Szöszmókjaim....

Szombaton olyat csináltam mint még soha…..
Reggel elmentem virágért. A virágbolt egy főút mellett van, előtte egy autónyi szélességű kb. négy autó hosszúságú kocsi beálló van.
Mikor odaértem, beparkoltam orral előre két másik autó mellé. Megvettem a virágot és tök jól kigondoltam, hogy nem tolatgatok, hanem inkább kihasználva a mellettem balra levő üres teret, megfordulok. Balra kanyarodtam, közben láttam, hogy az úton nem jön semmi… és csak kanyarodtam… kanyarodtam… és mondom jééézusom milyen gyorsan megyek…. és erre nem a féket nyomtam hanem a gázt… és baromira megijedtem… Az volt a szerencsém, hogy a másik lábam a kuplungon volt és így nem gyorsult annyira be a kocsi amennyire a gázt nyomtam…. Szóval keresztülvágva a főúton, csikorogva megfordulva tettem egy majd 360 fokos fordulatot és visszaálltam a másik két kocsi mellé…. a változatosság kedvéért most a jobb oldalon…. Még éppen el tudtam kapni a kormányt és nem mentem neki hátulról az egyiknek…. Ééés a kaput sem törtem be, mert előtte fél méterrel véget ért az ámokfutásom….. Háát… mivelhogy mindezt végignézték a szemközti buszmegállóban állók is, megfordult az agyamban, hogy lazán kiszállok, bezárom a kocsit és bemegyek mégegy csokor virágért…. mintha direkt vettem volna ilyen sportos, csikorgósra a figurát…. Deee hamar elvetettem a lehetőséget mert nem biztos, hogy tudtam volna járni…. Szóval hamarjában összeszámolva: mákom volt, hogy éppen nem volt a szokásos forgalom, hogy nem mentem hátulról bele a parkoló autóba, hogy a járdán éppen nem közlekedett senki, és hogy megálltam a kapu előtt…. Nem tudom, hogy tényleg van-e az embernek őrangyala meg segítői…. De ha vannak, akkor még mindig egy felhőn ülnek és a homlokukat törülgetik….. vagy isznak a nagy ijedtségre az égi csehóban…. De az is lehet, hogy tele lett a tökük velem és eladnak a mennyei tőzsdén….. Nemtom….
Egyébként nem értem az egészet…. Úgy csináltam mint egy gyenge kezdő…. mintha nem is én lettem volna….. Egyszerűen megmagyarázhatatlan az egész. ….
Lehet, hogy pihennem kéne?

 Akkoris ha keddre esik….

 Kb. 1 héttel ezelőtt kaptam egy smst a kineziológustól, hogy csütörtökön este csoportos meditációt tart……. Gondoltam nem veszítek ha elmegyek… sőt magammal vittem Juditot is.
“Megváltókapu meditáció”. Az igazi értelme nem egészen tiszta…. Ha jól értettem akkor az évnek csak bizonyos időszakában lehet megejteni. Ilyenkor nagyobb esély van a negatív energiáktól való megszabadulásra amiktől nem tudunk kiteljesedni….. 3 meditáció egymás után, rövid szünettel. Nnna… szóval ártani nem árt… Volt ugyan egy kis hókuszpókusz jellege ami egy kicsit szkeptikussá tette az embert…. Pld. A második után fel kellett írni egy papírra azokat a negatív dolgokat amiktől szeretnénk megszabadulni, ami zavar, akadályoz…. aztán a teraszon egy bödönben jól elégettük…. (Utólag jutott eszembe, hogy a plusz 5 kilómat elfelejtettem felírni J )
Vagy pld. belekevertük az égieket is amitől meg a Judit fogott padlót…. pedig ő hozzám képest még vallásos is….
½ 8-tól ¾ 10-ig tartott és mivel a Juditnak csak ½ 11kor ment busza elmentünk a mekibe egy csokiöntetes fagyiért …. Itt aztán megvitattuk a dolgot…..
Lehet, hogy nem kellett volna elcincálnom szegényt. Bár egyáltalán nem tiltakozott ellene.
Mondtam neki, hogy szerintem felül kell emelkedni néhány dolgon…. Vannak ugye a problémák amire a meditáció bizony egészen jó megoldás…. Az, hogy ezt mi módon ejted meg, mi a körítése teljesen mindegy…. A cél elérése a lényeg. A gyógyszert is beveheti az ember vízzel, víz nélkül, kanállal, mézzel, kézzel, lábbal…. a lényeg, hogy leérjen a gyomorba. Sok dolog csak akkor érhet el bennünket ha elég nyitottak vagyunk és esélyt adunk arra hogy megtörténjen a jó…. Lehet, hogy nem fog használni semmit de ártani sem árt. Akkor meg miért ne?
Így utólag…. Asszem Juditot nem kellett volna elhívnom, mert így majd nem fog elmenni a kineziológiai rendelésre sem…. Pedig meggyőződésem, hogy jót tenne neki.

nagyon úgy néz ki, hogy inkább csak lóf*…..
Megnéztük Szerelőzsoltival a Csabikával már szemrevételezett jariszt…. Már a kapuban azon morgott, hogy vajon mé’ van egy két éves kocsinak féléves rendszáma…. Nééézek rá pislogva…
Aszongya ezeket a rendszámokat mostanában osztogatják….
Gondót erre Szőkenő?
Nem.
Gondót erre Csabika?
Nem.
Nahát….. szameg….
Eladópasi nem volt ott csak Eladócsaj. Jön velünk. Járkálunk körbe… Illetve Szerelőzsolti járkál körbe, mi meg megyünk utána mint a nagyvizit…. Fölnyitja a motorháztetőt… hümmög….
Néézek…. Sejtem, hogy ennek nem lesz jó vége…. Kedvem meredeken zuhan…..
Aláfexik egyik oldalt, másik oldalt….. oszt ártatlanul kérdez…
– Törésről tudtok?
– Bal eleje volt törve….
Szőkenő les…. Miiiiivaaaaan…?
– Nem csak az eleje… az egész bal oldala ki van cserélve….
Nnaba…. Hát itt úszott el a jariszom…
Ott is hagytuk gyorsan….
Aszonta, hogy az egész oldalánál alul a küszöbök alatt végig látszódtak a tappancsnyomok, ahogy kihúzatták….. És hogy aki megcsinálta nagyon patent munkát végzett. Le a kalappal előtte…. De hát ez engem momentán a legkevésbé sem érdekel….
Komolyan mondom, tököm tele…. (Már annyit emlegetem, tuti, hogy eccercsak kinől..)
A következő napokat arra fogom pazarolni, hogy barátkozzak a szvifttel…. Deee nem barátkozhatok sokáig mert ma lejárt Ödike műszakija…. Egyem a zuzáját….
Dee részben ez is az én hülyeségem… Már régen el kellett volna kezdeni kocsit keresni… Persze igazából azt hittem, hogy még leműszakiztatom Ödit és nem hajt a tatár… De hát állambácsi majd 40 ezret kér egy kib*ott műszakiért. Nem mellesleg állambácsival is jócskán tele van a tököm de ezt most nem ecsetelem… Minden esetre amennyi adót, illetéket, járulékot, bizbaszlóf*t befizettem az utóbbi időben, abból munka nélkül eléldegélnék egy évig. És mindezt úgy hogy közben nem lett plusz vagyonom, nem lett plusz bevételem CSAK meghalt anyám és elköltöztem….
Ez is megérne egy misét… de inkább nem kezdek bele.
*
Tegnap délután voltam Anikónál és végre olyan volt mint régen, amilyennek szeretem….. Megköszöntöttem végre…. 🙂 Kapott egy merszit meg egy csokor virágot… valamiféle nagyonérdekes narancssárga orchideából…. Töxép volt. Szerintem. Olyan vidám. Úgy láttam neki is teccett. Mondjuk megküzdöttem érte a virágossal… Először mondtam, hogy egy csokrot szeretnék… Erre összeszedett egy szál szellőrózsát, egy gömböc, rövidszárú, lila hortenziát meg egy violát… Hááát már itt olyan elkámpicsorodott képet vágtam… de azért hagytam kibontakozni…. Aztán a zölddel végképp elrontotta…. úgyhogy megállítottam…. Mondtam neki, hogy ne haragudjon de nekem ez egyáltalán nem tetszik és én ezt nem akarom elvinni…
Erreföl lett ez a másik. És ez már tök szép lett.
Ésmég azis tök jó, hogy szombaton itt volt az Anna és kijött velem Aprajafalvára átvenni a zanyu kitüntetését…. Nagyon rossz lett volna egyedül menni…. vagy megint az Anikót kellett volna cincálni, azt meg nem akartam…
És hétvégén is jön 2 napra…. és végre egy hullámhosszra kerülhetünk…. Reményeim szerint… 🙂 

 Pár hét múlva lenne anyuska szülinapja…. aztán szeptember végén, halálának második évfordulója.
Két év. Azon gondolkodtam egyik nap, hogy’ nem bolondultam bele…
A sors elterelte a figyelmemet… az agyam elásta a fájdalmat…. és amikor már tetőztek volna a hullámok a kineziológusnak köszönhetően valamennyire felszabadult a lelkem….
Nem csak az anyámat vesztettem el egyik pillanatról a másikra hanem a legjobb barátomat is. Mindig, már gyerekkoromban is egyenrangú félként kezeltek… mindig mindenről tudtam, vagy legalábbis nem éreztem azt, hogy titkolnának valamit. Ami persze azt is jelentette, hogy meg kellett értenem néha olyan dolgokat is amivel nem biztos, hogy egy gyereknek foglalkozni kéne, viszont ez soha nem zavart… sőt…
Így utólag visszagondolva elmondhatom, hogy piszok nagy mákom volt a szüleimmel…. és azt hiszem, hogy ezt bátran sorolhatom az élet nagy ajándékai közé….
Az én drága anyuskám pedig minden nap ajándék volt nekem…. Szó szerint minden nap lehetett neki örülni mikor megjött…. ugyanis dolgozni járt. (Ez most lehet, hogy furán hangzik de pld. Aprajafalán mikor alsós voltam, az osztályból csak kettőnk anyukája dolgozott a többieké otthon volt…. Én a nagymamámmal voltam, aki nálunk lakott és igazi-igazi nagymama volt… Szóval jó darabig két anyám volt de mindegyik a javából J )
Sokszor ültem kint a fűben a buszmegállónál levő villanyoszlop alatt, már jóval a busz érkezése előtt. És máig emlékszem az érzésre mikor megláttam a domb alján, hogy jön a busz. Leszállt, a nyakába ugrottam és mind a ketten úgy örültünk mintha egy hónapja nem láttuk volna egymást… No aztán általában csak a kapuig kísértem és húztam el játszani…. J
És hogy milyen is volt az én mamim…? Amolyan jóember fajta. És ezt sokszor képes volt a naívságig fokozni. Mindenkiben a jót látta és úgy meg tudott döbbenni mikor kiderült valakiről, hogy esetleg mégsem olyan ahogyan azt ő elképzelte. Hányszor mondtam neki, mikor ilyesmi miatt elkeseredett, hogy nem kell mindenki elé kitenni a szívét meg a lelkét…. az emberek nem egyformák…. tartson legalább egy lépést….
De hát nem győztem meg soha….
Fantasztikus kisugárzása volt…az embereknek az első pillanatban szimpatikus volt….. a szeme mindig nevetett…. És szép volt. (Híven a vezetéknevéhez). Sokszor hívták úgy, hogy egybemondták a vezeték és keresztnevét….
Nem volt könnyű élete …. Szinte állandóan temetett…. Eltemette a fiát, az apját, az anyósát, a férjét, az anyját…. és relatíve fiatalon halt meg. Igen, az anyósát is ide számolom mert jól kijöttek a nagymamával…és mivel együtt laktunk ez egy elég szoros kapcsolat volt. Mikor a nagymama meghalt (20 éves voltam) egy időre átvittük az ágyamat a szobájukba mert nem akartam egyedül aludni… Emlékszem hárman átbőgtük az éjszakát…….
Mikor nyugdíjba ment megválasztották az aprajafalvi nyugdíjas klub elnökévé….. Na innentől kezdve aztán alig láttam.. J Állandóan szervezkedett… Kórust alapítottak, fellépni jártak. Legnagyobb megdöbbenésemre nekiállt szavalni…. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen irányú vágyai vannak…. Emlékszem mikor egyik este hazaállított nagy lendülettel a klubból, hogy gyorsan keressek neki egy verset mert azt ő másnap el akarja mondani az ünnepségen…. Tuttam, tuttam, hogy nem eszik olyan forrón a kását de persze nem lehetett meggyőzni…. Jól össze is vesztünk, mondván, hogy nem akarok neki segíteni……
No, gyorsan összehordtam a házban fellelhető verseskönyveket de hát nem sokra mentünk. Petőfi túl harcias volt, József Attila pedig vagy a munkásosztály béli öntudatán volt vagy a szerelem miatt nyavalygott ….. Volt még egy “Szép versek 1984”….. deee ebben az évben az összes szép verset költő emberke vagy túl depis volt vagy túl vulgáris…szóval semmi esetre sem olyan amit egy nyugdíjas rendezvényen el lehetne szavalni….
A végén már bőgött, hogy nem igaz, hogy nem találunk egy verset. Mondhattam én akármit… hogy nem dől össze a világ, meghogy majd szaval legközelebb….. meghogy úgysem tudja már holnapra megtanulni…. Csak bőgött tovább….. Úgyhogy aszontam Attilának, hogy ha nem írt egy verset az anyámnak megszűnik a kedvencem lenni…. Kitagadom és kezembe sem veszem többet…. Nekiálltam és oldalról oldalra végig mentem a köteten és nem csalatkoztam… Attila írt verset a mamimnak, amit utána nagyon sokszor szavalt még és mindig sikere volt vele.
Aztán túlnőtt Aprajafalán és szédületes karriert futott be…. J A megyei nyugdíjas szövetségnél is volt valami funkciója… Évente országos találkozót szerveztek a városban….
Vagy tájházat alapítottak, ahol bent volt a kuratóriumban. Ez azt jelentette, hogy részt vett a csapatban amelyik takaríthatott benne…. Na jó, ez sarkított olt… Deee szerveztek kiállításokat meg ősi mesterségek bemutatót, meg beüzemelték a régi kemencét….
Ja! És hat órásként dolgozott a helyi kisboltban….. Hiába könyörögtem neki, hogy legalább azt ne csinálja…. Dehát a barátnője lányáé volt a bolt és a barátnőjével remekül elvoltak benne délutánonként….
Általában cetliken értekeztünk…. “Puszi Nyuszi! Kaja a hűtőben. De egyél ám!!!” Vaaagy a kedvencem: “Elmentem, majd jövök !!” J
Emlékszem, halála előtti estén jókat vigyorogtunk mert rájöttünk, hogy hétvégén mindketten otthon leszünk…. Igen. Akkor még úgy gondoltuk. Még csak szerda volt….

Halála után bárkivel beszéltem mindenkinek olyan utolsó emléke volt róla, hogy nevetett…
Annyira szerettem… és annyira szeretett…. Egyszer azt mondta nekem, hogy “Te apádat szeretted jobban…” Mondtam neki, hogy ez nem így van…. Tény, hogy mindig apun lógtam de azért volt mert mindig kellett tőle a bizonyosság…. Anyuban biztos voltam…. Nem szerettem egyiket sem jobban a másiknál csak mindegyiket másképp…

Szombaton Aprajafalván voltam. Falunap volt, ahol az én drága mamimnak az aprajafalvai képviselő testület Aprajafaláért posztumusz kitüntető címet adományozott.
Annyira jó lett volna, ha ezt Ő veszi át és nem én. Annyira boldog lett volna….. 
Mamikám nagyon hiányzol !

A vers:

  Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,
hogy bántasz, – azt, amire büszke vagy ma.
A lelkiismeret majd bekopog
s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.
Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,
mert éjjel félni fogsz majd egyedül.
Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,
de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;
hanem valaki hiányozni fog
a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz s ha eleget totyogott
rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben
áll ifju képed. Hozzá motyogod:
“Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem.”

“Mit is tehettem volna?” – kérdezed,
de fogatlan szád már nem válaszolhat;
s ki a nap előtt lehunyod szemed,
alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,
mint a csikó, hogy a hámot levesse.
S a félelem tünődik, nem a vágy,
a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,
hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.
Mert elfárad bennem a fájdalom,
elalszik, mint a gyermek s én is véle

Whoá….. Megnésztük….. Jajjjdenagyon zsír… király… megminden… Beültem, Autóáruspasi meg zizegett ezerrel…. Állítgatta kormányt le, föl, az ülést előre, hátra, le, föl, háttámlát ide, oda miközben én bent ültem. Nem szarozott, benyúlt a lábam közé J merhogy ott volt az előrehátracsúsztató bizgentyű…. Közben kábított a CDsrádióval, ami kormányról vezérelhető, a bőr kormányvédővel és hogy a sebváltó is bőr borítású….
Csabika meg kint tipródott a kocsi előtt…. Nna gondoltam, vessünk véget a szőkenő kocsitvesz című műsornak…. Beletúrtam a hajamba, megfogtam egy tincset és a pasi felé intve vele közöltem, ilyen “Nanevakíts haver” hangsúllyal, hogy:
“- Na nézzük a motort meg a szervízkönyvet!”
Khm…. Na nem mintha ahhoz jobban értenék….. Deee szeretem ha csak addig vagyok szőke ameddig én akarok…. Autóáruspasi pillanatra kiesett a szerepéből, de vette a lapot és jót vigyorgott.
Hát elmondhatjuk, hogy így első blikkre jariszkának semmi hibája…. Kiéve, hogy úgy tűnik rögtön kötelező szervízre kell vinni, ahogy megveszem…. (ami azért nemsemmi…)
Felhívtam Szerelőzsoltit… Mondta, hogy kijön velem megnézni hétfőn vagy kedden…
Asztán megláttyuk….
*
Pénteken szabin voltam, így utólag teljesen fölöslegesen… Aszittem, hogy majd jól elmegyek reggel bevásárolni, aztán meg kitakarítok…
De hát…. Későn keltem fel…. Porcikám nem kívánta a tescot látni…. nemhogy én…. Na és hogy kinek vót takarítani kedve azt nemtom… deee asse én vótam… Megvártam a délután öt órát, mire mindenki kijön a munkahelyéről és a legnagyobb csúcsforgalomban és tömegben már VÓT is kedvem nekem vásárolni…. Hajjjdenagyon jóvót…. Megegyeztem magammal, hogy ilyet máskor is csinálok. J
Szombaton reggel viszont dupla adag kakaót ittam és ettől olyan nesquick lettem, hogy délután 1re, mire jött az Anna, megfőztem és ki is takarítottam….
Node azért a péntek délelőttöm se szállt ám el teljesen az enyészetbe… Sütöttem muffint csak úgy mandínerből, faszán, lazán, félkézzel…. Mondom legyen muffin … és lőn… !!!
Aztán így muffintésztakevergetés közben lehet ám mindenfélén agyalni…. Pld. hogy bárhogy nézem, szegrül végrül…. nem jövök ki ennyi pézbül….
Vaaagy.. el lehet veszíteni az eszméletet néhány bulvárműsoron a tvben… Pld. Majd ki esett a fakanál a kezemből, mikor az egyik ilyen műsort beharangozták… A nézőcsalogatónak szánt mondat ez olt: “Hogyan szabadult meg Tóth Vera a lábgombájától.?!! “
Gondolom nehezebben mint a pasijától, de hát könyörgöm….. !!!
Aszittem lehidalok. Ilyen nincs! És mégis van!! El se tudom képzelni, hogy’ megy ez. Ő hívja fel a csatornát, hogy “Figyeljetek, megszabadultam a lábgombámtól….” Vagy felhívják a műsorszerkesztők, hogy “Te Vera…, nincs véletlenül lábgombád?” Vaaan..!!! Hujjjdejóóó…! El ne tüntesd, megy a stáb…!!! “
Szinte látom, ahogy szöszi barbik nyúlnak a határidő naplójuk után, hogy bejegyezzék a műsor kezdési időpontját, gyeses anyukák igazítják hozzá a kiskrapek etetési idejét, kiürülnek az uccák mint annakidején a falu, ha kezdődött a tenkeskapitánya….
Barátaim az úrban : Tóth Verának már se pasija se lábgombája !! Ha egy üzlet eccer beindul…J
Ezzel együtt azért tökre szeretem a hangját és remélem előbb újít be egy másik pasit mint egy bármilyen másik gombát.
*
Na és még egy történés péntekről…
Előzmény: M. egész héten a találmányán zizegett… Egy írásvetítőből meg egy bizonyos fajta monitorból feltalálta a mozit…. Naagyon lelkes volt… még a fejlesztőkhöz is elszaladt, hogy csináljanak neki valamiféle kábelt ….
Az oldtimere még a festőnél van.
Néha, néha kapok tőle egy mms-t, az oldtimere különféle állapotjáról… Kikalapálva, útban a festőműhely felé, a festőműhelyben…. stb.
Nem egyforma típusú telefonunk van… Az általa küldött képet sokkal kisebb formában kapom meg mint ahogy ő látja….
Na, ezek után…… Pénteken (Ő is szabin volt) kapok egy mmst.
Nééé… mondok… Kész a kocsi. Dee mé’ ezüst. Úgyvót, hogy fekete lesz… Hmm…
Felhívom:
– Sziiaaa! Nem mondod, hogy kész…!?
– Deee..
– Tök szép lett.
– Aha, szerintem is. Majd megmutatom.
– Örülsz neki?
– Persze. Csak van még benne egy helyen 1-2 pixel hiba….. de majd ……………..
Na itt leakadtam a cérnáról… Piiixeeelll??
Áááááá….. Ez nem is a kocsiról beszél….. !!!
Jééézus…. Miezitt a képen? A mozija!!!
Nagyon kellett röhögnöm…. dee sikerült visszatartanom míg letettük.
Szerintem nem mondom meg neki J J szerintem….
Ez van ha szőke nőt avatunk a technika világába… De esküszöm pont úgy néz ki az a kép mintha egy autó lenne hátulról….
*
Filmélmény:
Láttam valamelyik csatornán egy magyar filmet. Legényanya a címe és Garas Dezső rendezte, 1999-ben készült. Hááát énnemtom hol volt ez a film eddig… Vagy én hol voltam mikor vetítették… Szóval nemtom hogy’ kerültük el egymást… Ez valami szenzációsan jó! Nagyon rég szórakoztam ilyen jól.

Tegnap megbeszéltük Csabikával a kocsi témát…. Azt mondta, hogy az új szuzik már nem papírból vannak pld az új szvift már lemez J Ééésss…. azt találtam ki, hogy veszek jariszt és ha mondjuk 5 év múlva eladom még mindig vehetek egy szuzit…. Ma délután megyünk és szemrevételezzük amit kinéztem…
Ja! Kérdezte, hogy hol van a kereskedés… Mondom, hogy melyik úton….
(Van ott vagy öt is)
–Ááááá…. Oda nem szabad menni … húúúú!!!!
Na itt pöttyet ideges lettem mert már T2 is mondta, hogy ennek az útnak a végén vannak a húúúúúdemilyen kereskedők. Aztán megegyeztünk, hogy ez még belefér, mert a maffia beljebb van…. J
Basszus mik vannak !?
És lehet benne valami, mert már a második ember mondja….
*
Hogy meglegyen a mai napi adrenalin adagom is …. Megnéztem az iwiwen, hogy mi újság Z.vel….
Hát a képek száma felfejlődött négyre és úgy látszik szebb napjai vannak mert egy szőke csajszival mosolyog a világra….
LEGYEN NEKI HEPI !
*
És egy kép napjaink első számú közellenségéről !!! (Hogy évek múltán is emlékezzünk rá 🙂

Guar-bab…. 

 Jajjj… az előbb szakadt az eső és annyira jó föld,eső,fű,tavasz,nyár illat volt…. :))
Legszivesebben kiálltam volna ide a park közepébe…. csak úgy…
Jó lett volna…
*
Megmég el is felejtettem azt a fantasztikusságot ami történt…. Pedig meg kell örökítenem…
Még december közepe táján G. talált egy honlapot, ahol leírták, hogy 2007. augusztusában fellőnek egy Főnix nevű űrszondát(?), ami üzenetet visz a Földről a MARSra  egy DVD-n. Erre a DVD-re neveket is írtak és lehetett jelentkezni az egész világról, ha fel akartál rá kerülni. No hát jelentkeztünk. Kaptunk is róla szépséges certificatét… 🙂
Szombaton fellőtték és küldték az alábbi emilt.
Szóval a nevem útban van a MARS felé… 🙂
Sose lehet tudni mire lesz ez majd még jó… :))

——- Íme az e-mail.———-

Tegnapi bejegyzésem címe:
Nem szerettem LLL könyveit…. Illetve még gimis koromban nekiugrottam tán kettőnek is de valahogy nem jöttek be… Mostanában meg éppen olvasnivaló után kajtattam és ketten is ajánlottak LLL.-t. Hát mondom adjunk neki még1 esélyt….
Most sem szeretem.
Néhány résznél az az érzésem, hogy csak a nagyobb terjedelmet szolgálják. Ezenkívül elhúzott, néhol bugyután szájbarágós párbeszédek vannak amik kifejezetten idegesítőek….
No itt olvastam a laboratóriumnak eme rövidítését: “labcsi”. Szerintem abszolút nem illett oda. Nyugodtan mondhatott volna a szereplő labort helyette.
Szóval most ez verte ki a biztosítékot nálam. Eddig a krizantém “krizi”-ként való szereplése vezetett… de szerintem ez lazán kenterbe veri.
*
Délelőtt találtam a neten egy irományt, hogy mire ügyeljünk használt autó vásárlása esetén…
Khm…khm…
13 oldal….. A hajam égnek áll tőle…. Megjegyezni nem lehet…. Az meg milyen má… viszem és pipálgatom, hogy
– bigyóbirizgáló pöcök..?
– rendben….
Annyira úúútálom, ha valahol ennyire résen kell lenni….
A dörzsöltek világa ez, bárhonnan is nézem…
*
Az úgy vót… hogy néha fütyörészek… Na nem hangosan hanem csak diszkrét halkan és nem áriákat, hanem csak 1-2 taktust…. De G.-t ez egy igazán pöttyet idegesíti….
Így aztán szabályokat vezettünk be… miszerint: hétfőn, szerdán és pénteken fütyörészhetek.
Naéspersze pont az előbb elfütyörésztem magam… deee csak egy incifinci fütyörke vót esküszöm… Ésss különbenis aszittem péntek van… Ez a pasi viszont olyannyira résen van, hogy rögtön lecsapott…
– Holnap nem fütyülhecc!!!
– Zsarnok vagy!
– Muszáj, különben elnyomsz !
Háááát ilyet…. Méghogy egy skorpió valakit elnyom…. Mese…
*
Ebéd közben roppant érdekes témánk vót. G. látott valamelyik természet csatornán egy filmet, ami arról szólt, hogy mit kell csinálni ha valaki hirtelen pitty-putty, eccercsak egy őserdőben találja magát… Gondolta jó ha megosztja velem, merhát sose lehet aszt tudni…. Émmeg próbáltam mindenféle okos kérdéseket feltenni…. amik egy szőkét érdekelhetnek ha Ken otthagyja őket a dzsungelben….
Azt a megsemmisítő pillantást sajnos nemtom érzékeltetni amivel G. sújtott, mikoris aszontam, hogy leülök egy fa alá és megvárom míg megtalálnak…… Szóval ez a vari el van vetve. Jöhet a B terv…
No, megtudtam, hogy ehetek pálmát.. Le kell hántani a kérgét oszt jó. Óvakodnom kell az állatoktól… különösen a kígyóktól. (Hát eszt speciel tuttam)
Ehetek mindenféle indákat, mert azokban van folyadék…
– Honnan tudom melyik mérgező? Megkóstolom?
– A tejszerű színű állagú… az a mérgező…. (újabb lesujtó pillogás…)
– Aha. Aztán mit csináljak?
– El kell indulni kifele az erdőből…
– Éss nemárt ha mindjárt vonszolok magammal egy pálmát is… hátha megéhezek útközben és akkor mehetek vissza az utolsó megrágotthoz…
Ja! És honnan tudom, hogy merre van a kifele?
(Nagyon büszke voltam, hogy ilyen okosat kérdeztem J )
– Fölmászol egy magas fára…
– Öööö….. “B” terv?
– Keresel egy folyót…
– Hogyan?
– Hát előbb-utóbb találsz.
– Vaagy megvárom míg bealkonyul és akkor követem az állatokat akik mennek a folyóra inni….
Itt még dobtam is egyet fürtjeimen, hogy jobban érvényesüljön a szőke minden árnyalata…
A hatás nem maradt el. Újabb lesujtó pillantás.
– Jóvan. Jóvan. Találok egy folyót. Asztán?
– Csinálsz egy kutat.
– ??
– Csinálsz egy kutat.
– Mivan??
– Kutat.
Bissztoss félreértettem… Zaj van az ebédlőben…
– Kutat??
– Neeem… nem utat…!  Kutat!  Azt elindulsz vele lefelé a folyón….
– A kúttal…!?
– Milyen kúttal?
– Hát amit csináltam.
Itt már gondolatban barnára festettem a hajam és összefogtam copfba, hogy még az aurámat se zavarja a tisztánlátásban…
– Nem kúút….. Nem kutat csinálsz, hanem tutajt……!!! (Jéééézusmáriám nézés… )
– Aha! Akkor értem…
– Hagggyuk!! Elképzellek ott az őserdőben a tündérkirálylányos papucsodban meg a csíkos pólódban…. Áh….
Megegyeztünk, hogy nem fogok elveszni…. erdőnek mégcsak a közelében sem…
Bár sose lehet tudni… Az ember megy-megy a járdán, beleugrik egy pocsolyába és putty… le is esett egy őserdőbe…
Hát így ebédeltünk ma.
Nem ültek körülöttünk…..

