Annyi mélyenszántó, magvas gondolatom volt…. aztán ahogy leülök végre a gép elé…. kész…. semmi… Hétvégén ejtőztem J Márminthogy azért mutatkoztak rajtam az élet apróbb jelei… úgymint főzés, takarítás…. de egyébként olvastam. Gábornak köszönhetően (megint rendeltünk egy rakás könyvet) kiolvastam Colehotól “Az alkímista” –t. Hm.. Hát igen. Jó. Gondolatébresztő. Sőt sokféle gondolatot ébreszt. Csak már úgy vagyok ezekkel a megvilágosodás szerű gondolatokkal, hogy hiába vannak, ha csak 1, max. 2 napig tart a katarzis… aztán az ember el is feledkezik róluk…. Persze azért nem semmi eljutni odáig, hogy az ember felfedezzen néhány gyógyírt ilyen-olyan nyavalyájára, tudom sokaknak ez sem jön össze, de mindez mit sem ér, ha a felfedezést aztán nem hasznosítjuk.
Nem fog változni semmi. Vagy legalábbis nem olyan mértékben ahogyan kéne. És akkor el lehet gondolkodni, hogy az ember miért nem lép meg bizonyos dolgokat…. amik megváltoztatnák az életét…. vagy talán csak jobb irányba terelnék….
Az van, hogy félünk. Félünk az ismeretlentől. Annyira, hogy inkább benne maradunk a trutyiban, mert azt legalább már ismerjük….
*
És … egy nagyon érdekes dolgot olvastam Coelhonál:
“ – Az összes módszer közül, amit az ember kitalált, hogy rosszat tegyen saját magának, a legrosszabb a szeretet. Gyakran szenvedünk valaki miatt aki nem szeret minket, valaki miatt, aki elhagyott minket vagy olyan valaki miatt, aki nem akar elhagyni minket. Ha nőtlenek vagyunk, azért, mert nem kellünk senkinek, ha házasok vagyunk, a házasságot rabszolgasággá változtatjuk. Szörnyű dolog….. “
Nnna…. hát ezen is el lehet gondolkodni….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: