Szöszmókjaim....

Áááááááááááá……..
No akkor mesélek….. Tudjátok hogyan volt mikor Móricka találkozott Mekk Elekékkel…?!
Neem? Hát elmesélem. És attól tartok, hogy még nagyon sok mesém fog erről szólni mostanában….
Pld. Mese 1.
Móricka megunta, hogy nem olyan nagyon jó az, hogy esőzések idején futni köll a vödörrel, lavórral, miegymással a lakásban, hogy szélvész idején kialszik a petróleumlámpa az asztalon…stb….
-Legyen hát ablakcsere! -mondta Móricka
Nodehát ablak-ajtós mekkműhely annyi a városban mint eső után a gomba a Nagy Kerek Erdőben. Úgyhogy Móricka piszkosul megörült mikor találkozott egy hajdanvolt kolleganőjével aki éppen házfelújított és megkapta az egyik mester telefonszámát, aki a kolleganő szerint inkább volt Elek mint Mekk…. (Öööö.. szóval jómunkásembervót nagyon)
Móricka telefonál…. Elek kimegy, felmér… Móricka előleget fizet…. Lejár az 5 hét és Elek hozza az ablakokat…. Móricka örül nagyon… (Azér örül mer naív a szentem… és bár van már néminemű élettapasztalata még mindig nem tudja, hogy esemény után kell örülni nem előtte… ) Szóval Móricka szabaccságot vesz ki mivel tudja-tudja és sejti is, hogy hosszadalmas lesz az ablakok beszerelése…
Elekék jönnek…. igaz, ¾ órás késéssel de Móricka annyira azért nem naív, hogy ezen fennakadjon… Jönnek és pakolnak… és pakolnak… és pakolnak…. és tele van a nappali…
Ja! Asztmég nemis mondtam, hogy a mesében két körablak és egy minden szabványnak ellentmondó nagyablak szerepel…. utóbbi, redőnnyel, szunyoghálóval….
No. Elekék miután az összes szerszámjukat felhozták nekiálltak kiszedni az első körablakot….
Elek1: – Húúú, vazze…. Ez nem jön…
Elek2: – Húzzad!
Elek1: – Meg kell fúrni….
Nekiállt átfúrni a keretet… röpült a forgács mint a parancsolat…..
Elek2: – Fűrésszel kéne…
Elek1: – Nem hoztunk fűrészt. Nincs itthon véletlenül egy kézifűrész:
Móricka: – De. tele van a konyhaszekrény! Megkérdezem a szomszédot.
És vót! Kőcsönbe meg is kapta!
Boldogan vágtatott vissza vele a tetőtérbe és a hálószoba ajtajában szinte kiesett a kezéből a célszerszám….. Elek1 ugyanis ült a franciaágyon, lába nekifeszítve a falnak, kezével húzta a keretet ami úgy felháborodott ezen az eljáráson, hogy vakolatostul, falastul elindult kifelé….
Elek1: – Vazze, ez fémfülekkel oda van erősítve….
Elek2: -Azé’ nem gyött…..
Elek1: – Ja! Hozd be a flexet…
Ééés vágták flexxel, röpültek a szikrák… porzott a fal…..
Móricka: (Arra gondolok, hogy asztapicsa!!!)
Végülis kiszedték…. Igaz, hogy vasgolyón és robbanószeren kívül minden mást használtak de kicsire nem adunk…
A másik körablaknál meg résen voltak jól vasfül ügyben… Úgyhogy ott nem lett akkora falhiány….
Asztán kicserélték a nagyablakot is és perszehogy nem jó mert egy balos ablakot hoztak jobbos helyett és piszkosul zavaró…. És Móricka már csak akkor vette észre, hogy veréb van a levesben mikor beemelték az üveges részt….
Mórickának sajnos (vagy nem) látszódnak a gondolatai az arcvonásán és éppen arra gondolt, hogy a jó*vanénikétekneka *t ! És nagggyonmérges vót!
És párkányt meg nem hoztak…. Erre Elek1 elküldte Elek2t párkányért meg takarólécért.
Elek2 elment és EGY óra múlva jött vissza…. Ami csak azért vót roppantmód kellemetlen mer’ elvitte a kocsival a purhabot… így Elek1 nemtudott dógozni…. és nem vót bent az ablak…és hidegvót k*ra… Ráadásul mikor visszajött akkor közölte, hogy nem hozott párkányt mert csak 39es vót…. (37es helyett)
Elek1 szerint jó lett vóna az is…. Móricka nem akart közbeszólni, hogy találkoztak-e már azzal a nagyon érdekes és manapság életfontosságú eszközzel amit úgy hívnak mobiltelefon…. Berakták, tokkal-vonóval… takaróléccel (ami Elek1 szerint nem jár ám hozzá csak külön Móricka két szép szeméért tették fel…. Mórickának viszont erről az volt a véleménye, hogy lóf*t! Azér tetted fel mert tudod, hogy vaj van a fejeden…!)
Nohát délután kettőre végeztek… Móricka keresztet vetett és négyig porszívózta a sittet a forgácsot és a port a padlószőnyegről….
Párkánnyal majd visszatérnek.
Móricka bízz… és bízva bízzál…. !!
Kedves gyerekek! Holnap az ajtóról mesélek nektek…..

 Angol házi: 150 szavas esszé a családomról…. J Hmm…
Se rokona se ismerőse…. Se utódom se boldog ősöm…. I haven’t got…..
Basszus…. Most miről írjak 150 szót?

