Szöszmókjaim....

Azon gondolkodtam a blogírással kapcsolatban, hogy mennyire lehet vajon megismerni valakit abból amit kiír magából…. Mennyire ad valós képet az amit ide pötyögök…?!
Nem olyan-e mintha úgy csinálnék fényképet magamról, hogy lefotózom a lábujjamat, a ruhám csücskét, a kezem, a hajtincsem és azt mondanám.. “Tessék, ez vagyok én”
Valószínűleg nem lenne átvágás, de igaz sem….
Ahogy a lábujjból, kézből, hajtincsből elképzelünk egy embert, a bejegyzések is mutatnak egyfajta képet ami azért biztosan csalóka valamennyire, de következtetni lehet belőle. Ahogy a hajtincs megmutatja, hogy göndör vagyok vagy egyenes hajú, szőke, barna vagy vörös, a kezemről látszódna, hogy ápolt vagy ápolatlan, fizikai munkát végzek vagy nem, úgy a bejegyzések megmutatják, hogy mit tartok fontosnak, miről mit gondolok, elodázom-e a problémáimat vagy szembenézek velük….
Dilemmám az is, hogy mennyire szerkeszthetem ide ki a barátaimat, ismerőseimet… a problémáikat -még akkor is ha csak a kereszt nevüket írom ki-, amelyek persze kisebb mértékben de engem is érintenek, hatással vannak a mindennapjaimra és egy kicsit az én problémáimmá is válnak…. annyira viszont nem, hogy csak úgy közszemlére tegyem őket…
Igen. Nehéz megtalálni az arany közép utat…..
Öööö… Ezzel a gondolatmenettel nem jutottam sehova…… asszem….. J
Mind1. Ezen morfondíroztam.
*
Fogyókúra. Áááááá…. Fixa ideám, hogy le kell adnom legalább 3 kilót….. Találtam egy egyhetes diétát ami 7nap alatt 5kiló mínuszt ígér…. fáklyás menetet, semmi éhezést…. zőccség, gyümi, csodaleves….. Nekem valóóóó….
Szombaton kezdtem, vasárnap már naagyon éhes voltam…. Hiába… a káposzta nem túl laktató…. Egész nap mindenféle kajákon járt az eszem…. És este rájöttem, hogy mindegyik csupa-csupa szénhidrát…. Csokis süti, csokis csoki, csokis tészta, csokis spagetti, csokis szalonnaaaa….
Jajjj…. Azt mondja Anikó: “- Mit gondolsz miért legelnek a növényevők egész nap? Mert sosem laknak jól” Gazzal nem lehet jól lakni….!”
Milyen igaza van. De már kibírtam 2 napot…. a maradék öt gyerekjáték lesz…. J A barna rizshez képest meg ez már maga a mennyország
G. megy mindjárt ebédelni…. És én meg nem…. Ééééss sikerült neki már a paradicsom leves puszta megemlítésével is felizgatni….. J

J J Előző bejegyzéseimből úgy tűnik, mintha az Anikó miatt ültem volna a semmi ágán… Deee nem….. A két szösszenet között eltelt pár nap…. és persze történtek dolgok…
Pld. a főnökasszonyunknak névnapja volt és meghívott bennünket kerty partyra hétfőn meló után…. Szerencsére az idő is megkegyelmezett … úgyhogy este 10ig voltunk. Jóó volt…. J
Mivelhogy nálunk úgy van a névnapozás, hogy mindenki kérhet egy bizonyos összegig valamit …..ééés akkor valakik elrohannak és megveszik…. ééss a zillető meg jól meglepődik mikor megkapja…. J No, hát ő is kért egy bizonyos nevű növényt aminek csak azért nem írom ide a nevét mert a paranoiám nem engedi…. (kereső… találat…. szöszmókjaim… jééé ezek meg mi vagyunk… ÁÁÁÁ…) de úgy néz ki, mint egy lopótök amit mongyuk a tökös felével beültettek egy cserépbe úgy félig…. Asztán a 30-40 centis szára végére meg el kell képzelni egy nagy zöld bozontot, amik oldalt még kunkorian le is lógnak…. Hááát mikor először megláttuk a neten egy csomót röhögtünk rajta… G. szerint olyan, minha valakit jól fejbevágtak volna, nőtt volna egy nagy bumszli a fején ami felnyomta a parókáját…. J
Lényeg az, hogy az ajándékozottnak teccik… Tibivel mentem az egyik ilyen hiperszuper építős-kerti boltba és ott vettük…. A jól kifejlett óriás példánya 66.600.- Ft.- ba került… Na, nem ezt vettük meg…. J Viszont amit vettünk, asztmeg vagy elárazták… vaagy nemtommi… de jóval olcsóbban kaptuk meg mint amennyi rá volt írva…. Igyekeztünk is mielőbb angolosan távozni… Naaagyon nem teccet viszont a cserepe… illetve egy szürke műanyag izébe volt ültetve, úgyhogy kitaláltuk, hogy ehhez azért kéne valami kaspó féleség is. Ez viszont nem egy eccerű menet… Főnököm mindenből a régies, csorba…. ásatásról éppen előkerült dolgokat szereti… úgyhogy a fellelhető kék, zöld, mázas kaspók szóba sem jöhettek. Elmentünk hát egy virágboltba… ami tkp. egy családi ház meg az udvara… tele virággal…. No volt is itt kaspó… magamnak speciel tuttam volna 5-6-ot is választani… de csak nem találtunk megfelelőt… Végül megkérdeztük, hogy csak ez van..?
-Neeem…. Még vannak az udvaron is…
No, kimentünk és az egyik fa alatt megleltük a tökéletes kaspót…. Kívül tiszta sár volt… belül összegyűjtötte az esővizet és rohadt benne néhány kóbor falevél is…. Deee úgy fölragyogtunk Tibivel mikor megláttuk….. Mondtuk, hogy behoznánk szegény szörnyellát a kocsiból, hogy beleültessük… kényelmes-e… meg ilyenek… Hát tökéletes volt… Mondtuk a virágosnak mossa már ki lécci…lécci… Kimosta. Elhoztuk. És így együtt meg már egész jól mutatott. És az ünnepelt is örült neki… J
A semmi ágán való ülés meg egy ilyen boldog-szomorú érzés miatt volt….. Ha van ilyen… de asszem van…
*
Fogd meg az első kezed ügyébe eső könyvet…. nyisd ki a 23. oldalon, olvasd el az 5. mondatot… (Az iwiwen üzente egyik ismerősöm a másiknak… Csaaak azt tudnám, hogy konkrét személynek miért az üzifalon írnak.. )
Na mind1… Kipróbáltam. Az első kezembe kerülö könyv Müller Péter egyik könyve. A mondat pedig így szól:
“ Egész lényem a happy endre volt beállítva, s ha csalódnom kellett, azt mondtam:”Várd ki a végét, ez még nem az!”
Hmmm…. Megszívlelendő.. És lehet rajta elmélkedni is…. Asszem nekem is a hepiendre kéne beállnom… Mongyuk az end még várhatna…. Jöjjön inkább csak a hepi csőstül…. J

pont ez…
pont így….

“A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szelíden
s nézik, nézik a csillagok”

Kaktuszka kivirágzott…. Sőőt… napok óta 1re több és több virág van rajta. Naagyon szeret az ablakban. De megmondtam neki, hogy utána nézek a neten, hogy a feng shui szerint jó helyen van-e ott… amit persze nagyon remélek, mert nemtom hova tenném máshova…

*













*
Pénteken teljesen kiakasztottam saját magamat…. Hááát ilyen sem történt velem mostanában.
Anikó rendelt nekem szemránc krémet meg éjszakai krémet és Aprajafalváról jövet olyan 8 óra magasságában felugrottam értük. Mindenki otthon volt csak ő nem, úgyhogy kérdem Lalát, hogy hol van az én drága barátném..
– Elment bowlingozni a kollégáival.
Jó, ezen kicsit meglepődtem, de szoktak menni ilyen “csapatépítő tréningekre”….
Közben eltettem a krémeket meg elintéztük az anyagiakat és készültem már eljönni mikor megkérdeztem, hogy mit csinálnak a 7végén… Na nem mintha valami tervem lett volna, nem is tudom miért kérdezetem….
– Semmi különöset. Szombaton Anikó kimegy anyukájához a Krisztával málnát szedni. ( Kriszta a kolleganője)
Na szerencsére már éppen az ajtóban álltam mikor itt tartottunk, mert nehezen tudtam volna uralkodni a vonásaimon. Egyszerűen nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de ez annyira rosszul esett nekem, hogy azt elmondani nem tudom. Ahogy hazafelé vezettem még a könnyeim is kijöttek. Aztán itthon persze helyre jöttem és magamnak sem tudom megmagyarázni, hogy ez mi a fene volt, pedig azóta elég sokat agyaltam rajta. Féltékenység, vagy megbántottság, vagy a fene tudja…
Hiába tudtam az agyammal, hogy az ég világon semmi okom rá, baromi igazságtalan vagyok és utáltam is magam érte de akkor is szörnyen rossz volt…. Az érzéseket tényleg nem lehet irányítani, de ráncba szedni igen… mert mostanra már csak értetlenül gondolok vissza az egészre. És bizony tudom, hogy ez a legnagyobb skorpióbetegség a “féltékenység” volt. Ez van. Dee uralom… J remélem… J A tanulság a jövőre nézve asszem az, hogy nem lehet senkit kisajátítani… Ahhoz pedig hogy a tudat alatti se rakoncátlankodjon egészséges(ebb) önbecsülés kéne…. Ezt viszont fejleszteni lehet…. valahogy … talán… Vagyis tuti.
Az jutott most eszembe, hogy mennyi felfedezést tettem mostanában… Nem ártana végre hasznosítani is belőlük néhányat….

Nna, ma újfent megműtöttünk egy tányér cseresznyét…. Közben G. kitalálta, hogy ezek a kukacok bizony igen nagy luxusban élnek… Mi az, hogy egy cseresznyében csak egy kukac van… Ésss milyen igaz… Mongyuk ki kéne jelölni egy fán úgy 20 szem cserit és minden kukacnak ezekbe kéne beköltözni… Még így is simán jól laknának…. és mindenki jól járna. Mi is meg a kukucok is J Nemtom kivel kéne ezt megbeszélni…..
*
M. egész 7en szabin van L Igaz, hogy szerdán este váltottunk vagy 200 smst… (najó, kb. nyócat fejenként) Tegnap meg bejött reggel mert Pestre kellett neki menni de már elmentem mire visszaért…. de este beszéltünk… Küldött egy mmst az összerakott kocsijáról. (Ez egy ősöreg majdhogynem veterán autó, ami sztem tök jól néz ki… és ezt pofozgatja már egy ideje…) Szóval ma viszi a festőhöz ééés asztán kész…. Nem írom a márkáját mer’még rákeres a neten oszt szemközt találja magát a blogommal… hát aszt meg má mégse
————–
Itten közben elmentem ebédelni és éppen hívott, hogy viszi a kocsit a festőhöz és mindenki jól megnézi… J Háát igen. Eléggé feltűnő jelenség lesz. Nem mellesleg ezzel is be van nekem ígérve egykis autózás… J
Van itt róla egy kép…. Vagyis ez nem az övé… dee ilyen.

*
Ma olyan édesség ehetnék jött rám, hogy azt leírni nem lehet… Ebéd után bementünk a boltba és vettem egykis csokis tejberizst…. Hmmmm… Még nem ettem meg deee mindjárt rávetem magam. A “kolleganő” a szomszéd folyosóról, aki a diabetikus kenyeret hozta nekem úgy adott le jópár kilót, hogy drasztikusan lecsökkentette a szénhidrát bevitelét… Minden hódolatom és csodálatom az övé. Asszem nem bírnék ilyet csinálni, pedig csak 2-3 kgot kellene leadnom ésss ha nagyon összeszorítanám a fogam még menne is… Eszt a kis tejberizst mééég megeszem… J
Mit tegyek ha eccer a kedvenc ételem a szénhidrát….??!
*
Z. teljes csöndben van. Hm… Nem fűzök hozzá semmi kommentet. De, hogy én nem írok neki és nem hívom, az tuti. Időnk meg mint a tenger.
*
G.-t az előbb jól kiakasztottam… J
Tegnap este felhívott, hogy lent vannak a Zsótival sörözni és vigyek le sakkot….. Ööööö… hát 1 pillanatig gondolkodnom kellett, vajon merre is leledzik éppen a sakkom de aztán rájöttem, hogy Aprajafalván van a Vilma néninél a padláson… (vaaaagy a szeméttelepen ?J )
Ma asztán érdeklődtem, hogy ki győzött…. meeg persze bevezettem a sakkozás rejtelmeibe is, miszerint: van egy módszer, amivel sec-perc alatt meg lehet nyerni a meccset…. Kaszparov is írt erről, a “Családi viszály a sakkban” című 5 kötetes munkájában…. Én is ott olvastam. Szóval a titok: A királynő rögtön az első lépésben leüti a saját urát ti. a királyt, így az ellenfél nem tud kinek mattot adni…. Szóval vígan lehet tovább garázdálkodni és garantált a győzelem… Az egy dolog, hogy eddig ez senkinek nem jutott eszébe… De hát tiltja ezt valamilyen szabály ? Vagy akár azt, hogy a király öngyi legyen…?? Ez viszont forradalmasítaná a sakkot…. J
*
Na jó. Abbahagyom….
Ahogy visszaolvasom, ez megint egy pasileltár lett…. Ez van. Ha Hófehérke lennék valószínüleg mindig csak Szendéről meg Szundiról meg a többi töpörtőről írnék… Nyafog6nék is egy keveset, mert éppen semmi jó kedvem nincs már 1-2-3 napja… Azon gondolkodtam az este, hogy miért nem tudok örülni…. És, hogy vissza jön-e még belém valaha is ez az érzés…. Persze nem jutottam semmire.

 Tararatammm….. Tüdérkirálylányságom végleges és visszavonhatatlan…. J
A főnököm hozott cseresznyét és reggel betett ide az asztalunkra egy tányérral. Háát egyet-egyet eszegettem, dee asztán abbahagytam mer’ tök strapás volt kinyitogatni minden szemet és szembesülni a benne lakó dagi kukuc ártatlan, könyörgő tekintetével….
No az előbb G. itt kínálgatta, hogy egyek már…. Mondom az aggályaimat… Erre nekiállt és kinyitogatta nekem a cseresznyéket, leellenőrizte, hogy van-e benne kukuc és a jókat szépen elém rakosgatta…. Így aztán megettem a zösszes maradékot… J Nnna…
Ez azér’ királylányos, nem?

 Hát én lehet, hogy nagyon igazságtalan vagyok… vaaagy nagyon Tündérkirálylány… vaaagy nemtom… de igencsak zokon vettem, hogy Z. nem képes megereszteni egy rohadt sms-t… Vagy belefulladt a Dunába? Nem is akarom, hogy jöjjön….. ha fontosabb volt az a hülye hajó… 
Mit ne mondjak, jól esett volna ha eszébe jutok ottan farigcsálás közben… De ha nem hát nem…  Persze nem kell itt toporzékolni. Minden jó valamire… így ez is jelent valamit…. Megy az idő, a problémák pedig megoldódnak… 🙂
*
Ma kifizettem a lakást. Reggel bementem az OTPbe és átutaltam a zösszeget… ami persze le volt kötve és még közel sem járt le a határideje… Dehát ez van… Jót mosolyogtam a folyószámlás hölgyeményen… Teljesen kétségbe esett, hogy így elesek a kamattól….  Kitalálta, hogy úgy kéne csinálni, hogy vegyek fel hitelt, abból fizessem ki a lakást és amikor lejár a lekötés határideje akkor kifizetem a hitelt… Néééztem…. Aranyszive…. Nemtuttam, hogy ez most télleg ilyen naív… vagy annyira jót akar, hogy elfelejtett gondolkodni. Először is, mi lenne az üzlet ebben a banknak?
Merhogy nem igazán arról híres egyik sem, hogy jótékonykodjon…
Másodszor… hogy gondolja, hogy a hitel kamata alacsonyabb mint a betété….
Teljesen belelkesült az ötletétől és olyan számolásokba kezdett, csak úgy csattogott a számológépe… Asztán elment tanácsot kérni… asztán méééég szááámolt…. Asztán lelombozva közölte, hogy nem éri meg…. 🙂
De azért díjaztam, hogy megpróbálta… és hogy ötlete volt….
*
Úristen! 6 óra! Hazamegyek!!! Most!

