Szöszmókjaim....

 Ezek Szabó Magda gondolatai…

“– Lehet ezt csinálni? Képtelenség. Nem tetszik tudni sem boldogságot, sem nyugalmat venni receptre. Egész életemben mindenkimet, aki hozzám tartozott, jobban tudtam szeretni önmagamnál. Ennyi a titok. Ez nem derű, ez a szeretet fegyvere. Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta “Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad.”

Azt hiszem odáig kéne eljutni…. vagyis azt kéne megtanulni, hogyan alkalmazzuk a mások vagy saját magunk felismeréseit….. Mert ez a nehéz. Annyi jó tanács meg jó gondolat…. De valahogy nem lehet alkalmazni pitty-putty…. Azt se tudom, megtanulni lehet-e… Talán az segít ha olvasgatunk ilyeneket… előbb-utóbb csak ránk ragad valami… J

Jajjj ! Megvettem !!
Jól elszórakoztam a skálában. Először is körülnéztem nincs-e valami ismerős a közelben… Aztán próbáltam apuskával egyezkedni, hogy küldjön egy jelet, hogy nem gondolta ő esztetet komolyan… Deee nem történt semmi…. Elmentem megnézni a cipőket … gondoltam .. hátha éppen arrajár valami tengerész szövetség és elviszik trófeának… vaaagy mittomén…. Hát nem vitte el senki… Úgyhogy nem olt mit tenni, megvettem. Elég sandán néztem a pénztárosra… mondván, az első gyanús mosolyára beírok a panaszkönyvbe… deee nem vigyorgott. Biztosan vettek már nála ennél furább dolgokat is.
Szóval nagy vigyorogva, szélsebesen vittük haza Borisszal a zsákmányt.


Ja! Ez a Borisz meg…. Mintha új pasim lenne. Legszívesebben állandóan mutogatnám…. mennék mint a meszes… Szeretem! Szeeereeeteeeem!!!

       I Y Borisz !

Olyan… nemtom….
Mostanában nem tudunk M-el beszélgetni. Nem valami kommunikatív… Nem tudom miért. Igaz soha sem volt egy szószátyár deee… azér… nééha…. Mostmeg semmi.
Kérdezni kéne de hát az meg nem én vagyok… Nem akarok a dolgaiban matatni… megha nem mondja akkor biztosan nem tartozik rám….
Csak …..
Igen, a dolgoknak van apálya meg dagálya. Úgy látszik ez most az apály ideje….

Apropó… tenger….. hajókormány….
Azon gondolkodom egy ideje, hogy tényleg kéne-e venni hajókormányt…. Egyik pillanatban azt gondolom, hogy nem kérdés… meg kell venni. A másik pillanatban meg meggyőzöm magam, hogy nem vagyok komplett…. Mi az eget fogok vele csinálni…?..
Nagyon nem mentem utána csak a neten kerestem rá, de tudtam, hogy mire ideér az időpont, valahol az utamba fog akadni….
Éééés… kedden a skálában mászkálva eccercsak az egyik polcon .. hoppá….
Két hajókormánynak álcázott óra…. Fa meg kötél, meg réz…
Nem vettem meg mert … jajjj de… …. hovategyem…???
De mostmeg olyan rossz…. holnap megyek és megveszem…
Majd beteszem a fürdőszobába…. Ott legalább víz van. J

 Kedden elintéztem a közműátírásokat…. Lehet, hogy mégiscsak közelítünk Európa felé… 1 óra alatt végeztem a vízzel, gázzal, villannyal…. és ha nem számolom bele az egy óra várakozást (mert az alatt átmentem a plázába) akkor olyan 20 perc alatt a júpíszinél is elintéztem a dolgom….. Azt hittem rá fog menni a napom….
*
Csak szösszenetek…. Nem jutnak eszembe összefüggő, épkézláb mondatok….

