Nekem ezzel a tököm tele van….. Hogy mi az az “ez”? hát asszem legfőképpen én….
Az hagyján, hogy rosszul lettem összerakva de legalább lelkileg tudnám felvértezni magam úgy szemben a világgal… Nagyon nehéz így megtartani azt a fajta optimizmust ami továbblöki az embert a szürke hétköznapokon…. a szürke hétvégéken…. a szürke ünnepeken…
Mert semmi sem jó…. Igaz, hogy nem rossz… de nem OLYAN….
Nem tudom, hogy lehet a lelket megerősíteni…. Valami módszer kéne rá… Hogy ne fogjak padlót pld. valaki kicsinyességén…. Vagy egy rosszul elsült mondatán…. Ehhez az kéne, hogy le tudjam sz*ni…. hogy ne számítson…. Hogy ne képzeljek többet emberekről mint ami valójában bennük van…. hogy értékeljem magamat…
Mi kéne ehhez? Önbizalom… ahhoz meg sikerélmény…. Kész, passz….
Meg ki kéne valamerre billenni ebből a taposómalomból….
Tegnap rádöbbentem, hogy jól elszigetelődtem a világtól…. Anikóval beszéltünk telefonon és szóba került a télikabát…. mint olyan…. Kérdezte, hogy milyen télikabátban járnak a népek.
Háát… mondtam neki, hogy gőzöm sincs… én nem látok népeket…. Reggel beülök a kocsiba, beautózom a hegyről…. itt van körülöttem 5 pasi meg 2 nő… (na jó azért a folyosón össze-össze futok ezzel-azzal de én sajnos nem vagyok az a beszélgetős, leállós, édibédi….) aztán délután meg hazaautózom…. Ennyi…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: