Nem emléxem, hogy valaha is éreztem volna ennyire búbánatosan magam, mint hétvégén. Annyira egyedül voltam…. Úgy értem, hogy lélekben. Fizikailag is, de az nem mindig szokott zavarni…. Azt hiszem a magány legalsó bugyraiban ténferegtem. (Persze az ember sokszor hajlamos azt hinni, hogy innen már nincs lejjebb… ilyenkor aztán jön az élet vigyorogva és rácáfol…. ). Azt hiszem most kristályosodott ki bennem, hogy ez már így marad. Nem tartozom sehova és egy bizonyos szinten túl nem vagyok fontos senkinek. Iszonyúan hiányzik anyám… Soha nem döntött helyettem semmiben de a lénye, az ottléte, a szeretete adott egyfajta biztonságot, erőt amitől többnek, jobbnak, erősebbnek éreztem magam… és az is voltam…. Mostmeg csak úgy lebegek…. kapaszkodva az utolsó önbizalomcseppecskékbe…
Félek és egyre bizonytalanabb vagyok ebben a kusza, értékvesztett, embertelen világban.
Szombaton átmentem Anikóhoz. Gondoltam elelmélkedek vele egy kicsit…. Már amikor telefonban megemlítettem neki éreztem, hogy nem kellene…. Dolgozott délelőtt, aztán elmentek a kollegákkal kerti partyra, de mondta, hogy öt, hat óra körül hazaér, menjek, sőt aludjak ott…. Hát olyan hét körül értem oda… de olyan fáradt volt szegény majd össze esett. Reggel ½ 6 kor kelt, ebédet főzött, elment melózni…. Szóval este hétkor a legkevésbé én hiányoztam az életéből…. Persze nem hozakodtam elő a bajaimmal…. inkább ő mesélt…. Csak mikor jönni akartam el meglátta nálam a jarisz prospektust…. és azért azt megnéztük egy kicsit… Igy is ¾ 10 ig voltam….
Azért szeretem vele megvitatni a dolgaim, mert sokszor meglepően más –sokkal földközelibb- aspektusból látja őket mint én… Sokkal racionálisabb, praktikus és olyan egyértelmű, hogy a legnagyobb idegbajból is ki tud rángatni…. Csak most inkább elkeseredtem…. Egy ideje úgy érzem, hogy távolodunk el egymástól…. amit nagyon nem szeretnék…. Nem az ő hibája persze, hogy ezeket érzem…. Nem tudom mitől van.
Megfogadtam viszont, hogy sokkal jobban fogok figyelni a megérzéseimre….
*
Hát a labor project elnapolódott…. Majd 3 hónapja adott a doktornő egy beutalót, hogy mire legközelebb megyek (aug.16) addigra vigyem az eredményt….
Nnna… a dolog ott csúszott meg, hogy július közepe fele elkezdtem keresni a beutalót, amit a HP miatti költözés az egyik papírdoboz mélyére száműzött…. Kerestem… kerestem… néha-néha… hol jobban, hol kevésbé… mondván időm mint a tenger… Aztán a múlt 7en végre átevickéltem. (szomszéd épület J )
“Ide szúrjatok !!!!” Deee… látomám, hogy gyanúsan nincs senki a labor előtt…. Várok…várok… oszt nézek… “Labor reggel 8-10ig” Hát hoztam én az időt. Volt vagy ½ 9…. Asztán látom ám, hogy CSAK szerdai napokon…. Nnna.. mondom… addig cidriztem, míg a szerda kereket oldott…
Gond egy szál se. Majd a jövő 7en….
Node! Másik papír…. “08-án szabaccság!!!” Halleluja….!!
Jól megsértődtem és eljöttem. Ha nem, akkor nem!
Mostasztán mehetek a doktornőhöz lelet nélkül…. Nem értem rá! Három hónapig!!! Aki elfoglalt az elfoglalt!!
Az egészben az az érdekes, hogy az előző énem már rendelkezne egy majd három hónapos lelettel, amely borítékba téve lapulna a táskája mélyén…
Hát igen! Az se jövök már vissza… J
Meg különben is így majd frissebb lesz….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: