Szöszmókjaim....

Hétfő.
Minden zuhanóban. A hőmérséklet, a kedvem…. Igaz, nem mind1, hogy mi honnan zuhan… A hőmérő 40 fokról, a kedvem meg 0-ról….
Nem tudom kialudni magam. Este ½ 1- 1 körül alszom el…. reggel meg olyan vagyok mint akit agyon vertek….
A hét végén letettem róla, hogy valaha is visszakapom a régi önmagam… (Milyen érdekes, hogy már azzal is beérném..) Igen, igen. Minden relatív….
A történések…. igazából említésre sem méltóak. Dehamár az ember ilyennel egzecírozza magát, mint a blogírás… akkor írjon!
Pénteken Aprajafalván voltam fodrásznál, ahol találkoztam Házvevőzsuzsával. Mondta, hogy ha végzek, menjek be, nézzem meg mit csináltak. Hááát tök fura volt… Az egyik szobát összenyitották a konyhával…. Nemtom…. Nem lett rossz, de ettől valahogy olyan kicsi lett az egész. Tudom, hogy ez hülyeség de akkoris…. Sötétbarna a konyhabútor és másik falra tették… Kicsi lett na! Ja és a férje leesett a diófáról! Merhogy fölmászott! Permetezővel a hátán!! Csak néztem nagyokat, merhogy életemben nem hallottam olyat, hogy valaki diófát permetezett volna….. Ráesett szegény a téglarakásra és eltört 2 bordája… Még mákja volt, hogy ennyivel megúszta.
Az érzéseim meg…. A fene tudja hol vannak…. Szerintem olyan kemény vagyok mint a kő…
Otthon jártam…. És úgy mentem be az udvarra, a házba mintha a szomszédhoz mentem volna… Semmi de semmi…. Tuti, hogy ez nem normális dolog.
Telekvevőzsolti meg már a falat rakja. (Ő nem képletesen, hanem igazából J )
*
Szombat-vasárnap majdnem úgy volt, hogy eljön az Anna… deaztán mégsem…. Nem tudtam semmi épkézláb programot kitalálni…. így inkább hazament napozni…. Csütörtökön spontán rázúdítottam Juditra a gondolataim amik Annával kapcsolatban is igazak…. Annyira jó lenne, ha egyszer felhívnának, hogy “Figyu… találkozzunk, mert tökre hiányzol…. “
És nem azért mert kitaláltam, hogy menjünk el valahova…. Hanem csak a két szép szememért.. a sajgó lelkemért… magamért… mittomén…. Naív vagyok megint. Úgy érzem, hogy teleraknak tüskével és csodálkoznak ha szúrok….
K. Hmmm… Hát télleg igaz, hogy minden csoda 3 napig tart… No jó! Ez egy pöttyet hosszabb volt… Lehetett vagy 10 is… Ma már visszament a csigaházba… Úgy is mondhatnám, hozza az eredeti formáját.
Múlt héten csak néztünk…. Beszélgetett, poénkodott, velünk járt ebédelni, pénteken elimélezgettünk a nem létező új kocsimról és a majdani lottónyereményünkről…. Szóval örültünk az új kollégának J
Erre ma: Pontban 12kor szoktunk menni ebédelni. Szegény G. 10kor már olyan éhes volt, hogy közölte, hogy mostmár még a karalábélevest is megenné….. Végre 12 óra. Menjünk enni!!! Nade hol van K.? Várjuk meg, biztos mindjárt előkerül!
G. egyre éhesebb… menni akar…
Mondom, nehogy már itt hagyjuk K.t….
Várunk….
G. közli, hogy hívjam fel K.t, mert mostmár tuti, hogy nem pisilni van… Kérdezzem meg, hogy mikor jön…
No jól van. Felhívom.
……Otthon volt…… Hazament ebédelni…..
Hááát azért beszólhatott volna mikor elment, hogy “Figyu, ma otthon kajálok.”
Szóval K. sem erősíti a szabályt…. neeem… Az emberek alapvetően nem változnak. Képtelenek rá. Vagy szegény rájött, hogy faltörő kossal bontotta az őt körülvevő építményt és egész hétvégén pakolászta vissza a ledöntött matériát.
Persze akár át is mehetnék, hogy “-Mizu?”
És akkor a héten magamnak adhatnám a szörprájz díjat…. J deee… momentán nincs meg se a glóriám..se a koronám… a skorpiófullánkkal meg csak nem megyek szomszédolni… J
No jó. Lehet hogy eccerűen csak töketelehétfő van… Mer pld. nálam az van.
Kap még egy napot. Asztán már nem is törpölök rajta.
*
Pénteken elmentünk G-vel és M.- el kocsit nézni. Illetve kinéztem egy pözsót oszt jól megnéztük. Hááát…. Karcolt és horpadt… majd’ 2 milláért… Betegek!
M. tök jó fej volt! Nézte, tapogatta, tárgyalt, alkudott, elkérte a kulcsot, állítgatta nekem az ülést…. Úgy éreztem, hogy tényleg fontos neki, hogy legyen kocsim.
Annyira imádtam érte!
*
Szombaton nálam volt építőzsolti…. Végre. Jól föl is bosszantott. Mutatom neki a konyhában a taposót. Eeezt te föl akarod szedetni? Miinek? Tök jó! Eeezt a fürdőszobát szét akarod szedni? Méééé…??
Komolyan a végén már úgy éreztem magam, mint valami hülye liba, akit fölvet a pénz és jódógába nem tuggya mire költse…
Nem is értem, hogy jön ahhoz, hogy ítélkezzen… Nem gondolja, hogy keresztbe, kasba átgondoltam már az egészet? MOST van rá valamennyim. Ha nem csináltatom meg ez a pénz el fog fogyni…. És eccercsak ott állok pár év múlva, hogy hoppá…. Meg kéne csináltatni a fürdőt… Eszem megáll.
Ráadásul, próbáltam kiszedni belőle, hogy kb. ilyen munkadíjjal számoljak. Merhát nagyon nem mind1. Erre azt mondja: “-Majd megegyezünk!”
Mondom neki, hogy ne szórakozzon, nekem ezt azért kb. tudni kéne….
Ne izguljak, majd megegyezünk…
Kész. Passz.
Majd jól bevásárolgatok, oszt megmondom neki, hogy “- Zsolti, maradt egy ötezresem. Megegyezünk?”
Jajjj… Csak mesterekkel ne kezdjen az ember….
*
Másik…. Szerelőzsolti…  (Minden ismerősöm zsolti… vagy az lesz… vagy az vót 🙂
Mondom neki, lejár a műszakim… Hát 50 alatt tuti nem úszom meg de vigyem ki hozzá és megnézi… Mondom, hogy másik kocsi…. blabla….
– Milyen?
– Pözsó 206
– Ááááááá…… Állandóan szereltetni akarod? Mit néztél még?
– Korza…
– Na! Az a másik!
– Akkor mit nézzek?
– Szuzukit! Azt nem kell javítani jó ideig.
– B*meg!
*
Elegem van.

– Ki vagy te?
– A Magány.
– Mit csinálsz itt?
– Leülök ide melléd.
– Meddig maradsz?
– Amíg el nem küldesz.
– Menj el!
– Ez kevés.
– Mi kell még?
– Igazából akarnod kell.
– Igazából akarom.
– Akkor tégy valamit.
– Nem tudok mit tenni.
– Gyűlölj!
– Gyűlöllek.
– A lelked szeret.
– Az nem lehet.
– De igen. Érzem.
– De hát szenvedek.
– Akkor szabadulj meg tőlem.
– Mit tegyek?
– Bontsd le a falad.
– Védtelen leszek.
– Az.
– Félek.
– Akkor itt maradok melletted…..

Na megírtam a listám…. Illetve a listáim…. A pasiét is meg a tennivalókét is…
Hát asszem a pasi felől nyugodtan alhatok… Ilyen fickó a világon nincs J Nadeháteccer ha kívánság lista volt… Elvégre “kérjetek aszt megadatik” !

Ma 11-re sikeresen magam alá kerültem…. Mondhatnám, hogy a nyavalya tudja mitől… Dee nem… Egy picit mindenki hozzátett… és különben is nullán álltam reggel… Mostanra talán evickélek kifelé…

Tegnap végignéztem a neten város összes autókereskedőjét…. Jóó sok van….
Találtam is egy 206-os fekete, pözsót……. Bármerre indulok mindig ide lyukadok ki…. Annyira teccik…. Igaz, belül meg egy borzalom… Nemtom…
Itt dilemmázok…. Ödinek lejár aug. 15-én a műszakija…. 40ezer alatt tuti nem úszom meg… Aztán ha eladom 1-2 hónap múlva nem kapok az egészért annyit…. (ha egyátalán akad aki megveszi) Viszont kocsi nélkül meg nem létezhetek hosszabb távon….
Ahogy a dolgok állnak….. Mellékelek képet a befutóról… Árban és SZÍNben legalábbis nyerő… Jah! És cabrio…  🙂

Belenéztem a holdnaptárba és a következőket írja tegnapra és mára:

“Növő Hold a Skorpióban
2007. július 23., 24., hétfő, kedd

A vágyak most gyorsabban valóra válnak, mint korábban bármikor. Az ezotériával foglalkozók mindezt összefüggésbe hozzák azzal, hogy a Föld dimenzióváltása előtt állunk. Te is koncentrálj valamire, lásd magad előtt képszerűen, amit el szeretnél érni, és gondolj erre a képre napközben többször. Néhány napon belül az álmod valóra válik. “

Hááát…. Vonatkoztassunk el attól, hogy szerintem azon kívül, hogy növő hold van, ez egy kapitális marhaság…. Ha ez így lenne, akkor már boldog-boldogtalan boldog lenne vagy legalábbis itt kéne toporognia a hepinek valahol a kapuban.. Na és még ennek a “Föld dimenzió váltásának” is utána kéne néznem…. Biztosan a szőkeségem az oka de nem értem… akkor sem ha a fantáziámra bízom…. Hogyan vált dimenziót a Föld?
No de tegyem félre ezeket a piszlicsáré szőrözéseket…. Ménem tudok én eccerűen csak hinni… meg reménykedni… Elvégre a mai napból még van majd’14 óra….
De nem azért másoltam ide a fentieket, hogy füstölögjek rajta hanem mert jól elgondolkodtatott.

“lásd magad előtt képszerűen, amit el szeretnél érni, és gondolj erre a képre napközben többször. Néhány napon belül az álmod valóra válik.”

Nnna… kérem. Hát itt van az eb elhantolva. Ha túllépek azon, hogy csak olyanra gondolhatok, aminek azért reális esélye van arra, hogy 14 órán belül teljesüljön (tehát fehér kerítéses gyönyörűkertes családi ház, fantasztikus férjjel, három gyerekkel, kutyával… eleve kilőve!! )
akkor szépen rávilágítottam magamnak problémáim alapjára. Tudniillik, nem tudom, hogy mit akarok. Így aztán miért várom el, hogy valami jó történjen, ha igazából én sem tudom mi lehetne az…. Na nem azért mert dúskálok a kendermagban. Valami más oka van. Talán valamiféle félelem. Nemtom. Mindig is féltem a változásoktól, pedig igazából az viszi az ember életét előre… vagy legalábbis az kényszeríti irányváltoztatásra… Vagy félek attól, hogy megadatik… Lenne férjem, 3 gyerekem, kutyám…. boldog lennék? Nem lennék szabad…. Más életét élném… a gyerekekét… a férjét … (rosszabb esetben a kutyáét J )…. Az lenne bennem, mennyi mindenről lemaradok….. No persze ez így is érvényes…. Így is lemaradok egy csomó dologról.
Egyik ismerősöm mondta -és olvastam is valahol a módszert-, hogy leírta, hogy milyen pasit szeretne, minden tulajdonságával….. és arra gondolt, hogy ha ez nem jön össze akkor igazából ennyi… Aztán egyszer csak jött valaki aki 98%ban hozza a listát már több mint egy éve…
Csak azért említem meg mert nagyon sokszor eszembe jut…és képtelen vagyok nekifogni a listának…. Nem azért mintha nem lennének igényeim vagy időm…. hanem mert az a következő gondolatom, hogy… “ Te jó ég! Mi van ha tényleg működik?”
Itt van Z. esete is. Jött volna, többször is provokálta a meghívást…. Végre rászántam magam de akkor is jó egy hónappal későbbi dátumot mondtam…. egészen épkézláb kifogásokkal….
Mit jelentett ez? Azt, hogy nagy valószínűséggel nem is akartam igazán, hogy jöjjön, mert akkor azt mondtam volna neki, hogy “OK, gyere szombaton…” és jött volna…
Az élet nem úgy zajlik, hogy hónapokig fontolgatunk dolgokat…. Döntéseket KELL hozni mert különben csak belesüppedünk valami trutyiba… amiben persze szintén nem érezzük jól magunkat. Megint úgy érzem, hogy nem haladok semerre… csak ülök az állóvízben (hűűű ez de jó J )…. Asszem este írok egy tennivaló listát és nekiindulok a tettek mezejének…. Farkat fel ! Előreee!!!
Nehogy má’ megint csak a spanyol viaszt találjam fel….. mer’ ebben a negyven fokban úgyis csak el fog olvadni…..

Valami katasztrofális hétvégém volt. Azt hiszem fölért egy igazi túlélő programmal. Főleg a szombat. (Az ablakban a hőmérőn (kívül) 43 fok volt. ) K. mondta egyik nap, hogy alufóliát tett a tetőablakra….. hááát… péntek este én is felraktam… Na csörgött is a telefonom egész hétégén. Hol a “Lakáskultúrától” kerestek, hol a “Szép házak” szerkesztősége hívott… de a legpofátlanabb a spektrum tv stábja volt, akik riportot akartak velem csinálni …. Merhogy ez milyen egyedi meg mennyire trendi meg retro és hogy leközölnék… meg ilyenek.. Ja! A legfontosabbat majd’ el felejtettem…. Hívott a NASA is! Állítólag ez a banga nagy fény amit visszavert a fólia, jól megkavarta az egyik műholdjukat ….. Szóval ekkora haccárét egy jól sikerült ötlet miatt…… (ami így belegondolva, nem is az enyém olt…. J ) Eszem megáll.
Azért olyan 4-5 fokot számított a dolog, de így is elviselhetetlenül meleg volt.
Vagy a kádban ültem, vagy vizesen feküdtem az ágyon…. közbenmeg azon hergeltem magam, hogy mosni kéne meg takarítani…. meg mindenfélét…. de még megmozdulni sem volt erőm. Jó, hogy hazahoztam a ventillátort… nonstop megy szerencsétlen…. Lassan a villanyóra kipörög a szekrényéből. Persze a dolog hátulütője, hogy így meg megfájdult a torkom és szerintem meg is fáztam….
A vasárnap már elviselhetőbb volt…. Sőt –nem egészen normális módon- este még palacsintát is sütöttem…. Ugyanis olyan szénhidrát éhségem volt egész 7égén, hogy vasárnap este már ezt sem tartottam túlzásnak. Mondjuk csak 5-6 darabot sütöttem, deeee azért csinált ez is meleget eléggé….
Szóval elmúlt ez a dögletes két nap…. És nem éreztem magam jól… egyáltalán…. Judit hívott, hogy menjek velük a Balatonra de nem mentem. Nem volt kedvem alkalmazkodni…. vagy várni, hogy mikor tör ki a vihar köztük…. De nem akarok igazságtalan lenni, a múlt hétvégén teljesen jól el voltak…
Judittal viszont megint beszélnem kéne. Megint rossz a politikája…. Valahogy olyan érzésem volt, hogy velem bosszantja a Jocót akivel enélkül sem igazán rózsás a kapcsolatom….
Mondjuk a szemembe soha nem bántott, meg nagyon kedves velem. Sőt! Eccer azt bírta mondani: “Tudod én szeretlek ám téged. Még akkor is ha a Judit barátnője vagy.”
De meggyőződése, hogy ha mi együtt vagyunk akkor semmi másról nem beszélünk csak róla. Pedig mekkorát téved. Általában két mondattal elintézzük.
Szóval nem nagyon kapálózott azért se, hogy menjek velük discoba… Ha jól emléxem eccer se mondta. Vasárnap ebéd után Judit kitalálta, hogy aludjunk egyet. Baromi meleg volt, ki voltunk purcanva. Judit mondta, hogy aludjak vele a hálóban… Mondtam, hogy majd alszom a nappaliban hadd aludjon a Jocó a hálóban…. Na ezen elhuzakodtunk egy darabig. Judit csak nem engedett, Jocó egy kukkot nem szólt…. a végén meg már tök kellemetlen volt, hogy mit ellenkezek annyira…
Mikor jöttem haza és szálltam be az Ödibe kikísértek… Judit mondja, hogy “-Vegyél ki szabit péntekre. Elmegyünk a Balatonra.!”
Láttam ahogy Jocónak elkerekednek a szemei… Szóval ő nem is tudott az egészről. Hát persze, hogy nem mentem. De egyébként sem mentem volna a fent már emlegetett okok miatt.
*
Lazítani kéne egy picit… valahogy… De persze nálam ez sem egyszerű…. Néha arra gondolok, hogy képtelen vagyok rá. Annyira jó lenne ha valaki kényeztetne … ha eccerűen csak hátra dőlhetnék ….. Csak egy kicsit. Mert megérdemlem. Szerintem.

 Ááálmos vagyok… álmos… álmos…. Az éccaka 2-kor feküdtem le. Vagyis akkor az már ma volt…. Este 9-kor indultam el bevásárolni, merthogy a hűtőm már igencsak kongott…Ilyet se csináltam még, hogy ennyire későn kóboroljak a tescoban…. Deee nem voltam egyedül. Sokan gondolták úgy, hogy megvárják a naplementét a bevásárlással…. Nem is értem… J
Mostmeg itt kornyadozok. Na nem mintha nem lenne mit csinálni…. De szerencsére a cég fele szabin van és szinte alig csörög a telefonunk.
Tegnap este elmeséltem Annának a gondnoknő kedvességét….. Aszonta, hogy ez a nő egy HP… (Mindenkire rábízom az értelmezését)
Jól kitaláltam, hogy beszélek a főnökével, hamár vele nem jutok közös nevezőre… Reggel lestem innen az ablakból mikor ér be, de hát HP megelőzte. Merthát úgy akarnék a főnökével beszélni, hogy ő ne legyen ott. (Persze most, hogy így bele gondolok, miért ne lehetne ott ?..)
Közben meg hergelem magam… Basszus… a reluxa…. Egy ilyen kis pici szar. A fürdőszobai körablakon van. Nem is tudja máshova felrakni mert méretre van vágva…. Amilyen hülye vagyok, mikor eladtam a házat eszembe sem jutott leszedni a redőnyöket…
——
Nnna… ahogy itten dúltam-fúltam…. Éppen láttam az ablakból, hogy HP főnöke jön vissza az ebédelésből ééés elcsíptem a recepciónál….. Mondom neki, hogy szeretném ha szeptember végéig október elejéig nálam maradhatna az a néhány dolog ami még ott van.
Válasz: – Hát persze! Még tovább is ha kell!
Oszt ennyi! Már régen nem HP-vel kellett volna itten kínlódni, hanem a főnökével beszélni.
*
Közben meg a fiúk itten aggódtak, hogy mennyire van meleg a tetőteremben… Illetve K. kérdezte, hogy hogy’ bírom… Meghogy miért nem viszek haza egy ventillátort…. (Pár éve minden irodába vettek ventillátorokat, aztán a következő évben meg fölszerelték a klímát, így egy csomó ventillátorunk maradt amik most a raktárban porosodnak.) No kaptuk magunkat és T1 kibányászott egyet a kacatosból… Széépen letörölgettem, T1 szétszerelte, lemosta a lapátját, rácsát…. Csodaszép fehér lett…. Asztán mikor jól kipampucoltuk, bekapcsoltuk… éééésss…. Nem működött!!! Ááááá…..
A következőt már a fürdetés előtt kipróbáltuk J
*
K.
Új szereplő. J  Kolléga. És neki adtam “ A hét meglepetése” díjat…. Olyan igazi számítástechnikus. Penge ésszel minimális kommunikációval. Egyedül van egy szobában és hangját nem hallani hétszámra…. A felesége is itt dolgozik a cégnél és mindenki számára olyan álompár voltak. Mindig mosolyogtak, aranyosak, kedvesek…… No. Kb. két hónapja beütött a ménkü…. A csaj otthagyta és a mellettem levő házba költözött. (Hozzá vitte HP a bútoraimat J )
Gondoltuk, majd kibékülnek. Mindenhol vannak összezördülések. Node most meg arról szól a pletyi, hogy válnak! Mindenki tök értetlenül néz és persze nem értjük….
Viszont K. a héten mintha nyitna felénk…. Esküszöm x év alatt nem beszéltünk annyit mint a héten…. Hétfőn T1-gyel mentünk ebédelni és szólt K.nak, hogy jöjjön velünk. És jött. És ez tök jó!! Mert az az igazság, hogy eléggé sajnálom őket. Mindegyiket látványosan megviseli a dolog. Lefogytak, rosszkedvűek… És persze ilyenkor az ember nem igazán tud segíteni hiába szeretne mert kíváncsiskodni meg nem akar. Az ő problémájukat úgyis nekik kell megoldaniuk.
No és ezért volt meglepi, hogy a meleg meg a tetőtér miatt aggódott mert eddig a köszönésen kívül nemigen kommunikáltunk.
*
M. szabin van. Illetve tegnap szabin volt de bejött délelőtt, meg ma is itt volt egy órát… Megette a perecem felét, meg valami laptopot sétáltatott itt a folyosón…. oszt elment.
Hiánycikk ha nincs itt… J Tegnap szépen elmesélte, hogy miket fog csinálni…. Jó futkosós napokat mesélt…. Autóért ide-oda, alkatrészért, kész lesz az oldmobil festése is…. J Tegnap összeadta. Már 680 ezer Ft.-jában van… De ha eccer készlesz…. Hasít mint állat… J 
*
Na jöjjön a hétvége! Semmi különös. Ez jó is meg rossz is. Jó, mert ebben a rekkenő hőségben semmi kedvem kimozdulni…. És rossz…. mert ebben a rekkenő hőségben ki kéne mozdulni…

Na hát a mai nap sem múlhat el csak úgy…. Tegnap délután letelefonált a gondnok csaj (kedvencem), hogy a főnöke megengedte, hogy megvegyem ami nálam maradt….
Hát komolyan mondom…
Mikor elpakolta a bútorokat ottmaradt egy félig jó reluxa a fürdőszobában, két műanyag karnis amiből az egyik középen totál be van görbülve, demivel nincs az ablakon redőny így kénytelen vagyok legalább egy sötétítőt fellógatni, egy csillár amibe nem lehet égőt csavarni mert két héten belül mindegyik szétrobban, jobb esetben csak kiég, egy keret nélküli tükörlap, a hálóban és az előszobában pedig ilyen ufolámpa van a plafonon amiből az egyiknek nincs búrája és egy kettes spotlámpa –na ezjó!
Kértem, hogy mivel szeptemberben fogok csak felújítani ezek hadd maradjanak addig nálam, akkor úgyis le kell szerelni és inkább majd akkor vennék odaillőt…..
Szóval ezekután hívott fel tegnap…. Ma lehozta az összeállított árlistát. Mindezt a rengeteg gezemicét majd 18.000 Ft.-ra tutta kikalkulálni…. Egy leltárba állított ufolámpa ami eredetileg sem kerül 2500 Ftnál többe vajon hány év alatt amortizálódik le?
De hát hadd örüljön. Úgyis annyira csípte a szemét, hogy ott lakhattam lakbér nélkül, hogy majd bele sárgult…. És mivel ingyen laktam igazán nem is szólhatok, hogy most kikalkulálta nekem ezt az összeget. Csak momentán nagyon is tudnám másra költeni ezek helyett a kacatok helyett. És tudom, hogy ha most el is vinné akkor ott porosodnának egy raktárban az idők végezetéig…. De ha addig nem, szeptemberig tuti.
Egyszer hallottam egy jelzőt valakitől, ami nagyon megragadt bennem és erre a nőre tökéletesen ráillik… “cicaálarc bársonyostorral”….. És persze megint hülye vagyok, mert hagyom hogy elvegye a kedvem mindentől. Pedig nem kéne ezen törpölnöm csak mindig megdöbbent mikor emberek abba fektetnek energiát, hogy a másik ember életét megkeserítsék….
Annyiszor megdöbbenek azon is, hogy az emberek nem tudnak vitatkozni…. Nem érvelnek, hanem elkezdenek személyeskedni, ordenáré módon pocskondiázzák másikat… Rengeteg példa van erre forumokon vagy blog hozzászólásokban… Azt hiszem igazából a butaság fokmérője ha valaki már csak azzal tud visszavágni hogy vérig sérti a másikat….
Persze mit lehet várni akkor, ha az anyuka úgy szól a buszon az 5 éves forma gyerekére, hogy “A pofádat befogod!” Ennek a gyereknek pár év múlva ez lesz az alap, mert már most meg se rezdült tőle. Ha belegondolok anno én egy ilyen mondattól szerintem atomjaimra estem volna.
Anna barátnőm sem győz panaszkodni szegény. Az egészségügyben dolgozik Pesten egy országos intézetben. Most a fele társaságot elbocsátották a munka viszont megmaradt amit a szokásos intenzitással már képtelenség elvégezni. Mindenkinek alaposan oda kéne tenni magát és húzni mint az állat. Ehelyett megkeserítik egymás életét és teszegetnek keresztbe egymásnak. Olyan jellemtelen és gerinctelen megnyilvánulásokkal, hogy azt még hallgatni is rossz, nemhogy átélni… (Mindig is mondtam, hogy kettőnél több nő egy helyen hosszú ideig az előbb utóbb poklosodáshoz vezet… ) Az hogy mindenki teljesen kipurcan, senkit nem érdekel. Pedig soxor annyi is elég lenne , hogy rámosolyognak egymásra a folyosón… vagy ha nem akkor legalább nem szadizzák a másikat…
Olyan elkeserítő, hogy egyre inkább az látszik, hogy nem szeretik egymást az emberek. Pedig lassan nem marad ezen kívül semmink…
Világbéke…. Az kéne… J

Húúúúúú… azér’ ez a 40 fok nagyon durva… értem én a viccet…csak nem szeretem… Nemilyen nyarat akartam…. !!! Hol a panaszkönyv? Hol lehet reklamálni? Segiccség!!
Nemis megyek ma haza! Itt legalább van légkondi, otthon meg tegnap este ½ 12-kor is 30 fok volt a hőmérőn, ami kint van az ablakon kívül…. Éss hiába nyitottam ki minden ablakot meg se rezdült a levegő. Úgy tudtam csak elaludni, hogy lezuhanyoztam és vizesen bedőltem az ágyba. Kerek 15 mp-ig FÁZTAM (!) assztán tök jó volt….
M. is tök morcosan ült a gépénél. Kérdem tőle, mi baja… Aszongya: “-Hülök !”
Merhogy Pesten vót… oszt pöttyet fölforrt… De asztán helyrejött…
Szóval szeretem én a meleget….. nade jóból is megárt a sokk….
*
Egyébként:  lekem minuszban, kilóm pluszban, falam érintetlen… bár ha bele gondolok, a tegnapi temetésen való fényképezés azért néhány minusz téglának számít….  Anikó azt mondta este, hogy jók lettek a képek. Azért sajnálom, hogy elkéstem.
*
A mai nap mondása: ” Nincs ez elbaszva, csak másra lesz jó….. “
Hmmm… Olyan mint az életem……. 🙂