Nem emléxem, hogy valaha is éreztem volna ennyire búbánatosan magam, mint hétvégén. Annyira egyedül voltam…. Úgy értem, hogy lélekben. Fizikailag is, de az nem mindig szokott zavarni…. Azt hiszem a magány legalsó bugyraiban ténferegtem. (Persze az ember sokszor hajlamos azt hinni, hogy innen már nincs lejjebb… ilyenkor aztán jön az élet vigyorogva és rácáfol…. ). Azt hiszem most kristályosodott ki bennem, hogy ez már így marad. Nem tartozom sehova és egy bizonyos szinten túl nem vagyok fontos senkinek. Iszonyúan hiányzik anyám… Soha nem döntött helyettem semmiben de a lénye, az ottléte, a szeretete adott egyfajta biztonságot, erőt amitől többnek, jobbnak, erősebbnek éreztem magam… és az is voltam…. Mostmeg csak úgy lebegek…. kapaszkodva az utolsó önbizalomcseppecskékbe…
Félek és egyre bizonytalanabb vagyok ebben a kusza, értékvesztett, embertelen világban.
Szombaton átmentem Anikóhoz. Gondoltam elelmélkedek vele egy kicsit…. Már amikor telefonban megemlítettem neki éreztem, hogy nem kellene…. Dolgozott délelőtt, aztán elmentek a kollegákkal kerti partyra, de mondta, hogy öt, hat óra körül hazaér, menjek, sőt aludjak ott…. Hát olyan hét körül értem oda… de olyan fáradt volt szegény majd össze esett. Reggel ½ 6 kor kelt, ebédet főzött, elment melózni…. Szóval este hétkor a legkevésbé én hiányoztam az életéből…. Persze nem hozakodtam elő a bajaimmal…. inkább ő mesélt…. Csak mikor jönni akartam el meglátta nálam a jarisz prospektust…. és azért azt megnéztük egy kicsit… Igy is ¾ 10 ig voltam….
Azért szeretem vele megvitatni a dolgaim, mert sokszor meglepően más –sokkal földközelibb- aspektusból látja őket mint én… Sokkal racionálisabb, praktikus és olyan egyértelmű, hogy a legnagyobb idegbajból is ki tud rángatni…. Csak most inkább elkeseredtem…. Egy ideje úgy érzem, hogy távolodunk el egymástól…. amit nagyon nem szeretnék…. Nem az ő hibája persze, hogy ezeket érzem…. Nem tudom mitől van.
Megfogadtam viszont, hogy sokkal jobban fogok figyelni a megérzéseimre….
*
Hát a labor project elnapolódott…. Majd 3 hónapja adott a doktornő egy beutalót, hogy mire legközelebb megyek (aug.16) addigra vigyem az eredményt….
Nnna… a dolog ott csúszott meg, hogy július közepe fele elkezdtem keresni a beutalót, amit a HP miatti költözés az egyik papírdoboz mélyére száműzött…. Kerestem… kerestem… néha-néha… hol jobban, hol kevésbé… mondván időm mint a tenger… Aztán a múlt 7en végre átevickéltem. (szomszéd épület J )
“Ide szúrjatok !!!!”       Deee… látomám, hogy gyanúsan nincs senki a labor előtt…. Várok…várok… oszt nézek… “Labor reggel 8-10ig”   Hát hoztam én az időt. Volt vagy ½ 9…. Asztán látom ám, hogy CSAK szerdai napokon…. Nnna.. mondom… addig cidriztem, míg a szerda kereket oldott…
Gond egy szál se. Majd a jövő 7en….
Node! Másik papír…. “08-án szabaccság!!!” Halleluja….!!
Jól megsértődtem és eljöttem. Ha nem, akkor nem!
Mostasztán mehetek a doktornőhöz lelet nélkül…. Nem értem rá! Három hónapig!!! Aki elfoglalt az elfoglalt!!
Az egészben az az érdekes, hogy az előző énem már rendelkezne egy majd három hónapos lelettel, amely borítékba téve lapulna a táskája mélyén…
Hát igen! Az se jövök már vissza… J
Meg különben is így majd frissebb lesz….