Reggel még teljesen nullán voltam… sőt majdhogynem +1-en… aztán délutánra tök rossz kedvem lett. Utólag elgondolkodva a dolgon… a fene tudja, hogy miért vesz az ember komolyabban dolgokat mint ahogy azok megérdemelnék….. Illetve dehogy nem tudom..
Az ember nem az eszével érez…. (Pedig mennyivel eccerűbb lenne a zélet…) A sok apró dolog meg összeadódik és tolja az embert lefele.
Na… hát ezért nem akarok én okosságokat írni senkinek a boldogságról…..
Mindenki küzdjön oszt bízva bízzon….. néha 1-1 pillanatra összejön… de leginkább nem…. J aztán minden megy tovább….
*
Előzmény: Nemtom írtam-e már … Aprajafalván van egy telek ami úgy tízmilliomod részben az apu nevén is van. Annak idején mikor apu meghalt, totál elfelejtettük felvetetni a hagyatékba mivelhogy azzal a földdel soha nem foglalkozott senki. Aztán most egy kft épített mellé egy lakóparkot és annyira ügyesen csinálták, hogy az ominózus ingatlant nem lehet megközelíteni…. (Ez külön megér egy misét, hogy a földhivatal mit meg nem enged… vagy nemtom kinek kellene ezt figyelni…) Na szóval a tulajoknak alá kellett írni a tervmódosítást amit a lakóparkon időközben ejtettek…. Délután felhívott egy fickó ettől a kft-től, mondván, hogy találkoznunk kéne, hogy aláírjam a papírt. Mondtam neki, hogy nem gond , jöjjön ki a céghez és aláírom. Na közben persze beszélgettünk … kiderült, hogy ez a tulajdonrész nem is tizmilliomod, hanem 1/6. Éshogy miután ezt a földdarabot ilyen fa*n körbekerítették… ilyen-olyan segítséggel… most megvennék… játszótérnek…. Persze a fickó úgy adta elő mintha szívességet tenne a dologgal… Hát nemtom mivé fejlődik a dolog…. Azt mondta felhív ha van fejlemény.
Hát ha lesz belőle valami lehet újra járni a hivatalokat…. Sőt a nevemre kéne, hogy kerüljön… Közjegyző… illeték…. Valószínűleg többe kerülne a leves mint a hús…
*
Jót vigyorogtam. Találtam egy blogot. Az írója minden nap összeszed 10 jó dolgot ami történt vele…. Hmm… velem össz-vissz nem történik 10 dolog nemhogy 10 jó….
Minden esetre piszkosul megszenvednék mire összekaparnám a felét…. J

 Ezt muszáj megörökítenem:
Tegnapelőtt a vásárban volt egy sátor ahol mindenféle vicces feliratú pólókat árultak. Az egyik felirat:

” Ez nem sörhas, hanem a szexgép üzemanyagtartálya!”

Két napja ezen vigyorgok….

 Múlt héten annyit futkostam mint a gyalogkakukk….. Okmányiroda, biztosító, ablakosok, bevásárlás…. És még a héten is lesz egy ilyen napom… közművek átíratása… víz, gáz villany, júpíszí…. Kéne venni 1-2 őszi pulcsit is meg egy gatyát….
Ezek olyan nemszeretem dógok… úgyhogy jobb minél előbb elintézni… Talán holnap.
Hétvégén Annával kimentünk a városi vigasságokra…. Kirakodóvásár, koncertek (amiket a főtéri kávéház teraszáról hallgattunk… én egy krigli kapuccino, Anna meg 2 martini társaságában.. ) Na és persze végig mentünk a kilométernyi sátorsoron… gazdagabb(?) lettem egy nyaklánccal ami tökre teccik (ötvös munka) meg egy piros muranoi üveg szív medállal, ami ahhoz képest hogy nem igazán hordok nyakláncot igen meglepő fordulat számomra…
Vasárnap kimentünk Aprajafalvára a temetőbe, aztán vissza a városba a csónakázó tóra ahol sárkányhajó fesztivál volt…. Mikor kiértünk éppen nagy szieszta volt úgyhogy beültünk a tavi vendéglőbe ahol majd’ két órát “napoztunk” kajálással együtt, mivel igen sokan voltak…. De nem volt rossz ott ücsörögni…. Amilyen mákunk volt kaja után még egy futamot is elkaptunk úgyhogy meg tudtuk nézni milyen is egy sárkányhajó “működés” közben…. Aztán kiültünk a rózsaligetbe ahol most nyílnak a rózsákok…. ééés naaagyon szépek. Jót napoztunk meg traccsoltunk… szóval tök jó volt…. Külön rá kellett venni magam szombaton, hogy lazítsak már…. Meg kellett kérdezni magamtól, hogy mi az égtől vagyok feszült… tök jó minden … holnap tök jó lesz minden…. süt a nap….. Szóval mikor mindezt tisztáztam magamban talán valamennyire sikerült lazítani.
És sajnos tettem egy felfedezést is…. ami annyira titkos, hogy le sem írom… J
Ja és este mielőtt Anna visszament Pestre még moziba is elmentünk. Megnéztük Koltai Lajos, Este című új filmjét….. Teccett… El lehet gondolkodni az élet néhány dolgán miután megnézi az ember…. Kapcsolatokon, múlton, mi lett volna ha…. mi számít elhibázott lépésnek és mi nem… mi az ami számít és mi nem…..

Az előbb olvastam Nina hozzászólását és azóta is azon gondolkodom, hogy mit kéne írni neki. Gondoltam pár bíztató szóra válaszként de rájöttem, hogy ezek csak üres frázisok lennének, amit nem akarok és annyi minden jutott eszembe, hogy nem is tudtam volna 1-2 mondatban megfogalmazni. A boldogság nagyon relatív dolog. Mindenkinek magának kell megtalálni, hogy mi teszi azzá… Én például éppen nem vagyok boldogtalan és ha jól bele gondolok, viszonyítok az elmúlt hónapjaimhoz, éveimhez, akkor lehet hogy nekem már ez is boldogság…. Lehet, hogy hülyeség de szerintem a boldogságot, a boldog állapot elérését tanítani kéne…. vagy legalább is az emberek elé rakni néhány módszert amivel egy kicsit kihúzhatják magukat “odaátról”. Mert tartós boldogtalansággal képesek vagyunk elveszíteni ezt képességet. Módszerek kellenek ahhoz, hogy megszabaduljunk azoktól a dolgoktól amik boldogtalanná tesznek. Kevesen tehetik meg, hogy ilyenkor repülőre ülnek és elrepülnek valahova 1-2 hónapra…. (bár ez sem biztos, hogy eredményes lenne.. –merthogy vissza kell jönni J ) Aztán vannak akik azt mondják –segítő szándékkal- , hogy nézd meg XY-t milyen rossz neki…. aztán mégse nyavalyog, kesereg… Na ezektől lehet falra mászni. Attól, hogy Náncsi néninek látszólag rosszabb, nekem nem lesz jobb. És ezzel az emberek 90%-a így van. Remélhetőleg nem több… J De erről már értekeztem itt valahol…. Az eszeddel tudatosítani kell magadban azt a néhány jó dolgot ami van és mindig észrevenni ami hozzá jön időközben… Ettől ugyan még nem leszel boldog de idővel rászoksz a jó keresésére és talán ez elindít a lelkedben is valamit….
A legfontosabb dolog akarni kimászni a lelki trutyiból…. Aztán elkezdeni matatni dolgok felé amik kivihetnek…. a jókat megtartani… (nálam blogírás, egy kis egészséges ezoterika, MP könyvei, kineziológia….) az esetleges rosszakat amikről úgy érzed, hogy balfogás volt eldobni…. (nálam reiki). Kell néhány barát ember feletti idegekkel ha kibeszélős vagy…. J
vagy helyette a blogírás ha nem vagy kibeszélős. Kell egy jó adag önelemző képesség….
és jó zenék…. és képesség a “carpe diem” érzésre…….
Már nem tudom, hol olvastam… vagy MP-nél vagy egy kedves ismerős írta…. Kb. “A boldogtalanság egyfajta hiányérzet…”
Néha jogosan hiányolunk ezt-azt…. néha meg csak hisszük, hogy ha meglenne, teljesülne boldogok lennénk…. Sőt! Van egy ilyen mondás is, hogy kb. “ Néha nagyobb csapás ha teljesülnek a vágyaink mintha nem.”
Na jól össze-vissza szöszmöszöltem itten….. Szóval nem mondok bölcsességeket. Csak akkor fog ez az állapot megszűnni, ha akarod… ha keresgélsz….
De tudnod kell, hogy a boldogság a világ legtörékenyebb dolga… És mivel jó, csak rövid ideig tart… nincs tartós boldogság… (szerintem). De a hiánya nem feltétlenül a boldogtalanság. Remélem kedves Nina te nem szenvedsz meg nagyon ennek a felismeréséig.