 Múlt héten vettem egy farmert…. Hazavittem és művészien megszaggattam… J 600 éve akarok ilyen összeszaggatott farmert, de sehol nem láttam olyat amin teccett vóna a szaggatás.. No, gondoltam kezembe veszem ezt a farmer ügyet és bementem egy kínai boltba… Találtam is baromi olcsón (2300 Ftért) egy világoskéket…. Otthon asztán nagy dérrel-durral meg egy kisebb ollóval nekiálltam a műveletnek. Nagyon nem izgultam mert úgy voltam vele, hogy ezért az árért akár el is cseszhetem…. Deee nem..!! Állati jó lett…
Nem bírtam ki és vasárnap egy fehér inggel abban vakítottam az autókiállításon…J
Igaz, hogy fel kellett tűrni a szárát mert hosszú volt… de hát kicsire nem adunk… No, igen… ez eddig úgy volt, hogy az anyukám sec-perc akár éjfélkor is felvarrta…. Hát mostmár nemígy van. Ámdeviszont Anikó…. Szóval vasárnap délután, miután hazaestünk a virágkiállításról, (ahova az autókiállítás után mentünk) és jól megebédeltetett J (hmmm.. töltöttkáposzta, puff neki fogyókúra) szóval ezekután nekiállt nekem felhajtani a gatyámat. Vagyis varrógépe kint van Aprajafalván az anyukájánál, de arra gondoltam, hogy bejelöli rajtam, hogy hol kell felhajtani, asztán levágjuk és én meg majd este kézzel fölvarrom….
No Anikó elővette összes tudományát.. centijét, bogozómasináját (ami olyan mint egy horgolótű) ceruzáját… meeeg még mittomén mi nem jáccott a dologban… Szóval belevitte a tudományt. Émmeg nemgyőztem a számat tátani. Merhogy aszittem, hogy pitty… bejelöljük… putty… levágjuk… Oszt jó…
DE: Bejelölte rajtam, asztán levettem és centivel körbejelölgette, ceruzával meg vonalzóval összehúzta a jelölőpontokat, kibontotta az oldalvarrásokat a jelölésig majd egyenletes ámde nagy öltésekkel cérnát húzott bele a vonal mentén… Ezután levágtuk… De ekkor énmár nagyon izgultam….
Szóval levágtuk… fölvettem…. hazakocsiztam…. Otthon pedig jól fölvarrtam… és a cérna nagyon jó szolgálatot tett, mert így tuttam, hogy hol kell behajtani és tök egyenes lett… Eccerűen az én drága barátném egy zseni…. Éss annyira imádtam érte, hogy képes volt még eltökölni hulla fáradtan a gatyámmal…
Eccer még évekkel ezelőtt anyám azt mondta, teljesen váratlanul, hogy “Hát tudod, ha az Anikó a testvéred lenne se lehetne jobb veled.” És ez azóta csak erősödött. Anyu halálakor jött velem mindenhova… sokszor azt sem tudtam hol vagyok… és még anyu neve sem jutott eszembe, mikor kérdezték… Mindent észben tartott és intézett.
Hú. Na hagyjuk is! Jár neki a glória és kész!!!

 Miután nyakamba szakadt a szabad 7vége, kihagytam a péntekre beütemezett takarítást…. Úgy volt, hogy szombat este elmegyünk Juditékkal Bikini koncertre de ehelyett ketten buliztak otthon… (Ez azt jelenti, hogy jól összevesztek) Éppen már kiértem a városból hozzájuk menet, mikor felhívott a Judit, hogy momentán “buli” van… Nnna… gondoltam…. nyergelj fordulj…!! Jóval mérgesebb lettem volna, ha mongyuk éppen akáclombos kis falujuk 6árában ér utol a telefonja…… Nem tudom. Annyira szeretnék neki segíteni de egyszerűen nem tudom mivel lehetne. Bárhogy is gondolkodom mindig arra a következtetésre jutok, hogy önmagán kívül senki nem tudja megoldani a problémáját. Neki kéne egy nagyon nagy levegőt venni és lépni, lépni, lépni….. Az a borzasztó, hogy látom, hogy valami nagyon rossz felé halad…. Mindig… az élete számos pontján láttam a rossz lépéseit és mindig el is mondtam a véleményemet, de a döntéseket neki kellett és kell meghoznia….. Sajnos rendre be is jöttek a meglátásaim. Ezt most nem azért írom, hogy úgy tűnjék, valami jóstehetség vagyok…. ezek annyira nyilvánvalóan rossz lépések voltak, hogy legszívesebben megkötöztem volna , hogy ne lépje meg őket. Nem tudok mást tenni, minthogy próbálok belé valami lelket önteni. És persze el lehet gondolkodni azon is , hogy a szülők mennyire felelősek a gyerekeik életéért, életének alakulásáért…. mert mindkét gyereken maradandó nyomokat hagy ez a kb. 10 éve durvuló őrület…. Muszáj lépnie azért is mert a sors előbb utóbb kikényszeríti a változást…. Ad jeleket, kisebbeket, nagyobbakat aztán ha nem érti az ember akkor drasztikusakat……
Tudom, hogy pld. anyu halála előtt pár hónappal, fél évvel, én is úgy elgondolkoztam… Úgy éreztem, hogy megfeneklett az életem, hogy nem megy semerre, hogy lépni kéne… eladni a házat, valamit csinálni mert nem jó felé megyünk…. De aztán elhessegettem a dolgot, nem csináltam semmit… Nem tudom miért. Kényelemből vagy a változástól való félelem bénított le…. vagy csak kevésnek és erőtlennek éreztem magam ….. Nem tudom…. Hát a probléma megmaradt és egyedül kellett megoldanom…. Nem egyszerűbb lett volna előbb lépni?
Juditnak is itt a pillanat… Élnek a szülei és amennyire tudnak még segítenének is neki, ott van az öccse meg a sógornője, akikkel tök jó a kapcsolata és biztos, hogy bármi van mellé állnának…. De mozdulni neki kell! És a megérlelnie is neki kell a döntést…..
Elküldtem neki emilben a kineziológus telefonszámát. Remélem legalább abban tud segíteni, hogy legalább higgyen önmagában és ne a csodára várjon.…

Annyiraaa jóóóóó !!!!Végre rámtalált a királyfi…. Délceg, jóképű, dalia… Semmi O meg X láb… Még a korona is úgy áll a fején mint a parancsolat…. . Ez a képünk az esküvő után készült. Éppen Tündérföldre indulunk nászútra. Senki ne higgye, hogy instabilan állunk ott az ablakban…. A talpunk alatt található barbistakaró, a világ legstabilabb járgánya J
Némileg aggaszt ugyan a zuramnál levő ostor…. Deee aszonta, valami ördögfiókától szedte el idefelé jövet….és majd ez nagyon jól fog nekünk jönni ínségesebb időkben….
Hááát nemtom… Mintha a Sárkány mesélt volna eccer valamit nekem erről mikor jól összevesztünk mer nem volt kikészítve az ünnepi öngyújtója. Borzalmas haragra gerjedt (igazából csak erre tudott gerjedni – szerencsére ). Én is toporzékoltam és közöltem vele, hogy eccer úgyis megszököm ebből a kőfallal körbevett pókhálós kócerájból…. Na ekkor mesélte, hogy én csak ne akarjak innen sehova menni… mer a szomszéd király pld. veri a feleségét … Az Óperencián túli meg kirakta az övét az Üveghegy tetejére és szegény azóta se mer megmozdulni, nehogy lecsússzon… a Bergengóc meg úgy elvarázsolta, hogy már nem is lehet visszacsinálni…
A zén uram soha nem tenne ilyet… Deee hogy’ értette azt hogy “ínségesebb idők”…?!?
Asszem az lesz a legjobb, ha egyelőre nem foglalkozom a dologgal…. Csak kapaszkodok az én drága, jóképű, jólábú királyfimba, becsukom a szemem….. ééés reepüülüüünk….