ecet…

Annyira magam alá szorultam, hogy nemtok kimászni… Teljes a kétségbe esésem. Aztán írás helyett olvasgattam itt a blogokat…. Hááát nem lettem vidámabb egyiktől sem…. (Ahogy elnézem az egész nlcafe-n Alf az egyedüli aki relatíve jól érzi magát a bőrében…. )
Háát vannak sorsok…. élethelyzetek…. Néha az ember csak annyit tud mondani, hogy jéééézusom….. Aztán óhatatlanul elkezd viszonyítani….”Ehhez képest nekem mi bajom?!” No persze fél másodperc alatt rájön, hogy önbecsapás az amit csinál…merthogy a bánat nem relatív…. Szarul vagy akkor szarul vagy…. Nem vígasztal az, hogy más meg még szarabbul…. Hadd ne egyem már meg a spenótot mert más meg éhezik…
Na, megint jól szétkalandoztam.
*
Totálisan fejre állítva a lakás! Reggel elvitték a szekrényeket. Tegnap délután vasaltam, főztem, mééég pakoltam, úgyhogy most tele van a kanapé, a franciaágy meg a tököm… és egyébként meg üres terek vannak… Nagyon felemelő! Leülni azt nem lehet… Utálom az egészet. Ahogy elnéztem rámegy a hetem, mire újra valami rendszert tudok vinni a káoszba de egyelőre hazamenni sincs kedvem. Juditék csak pénteken tudják elhozni az étkezőasztalt a székekkel…. Ez van. Hááááá de’ vannak pld. hajléktalanok, akik hogy örülnének ennek a kupinak…. No és tegnap miután létrehoztam ezt az összevisszaságot még vasaltam egyet merhogy elviszik az asztalt és akkor hol?…. meeeg főztem tökfőzeléket merhogy elviszik az asztalt és akkor hol?…(deee nem abból a tökből ami tele vanJ )