 Azt álmodtam egyik éjjel, hogy anyu leesett a bejárati lépcsőnk tetejéről át a korláton és nem tudott megmozdulni…Nagyon megijedtem és mondtam neki, hogy szólok apunak, hogy segítsen. Berohantam. Apu feküdt az ágyon, mondtam neki, hogy jöjjön gyorsan mert anyu leesett a lépcsőn és nem tud megmozdulni… erre ő nagyon ráérősen komótosan épphogy megmozdult… én meg majd’ megőrültem, hogy jöjjön már…. És nem tudtam, hogy anyuhoz rohanjak vagy őt noszogassam és iszonyú dühös voltam rá… és döbbent és nem értettem az egészet, hogy miért nem siet…. Aztán felébredtem.
Hát lehet, hogy érdemes lenne tényleg valami pszichológusnak kibányászni az apámmal való kapcsolatomat…. Illetve tudom, hogy ez nyomta rá a bélyegét az egész életemre…. Csak valahogy helyre kéne tenni bennem a dolgokat. Anna mondta egyszer, hogy valószínüleg nem bocsátottam meg neki, hogy meghalt…. úgy éreztem, hogy csak úgy otthagyott… hogy minden az én nyakamba szakadt…. Asszem van ebben valami.
Persze szerencsére ott volt anyám de valahogy mindig úgy éreztem, hogy nekem kell apámat helyettesíteni….
Azt hiszem ezt már kifejtettem itt valahol… Nem is kéne ezen filózni…csakhogy még mindig előjönnek ilyen dolgok. Lehet, hogy megint aktuális lenne Andinál egy “szeánsz”….
Ja! Egyébként apuska cseszett rám! Hiába vettem meg a hajókormányt. L Na mondjuk azt az álmomat se kívánom vissza….

Halottak napja….. Hát nem tudom… mindenféle áhitat hiányzott belőlem. Hideg volt, fáztam elegem volt…
Szerdától szabin voltam… Reggel elmentem angolra, ne hiányozzak már rögtön az elején, állítólag úgyis csak december végéig fog tartani mivel megreformálják a törvényeket és senki nem tudja mit hoz a jövő év…. itt sem…. No comment….
9 kor vége lett úgyhogy elmentem Juditért aki éppen az SZTKban volt vérvételen… közben meg láttam a telefonomon, hogy míg angolon voltam M. keresett. Visszahívtam de már megoldotta a problémáját… Nem indult el a kocsija és be kellett volna hozni…
Hát ez az SZTK is megér egy misét…. Mindig elborzadok mikor belépek, pedig azt hiszem viszonylagosan egy szavunk sem lehet. Nem olyan régen épült, több emeletes, belső gangos, modern épület…. De azaz iszonyú tömeg ami ott van…. elképesztő. És sokszor egész napokat ott ülnek a levegőtlen folyosókon. Szóval akinek kevés a baja még szedhet össze néhányat várakozás közben. Judittal aztán elmentünk parkettát nézni és szerencsére találtam is olyat ami talán jó lesz. Örülök mert így legalább nem Törökbálintról kell hozni.

Délután kivittük a virágokat a temetőbe úgyhogy csütörtökön csak gyertyát gyújtani mentem.
Nem tudom miért de annyira az volt bennem, hogy minél előbb menjek innen… zavartak az emberek… elegem volt. Felmentem Vilma nénihez, eredetileg az angol szótáramért de aztán jól elbeszélgettünk. Ráadásul meglepetésként ért, hogy mégsincs annyi cuccom nála mint ahogy azt gondoltam… Mondjuk jópár láda könyv de a többi nem vészes. Pont a múltkorjában gondoltam rá, hogy hova az égbe fogom tenni azt a rengeteg mindent ami még ott van.
Pénteken csajos napot tartottunk Anikóval. Gergő és Lala beléptek néhány hónapja egy íjász egyesületbe és versenyük volt a Vértesben, úgyhogy 11 óra magasságában elmentünk utánuk.
Hááát…. Baromi hideg volt. Igaz, hogy sütött a nap de majd’ megfagytunk. Nem vagyok egy sapkás fajta de nagyon bírt hiányozni egy jóóó meleg fejfödő. Mikor odaértünk felhívtuk Lalát aki úgy nagyjából betájolt minket, hogy merre menjünk. El is indultunk de valahogy fura volt a dolog mert át kellett menni egy farmon…. Szóval tök elbizonytalanodtunk, hogy betévedtünk valaki udvarára de aztán egy farakás mellett láttunk üldögélni egy emberkét a nyilával egyetemben… no gondoltuk, hogy sínen agyunk. Aztán pár perc múlva egy másik sporttársat támogattak le a domboldalról. Mondom Anikónak: “No, ezt meg lelőtték!” Dee neem… csak jóval többet ivott a kelleténél. Három csapatra osztották magukat így időbe telt mire megtaláltuk Gergőéket. Meg közben kiültünk egy sziklára egy relatíve szélárnyékos helyre ahova odasütött a nap….. Tök jó volt. Megettük a szendvicsünket majd folytattuk az expedíciót. Egy darabig néztük ahogy lőnek de mivel a íjászat nem egy izgalmas sport és a tempó sem az erősségük egy kicsit lehagytuk őket…. Sokáig nem mentünk mert nagyon kellemetlen idő volt úgyhogy kitaláltuk, hogy visszamegyünk a faluba a cukrászdába J
Visszafele láttuk a letámasztott sporttársat a farakás tövében… vígan hortyogott a napsütésben…. J Álmában biztosan nyilazott…..
Hazafele Gergő már a kocsiban elaludt…. Anikóéknál kajáltam majd elmentünk a marcipános cukrászdába …. J Ha már csajos nap, hadd legyen kövér !! J