Annyira vegyes érzelmeim vannak…. Hol fent, hol meg a nulla tájékán és persze alá is megyek azért… Anna szerint, nekem már ahhoz is három nap kell, hogy fölfogjam, hogy valami jó dolog történt velem.
No azért ez így sarkított. Tudom én, hogy jó dolog történt csak ilyenkor nyakat behúzva várom, hogy mi lesz az ára… Pedig péntek óta tényleg csak röpködhetnék és voltak is olyan pillanataim amikor örültem is…. de tényleg.
Itt a cégnél is mindenki örömködik Borisz miatt….
És érdekes módon mindenki felteszi azt a kérdést, hogy “Örülsz neki?”
Ebből levontam azt a következtetést, hogy nem láccik rajtam….. Hát persze, hogy örülök. Ki lenne az a vadpaszuly aki nem örülne annak, hogy átszállhat egy kispolákból egy toyotába… De hát nem ugrálok….
Így voltam/vagyok az ajándékokkal is… Sose tudom kimutatni, hogy mennyire örülök. Az ajándékozó meg persze vár egyfajta reakciót, aminek csak az igen lájtos változatát kapja… Lehet magyarázkodni…. “Deee teccik…. ! Tényleg!!”
Azon agyaltam itt, hogy már gyerek koromban is ilyen voltam vagy ez csak szerzett betegség.
Nem tudom eldönteni. Végülis tökmind1. Ez van.
*
M.-el vívtam egy kis közelharcot emilben, hogy kitörölje a telefonjából a fotómat amit vasárnap csinált rólam vezetés közben, kihasználva, hogy még kétkézzel fogom a kormányt és nem tudtam odahatni az anyósülésre….
Néhány “De nem!” “De igen!” után közöltem vele, hogy kipurcantom, ha nem törli ki…
Na erre úgy megijedt J , hogy kitörölte… Kárpótlásul (khm..khm..) átküldtem neki egy másik képet, amitől legalább nem rémül meg, ha véletlenül ránéz….
Ééés asztírta, hogy “ Ez klassz Aranyhajú Csillagbogár!”
No, hát ez pld. egy röpke pillanatra elgyengített… J
Deee már visszaraktam a helyére….! J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: