Szöszmókjaim....

 Ezer éve nem írtam…. Futkosok mint pók a falon, meg történnek dolgok amitől padlót fogok….
Valami fura együttállás lehet a bolygóim között már napok óta….. Össze- vissza álmodok mindenféle hülyeséget… Lassan már félek elaludni….
De a nappalaim se sokkal jobbak….
Csütörtökön zokogva hívott fel Vilma néni (Anikó anyukája), hogy meghalt az öccse… Most ment volna nyugdíjba…. Annyira megrázott a dolog, hogy be kellett vennem egy nyugtatót. Nem is a halál eset, mert annyira nem ismertem az öccsét, hanem Vilma néni… pont úgy kapkodott a levegő után a telefonban mint anyu mikor rosszul lett…. Nagyon rossz volt… Legszívesebben rögtön kocsiba ültem volna, hogy kimenjek Aprajafalára hozzá, de Anikó ¼ 7-ig dolgozott és nem tudott eljönni, úgyhogy megvártam és együtt mentünk ki….
Legalább megnyugodott egy kicsit…. Hazafele pedig elgondolkodtam az élet igazságosságán…. Olyan betegség ami még Vilma néninek nem volt vagy nincs, az nem is létezik… És akkor most itt van neki ez is… még mindig nem elég…. Rátesz az élet még egy lapáttal….
És ha már a témánál vagyunk….
Meghalt egy aprajafalai ismerős is… 38 évesen…. Mondhatni rutin műtétre vonult be anno a korházba…. aztán egyre többször műtötték…. a vége pedig…..
Tegnap meghalt egy csaj aki az épületben dolgozott… 32 éves volt….
Most ezek után mit mondjon az ember……
Ember küzdj…? Vagy csak bízva bizzál…??
*
Kivittem végre Aprajafalvára a póthagyaték felvételéhez a papírokat… Eddig mikor mentem végig a falun az Ödivel majdnem mindenki integetett aki szembe jött, bezzeg most…. se egy villantás, se egy intés….. Mondhatnám beolvadtunk Borisszal a környezebe.
*
Taposócsempe meg parketta után futkosok…. Jajjj… Végre mintha találtam volna…. De a taposó csak 5 hét múlva jön meg… (még meg se rendeltem) …. Parkettát meg tök véletlenűl Törökbálinton találtam…. Azért még néhány hely kimaradt a szórásból itthon, úgyhogy rá kell szánnom 1-2 napot a nézelődésre….
Főnököm meg tök rendes. Imád lakberendezni és nayon jó izlése van, úgyhogy rengeteget segít a válogatásban…. Egyedül olyan elveszettnek érzi magát az ember ott a parketták és csempék között.
*
Szörnyű, de nincs kedvem írni… nem is tudok…. Pedig annyi gondolatom van, de eccerűen nem megy….
*
Elkezdődött az angol tanfolyam…. Na ez legalább jó. És annyi minden eszembe jutott…. És tök megértettem a tanárt aki meg se szólalt magyarul…
*
melóóó… ezerrel……

No reggel elóvakodtam a laborba… ésss húúú…..
Először is tök ideges voltam mert aszittem majd nem fogok tudni pisilni… Jól megittam előtte fél liter vizet legalább… Szerencsére így produkáltam valamennyit…. A művelet alatt persze megintcsak az jutott eszembe, hogy egy pasinak ez is eccerűbb…
Hanem a vérvétel… Jajjjj…
Kettőször meg kellett szúrni mert a vénámat nem hogy látni hanem még kitapogatni se lehet… Tudtam, hogy kemény menet lesz… Beleszúrta és semmi… mocorgatta jobbra-balra, húzta vissza, mocorgatta jobbra-balra, tolta előre, mocorgatta jobbra-balra… És émmeg csak tűrtem hősiesen…. Aztán kihúzta, mondván megpróbáljuk mégeccer és ha nem jön össze akkor majd a jövő héten L (nemtom miért gondolta, hogy a jövő héten nagyobb mákunk lesz)
Aztán a következő szúrás már talált… és sokkal jobban fájt is mint az előző… Csak úgy folyt az a nemesi vérem… folyt… folyt… és egyre csak teltek a kémcsövek…. Már éppen arra gondoltam, hogy szólok, hogy nem véradásra jöttem ám mikor végre abbahagyta…
Egy örökkévalóságnak tünt …

Olyan naaagyon édességehetnékem van…..
Meg jól el is ment a kedvem mindentől. Arra gondoltam, hogy mennyire jó lesz az majd, ha novemberben jön Kömüveszsolti lakástszétszedni…. Majd nem fognak megszáradni a falak… meg az ajtók… Meg olyan helyen kéne vásárolni ahonnan haza is szállítják mert különben fuvarost is keresni kell….. Ráadásul pár napra oda kell vackolódnom Anikóékhoz… vagy hova nemtom….
Délután elmegyek 1-2 helyre parkettát nézni….
Elkámpicsorodtam….
*
Hm… Judit azt mondta így futólag, hogy amit a kívánság papírjára írt a “szeánszon” (ahova elcipeltem) abból van ami beteljesült… Merthogy azt kívánta, hogy rendeződjön a viszonya a Jocóval (férj) és találjon valami normális pasit….
Néztem nagy szemekkel…. Jéééézuskám…. Ekkora káoszt kívánjon valaki a fejére…?!
Ésss…. Összejött a neten valami pasival akivel egyre inkább belelendülnek –egyelőre csak- az írogatásba…. Éshogymivel ezt a Jocóval is közölte! (hopp diplomácia) a Jocó szentem most kepeszt nála mint az állat…. Szóval búgnak mint a galambok.
Persze ez csak olyan vihar előtti láv… Merhogy Jocó nem jószántából csinálja és tele van sérelemmel mindkettő…. Színházaznak… És remekül becsapják egymást és magukat….
Dehát hogy ezt bírta kívánni…. Most mit mondjak…??!
Remekül látszik, hogy maga sem tudja mit akar.
Ebből az ellentmondásból amit kívánt, ezt lehetett kihozni….
Egyébként próbálom leráncigálni a földre szegényt, mondván, hogy aki azt mondja magáról a neten, hogy kutatómérnök és éppen ausztráliában kutat az nembiztos, hogy pontosan úgy is van… sőőőt…. Nagyon útálom, kiszúrni a lufiját.
*
Mindent félretéve… Én is észre vettem, hogy bejönnek a leírtak…. J

 Kerestem még imitt amott apuska halotti anyakönyvi kivonatát… Dehát nincs sehol….
Helyette kezembe akadt anyci egyik dossziéja… mindenféle cetlikkel… Többek között:

“Drága pici Süssinám. Kaja a hűtőben! Szeretlek, imádlak.
Puszi! Anya”

Na ezen bőgtem egy sort….
Nekem írta…
Nagyon sokat cetliztünk…. mert hol ő nem volt otthon, hol én… A Süssina meg egy édesítő amit évek óta használok már cukor helyett… Néha elneveztük egymást mindenfélének….
Aztán mikor jól kibőgtem magam, a határidő naplójában találtam két lapot amire egy verset írt…..

Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az úrtól
s ő nehézségeket adott amelyekben megedződtem
Bölcsességért imádkoztam
és problémákat adott
Előmenetelt óhajtottam
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzak
Kértem bátorságot
és Isten veszélyeket adott amelyeket legyőztem
Áhítottam, hogy szeretni tudjak
és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, akiknek segítsek
Kegyes jóindulat helyett
alkalmat kaptam a jóra
Semmit sem kaptam amit kértem
és mindent megkaptam amire szükségem volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
———–
Olyan mint egy végelszámolás…. Na ez aztán betette a kaput… Úgyis régen bőgtem… már majdnem egy hete is volt… L

 Pénteken megnéztük a Sexpir összesen röidítve… c. előadást. Tök fáradtan mentünk, Anna is nagyon ki volt purcanva de annyira jó volt, hogy teljesen felvillanyozódtunk tőle. Végig nevettük az egészet.
Asztááán…. szombaton szüreti bálba mentünk Juditékhoz. Naaagyon, naaagyon hideg volt….
Háát jópár éve van már annak, hogy ilyen falusi kultúrházi bálban voltam de azért tudtam, hogy mire lehet számítani, így aztán nem csalódtam… Egy darabig ültünk szépen sorban mígnem Anna besokallt és elment a Judittal táncolni…. Na ottmaradtam a Jocóval aki egyre jobban felhúzta magát, hogy a Judit nem vele táncol…. Roppant boldog voltam mert elkezdett nekem panaszkodni… Az egyik fülembe a snejderfáni üvöltött a másikba meg a Jocó mondta a magáét… Már odáig fajult a dolog, hogy a tele hócipőmmel együtt felajánlottam neki, hogy menjünk oszt kérje le a Juditot én meg majd táncolok az Annával…. Jééézusom… Hát mi vagyok én….?! Mindig engem talál meg a sirámaival… Azt mondja, hogy neki nincs kivel ezekről beszélni… No jólvan de émmeg nem pályázom Teréz anya szerepére… és különben sem hiszem, hogy ezt egy bál kellős közepén kéne végighallgatnom… (Ha egyáltalán végig kell.. ) Arról nem beszélve, hogy a véleményemet meg úgysem mondhatom el neki… mert az nem cseng össze az övével, az ilyen szitut meg nem igazán szereti… Meg különben is az ő dolguk, oldják meg ha akarják…. Csakhát nem akarják. Szépen lassan kikészítik egymást….
Olyan 2 óra fele jöttünk el ééésss sikerült a három uccányi faluban eltévedni… J
Sötét vót…. na! De eccercsak gyanús lett, hogy olyan sötét ez a zucca és bisztoss, hogy nem ez visz ki a főútra…. éss akkor megfordultam üggyel-bajjal az egyik lapubejárónál oszt mindjárt sinen is voltunk… és még egy arra kóricáló nénit is megkérdeztünk…
Haza is értünk jól. Csak annyi volt még, hogy nem találtam a reflektorbekapcsoló bizgentyűt ééés azért igencsak bírt hiányozni…. Jelentősen csökkentette a sebességet. J

Tegnap elmentünk Ágotával kocsmázni… J No persze Borisszal voltam, úgyhogy óne alkohol… De így is tök jó volt. Végre jól kibeszélgettük magunkat. Rájöttünk, hogy a nagy titkot nem tudjuk megfejteni. Gőzünk sincs, hogy hogyan lenne jobb…. mert minden élethelyzetnek és formának van előnye és hátránya.
A nagy felfedezés után még felrohantam Anikóhoz a nadrágomért amit a múltkor otthagytam, mondván, hogy majd méretre vágjuk az alját…. Hát nem került rá sor. De majd hétvégén Judittal levágatom. ¼ 11-re értem haza.
Anikó totál ki van purcanva. Iszonyúan fáradt, nyúzott és most jön náluk a nagy év végi hajrá… Csináltatott vérképet ami nagyon nem lett jó…. 
Olyan rossz kedvem lett tőle. Ez a hülye tehetetlenség érzés…. Mert csak a sors vagy a Legfőbb Rendező, vagy nemtomki tudna rajta segíteni egy normálisabb munkahellyel….
Remélem nem lesz beteg.
A novemberi hosszú hétvégés héten szabin lesz és majd én is veszek ki 1-2 napot ésss jól elmegyünk a sóbarlangba relaxálni…. Úgy szerettem volna megölelgetni egy kicsit… csakhát az ő fala meg az én falam együtt azért sok. Nem vagyunk azok a fajtákok… Bár lehet, hogy egyszer meglepetés szerűen kipróbálom…. J
Itt szeretnék vele most üldögélni…. Jó lenne.

Hogy mi történt tegnap……
Békésen üddögélek az asztalomnál, mikoris megjelenik a MESTER, aki T1 kollegámhoz jött ugyan de az én ajtóm előtt kellett elmennie és mikor fölfedezett, naagy vigyorogva jött befele mint a huzat, hogy : – Sziiiiaaaa… !!! Hogy vagy?
Node tőlem ½ méterre úgy fölkenődött a falamra, hogy ihaj….
Tök kedvesen ugyan de ülve maradtam. Mondtam, hogy “jól”… éés ennyi… Tudom, hogy tök kellemetlen volt neki, mert végülis puszival akart üdvözölni de elmegy ám a sóhivatalba…. Azok után ahogy viselkedett, meg ahogy minősített, mi a jó francért akar engem egy szián kívül bármivel is üdvözölni.… ?! Zavarba is jött … Mondta, hogy a T1-hez megy….. Gondoltam azt jól teszi… Még az aurám közelében sem vagyok hajlandó megtűrni. Egy skorpió nem felejt. Sajnos. Vagy szerencsére.
Egyébként meg örüljön, mert az álláspontomat még ki se fejtettem neki….
Nnna.
*
A másik: Van itt egy blog, aminek nagyon tetszik a stílusa. Jókat és jól ír, sokszor megnevettet….. DE. Már régebben kiakadtam mikor elkezdett durcázni és közölte, hogy mivel nem került a főoldalra a kiemelt blogok közé, nem fog többet írni majd csak akkor, ha ismét oda kerül…. Háááát…. Nemtom…
Aztán valószinűleg találkozhatott a jótündérrel, mert teljesült a kívánsága. Kint van a főlapon.
Viszont a boldogsága így sem teljes mert időről időre kiragasztja magát a “legfrissebbek” közé az első helyre egész álló napra….. Hmm….
Pedig elhihetné, hogy e nélkül is olvassák …. És ez a fajta kicsinyesség olyan izé….
Mondjuk nem kéne ezen ógmógni csak olyan fura …… Ez mégiscsak egy közösség…

