francba….

 Ezer éve nem írtam…. Futkosok mint pók a falon, meg történnek dolgok amitől padlót fogok….
Valami fura együttállás lehet a bolygóim között már napok óta….. Össze- vissza álmodok mindenféle hülyeséget… Lassan már félek elaludni….
De a nappalaim se sokkal jobbak….
Csütörtökön zokogva hívott fel Vilma néni (Anikó anyukája), hogy meghalt az öccse… Most ment volna nyugdíjba…. Annyira megrázott a dolog, hogy be kellett vennem egy nyugtatót. Nem is a halál eset, mert annyira nem ismertem az öccsét, hanem Vilma néni… pont úgy kapkodott a levegő után a telefonban mint anyu mikor rosszul lett…. Nagyon rossz volt… Legszívesebben rögtön kocsiba ültem volna, hogy kimenjek Aprajafalára hozzá, de Anikó ¼ 7-ig dolgozott és nem tudott eljönni, úgyhogy megvártam és együtt mentünk ki….
Legalább megnyugodott egy kicsit…. Hazafele pedig elgondolkodtam az élet igazságosságán…. Olyan betegség ami még Vilma néninek nem volt vagy nincs, az nem is létezik… És akkor most itt van neki ez is… még mindig nem elég…. Rátesz az élet még egy lapáttal….
És ha már a témánál vagyunk….
Meghalt egy aprajafalai ismerős is… 38 évesen…. Mondhatni rutin műtétre vonult be anno a korházba…. aztán egyre többször műtötték…. a vége pedig…..
Tegnap meghalt egy csaj aki az épületben dolgozott… 32 éves volt….
Most ezek után mit mondjon az ember……
Ember küzdj…? Vagy csak bízva bizzál…??
*
Kivittem végre Aprajafalvára a póthagyaték felvételéhez a papírokat… Eddig mikor mentem végig a falun az Ödivel majdnem mindenki integetett aki szembe jött, bezzeg most…. se egy villantás, se egy intés….. Mondhatnám beolvadtunk Borisszal a környezebe.
*
Taposócsempe meg parketta után futkosok…. Jajjj… Végre mintha találtam volna…. De a taposó csak 5 hét múlva jön meg… (még meg se rendeltem) …. Parkettát meg tök véletlenűl Törökbálinton találtam…. Azért még néhány hely kimaradt a szórásból itthon, úgyhogy rá kell szánnom 1-2 napot a nézelődésre….
Főnököm meg tök rendes. Imád lakberendezni és nayon jó izlése van, úgyhogy rengeteget segít a válogatásban…. Egyedül olyan elveszettnek érzi magát az ember ott a parketták és csempék között.
*
Szörnyű, de nincs kedvem írni… nem is tudok…. Pedig annyi gondolatom van, de eccerűen nem megy….
*
Elkezdődött az angol tanfolyam…. Na ez legalább jó. És annyi minden eszembe jutott…. És tök megértettem a tanárt aki meg se szólalt magyarul…
*
melóóó… ezerrel……