Lala apukája meghalt a múlt héten és ma temették délután egykor.. Katonai és egyházi temetés is volt egyben. Díszsorfallal, sortűzzel, kürtössel…. Érdekes volt. (Ha lehet ilyet egy temetésre mondani) Általában szeretem a ceremóniákat, ha azok profin vannak megcsinálva. Ennek is volt valami ……. nem is tudom milyen szót használjak rá…… fennköltsége, ünnepélyessége…. vagy valami ilyesmi… Itt legalább tudták kit temetnek. Nem úgy mint a katolikus temetéseken általában… Ott az atyának gőze sincs arról kiről beszél, mert már a legtöbb helyen egy pap jut 4-5 falura…. Mikor anyu temetését intéztük smsben értekeztünk vele és le kellett írni egy papírra, hogy kitől kell elbúcsúztatni…. Régen a pap együtt élt a faluval. Ismerte az embereket és ha valaki meghalt, akkor arról tudott mondani egy két jó szót. Nem úgy mint most, amikor összehordanak hetet-havat, hogy kitöltsék az időt. Anikó megkért, hogy fényképezzek. Hááát…. Olyan szépen elterveztem, hogy majd én jól elállok ott hátul… Ehhez képest mindig ott nyüzsögtem szem előtt egy olyan digitális géppel, ami eddig csak egyszer volt a kezemben kb. 10 percre… Mondtam is nekik, hogy nemtom mit alkottam…. Nagyon igyekeztem, de….
Borzasztóan meleg volt ….. és nem nagyon tudtam mindig úgy állni, hogy ne szemben legyen a nap… Ráadásul elkéstem, amiért nagyon mérges voltam magamra. Igaz, hogy a temető itt van fél km-re a cégtől, de azért lehet, hogy nem 10 perccel 1 előtt kellett volna elindulni…
Mondjuk csak a himnusz elejéről maradtam le de így nem tudtam a fényképezőt átvenni és ezért a ravatalozónál történtek lemaradtak. Eléggé bántott a dolog. Ha egyszer már megígértem.
*
Vizsgázik a tetőterem… Eddig nem volt vészes szerintem a benti hőmérséklet. Sőt ha végre majd kerül az ablakokra ilyen hővédő roló akkor teljesen jó lesz. Kivéve ezeket a negyven fokokat. Tegnap mondjuk csak este 9 re értem haza és akkor már egészen elviselhető volt de ma félek hazamenni…. Asszem a kívánságlistámra fel kell írnom egy légkondit is.

Véget ért a nagy szabaccság… Mintha nem is lett volna. Most bent is eléggé szellősen vagyunk és ez már szeptemberig így is marad. A héten G. ment el… Tök nemjó itt egyedül mahinálni…. Persze mindig bejön valaki aki éppen erre jár… dee akkor is fura, hogy nem szuszog meg motoszkál senki az asztal másik felén.
*
Pénteken este ½ 8-kor éppen láblógatva néztem a tvben valami észveszejtő hülyeséget mikoris belémnyilallt a gondolat: “Sütök muffint!! “ Éééés nekiálltam!      ½ 9re kész is lett mosogatással sütéssel együtt. És nem ragadt bele a papírkosárkába mint a múltkor. Sőt! Nagyon finom lett. Elvittem Juditékhoz szombaton és az utolsó morzsáig elfogyott.
Azon gondolkodtam, hogy mi az ég lehet nálam ez a süthetnék… Soha életemben nem szerettem sütni. Mostmeg zsinórban gyártom itt a sütiket. (több-kevesebb sikerrel J )
Arra jutottam, hogy ez biztosan azért van mert a sütésnek kézzel fogható, látható eredménye van. Ha kész a süti, akkor elmondhatom, hogy csináltam valamit… íme… vegyétek és egyétek… J
Egyre jobban gondolkodok azon is, hogy nekiállhatnék pld. varrni. Na nem nagy dolgokra gondolok.. csak valami eccerűbbre… Nemtom. Mondjuk a mamim tudott varrni és meg is akart tanítani csak annyira antitálentumnak mutatkoztam, hogy valamelyikönk mindig felkapta a vizet és hagytuk az egészet. Általában már az egyenes vonalban való gépelés sem szokott igazán összejönni… Pedig annyira akartam… de folyton összebogozódott a cérna, hiába mutatta, hogy hogyan tartsam, fogjam az anyagot… Aztán míg megvarrta nekem amiket kitaláltam, nem is nagyon eröltettem a dolgot…. Na nemtom. Lehet, hogy mégsem a varrásnak kéne nekiállnom…
Sajnos a kézügyességem nem a legjobb. Anno a suliban is inkább csak azért kaptam mindig ötöst gyakorlatiból mert olyan lelkesen csináltam mindent… pld. kötöttem én boldogan 2 kmes sálat… olyan csíkokkal hogy ihaj…. Csakhát nem akadt vállalkozó szellemű ember a családban aki hordta volna… Dee tökre szerettem kötni… furni, faragni. A kedvencem a keresztszemes volt. Na az legalább még szépen is szokott sikerülni…. ( Haaa eltekintünk a hátuljától… J deaztmeg ki nézegeti?)
Szóval csinálni kéne valami látványosat… valami eredményeset… valami szépségeset…. valamit ami úgy VAN… ééés lehet neki örülni amíg készül…. Nemtom…