Hát ha egy üzlet eccer beindul…… Aszta….
Szóval az aprajafalvai egymilliomod résznyi telkemről van szó… Ami még apuska nevén van…. Mozgolódnak a tulajdonosok. Hoppáááá…. “Pénzszagra gyűl az éji vad…” Bocs drága János J
Kedvenc ángyom… J Nem is tudom van-e még rajta kívül egyáltalán nekem ángyom….
Mind1… Eccer azt mondtam neki gyerekkoromban, hogy Marika néni, erre közölte, hogy ángyinak hívjam, mert ő nekem nem Marika néni….
Nnnaszóval… Ez az ángyom hívogat…. Keressem meg apám halotti akvi kivonatát, meg kérjek tulajdoni lapot és ezekkel baktassak be az aprajafalvai jegyzőhöz és kérjek pót hagyatéki felvételt….. Ááááá….
Természetesen a kivonatot nem találtam meg. Megvan minden… még a házassági anyakönyvi kivonatuk is….. Valahol persze biztosan ott van valamelyik doboz mélyén, esetleg a Vilma néninél a padláson…. De legalább meg lesz a jövő heti programom is. Okmány iroda, földhivatal…. Jegyző…. Halleluja…..
Ma feladtam az adásvételi másolatot az apehnak…. Kéccáznegyven forint egy ajánlott levél…. !!!! Megkérdeztem mégeccer, hogy: – Mennyi?
Jéééézusom! Hát énnemtom…. Vót hogy kétforintos bélyeget köllöt nyalni a levélre…. Jó az nem vót ajánlott…. Asztán bementem a gyógyszertárba és szemem se rebbent mikor aszonták, hogy 18.732.- Ft
Eccer élünk, vazze…!!!
Szerencsére ebből csak 2000nyi volt az enyém…. Nadehát…. Húúúú….
Visszatérve az egymilliomod részre….
Annyira nagyon nem izgatott a dolog mert gondoltam, mire adók, illetékek formájában kifizetem Ali babát, akkorra nem is marad belőle semmi…. Bár 10.000 péz is péz… Nodehát hogy a “rokonság” így nem hagy élni… rákérdeztem, hogy mégis mennyi oszlik hányfelé…
Aszongya ángyom drága, hogy: “- 3.5 milla ….. 6 felé….!!”
Ööööö…… Hoppá! Az én szememben is megjelentek a dollár jelek….
Postabéllyeg kéccáznegyvenér’…??!!
Kilóra veszem, vazze… !!
Dee azért lejjebb hűtöttek, hogy úgy hat felé, hogy fele eleve az egyiké a hatból…. J
Na.

Tegnap beóvakodtam a városba… Mióta kint lakom a periférián J külön esemény számba megy ha bemegyek… Ilyenkor szocializálódom…. Merthogy napjaimat ugyanazon 5-20 emberkével találkozva töltöm… (nem számítom, hogy délben tele van az ebédlő)
Szóval mikor bemegyek a városba néha a szám is tátva marad mennyi bolond ember van a Földön…. Amit persze tudok, tudok… meeeg sejtek is … csak valahogy annyira más szembesülni a dologgal.
Akartam venni valami őszi pulcsit…. Hááát nehogymá’… Viszont vettem egy fekete farmert. Meg elhoztam a félretetetett színházjegyünket. Pénteken megnézzük Annával a “S.Ö.R Shakespeare összesen rövidítve” c. előadást, amit már évek óta meg akarok nézni de eddig mindig közbejött valami… Mellesleg a jegyáraktól is padlót lehet fogni….
Na és most végre leesett, hogy miért is kezdtem el ezt az egészet írni….
Hazafelé vígan autóztam a belső sávban, mikoris egy őrült balfék mögöttem majd’ ledudálta a fejem…. Kb. fél méterre volt a seggemben és a záróvonalon keresztül próbált megelőzni (4sáv) csakhát jöttek szembe. 75-tel mentem…. lakott területen…. És mikor elengedtem a marháját még mutogatott… Persze rögtön vissza kellett mennem a belső sávba mert kanyarodni akartam balra…. Ilyenkor annyira sajnálom, hogy nem lehet az ilyen agyament ökrökkel elbeszélgetni…. Most komolyan egy 40 kilós nőn kell neki levezetni a napi feszültséget? Gondolom ha egy kétajtós szekrény ment volna előtte a béemwéjével akkor nem mert volna dudálni… sőőt fölment volna a járdára is hogy utat engedjen….
Nagggyyon mérges vótam…. Borisz meg nem is akarta elengedni… Pasik…  Húúúú…..

Csak megy az idő… Peregnek a napok mint a marék homok az újjak között az ember kezéből… Kb. értelme is annyi van mindennek… Na semmi nyafkaság. De tényleg így látom.
Semmi falbontás, semmi “karpediem”…. néminemű fáradt napsütéses ősz…. oszt ennyi.
*
Legújabb idegborzolásomat az APEH nevű műintézmény vitte véghez ma reggel….
Pénteken a postaládámban egy ajánlott levél értesítőt találtam…. Fáraggyakmá be a postára mer’ levelem gyött az APEH-tól…
“Hááátezekmeg miii a ló*f*t akarnak ?” motoszkálással baktattam fel a lakásba és tök mérges voltam, hogy mi a francnak néztem meg a postaládát …. most elsikáltam a hétvégét….
Ámdeasztán eszembe jutott, hogy a negyven kedvenc hivatalomat összevonták, átköltöztették a Szezám utcába és most Ali baba az APEH-be jár haza….. Szóval sanda gyanúm volt, hogy a lakás vásárlási illetéket rótták ki rám, merhogy új rubint köll a főmufti ivópoharára….
Asztán hétvégén semmi…. Mosás, vasalás, főzés, mosás, vasalás, mosás…. (A sorrend szigorú!) meg mélázás az összegen…. ami ugye nem lehet azért az olyan nagy…. Bár a nagy mint olyan, elég relatív fogalom –mint tuggyuk J
Tegnap elvágtáztam a postára de elmaradt a borítéknyitás…. Gondoltam hátha a “NEMNYERT” feliratot kapartam ki és jobb ha társaságban kap az ember infarktust mintha egymagában…
Viccet félretéve… minden hivatalos levéltől gombóccá zsugorodik a gyomrom és próbálom elodázni tartalmának megismerését…. mert az vagy több napos hivatali herce-hurcát, fizetést… vagy ügyvéd keresést… meg ilyeneket jelent.
Szóval ma reggel aztán kibontottam…. Éééésss….. nemhiába jártam én megérzés iskolába…
rögtön az első ami a szemembe ötlött egy 446.000 Ft-os sárga csekk…..
Végigfutott rajtam egy “asztak*va ……** …..**t “ meg hirtelen felszökött a vérnyomásom is aminek az “eredményét” majd gondolom este fogom érezni…
Van hozzá egy a4-es lapnyi indoklás is precíz számításokkal, hogy mitől annyi az annyi meg hogy’ és merre….. Asztán miután ezen elképedve átverekszi magát a hülye delikvens, talál egy másik a4es lapot amin közlik, hogy az illeték megállapításánál nem vették figyelembe az eladott lakást és ha beküldöm annak az adásvételi szerződését akkor az illeték újra megállapításra kerül…. (Ezt mondjuk 3x kellett elolvasni mire megértettem – jó szőke vagyok, de a barnáknak és vöröseknek sem lett volna elegendő egy olvasat, esküszöm!)
Szóval: Mééénem lehetett csak ezt az egy oldalt elküldeni… csekk meg határozat… meg fölösleges számolgatás nélkül !??!
Méééé köll idegbajt hozni a szerencsétlen ügyfélre..?!
Persze ha jól bele gondolok lehet ebben valamiféle politika is….
A sereg kirohan a barlangból… Elkapják Juszufot. Fejjel lefelé fellógatják egy fára. Juszuf be van sz*va ahogy kell… Ali baba –aki természetesen közben vezér lett- közli vele, hogy istenesen el lesz náspángolva, hogy javuljon az adómorálja…. Szegény Juszuf nemigen érti mi az a morál… de megigéri, hogy hátralévő egész életében annak megjavításán fog fáradozni…
Ali baba jót vigyorog a bajsza alatt…. Hiába kötelezték a zuniós “Sarcolni csak pontosan szépen” tanfolyamra, csak be tudott má csempészni egykis hazai fílinget a munkájába…. Meghát látta is a zsiványlista kimutatásból, hogy szerencsétlen Juszuf két év leforgása alatt több kelyhet, rubintot és zafírt is beszolgáltatott már…. így nagy kegyesen megengedte, hogy az istenes elverés helyett csak istentelenül verjék el szegény Juszufot … ami még zsiványok között is kevesebb legalább 400 bottal….
Juszuf pedig boldogan tartotta oda mesztelen seggét a bot alá…. hiszen jóságos volt Nagy Jó Ura …. hogy a barlang védőszentje növessze levághatatlanra az összes zsivány bajuszát.
Pont