett egészen az áruházig,
a kocsiban kellemes meleg volt és a rádióból valami fantasztikusan jó, átdolgozott gregorián zene szólt,…. pontosan passzolt minden, mindenhez…
És akkor jött ez az érzés…Ez a: “Most minden jó…!” “Most minden tökéletes”.
Ahogy beálltam a parkolóba a zenének is vége lett.
Egy kórus “ In domine Christi. Amen.” –jével.
Azt hiszem tökéletesen boldog voltam.
És ez a perc, talán kettő, úgy feltöltött energiával, hogy még most is van belőle, pedig már kedd van. Volt már ilyen életemben talán 3szor, 4szer….. Nem tudom ki hogy van vele de ezek nálam nagyon ritka pillanatok. Amikor a lélek is ellazul és csak élvez…
Szóval nem tudom kinek kell hálásnak lennem érte, de ….. KÖSZÖNÖM !
*
Vigyorogva pakoltam délig, majd beállított Duduka segíteni és így is eltartott kb. ½ 4-ig…
Húúú nagyon elfáradtunk…. Utána még hajat mostam és összenyaláboltam a cuccaim, majd már este ½ 8 körül elzarándokoltam Anikóékhoz…lakni…. És igaz, hogy a lelkem rendben volt de ooolyan fáradt voltam….. ÉS akkor….. J
Kaptam egy smst M:-től: “Gondoltam küldök egy smst J ”
És valami telepátika lehetett, mert éppen a pénteki beszélgetésünkön gondolkodtam…
És jó volt…. J
És mert ilyen….
Na jó!
Elég belőle ennyi….
Nem győzöm megacélozni a lelkem!

Nnna… ezt jól megkaptam….
G. ilyen szellőztető mániás, ami nem is lenne gond de az ablak előtt van az asztalunk és ilyenkor nincs túl jó idő… Azért néha kiharcolja, hogy kinyithassa…
Na most is ilyen volt… G. kinyitotta az ablakot én meg gondoltam átmegyek a fiúkhoz arra az 5 percre míg jön be a hideg….
T1 mellett van egy szék… oda leültem…. és közben erről az erdélybe visszazsuppolt fiúkáról beszéltünk …..szemben velem M. vigyorgott nagyon valamin…..
Mondom neki:
– Mi van tejbetök? (Ősi ósumér mondás: “Vigyorog mint a tejbetök!”)
Erre T2:
– Kimenjünk?
Na elkerekedtek a szemeim…. Mondom neki:
– Miivaan?
T2: – Kimenjünk vagy kihívod M.-t ?
Nna…. Hát inkább visszajöttem a hidegbe…..
Ez valami…. Tök szarul esett….. Ha majd lehiggadok meginterjúvolom, hogy mi a búbánatos rossebből következtetett minderre….
Most még gondolkodni se nagyon tudok ezen mert mindjárt értekezletre kell mennem de azt hiszem lesz min rágódnom a hétvégén…
Ezek szerint vissza kell venni magamból…. Vagy nemtom.

Nem tudom, jó ötlet volt-e ez az elválasztásos diéta. Mondjuk már 1,5 kg lement rólam de azt gondolom, hogy ha valaki négy naponta gyümölcs napot tart és délelőtt is csak gyümölcsöt eszik, akkor az mindenféle elválasztás nélkül is lefogy…. Feltéve persze, hogy nem eszi kilóra az édességet…. Na mind1
Szóval tegnap gyümölcs napom volt és bizony estére már annyira éhes voltam, hogy szédelegtem az éhségtől…. Ráadásul kipakoltam a konyhát… Az egész ramazuri most betölti a nappalit…. Jajjde szeretem… Énnemtom miért van az emberben ilyen kacatgyűjtő hajlam. Hogy mindent eltesz… Majd jó lesz ez még…. Aztán persze rögtön el is felejtődik és ha netán kéne akkor sem jut eszedbe, hogy valahol van olyan…. Szóval megint kidobáltam néhány dolgot…. Viszont borzasztóan elfáradtam. Igyekeztem úgy pakolni, hogy rendszer legyen a kuplerájban, merthát vasárnapig azért csak benne fogok lakni… .
Tegnap elmentem ilyen összeeresztőt… vagymit… venni… Amit oda kell tenni, ahol összeér a taposó meg a parketta…. de csak olyan csilivili fényesréz volt…. Nekem az nem kölll…. Basszus… Majd még futok egy-két kört ez ügyben is…. a változatosság kedvéért.
Szóval reggel Kömüveszsolti megszállta a lakást…és már dolgoznak…. Nagyon izgulok.
Este felhívtam Szerelőzsoltit is Borisz műszakija miatt… Nahát az meg kipurcant szegény… Olyan náthás, hogy fexik…. ami azért nála nem semmi….
Ebéd időben elmentünk a főnökkel bioboltba….. Ójézus…. Hát bizony, aki egészségesen akar táplálkozni igencsak bele kell nyúlnia a pénztárcájába…. Mondjuk azért ezt eddig is tudtam…de hát….meglepődtem néhány dógon…nna…
Vettem fekete áfonya levet… BIO… Hmm… Hát naon, naon jóóóó…. Rá tudnék szokni! J
Megaztán bementünk egy illatszerbe is és vettem egy szájkontúr ceruzát meg egy szemceruzát.. Gondoltam színesedjek már ki ebben a szürkeségben… Persze úúgy le volt fóliázva, hogy nem bírtam leszedni róla…. Próbálta G. is de neki se sikerült… úgyhogy átvittem M.-hez aki lecsavarhúzózta… J
G.: – Mi ez?
– Szájkontúr ceruza.
– Rajzolsz magadnak másik szájat? Már ez az egy is sok!! J
A kis édes…. Ül itt szótlanul egész nap…. szemköztömben…. Oszt ha megszólal…. J

 Szeretsz gondolni?
– én attól majdnem
mindig szomorú leszek!

/Fodor Ákos/

Tulajdonképpen húznom kéne haza angolt tanulni holnapra…. Rendhagyó igék…. Elméletileg már tudom, merhogy megtanultam már egypárszor…. De hát biztosan akad köztük amelyiket nemtom…. Át kéne nézni….
Hazafele meg be kéne menni a zőccségeshez, merthogy holnap gyümölcs napom lesz… (Mi vagyok én…. nyúúl?)
Szóval meg kéne mozdulni…..
Deee olyan sötét van kint…. Semmi kedvem…..
M.-en csodálkozok itt egyfolytában….. Úúúgy tud lelkesedni…. J És mindig talál is valamit amiért lehet…. Most pld. végre úgy néz ki tökélyre fejlesztette a házimozi felszerelését….
És most ezen örömködik…. Istenbizony olyan mint egy gyerek ilyenkor…. De ez tök jó!
És éppen fáradt is lehetne, mert nemrég jött meg Pestről… Deee nem…Tökös és röpköd… J
G. meg levonult a konditerembe….. K
Úgyhogy én is összekaparom magam…..
Nehogymá….

Meló….meló….meló…szürke napok….semmi gondolat…..
Tegnap volt nálam Kömüveszsolti. Felmérte a terepet és azt mondta csütörtökön jönnek és lerakják a konyhában a taposót…aztán hétfőtől meg jön a többi…. Tehát ráérek vasárnap átcuccolni Anikóhoz…
Szóval újfent pakolás…pakolás…dobozba be…dobozból ki…. Itt kupleráj ott kupleráj…..
közben csinálom ezt az elválasztásos diétát…. (Jééézus, hogy’ fogom én ezt A.-nál csinálni?)
Nem mellesleg még lejár Borisz műszakija is…. és el kell mennem Aprajafalvára is valamikor mert jött valami levelem….
Dióhéjban ennyi az eljövendő 2-3 hetem….
Szóval…megyek…csinálom…nemtom….
Csak kisüt már végre a nap!
*
1ébként … lehet, hogy már írtam…de annyira gyűlölöm ezt a telet….
Gyerekkoromban szerettem …. De akkor még csak örömet okozott…. Aztán már mikor a buszmegállóban kellett állni az északi szélben ami a képembe fújta a fagyos havat és a busz meg a fene tudja merre járt…. Hát akkor nem voltam túl lelkes…. Persze az Aprajafalvára vezető utat mindig az elsők között terítette be a szél….
Szóval egy jó ideje ki nem állhatom…. Ez a nap nélküli szürkeség nagyon nem jó most nekem….